Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-05 / 234. szám

Vasárnap, 1952 október 5,

SOMOGYI NÉPLAP

3

Az SZKP módosított szervezeti szabályzata tervezetéről

Részletek Kovács István elvtárs előadásából

III.

„Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül“ — írta Marx az I, Intemacíonálé első szervezeti szabályzatában. A szervezeti szabályzat pontosan meghatározza a párttagok jogait és kötelességei; Ga CZwi cl kötelességek az SZKiF szervezeti szabályzat-tervezetében dialektikus egységgé olvadnak össze, a jog kötelességgé, és a kötelesség joggá válik. Pl. a párttagok köie lessége a hibák feltárása és az ellenük való engesztelhetetlen harc. De ez a kötele-sség egyben biztosítja a párttagok számára az alulról jövő ellenőrzésnek, a bírálatnak és a szabad véleménynyilvánításnak, a hibák feltárásának a jogát.

Rákosi elvtárs az 1950, február 10 i KV ülésen éles bírálattal tárta fel a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbíráiat terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valamennyi szerve és szervezete elé fontos feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és önbírálat, a pártonbeiüli demokrácia kifejlesztését és következetes alkalmazását.

A TI. kongresszuson Rákosi elv társ idézte Sztálin elvtársat: „Nekünk nem akárniiféle önbírálatra van szükségünk, nekünk olyan ön- bírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltsé- ik?rci szsU^TH^tf erősíti ^ győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít abban, hogy az ország igazi gázdájává váljék". „Nekünk, akik új, nehéz feladatok előtt állunk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbTrálatra van szükségünk. Ezért vettük fel legfontosabb teendőink leözé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irányítjuk rá a kongresszuson kérész, tül pártunk figyelmét”

Az 1950. február 10-i KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyítése, a bírálat és önbíráiat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a tag gyűléseken, pártértekezletéken, termelési, és egyéb értekezleten, munkásievelezőink leveleikben már jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbíráiat fegyverét- Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még messze elmarad a megnövekedett követelmények mögött.

Sok párt-, állami és tömegszervezeti funkcionárius rné<* nem szereti az építő bírálatot és „hadilábon áll” az önbírálattal. Még gyakori eset, hogy a párttagok látják a hibákat, de nem vetik fel a taggyűléseken, 'értekezleteken s nem segítik eléggé a vezetőséget a hibák kijavításában.

Nálunk még sajnos elég gyakori eset, hogy párt-, állami és tömegszervezeti apparátusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak, de önmaguk nem tárják fel ezeket, sőt a becsületes párttagokat is megfélemlítik és megakadályozzák abban, hogy a hibát az illetékes vezető pártszerv előtt feltárják.

Gyakori még a hibák elkenése, szépítése, a tőlünk „független" „objektív“ okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer előfordult és előfordul ma is, hogy egyes vezetek a párt utasítását megsértve, elnyomják, megtorolják a bírálatot. Szomorú, de még min dig előfordulnak nálunk olyan felháborító esetek, mint pl. Budapes ten a 22-es Építési Trösztnél, ahol az egyik dolgozó, Szalontai elvtárs levelet írt az üzemi lap szerkesztőjének, amelyben megbírálta a főmérnököt- Szalontai elvtárs nem mutatta meg a levelet az igazgatónak, mint ahogyan nem is köteles megmutatni. Szabó Gáspár igazgató ezért a „szolgálati út megkeni lése“ címén 50 forint pénzbüntetésre és 1952. évi szabadságának 2 napi levonására ítélte.

Mohácson a városi pártbizottság egyik politikai munkatársa Bőszénét, a Mohácsi Selyemgyár igazgatóját megbírálta pártszerű'tlen magatartásáért és azért, mert az üzemben a prémiumot helytelenül osztotta ki, amit a dolgozók panaszként jeleztek a városi pártbizottságnak. Erre megtörtént az a c"7,yí-i>„„1 eset horf*r BöQzéné a. bírálat miatt a pártmunkást a járási bíróságon „rágalmazásért“ feljelentette. A járási bíróság a tárgyalást ez év augusztus 2§-án meg is tartottá, ahol á bíróság ,,az alperest, a felperessel kibékítette.’’ Szomorú, hogy a városi pártbizottság titkára, Bakonyi elvtárs tudott az ügyről és sem párt, sem állami vonalon nem tett intézkedést, hanem eltűrte, hogy a jogos kritika miatt bíróság elé hurcolják egyik politikai munkatársát. Helyes és szükséges volt a bírálat megtorlói ellen pártfegyelmi büntetést hozni.

Pártunknak és minden: párttagunknak következetesen és kíméletlenül harcolni kell a bírálat elfoj- tói, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy a bírálat elfojtói, megtorlói, tekintet nélkül személyükre, súlyos bűnt kő- vetnek el a párttal, dolgozó népünk: kel szemben s ilyeneknek nincs he- lyük pártunk és népünk bizalmából helyezett funkciókban. Előfordultak az utóbbi időben olyan esetek, hogy a párttagok eltitkolják az igazságot a párt előtt. Titkolják hibájukat, múltjukat. gyengéjüket. Elő. fordul, hogy hamis tervjelöntéseket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelentenek, ezzel elkövetik a legsúlyosabb bűnt. becsapják, félrevezetik a pártot és az államot. Kirívó durva példája ennek a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójának állítólag a minisztérium- tudtával kiadott írásos utasítása, amelyben ez áll: „Utasítjuk a vállalatot, hogy május havi1 készletet Nagybátonv 200 vagonnal, Ménkes 100 vagonnal növelje meg. A nemlétező készletet júniusban. illetve júliusban kell kitermeltetni. Aláírás: Sándor Pál tröszt, igazgató, Erdősi János termelési osztályvezető”. A bánya igazgatója, nagyon helyesen a levelet egyene-- sen a megyei pártbizottsághoz vitte be. mert nem értett egyet a csalással. Amikor a megyei pártbizott ság titkára tiltakozott a csalás el- len. a tröszt jelentette a minisztérium egyik beosztottjának, aki erre azt felelte; ..Ha már a megyei pártbizottság tudja, akor ne számolják el”. Harcolni kell az ilyen és hasonló megengedhetetlen jelenségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pártot és eltitkolják az igazságot előtte. Minden párttag és tagjelölt vésse jól agyába és tartsa be az SZKP. szervezeti szabályzat 3. i) alpontját; „A párttag kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen, a párthoz, ne titkolja el és ne fér dítse el az igazságot. Az a párttag, aki nem mond igazat és becsapja a pártot, a legnagyobb bűnt követi el s nem maradhat meg a párt soraiban.”

Pártszervezeteink, de elsősorban párt-, tömegszervezeti és állami vezetők ismerjék fel a bírálat és önbírálat jelentőségét munkánk megjavításában, előrehaladásunkban, s mindenütt bátorítsák, szorgalmazzák az alulról jövő építő, segítő bírálatot,, a tömegek alulról jövő ellenőrzését. Meg keli védeni a jogosan, építően bírálókat, feletteseik esetleges önkénye ellen. Minden intézményben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki ne féljen feltárni a hibákat, hanem bátran gyakoroljon építő bírálatot a hibák elkövetőivel szemben- s követelje meg a hibák gyors kijavítását.

A bírálat és önbírálat következetes alkalmazásával harcolni kell a liberalizmus, a lazaság, az elvtelenség ellen is. Vannak egyes elvtársak, akik jól látják ugyan munkatársaik, feletteseik hibáit, d° a „béke”, a „barátság”, a „nyugalom” és néha a „viszontbiztosítás” érdekében elnézik, elkenik a hibákat, sőt még szemtől-szemben hízelegnek és dicsérik a hiba elkövetőit. Nem lépnek fel kommunista párttaghoz méltóan minden pártellenes megnyilvánulással szemben, mert „nem akarnak haragost szerezni maguknak”. Az ilyen elvte- lenség megmérgezi a levegőt s komolyan akadályozza fejlődésünket és munkánkat mert demoralizálja, jellemtelen, szolgalelkű, gerinctelen csúszómászó, véleményét megmondani nem merő. a párt és a nép érdekeit harcosan védeni nem tudó embereket nevel.-Gyakori még nálunk' az önkritika felszínes, formális, komolytalan alkalmazása. Rákosi elvtár,s a párt II. kongresszusán mondotta: ..Egyre gyakrabban találkozunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és- utána változatlanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyen veszi, afféle olcsó fcűnfcc- csánat elkerülhetetlen velejárójának, sőt gyakran- jogosítványnak arra, hogy helytelen, pártszerűtlen viselkedését folytassa. Az ilyen „visszaesőkkel” szemben, akik az önkritikát így alkalmazzák, fokozott créliyel kell fellépnünk.”

Az SZKP szervezeti szabályzat-tervezete továbbá minden párttag és tagjelölt kötelességévé teszi azt is, ho,gy ,,állandóan erősítse kapcsolatéit a tömegekkel és idejében reagáljon a dolgozók ügyeire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkívüli tömegeknek a párt politikáját, határozatait és vésse emlékezetébe. hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcsa, latban rejlik.”

A mi pártunk szervezeti szabályzata is kimondja; „A párttag kötelessége, bogy állandóan erősítse kapcsolatait a tömegekkel, világosítsa fel őket a párt politikájáról, tanácsadójuk és vezetőjük legyen.” A párttagok legfontosabb kötelessége tehát, hogy rendszeres politikai felvilágosító és szervező nmükét végezzenek a dolgozó tömegek között. A párt és a proletárdiktatúra erejének hatalmas forrása a tömegekhez való eltéphetetlen kapcsolat. „A tömegekhez való kapcsolatában áll vagy bukik minden kommunista párt, a Magyar Kommunista Párt is — mondotta Rákosi elvtárs. Ezért tömegbázisunkat a magyar dolgozó néppel való össze- forrottságunkat minden erővel fokozni kell. Ez a döntő feladat.”

Rákosi elvtárs útmutatását csak úgy tudjuk jól megvalósítani, ha a -kommunisták a tömegek politikai nevelői és szervezői lesznek a párt politikájának, határozatainak megvalósításáért folyó harcban, ha minden kommunista egyben jó agitátor is lesz. aki beviszi a tömegekbe a párt jelszavait és egyszerű, érthető példákkal magyarázza meg a munkásoknak, dolgozó parasztoknak, értelmiségieknek, a széles dolgozó tömegeknek a párt, a kormány politikáját. a belőle adódó tennivalókat, s mozgósítja őket a feladatok végrehajtására.

A tömegek közötti munkában a pártfunkcionáriusoknak, aktív istáknak élen kell járni. Az az igazi pártfunkcionárius és az tudja jól megoldani a feladatát akinek rendszeres és szoros kapcsolata van a dolgozó tömegekkel, aki együtt ól a tömegekkel, ismeri a tömegek problémáit, szükségleteit, bajait és

segíti azok megoldását. Az a jó pártfunkcionárius, párttitkár, akit, Tsrn-Gi’TRek cl nki jól ismeri

a tömegeket és aki jól tud a tömegek nyelvén beszélni. Nálunk még nagyon sok a tennivaló e téren. Vannak pártfunkcionáriusaink, akik hét, sőt hónapszám néni látnak tömegeket, akik nem tudnak elszakadni az íróasztaltól, nem járnak le az alsóbb szervekhez és ha le is járnak, nem érintkeznek a tömegekkel. Külön feltűnő, hogy egyes pártfunkcionáriusok mennyire nem tudnak a tömegek nyelvén -beszélni, hogy magatartásuk, mnukájuk sértő és bántó a tömegekkel szemben. Egyes pártfunkcionáriusokból hiányzik a kellő kommunista fórra- da Imi lendület, a léikeatnlés, a meg- győző erő. és itt-ott kezd kialakulni a párthivatalnokok, pontosabban a bürokratáknak a típusa, akik a tömegektől elszakadva, az irodából akarják a pártot vezetni. Kíméletlenül fel kell vennünk a harcot a bürokratizmus, a tömegektől való elszakadás, a tömegekkel való helytelen bánásmód és a- tömegekhez

tioIq ,J> oRr-fnlnrí, VÍSZQÜV cIICj"'

A Központi Vezetőség 1952. június 27-i ülése -élesen felvetette a. Párt és a tömegek kapcsolatának, a pártpolitikai tömegmunka megjavításának, az ellenség elleni harcnak a kérdését. Bár már közel 3 hónap telt el a Központi Vezetőség ülésé óta — pártszervezeteink munkájában még mindig nem érezni eléggé a Központi Vezetőségünk útmutatásainak megvalósítását. -Sokam még nem értik és lebecsülik a politikai tömegmunka fontosságát, pedig a tömegek közötti módszeres felvilágosító munka elmulasztása és lebecsülése egyben az ellenség elleni harc lebecsülését és elmulasztását jelenti.

A politikai agitációs tömegmunka a pártépítő, pártszervező munka döntő, állandó feladata. A rendszeres politikai felvilágosító tömegmunka nemcsak a népnevelőknek,' az agit-pi’op. munkatársaknak, hanem az egész pártnak és ezen belül minden párttagnak elsőrendű feladata. Ezért minden alapszervezetet, minden pártcsoportot, a tömegek közötti agitációs és szervező munka bázisává kell kiépíteni.

Rendkívül nagy jelentősége van a szervezeti szabályzat 3. k) alpontjának. amely kimondja: a párttag kötelessége, „bármely helyen, ahová a párt állította, maradéktalanul hajtsa végre a pártnak a káderek helyes politilcai-és szakmai képzettségük szerinti kiválasztására, vonatkozó utasításait, ezeknek az utasításoknak megsértése, a funkcionáriusok kiválasztása cimboraság, személyi ragaszkodás, egy vidékről való származás, családi kötelékek alapiján — összeférhetetlen a párttagsággal.”

Számunkra rendkívül nagy jelentősége van ennek az útmutatásnak különösen most, amikor a pártban decentralizáltuk a kádermun-kát és megszüntettük a külön káderosztályokat. Ezért minden felelős pártállami és tömegszervezeti vezető és beosztott az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljen a káderek kiválasztására, elosztására, pártiskoláztatására, nevelésére és rendszeres ellenőrzésére, a párt káderpolitikájának megvalósítására.

A Szovjetunió Kommunista Pártja eddig is igen nagy súlyt helyezett a párttagság elméleti színvonalának emelésére, de az új helyzet, a kommunizmus építésének megnövekedett követelményei tükröződnek 'a szervezeti szabályzat, tervezetben abban is. hogy még

jobban előtérbe helyezte a kommunisták eszmei felkészültségének, marxista-leninista nevelésének feladatát. A tervezet minden egyes pártszervezétnek és minden alapszervezetnek fontos feladatává teszi, hogy megszervezze a párttagok és tagjelöltek politikai oktatását, s ellenőrizze, hogyan sajátítják el a marxizmus-leninizmust.

„Pártunk mostani fejlődési fokán — írta 1948-ban Rákosi elv- társ — a marxi-lenini-sztáüni elmélet elsajátítása s az elméleti színvonal emelése vált a legfontosabb feladattá. Pártunk eddigi fölényét, sikereit és tekintélyét elsősorban annak köszönhette, hogy működését a kommunista elmélet fűtötte és irányítottá. Ha nem tudjuk ezt az elméleti színvonalat emelni, akkor megtorpanunk, fejlődésünk megakad, komoly hibákat fogunk elkövetni.”

Pártunkban az. elmúlt években komoly eredményeket értünk el ká- dereink és tagjaink marxista-leninista nevelése terén. Azonban ezek az eredmények még mindig jelentősen elmaradnak a megnövekedett követelmények mögött. Ezen lemaradás behozását célozza a Politikai Bizottság 1952 június 5-i. az oktatási munka megjavításáról, kádereink és tagjaink marxista-leninista neveléséről szóló határozata. A Politikai Bizottság határozatának végrehajtása megköveteli, hogy minden pártbizottság és pártszervezet a pártmunka egyik legfontosabb és állandó nélkülözhetetlen feladatának tekintse a párttagok marxista nevelését. El kell érni, hogy párttagjaink többsége a különböző iskolákban eszmeileg és po. litikailag rendszeresen képezze magát, mert a párttagság elméleti színvonalának emelése szoros kapcsolatban áll a párttagság minőségével és a párttagok, tagjelöltek előtt álló megnövekedett feladatok következetes megvalósításával.

Végére hagytam, hogy még jobban kiemeljem a legfontosabb feladatot. amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja minden párttag legelső ' kötelességévé tett. hogy „állandóan őrködjék a párt egységén. amely a párt erejének és ha- tálmának legfontosabb feltétele.” Nemcsak barát, az ellenség is jól tudja, hegy a párt a proletárdiktatúra vezető ereje. Ezárt mindent elkövet, hogy beépítse, ügynökeit a párt sorai közé s megpróbálja bomlasztani a párt egységét.

A mi pártunk tagjai és a magyar dolgozó nép jól ismerik ezt a módszert, hiszen a mi pártunkban is megpróbálkoztak az amerikai imperialisták csatlósai. Tito fa. siszta ügynökei, a Rajk kémbanda és társaik, a jobboldali és álbaloldali szociáldemokraták beépülni és megkísérelni rombolni dezorgani- zálni a párt egységét, de hála pártunk szilárdan összeforrt központi vezetésének és elsősorban szeretett vezérünknek, Rákosi Mátyás elvtárs éberségének, sikerült időben meghiúsítani aljas tervüket, lelep-' lezni őket s megtisztítani tőlük sorainkat. Rajk. Kosztov. S'ansky és egyéb kémbandák leleplezésének tanulságai parancsclólag szükségessé teszik minden párttag és tagjelölt számára, hogy aktivan és éberen tevékenykedjen a párt erejének szakadatlan növelésén s mint szemünk fényére, úgy vigyázzanak a Párt tisztaságára és egységére, mely a párt erejének és cselekvő- képességének legfőbb biztosítéka.

A Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti is zaba 1 y ha t-1 e r ve ze tőnek, Hruscsov elvtárs tézisének fel- dolgozása máris hatalmas segítséget jelent pártmunkánk megjavítása szempontjából. Minden kommunistának figyelemmel kell kisérnie a kongresszust és alaposan fel kell dolgozni annak anyagát. Ak. kor értékeljük legjobban a XIX. kongresszus szervezeti szabályzatának jelentőségét, ha levonjuk a tanulságokat és azt a konkrét magyar viszonyokra alkalmazva, hozzálátunk az útmutatásoknak a saját pártunkban való megvalósításához, a pártépítő munka megjavításához. Fejlesszük mi is jobban párttagjaink minőségét, pártunk szilárdságát, egységét, emeljük magasabbra a párttag megtisztelő • címét, hegy Rákosi elvtárs vezetésével mindinkább megközelítsük példaképünket. Lenin és Sztálin nagy pártját, a Szovjetunió Kommunista Pártját.