Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-30 / 255. szám

!y///9 Pß Ol £ FAß JA / VÉS ŰL JE TE IV/ 1 JP Otto GrotewoJil elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen, Magyars,tád szövetkezeti község. A, dialektikus és történelmi materializmus kérdései J. V. Sztálin nyelvtudományi munkáiban. IX. évfolyam, 255. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1952 október 30. Nagygyűlés Berlinben a magyar kormányküldöttség tiszteletére A Rákosi Mátyás vezetésével Berlinben tartózkodó magyar kor­mányküldöttség tiszteletére kedden délután nagygyűlést tartottak a berlini Német Sportcsarnokban. A nagygyűlésen, amelyet Németor­szág Demokratikus Nemzeti Front­jának országos tanácsa hívott ösz- sze, sokezerfőnyi közönség vett részt. Az ünnepélyesen feldíszített sportcsarnokot a Szovjetunió, a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság lobogói ékesítették és falain német és ma­gyar nyelven a következő jelszó volt olvasható: ..A magyar és «• német nép együtt küzd a Szovjet­unió vezette béke-világtáborban.” Viharos éljenzés támadt, amikor Rákosi Mátyás, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnö­ke. Gerő Ernő és Kiss Károly mi­niszterek kíséretében Grotewolú miniszterelnökkel, Dieckmannal, a .népi kamara elnökével, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettessel, dr. Correnssel, a nemzeti front or­szágos tanácsa elnöksége elnökével, továbbá a kormánynak a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának, a nemzeti front orszá­gos tanácsa elnökségének tagjaival, nemzeti-díjasokkal és a munka hő­seivel a Sportcsarnokba lépett. Az elnökségi emelvény első sorá­ban Rákosi Mátyás, G,erő Ernő, Kiss Károly, Hajdú József rendkí­vüli követ és meghatalmazott mi­Rákosi Mátyás a berlini Német — Kedves Elvtársak! Berlin dol­gozói ! — Engedjék meg, hogy átadjam önöknek mind a magam, mind a Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar dolgozó nép nevében forró üdvözletemet és jókí­vánságaimat. Egyben felhasználom, az aiivUunai, hogy lilegtvoSZOiljGIil ci rokonszfeiivnek gs a szerető *-iíeh azt a sokféle megnyilvánulását, ame- lyet itt láttunk és minden alkalom­mal örömmel tapasztalunk. A mi látogatásunk célja a német és a magyar dolgozó nép barátságának elmélyítése. Két nép barátságának legszilárdabb alapja a közös célkitű­zés. az érdekek azonossága. Hogy ezek az alapfeltételek a német és a magyar dolgozó nép államában megvannak,, arra világos bizonyíték az elmúlt hét esztendő története. Engedjék meg, hogy röviden beszá­moljak a magyar dolgozó nép fej­lődéséről az utolsó bét esztendő­ben. — 1945 tavaszáig, amikor a .Szovjetunió hősi hadserege nehéz áldozatok árán felszabadította ha­zánkat, Magyarország elmaradt me­zőgazdasági ország volt. Termékeny földjének nagyrésze a feudális gró­fok, bárók és püspökök kezén volt. Ugyanakkor a kilencmillió lakos kö­zül hárommillió nincstelen volt, ahogy nálunk mondták; hárommil­lió koldus. — Az ipari munkásság teljesen jogfosztott, bilincsbevert volt. Az ország csatatér volt és legtöbbet szenvedett fővárosunk, Budapest, amelynek házai 72 százalékig meg voltak rongálva és jórészt elpusz­tultak. A Duna gyönyörű hidjai végig az országban fel voltak rob­bantva. Nem volt vasúti közleke­dés és a fővárosban nem volt vil­lany-, gáz-, vízvezeték. Ebből a mélységből emelkedett fel a Szovjet­unió nagylelkű segítségével, a Ma­gyar Kommunista Párt vezetésével a magyar dolgozó nép. A .nagybir­tokosok földjét kiosztottuk a falusi szegénység és a dolgozó paraszt­ság között. 1947—48 folyamán lét­rejött a szerves munkásegység. A Szociáldemokrata Párt egyesült a niszter, a Magyar Népköztársaság berlini diplomáciai missziójának ve­zetője, Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, dr. Correns, a nemzeti front országos tanácsa elnökségének elnöke, Walter Ulb­richt, Heinrich Rau, Otto Huschke. Lothár Bolz és Paul Scholz minisz­terelnökhelyettesek. Hermann Ma. tern, Franz Dahlem és Wilhelm Záisser, a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Irodájának tagjai, Georg Dertinger külügyminiszter és Friedrich Ebert, Berlin főpol­gármestere foglaltak helyet. A nagygyűlést a Magyar Nép- köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzeti himnu­szainak elhangzása után Correns, a nemzeti front országos tanácsa el­nökségének elnöke nyitotta meg. Szívélyesen üdvözölte a német fő­városba érkezett magyar vendége­ket. Üdvözölte ezután a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának megjelent tagjait és a dip­lomáciai missziók jelenlévő vezetőit. Correns a magyar vendégek látoga­tását, mint a magyar és a német nép barátságának újabb bizonysá­gát méltatta, majd átadta a szót Rákosi Mátyásnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnö­kének. Rákosi Mátyás az alábbi be­szédet mondotta; elvfárs beszéde Sportcsarnokban Kommunista Párttal. Amikor a politikai harc eldőlt, az újjáépítés munkájáról áttérhettünk a szocia­lizmus alapjainak tervszerű leraká­sára. — Ez alatt a rövid néhány esz­tendő alatt gyökeresen megváltozott hazánk arculata. El lehet mondani, begy iparral rendelkező mezőgazda- sági országból komoly mezőgazda­sággal rendelkező ipari országgá váltunk. (Taps.) — 1952. szeptemberében az utol­só háború előtti évhez, 1938-hoz képest 645.000-el nőtt a keresők száma. Eltűnt a hárommillió kol­dus, eltűnt a munkanélküliség és helyette inkább munkáshiány je­lentkezik, mint fejlődésünk egyik fékje. Gyáriparunk több mint há­romszorosára növekedett, ezen be. lül a nehézipar négyszeresére, szen­es acéltermelésünk több mint két­szeresére nőtt. 1952. legutolsó ne­gyedévében gyáripari termelésünk 24.3 Százalékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában Az egy főre eső széntermelés tekinteté­ben Magyarország megelőzi az olyan kapitalista államokat, mint Franciaország, Ausztria, Olaszor­szág. A nyersvas- és acéltermelés terén megelőzi Japánt és Olaszor­szágot. Alumíniumiparunk es pet­róleumtermelésünk gyors ütemben gyarapodik. Uj szocialista városo­kat építünk, amilyen Sztálinváros, amelynek Sztálin elvtársról elneve­zett vasműve üzembehelyezése után annyi vasat és acélt termel majd, mint 1949-ben egész kohászatunk. Most építjük Budapesten új föld­alatti gyorsvasutunkat. A felrob­bantott hidakat felépítettük és azok most szebbek és erősebbek, mint régeníe. A mezőgazdaságban meg­kezdjük a szocialista építést. Je. lenleg a szocialista szektor, azaz a termelőszövetkezet és az állami gazdaság az ország szántóterületé­nek 33.4 százaléka. A dolgozók egy­re javuló szociális viszonyainak eredményeképpen a csecsemőhalan­dóság a Horthy-kor,szakhoz képest31 százalékkal csökkent. Az ipari mun­káscsaládoknál a születési arány 50 százalékkal emelkedett. 1951-ben kétszerannyi diák járt középiskolá­ba és háromszorannyi az egyetem­re, mint 1937—38-ban. Az egye­temeken 1937—-38-ban a munkások és parasztok gyermekeinek aránya 3 százalék volt. Ez most 56 száza­lékra emelkedett. — Az 1938-ban megjelent köny­vek és brosúrák példányszáma 7.8 millió, 1951-ben 58.9 millió volt. — Amilyen mértékben ismerték fel a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, hogy az ország az övék, maguknak építik, olyan mértékben nőtt áldozatkészségük, fegyelmük és bozzátehetem; szaktudásuk is. Ehhez járult a Szovjetunió szaka­datlan, önzetlen, baráti segítsége is. Ez a segítség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy nyersanyago­kat vagy legmodernebb gépi felsze* reléseket kaptunk. A Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta leg­jobb specialistáit, gyártási mód­szereit. Lehetővé tette, hogy ma. gyár mérnökök, munkások, parasz­tok a Szovjetunióba menjenek ta- nulmányútra, vagy ottani egyete­meken, üzemekben sajátítsák el a világ legfejlettebb, leghaladottabb termelési módszereit. Ezek a mi sikereink legfontosabb rugói. Tér. mészetesen sikereink mellett bajok is v8nr*?k széü S2?Tornai. A ígIszh- badulás óta gyakran volt szárazság miatt rossz a termés. A régi tőkés világ maradványai nagy számban élnek közöttünk és igyekeznek mim den erővel hátráltatni fejlődésün­ket. Az amerikai imperialisták és a déli határunkon garázdálkodó Ti- tó-banditák sok kémet, kártevőt, szabotálót dobnak át határainkon. Saját tapasztalatlanságunk, éber­ségünk hiánya, a sikerek okozta ön­elégültség is okoz bajokat. Az ilyen eseteket, meg saját őszinte önkriti­kánkat. amellyel bajainkat segítés céljából feltárjuk, az ellenség gyen­geségünk jelének magyarázza. Az imperialista urak és propaganda, bérenceik nem veszik észre, hogy a dolgozó nép túlnyomó többsége hallani sem akar arról, amit ők ,,felszabadulás”-nak neveznek. A. dolgozó nép tudja, hogy a régi rend visszaállítása újra elvenné a földhözjuttatott százezrektől a föl­det. Az ipari munkások nyakára visszarakná a tőkés jármot. Elvesz­ne mindaz a jog, vívmány, kultu­rális fejlődés, amelyet a népi demo­krácia adott. Elveszne hazánk füg­getlensége. szabadsága és csak a kizsákmányolás, a népelnyomás, a tőkések garázdálkodása lenne sza­bad. A mi dolgozó népünk ezért áll egyemberként az imperialistáéi, lenes béketáborban. Ezért írta alá több mint hétmillió ember a béke- felhívást. Ezért jegyzett több mint hárommillió állampolgárunk béke­kölcsönt. Ezért van a dolgozó nép elszánva, hogy szabadságát, függet­lenségét,’ szocialista jövőjét szi'árd szövetségben a felszabadító Szcv- jetunióval és a népi demokratikus országokkal vállvetve minden esz­közzel megvédi. — A német elvtársak az elmon­dottak után megértik, hogy a ma­gyar dolgozó nép milyen feszült érdeklődéssel és rokonsz-envvel kö­veti a Német Demokratikus Köz­társaság fejlődését, -Erről a fejlő­désről lapjaink gyakran beszámol­nék. A múlt évben az Ifjúsági Világ- találkozóra kiutazott fiatalok szá­zai saját szemükkel látták ennék a fejlődésnek az eredményeit, A ma­gyar dolgozó nép az elmúlt hét és fél esztendő tapasztalatai alapján megérti és méltányolja azt a ne­héz és áldozatos munkát, amellyel a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozó népe eltakarítja Hit­ler átkos örökségét, a szörnyű romokat és bátran, a jobb, szocia­lista jövőbe vetett hittel dolgozik az újjáépítésen. Amikor értesül­tünk róla, 'hogy megteremtődött a munkásegyséig, a Német Szocialis­ta Egységpárt, azonnal megértet* tűk, -hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe a munkásosztály vezetése alatt a helyes útra tért. A magyar dolgozó nép örömmel üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak minden sikerét és az ötéves terv eredmé­nyeit. Nálunk is ismerik ennék a tervnek új, nagy létesítményeit, a keleti vaskohászati kombinátot Fürstenlbergben, a nyugati vasko­hó-kombin átot Brandenburgban, az Oder-a-Ellba-csatornát, a lauchba- meri kokszosító üzemet, végül, de nem utolsósorban, azt a gkfá- szí építkezési munkát, amelyet Berlin újjáépítési programmjával kapcsolatban kifejtenek. Tudjuk azt is, hogy az idén a falun is meg­kezdődött a szocializmus építése. A termelőszövetkezetek száma nö­vekszik. Számunkra nem: kétsé­ges, hogy a' német dolgozó paraszt­ság felismerve a termelőiszövetke­zetek fölényét és gazdasági hasz­nosságát, egyre fokozottabb mér­tékben. fér át a modern nagyüze­mi termelés e módjára. Ismerjük a Német Demokratikus Köztársa­ság fakóinak, polgárainak egyre emelkedő- életszínvonalát. -Ismer­tük azt a hatalmas kulturális fel­lendülést, amely a Német Demo­kratikus Köztársaság minden tá­ján tapasztalható. Örömmel üdvö­zöljük a nagyszerű német ifjúság lendületét. amellyel egyemberként lelkes áldozatkészséggel támogat­ja a német dolgozó nép újjáépítési munkáját és felemelkedésének ha­talmas ügyét. —• Azt is tudjuk, hogy a hatal­mas Szovjetunió ugvamúgy segít; minder) rendelkezésére álló eszköz­zel a Német Demokratikus Köztár­saság dolgozó népét, mint ahogy ezt velünk tette. Mindannyiunik szeretett, bölcs vezére, Sztálin elvtárs, a fasiszta barbárok leg­szörnyűbb garázdálkodása köze­pette is megkülönböztette a német népet Hitlertől és csatlósaitól. Tud­juk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sorozatos és növek­vő gazdasági és kulturális sikerei ugyanolyan mértékben, mint ná­lunk, a Szovjetunió és a bölcs Sztálin segítségére és támogatására vezethetők vissza. A német mun­kások, parasztok, értelmiségiek és ifjak felismerték, hogy az az egye­düli helyes út, amelyen a Szovjet­unió vezette szocialista államok járnak. Ezért el vannak szánva, hogy ha kell, fegyverrel, ha kell, körömmel és foggal megvédik újonnan szerzett eredményeiket, éppen úgy, mint a- mi dolgozóink. Az is világos számunkra, bogy a Német Demokratikus Köztársaság néoe egyemberként áll a béke vé­delmezőinek táborában, elutasítja az imperialista háborús uszítókat. Ingatag elemek, árulók itt is akad­nak, de a dolgozó nép zöme bizto­san és erősen áll a demokrácia és a szocializmus nagy ügye mel­lett. Ez ,gj mi benyomásunk rövid németországi tartózkodásunk nyo­mán és erről fogunk örömmel beszámolni a magyar dolgozóknak. (Taps.) És itt őszintén meg kell még mondanom, hogy az a rokonszenv, amelyet a magyar dolgozó nép a -Német Demokratikus Köztársa­ság népe iránt érez, újkeletű. Az­előtt a magyar nép a hírhedt né­met „Drang nach Osten“-nek, a német imperialisták hódításainak és elnyomásának volt a tárgya, ami ellenszenvet és gyűlöletet vál­tott ki belőle. A sok szenvedés és pusztítás, amelyet Hitler fasisztái okoztak hazánkban, még soká élt népünk emlékezetében. Ez az em­lékezés azonban olyan mértékben változott áf rokonszenvvé és ba­rátsággá, ahogy a Német Demo­kratikus Köztársaság megalakult, ahogy felsorakozott a béke, a szo­cialista építés és a demokratikus haladás hívei mellé és amióta olyan párt ál az élen, mint a Né­met Szocialista Egységpárt és olyan férfiak, mint régi barátunk és harcostársunk, Wilhelm Pieck elvtárs, Otto Grotewolhl és Walter Ulbricht elvtársak. (Taps.) Kedves elvtársak! Az elmondot­tak alapján nem kell bizonykodnom, hogy mi jól megértjük a német dolgozó nép minden örömét és bá­natát. De ezt a megértést elősegíti az, hogy mi 2 -hét előtt még Moszk­vában voltunk, ahol az a szeren­cse és 'kitüntetés ért bennünket, hogy résztvehettünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kon­gresszusán. A német dolgozó nép küldöttei beszámoltak erről a kon­gresszusról. A kongresszuson le­nyűgöző hatást tett ránk a Szov­jetunió gazdasági hatalmának és kulturális fejlődésének páratlan lendülete, irama, Ránk rendkívül mély benyomást, tett az az egység és szeretetteljes ragaszkodás, amellyel a szovjet nép küldöttei a Kommunista Párt Központi Bizott­ságát és különösen mindnyájunk szeretett vezérét, Sztálin elvtár­sat övezték. (Ütemes taps.) Meggyőződhettünk róla, hogy a szovjet nép mit sem 'kíván úgy, mint a teremtő békét. Ugyanak­kor száz formában meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetunió dolgozó népe rendelkezik az°kkal a hatal­mas eszközökkel, amelyekkel min­den támadót szétzúzhat és hogy a szovjet nép élni is fog ezekkel, ha az imperialista -háborús gyújto­gatok erre rákényszerítik. (Hosz- szantartó taps.) A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán sorra fel­vonultak a népi demokratikus or­szágok képviselői, akik — mint az egyik hozzászóló mondotta — aj Csendes-óceántól az Elbáig terje­dő területen egységesen építik az új életet. Beszámoltak hatalmas sikereikről és százféle formában adtak kifejezést annak ej sze­retetnek és hálának, amelyet fel­szabadítójuk, a Szovjetunió és an­nak szeretett vezére, Sztálin elv­társ iránt éreznék. A küldöttek felszólalásában ki­domborodott az a baráti, bensősé­ges, őszinte viszony, amely őket a Szovjetunióhoz és egymáshoz fű­zi. Ez a kölcsönös segítésnek, tá­mogatásnak és bizalomnak az a légköre, amelyet azelőtt soha nem láthatott a világ, mivel ilyen vi­szony csak a szocializmust építő országok között jöhet létre. Tő"- kés, imperialist» országok között, amelyeknek létalapja saját dolgozó népük elnyomása, valamint más népek kizsákmányolása és elnyo­mása, ilyen viszonyról! szó sem le­het. A tőkés, gyarmati vagy félgyar­mati országok képviselői népeik erejéről és sikeres harcairól szá­moltak he, Elmondották, hogy Franciaországban, vagy Olaszor­szágban a proletariátus többsége az imperialisták ellen vívott küz­delemben már mögöttük áll. Má­sutt, mint Vietnamban. Burmában és egyebütt, már nyílt fegyveres harcban szabadították fel orszá­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom