Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-23 / 223. szám

Kedd, 1952 szeptember 23. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ünnepélyes keretek között adta át rendeltetésének elvtárs a barcsi földművesszövetkezet új áruházát latta a megnyitó ünnepség közön­Dö^ei Imre Uj színnel gazdagodott határszéli község Fő-utcája múlt napokban. A hónapok óta épülő új szövetkezeti áruház ha­talmas kirakatai szebfonél-szébb arukat kínálnak a község és a kör­nyező falvak dolgozóinak. A megye legszebb szövetkeze i áruházának megnyitó ünnepsége vasárnap délelőtt volt mintegy kétezer főnyi dolgozó jelenlétében. A községi pártszervezet nagyter­mében megtartott ünnepségen Dögéi Imre elvtárs, a Szövet kezetek Országos Szövetségé­nek elnöke mondott ünnepi be­szédet. Dögéi Imre elvtárs hangoztatta, hogy a múltban csak selejtes, rosszminőségű, úgynevezett parasz­ti áru került a falusi boltokba. A dolgozó parasztok néha öt-hat üz­letet jártak be, amíg megkapták azt az árut, amit vásárolni akar­tak. Ha jelentősebb vásárlást akar tak eszközölni, akkor fáradságos és költséges utazással Kaposvárra, vagy Pécsre kellett menniök. Ma pártunk cs kormányzatunk azzal is igyekszik hozzájárulni a falu és a város közötti különbség meg­szüntetéséhez, hogy a szacialista ipaíunlk termékeit korszerű szö­vetkezeti áruházak útiján bocsát­ja a dolgozó parasztok rendelke­zésére. Az ország területén a bar­csival együtt már 540 szövetkezeti áruház áll á falusi dolgozók megnövekedett igényeinek kielégítésére. Ezután az; ipar, a mezőgazdaság és a kultúra területén elért ered­ményeinkkel foglalkozott, majd így folytatta: Nem szabad szemelő! tévesz­tenünk, hogy míg nálunk a békés alkotó munka folyik, addig a^ ame­rikai imperialisták és csatlósaik, köztük közvetlenül határunkon innen alig néhány kilométerre — a fasiszta Tito és bandája lázasan fegyverkezik. A fasiszta Tito és bandája az amerikai imperialisták leghűségesebb talpnyalója. Jugo­szlávia gazdaságát, ásványi kin­cseit, iparát, erdőit eladta, kiszol­gáltatta az amerikai imperialisták­nak. Ennqk következtében a jugo­szláv nép, közte a dolgozó paraszt­ság még soha* nem volt olyan nyo­morúságos helyzetben, mint most. Csupán a mur&zka-szobolai járás­ban 210 parasztgazdaságot árve­rezték el a közelmúltban. Ramkóvicsék börtöneiben több mint 250 000 munkás-paraszt és forradalmi értelmiségi sorból ki­kerülő jugoszláv hazafi sínylődik, a koncentrációs táborok drótsövé­nyei mögött pedig többi mint 20 ezer hazafias érzelmű katonát és tisztet tartanak fogva.- Egyáltalán nem lehetetlen — folytatta, — hogy ugyanakkor, amikor mi itt Barcson megnyitjuk az új áruházat, tőlünk neun messze Tito és Rankovics egy újabb kon­centrációs tábort ad át rendelte­tésének. Egyre nagyobb mérték­ben fokozódik azonban a jugoszláv népnek igazságos harca és semmi kétség nem fér hozzá, hegy ez a harc elsöpri Tito és Rankovics fasiszta klikkjét. Nemes János elvtárs, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osz­tályának vezetője hozzászólása után az úttörők és a Barcsi Fű­részüzem tánccsoportja szórakoé­segét, majd ötletes ruhabemutatót tartottak. Ezután került sor az áruház ün­nepélyes megnyitására. A megnyi­tó ünnepség után a dolgozók szá­zas tömegekben lepték meg az áruházát. Az első vevő Füzesi Jó- zsefné függetlenített párttitkár volt, négy méter ruhának való fianellt vásárolt, majd Szabó Er­zsébet, a Kaposvári Fonoda gyű- rasíonóncje lépett a pulthoz. Csakhamar nagymennyiségű cipő, fehérnemű, készriiha, vas, edény, mezőgazdasági szeráru, papír, fű­szer, élelmiszeráru, rádió talált gazdára az első vásárlók között, már az első nap mintegy 65 ezer forint forgalmat bonyolítottak le az új áruházban. Textilből 24 ezer, cipőből 11 ezer, konfekció áruból 13 ezer, élelmiszerből 11 ezer, mű­szaki cikkekből 6 ezer forintot for­galmazott a bolt. Már az első órák eredménye is megmutatta, milyen áldás az új áruház a dolgozók szá­mára. A régi földművesszövetkezeci bolt 70—80 ezer forintos forgalmá­val szemben az új áruház körülbe­lül félmillió forintos forgalmat bo­nyolít le majd havonta. Barcs dol­gozóin kívül Tótújfalu, Laikócsa, Potony délszláv község dolgozó parasztjai, Csokonyavisonta, So- mogyaracs, Babócsa, Darány, Ist- vándi, Bolhó határmenti községek, Vízvár, Bélavár szövetkezeti fal­vak dolgozó parasztjainak nem keli hosszú utat megtenni Kapos­várra, hanem Barcson, a járási székhelyen beszerezhetik a szük­séges árukat. Barcs, az ei­cA kuLtímg,ltáeíÁ Iiurei kuitúragitáeiós. csoportok az őszi begyűjtésnél az Megyénkben a munkában nagyfokú visszaesés ta­pasztalható. A nyár folyamán több községben brigádok működtek, je- leneteikkeii, rigmusokkal! dicsérték az élenjáró, dolgozó parasztokat, bí­rálták az állampolgári kötelezettsé­güket elmulasztó dolgozókat. Műso­raik komoly nevelő hatásúak vol­tak és számtalan esetben ennek nyomán javult meg a begyűjtés is. Ma már azonban nem fordítanak olyán gondot a. járási népművelési előadók a kultúragitációs!. csopor­tok további mozgatására az őszi betakarítás és begyűjtés elősegíté­sére. mint ahogy erre szükség len­ne A kultúrmunlcának mindenkor szerves része kell. hogy legyen a gazdasági, politikai mániának. Ezt azonban csak akkor tud­juk elérni, ha a kultúragitációs A fonyódi járás kultúr munkásai a kultúrbrigád feiköszöntötte Szűcs megértették ezt a feladatot és mind tevékenyebben- vesznek részt az agitációs munkában. Műsoraik­kal nem az eseményeket követik, hanem bírálnak é3 dicsérnek annak érdekében, hogy a dolgozó parasz­tok jól teljesítsék az állami köte­lezettségüket. Balatonszentgyörgyön A siófoki járásban Megyénk az őszi begyűjtésben ű kultúragitáció mellett a brigádok | ünnepélyessé tették a könyvhetet is. Mind a megnyitón, mind pedig az ünnepi könyvsátraknál adtak .színvonalas kultúrműsort. Műso­raikkal még inkább felhívták a dolgozók figyelmét a könyvre és nagymértékben ennek tudható be, hogy a járásban növekedett a könyvvásárlás. Ezt megelőzően a Bányásznap megrendezésében vet­ték ki a részüket. kötelezettségüket elmulasztó dol­gozók felé a bírálattal sem. A csutrg-oi Tan^azdaságf gyéliényesi üzemegységének dolgozói betartják a minisztertanács határozatát „fl felszabadulás után vástozott meg életünk .. Férjemmel együtt., mindketten •szegény munkáscsaládból szárma­zunk. Már kisgyermek korunk óta csők a munka, a nélkülözés jutott •számunkra. Iskola helyett dolgozni jártunk, hogy szüléinknek segíteni tudjunk pár fillérrel a mindennapi kenyér meg őrzésében. Férjem kőműves segéd volt. Semmi nélkül kerültünk össze, csak a rajtunk lévő ruhánk volt. se bú­torunk, se rendes lakásunk. Fér­jem keresetéből nagyon nehezen tudtunk megélni. Gyermekünk még nem volt pár éven keresztül, így én is kénytelen voltam elmenni dol­gozni férjem mellé, téglát, maltert hordani, pár fillérért. Amikor megszületett első kislányunk, már nem tudtam dolgozni menni, a fér­jem 35 pengős keresetéből tenget­tük életünket. Pásztor Pál magán, vállalkozónál dolgozott a férjem, csak pár hónapig volt munkája éven keresztül. Legtöbbször aratni és cséplőgép mellé járt dolgozni, így kereste meg a mindennapi ke­nyerünket. 1945-ig négy gyerme­künk született, így nőtt évről-évre a gond is. A felszabadulással a mi életünk is, mint a többi mujnkáscsaládé, lényegesen megváltozott. Férjein a Tatarozó Vállalathoz került szak­munkásnak. Havi keresete 800 fo­rint. 7 gyermekem után 500 forint családi pótlékot kapunk minden hó­napban. Most már nem kell nyomo­rognunk, éheznünk, minit azelőtt. Megvan a becsületes megélheté­sünk, kenyerünk. Ruliázkodni is tudunk rendesen, •egyik hónapban egyikünknek ve­szünk ruhát, a másik hónapban a másiknak. Férjemnek most vettünk 600 forintért egy öltöny ruhát, cipőt. Legkisebb fiam négy hóna­pos, a legnagyobb kislányom 14 éves. 3 gyermekem iskolába jár, tanulnak szorgalmasan, őnekik már megvan a lehetőségük, hogy tanul, hassanak, nem kell nékik iskola helyett téglát, maltert hordani, mint szüleiknek. Az ő számukra már pártunk és államunk gondoskodott, hogy .amihez kedvük van, ott folytathas­sák tanulmányaikat. Államunk és pártunk gondoskodását nap, mint nap érezzük. Amikor megszületett legkisebb fiam, akkor is segélyt kaptam, amiből a kis ruhákat szá­mára meg tudtam venni. De szám­talan más formában is érezzük pár­tunk gondoskodását. Hálás vagyok Államunknak és pártunknak. Makár Ferencné Somhegy. Mi, a gyékényesi üzemegység dolgozói magunkévá tettük a mi­nisztertanács1 határozatát, amely az őszi betakarításról, trágyázásról és vetésről szól. A maghere csépiérét szeptember 30 helyett augusztus 28-án, a napraforgó törését szep­tember 20 helyett szeptember 10-ig befejeztük. A napraforgó kóróját október 5 helyett szeptember 11- ig betakarítottuk. Kukorica póibe- porzást végeztünk a .másodvetésű kukoricán. Befejeztük a silókuko­rica zsombolyázását. 250 köbmétert eddigieknél még aktívabban mű­ködnek. A jó kultúragitációs mun­ka egyben hatalmas segítője a kul- túrcsoportck ' művészi színvonalá­nak fejlesztésében is. Rövij egy hónap múlva megkez­dődik a II. országos kultúrvprseny. ahol a művészeti csoportok számot adnak fejlődésükről, arról, hogy az első országos kultúrverseny ős a •járási kultárversenyek óta hogyan és mennyit fejlődtek csoportjaink. Az viszont vajmi kevés lehetőségét ad a továbbfejlődésre, ha a csopor­tok csak egy-egy önálló műsoros rendezvény alkalmával szerepelnek. Feltétlenül szükséges, hogy több változatos műsorral szerepeljenek a csoportok és erre a legmegfelelőbb allcalom a rendszeres kvltúragi- táció. József dolgozó parasztot, aki a búr- gonya,beadási kötelezettségét 122 százalékra teljesítette. Ugyanakkor megbírálták Nagy József, Keszeg Pálné, Simon György gazdákat akik elmulasztották beadási kötele­zettségeik teljesítését. többi megyékhez viszonyítva lema­radt. Ezt a szégyenteljes állapotot meg kell szüntetni és ehhez .méltó segítséget kell nyújtania a kultúr- csoportcknak is. A feladat az, hogy eleven kultúragitációval, aktuális műsorszámokkal jutalmazzuk a j ól­teljesítőket és ne fukarkodjunk a zs.ombolyáztunk le, ezt a munkát a földeléssel együtt öt nap alatt vé­geztük el. Az 55 hold őszi árpát szeptem­ber 20 helyett 13-ig elvetettük. A vetést kereszt-hossz irányban vé­geztük, a szovjet agrotechnika alap­ján. Szeptember 15-én [befejeztük az őszi takarmánykeverék vetését is. Ezt is. mint minden őszi kalá­szos és takarmánynövényünket ke­reszt-hossz irányban vetettük. Pongrácz Sándor technikus Gyékényes. AZ ÖTÉVES TERV ALKOTÁSAIBÓL--- -■ Au .i».wutai!»i<MBm—»'■■■ ' ----­Me gyénk gépesítésének fejlődése oz ötéves tervben 1949-ben megyénkben 95 erő- és munkagép dolgozott. Megművelt 28.500 hold területet. A gének és a munkaterületek száma 1949-től jóval növekedett. Jelenleg megyénk területén 21 gépállomás. 365 trak­torral és 141 egyéb géppel segíti mezőgazdasági termelőszövetkeze­tünk és egyénileg dolgozó paraszt. Ságunk munkáját. Az említett trő­és munkagépek mintegy 1480 pár igaorőt szabadítanak fel. Az 1949- ben elvégzett terület ötszörösét mű­velik ma. Államunk a mezőgazdasági gép­üzemek további fejlesztését me­gyénkben 227 millió forint beruhá­zással segíti elő ötéves .tervünk­ben. Megyénk egy-egy gépállomá­sán lOCi-ig 36—39 traktor lesz. Megyénk villamosítása A múlt rendszerben nem gondos­kodtak a dolgozókról, sok esetben a tökmagolaj lámpa bűzénél beszél­getett esténként a család, mert pet­róleumra már nem igen jutott a ke­resetből. Tanulásról szó sem lehe­tett. Egyrészt mert nem adták ,meg a módot, könyveket, stb, más­részt a rossz világítás miatt. Népi demokratikus kormányzatunk, pár­tunk útmutatása nyomán ’ ter­vet dolgozott ki az ország villa- i mosatásával kapcsolatban. Megyénk] falvaiban mind több helyen lágyul-] lad a villany. Péterhidán, Komlós. dcn. Drávaszentes-en, Somogyszo- bon. Megyénkben 1949-ig már 93 köz­ségben bevezették a villanyt. Az­óta ez a szám jóval emelkedett. Jelenleg 157 községben van villany — a felszabadulás óta 90 község­be vezettük be. 1954-re megyénk minden községét villamosítjuk. Ál­lamunk a szocialista mezőgazdasági szektorok villamosítására 4 millió forintot fordít. A November 7 Erőmű A November 7 Erőmű ötéves tervünk nagy alkotásai, népünk büszkeségei közé tartozik. Felépíté­sével országunk nagy energia köz­pontját valósítottuk meg. Gerő elv­társ, pártunk II. kongresszusán beszámoló.) ában hangsúlyozta: „Ami a villamosenergia termelést illeti, ötéve3 tervünk azt a felada­tot tűzi ki, hogy 1954-re 4.2 mil­liárd kilowattóra energiát termel­jünk. Mi pedig most azt javasol­juk. hogy az ötéves tervidőszak utolsó évére villamosenergia terme­lésünket 6—6.5 milliárd kilowatt­órában állapítjuk meg, ami azt je­lenti, hogy villamosenergia terme­lésünket 1949-hez képest csaknem megháromszorozzuk.” A November 7 Erőmű dolgozói megértették ezt a fontos felhívást és lelkes munká­val dolgoznak azon, hogy minél előbb átadhassák rendeltetésének az erőművet. Nagy jelentőséggel bír ennek a nagy energia központnak a felépítése egész népgazdaságunk, egész dolgozó népünk felemelkedése .szempontjából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom