Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-21 / 222. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1952 szeptember 21. RÉGEN - MOST Gőllei gazdaság. Gőlle-pusztai major A falu közepén lévő templom tornyán éjfélt mutatott az óra. Minden ház ablaka sötét) volt. A nehéz munkában kimerült emberek örültek, ha lepihenhettek. Senlki nem tudta, mit hoz a holnap. Csak a községháza volt erősen k'vii'ágttva. Az ablak alatt kél- csendőr szuronya villant meg a lámpafénynél. Bent nagy hingen szórták a szavakat Fábián Károly 38 holdas kukák, a bíró, Hu timer Lajos katolikus pap, a képviselőtestület (elnöke és még néhány kulök, a község teljhatalmú urai— 1944 tavaszán történt, már a dátumra nem emlékszem pontosan — mondja mély gyűlölettel hangjában Tóth János. — Nem volt lábbelim, mert a csizmám szétdőlt. hármm nap hiányoztam a munkából, Makai Imre intéző kiadta a cselédkönyvem. Beköltöztem a faluba. Egyszer csak idézés jött: menjek a tahi járásbíróságra, mert az intéző feljelentett. A tárgyaláson akárhogy bizonyítgattam igazságom, mégis az intézőnek adott igazat a bíróság. Engem 40 ,pengőre büntettek meg. Másnap jött az intéző, a csendőrök és a keservesen megszolgált kommenciómből elvittek 2 méter fát, 122 kiló kukoricát és ezenkívül 73 pengő készpénzt kellett visszafizetnem az uradalomnakEgyik reggel 27 társammal együtt a községház udvarára hajtottak. Azzal vádoltuk bennünket, hogy szabotáljuk a munkát és Őzért 5 hónapi kényszerrobotra visznek bennünket. Ekkor már nemcsak a csendőrök, hanem a nyilasok is körülvették bennünket. Hiába könyörögtünk, hiába sírtak feleségeink, gyermekeink, nem volt pardon. Az anyák és gyermekek sírása nem lágyították meg a fasiszta banditákat. Még aznap elhajtottak bennünket Nik- la-pusztára' Ung Károly fasiszta tábornok birtokára, ahol 5 hónapig robotoltunk fizetlség nélkül, a család meg otthon éhezett. T^cserü emléke ez Tóth Jánosnak, Szökő Jánosnak, Szigeti Györgynek, az egész község dolgozó parasztjainak. Ba- latonkilifcin a kulákok kivételével minden ember nyögött a veszprémi káptalanság igája alatt. Az ,,Mutatós“ lelkipásztorok nem könyörültek a tocki pusztám, Cinegén és Paphuton, a sárkunyhókban nyomorgó családokon. A cselédgyermekek a legrosszabb időkben iö kilométerekéit gyalogoltak iskolába, ahol Huthner „atya” mé- telyezte a fiatalokat. A felszabadulással szűnt ^ meg a nyomor, kiszolgáltatottság, nélkülözés Balatonkili- tin is. A szovjet csapatok győzelme után a párt segített. A földet kiosztották. i 300 szegényparaszt kapott földet és 150-en házhelyet, amelyen már több mint százan az állam segítségével felépítették házukat. Azóta mindlen nap érezték pártunk és kormányunk önzetlen segítségéit A község felső részén, az egykorú nyomortanya helyén gépállomás létesült. A gépek segítenek: a falu dolgozó parasztjainak a munkában és a többtermelésben. A falu dolgozó parasztjainak többsége a párt által nyila tolt helyes útra, a szövetkezés útjára lépett. Megértették, hogy ígv jobban tudják használni a gépet, többet tudnak termelni, nagyobb lesz jövedelmük A Rákó- czi-rtszcs-ben 22 család, 24 taggal műveli közösen a 216 holdat. A .közös munka eredménye mind gazdagabbá teszi a parasztok életét. Az idei aszályos időjárás ellenére búzából 9.86 mázsa, rozsból 9.17 mázsa termett a csoportnak. A beadásukat túlteljesítettéK, mű rik;' Ogvs egenként 5.26 kg-ot osztanak . szét az blszáinofláskor. Több mint 30.000 forintra számolnak, amelyet most takarítanak be. A 39 hold kukorica is bő termést igér, lesz Vagy 21 mázsa holdamként. A jövő évi nagyobb termés érdekében most keresztso- rosan vetik az őszieket, a kukoricát is négyzetesen vetik a tavasszal. Tahi Jánosnó, a csoport tagja nagy megelégedéssel mondja: én sohasem éltem igy a múltban, hisz mi is sommások voltunk, mert a hat holdunk termését a nagy adó felemésztette. Az idén 210 munkaegység után előlegben kaptunk 545 kiló búzát, 1 mázsa árpát és 290 forint készpénzt. Az évvégi elszámoláskor 15 mázsa búzára számítunk, árpából, kukoricából is 10 mázsára, készpénzt 1000 forinton felül kapunk. Nagy öröm az is, hogy Esz. tér lányunk állatorvos lesz, 25-én végez az iskolán. A 45 családdal működő Dózsa tsz eredményei sem kisebbek, mint a Rákóczié. A felszabadulás óta teljesen megváltozott a község képe. A régi, sáros út helyett kö- vesutat és autóbuszjáratot kaptak. A régi iskolát rendbe hozták, új felszerelést kaptak. Kint a puszta is kapott iskolát. Nem kell kilométereket gyalogolni, mint a múltban. Minden évben több és több fiatal megy felsőbb iskolára és különböző szakmát tanulni. Vagy harmincán, mentek ipari tanulóinak, buszán traktorosnak. Horváth József tanácselnökn >k két fia katonatiszt, a legkisebb gimnáziumban tanul. Sárkány József, Vonyik József szakérettségis kollégiumban tanulnak. Mozit, kultúrházat kapott a község. Rádió ma 15 háznál van, a múltban 5—6 darab volt a faluban. Kerékpár ötször annyi, motorkerékpár is van 20 darab. A két szövetkezeti bolt havi forgalma most 160.080 forint, míg 1949-ben 28-350 forint volt. Bala- tonkiliti dolgozóinak megváltozott életéröl tanúskodnak ezek a számok is. >Szofict bélcealáírúsgyüjtés köz- ben fogták el az udbások. Férjét néhány héttel azelőtt hurcolták el ugyanezért. Tőle vette át az asz- szony az íveket s járta rendületlenül az utcákat, látogatta n családokat. Elfogták. Áldott állapotban volt, ez azonban egy cseppet sent, zavarta a titóislálcat abban, hogy börtönbe vessék az asszonyt. Nem ítélték halálra Szofiet, nem is állították bíróság elé, — a kínzásnak, a pusztításnak cgV másik módját szánták neld. Ottfelejtették a börtönben. Senki nem kérdett tőle semmit. nem szóltak hozzá, a külvilágnak még a lehel- letét sem engedték be a nyirkos börtönfalak közé. Az asszony a börtönben szülte meg gyermekét. Segítség nélkül, egyedül. Alsóruháját tépte össze s abból lett pólya, babaruha. Mindenki azt gondolná, hogy ilyen viszonyok között előbb-utóbb , elpusztul a gyermek. Am a kicsi fiú, Zdenko — apjáról nevezte el Szo- fie — csodálatosképpen növekedett. Szegény gyermek! Ö mm tudta, hogy mi az: erdő. rét, virágok, napfény, állatok, ház, ágy, kávé és sok minden másról nem tudott, amelyekkel a gyermekek öntudatuk nyílásánál már szoros barátságot kötnek. Az ö első ismerősei voltak: a szalma, amely fojtó, nehéz szagot lehelt; az örökké nyirkos kövek, amelyeken úgy szaladgálnak a tompafényü vízcseppek, mint a penészbogarak; a rácsos lyuk, amelyen csak halvány fény szűrődik be. SápKidi és sovány volt Zdenko, mint minden börtönlakó. S ami a legjobban fájt Szofienek, csendes volt. Nem sírt, nem kiabált, csak nézegetett bágyadt, nagy szemeivel mintha egyre c.4ak csodálkozna. Lassan beszélni kezdett a gyermek. Már több, mint két esztendőt töltenek á börtönben. Két esztendő nagy idő egy ember életében s különösen egy gyermek életében, aki akkor kezd ismerkedni az élettel. Mennyi nagyszerű újdonság! De nem a börtöntakók száméira, Zdenkót édesanyja próbálta megismertetni a világgal. Nehéz volt, hiszen mást nem látott a gyermek, mint a börtön falait. S hogyan értesse meg vele azt, hogy mi a virág például? Inkább apjáról beszélt. A hős partizánról, akinek brigádját Sztálin elvtársról nevezték el. A hős békealálrásgyüjtőről, aki rettenthetetlen volt a harcban. Miért nem megyünk el máshová? — kérdezte egyszer Zdenko az anyjától. — Nem engednek. A békéért harcoltunk — felelte az asszony. — A békéért. —- többször elismételte a gyermek ezt a szót, kicsit selypítve forgatta a szájában. Mintha így akarná megtudni, hogy mit is jelent ez pontosan. — Mit jelent az, hogy béke? — kérdezett tovább. — Mit jelent? — ismételte a kérdést az asszony s hirtelen nem tudott mit válaszolni. _Az jó ... — Jó? Olyan jó, mint a kenyér ... ? Fájdalmasan rándult meg Szo- fie arca. Ez a keserű, száraz, penészes börtönkenyér, kukoricada. rasült) — ez a fia számára a legjobb. Ez számárai a „jó“. — Annál is jobb, fiam... És erős? Erős a béke, mert nem lehet elpusztítani az emberek szívéből. Ilyen beszélgetések folytak le az anya és a gyermek között. S történt egyszer, hogy szokatlan időben rántották fel a börtön ajtaját és ismeretlen alakok nyomultak be a cellába. Szofie rosz- szat sejtett, magához szorította gyermekét és úgy hátrált vele a homályos sdrolcba. A jövevények, egy pap és két udbás volt. A pap előrelépett és olyan volt az arca, mint a doromboló macskáé. —Segíteni akarunk rajtad. lányom — szólalt meg mézédes hangon a kezét összekulcsolta. — Gondolj gyermekedre, édes lányom. Az egyik udbás előrelépett, türelmetlenül félretaszította a papot. — Ki volt a férjed? — rivallt Szofiere. Szofie nem felelt. A bandita hozzáugrott, kitépte kezéből a \ gyermekei, a sarokba lódította, az asszonyt pedig középre, á padlóra, — Felelj, mert megdöglesz porontyoddal együtt! S az asszony rémülten vette észre, hogy a titóista hóhérlegény gyermekéhez közeledik s amikor melléért, belerúgott Zdenkoba. Az asszony felsilcokott■ S a gyermek is keserves sírásra fakadt. A pap szólalt meg. — No, mondd meg, édes lányom. Szofie hallgatott. Korbács süvöltött a levegőben s nagyot csattan az asszony hátán. A ruha felrepedi, véres csík szaladt végig Szofie bőrén. Újra és újra. — Ki volA a\ férjed? — üvöltött a két udbás hóhér. Es hogy történhetett, nem tudni. Zdenko egyszeresük dbbahagyta a sírást, véres anyjára nézett. — Béke! — kiáltotta, ahogy csak {orkán kifért s ez úgy hangzott, mint a varázsszó. Az udbások keze liii'telen megállt a levegőben s az asszony, akinek testét őrült fájdalmak kínozták, •akinek fülében eszeveszetten dobolt, zúgott minden ütés, tisztán és érthetően hallotta meg: ,.Béke!“ S ez a szó megmaradt nála véglegesen. Elszakfifjották gyermekétől, kínozták, haláltáborba hurcolták, de semmiféle kínzás, börtön és szenvedés nem tudta elvenni tőle ezt a csodálatos szót: „Béke!“ Azt a szóif, amely már ott visszhangzott gyermeke ajkán. Azt a szót, amely ma éppoly drága a megkínzott jugoszláv nép íegkissebbjének és legöregebbjének száján, mint az, hogy ^Szabadság“. A féktelen terrop, amely börtönbe veti a gyermekeket, a terhes dnyáUat, az ifjakat és aggastyánokat, a legjobb hazafiakat, nap mint nap ezer áldozatot szed. A sztálini szavak: a „béke” és „szabadság“ azonban legyőzlie- tétlenül, mint hófehér galamb, mint vörös harcizászló, ott szárnyalnak a börtönök felett és csodálatos erőt adnak a harchoz! Soltész István. Bérlevél Molnár Imre részére Szolgálati idő: 1943 április 24-től 1944 április 24-ig Alulírott, mint a magyar kegyes-tanítórend uradalma göllei gazdaságának megbízott kezelő-tisztje Molnár Imre gazdasági cselédnek a szóbelileg megkötött szerződés alapján a követkéz» ibérleve- le t adtam ki. 1. Nevezett gazdasági cselédet a fentnevezett időre göllepusztai gazdasági kerületbe (felfogadtam az aláblb kitüntetett évi, illetőleg havi bérnek azon kötelezettséggel történő kiszolgáltatása mellett, hogy az éves cselédnek gabona-, tűzifa- és borjárandósá gát egyenlő részletekben évnegyedenként előre, készpénzfizetést évnegyedenként utólag, a havibért havonként utólag kifizetni, illetőleg kiadni. 2. A cseléd köteles a gazdának, megbízottjának vagy a felügyelőknek ellentmondás nélkül feltétlenül engedelmeskedni. 3. A cseléd köteles a gazda miniden vagyonára hűségesen felügyelni és a lehetőség szerint megakadályozni, hogy abban mások is kárt okozhassanak. 4. A cselédnek tilos úgy hétköznap, mint vasár- és ünnepnap engedeJem nélkül távozni. 5. A cseléd, ha szükséges, tartozik az uradalom bármely majorjába vagy területére rendelet szerint bármely időtartamra munkára menni anélkül, hogy azért pótlékot kapna. 6. A cseléd köteles betegségét azonnal bejelenteni, ellenkező esetben a helyette munkábaáilított munkás bérét tartozik megtéríteni. 7. Részegeskedés, káromkodás, egymásközti civakodás és buj- togatás tjlos. 8. A cselédek rendelet szeriül éjjeli őrszolgálatot is tartoznak teljesíteni. 9. Szigorúan tilos istállókban, pajtákban, szérüskert'ben, szalmás, vagy takarmányos szekereken dohányozni. 10. A gazdaság által kijelölt legelő, rét, szegődményföld és esetleg természetben kiadott takarmány ellen kifogást nem tehet. 11. Lúd, kacsa, pulyka tartása egyáltalában tilos; tyúkféléik tartása is korlátolt számban csak úgy engedtetik meg, ha azok kellő őrizetben részesülnek, 12. A cselédek jószágai mellé pásztort az uradalom ad, de bojtárt a cselédség maga tart. 13. 1 ilos a cselédnek lakásába és a gazdaság összes épületeibe szorosan vett családjához nem tartozó személyt a gazdaság kezelőjének előzetes engedelme nélkül befogadni. 14. A cselédek lakásukat, ennek udvarát, közös istállójukat, a sertésólakat, s azok környékét családtagjaikkal tisztán és rendben tartani kötelességük. 15. iiizifát, takarmányt, szalmát és trágyát eladni, elajándékozni vagy a gazdaságból kivinni tilos. 16. Kutyát csak azok a pásztorok tarthatnak, akik erre engedélyt kapnak az intézőségtől, de ezek is szájkosárral látandók el. 17. A cselédnek munkabíró családtagjai idegen helyre csak akkor mehetnek napszámba, ha a gazdaságban nincs rájuk szükség. 18. A cselédek a nekik átadott gazdasági szerek és eszközök, úgyszintén a gondjaikra bízott állatokért felelősek és ezért a szándékosan, vagy hanyagságból okozott károkért térítéssel tartoznak. 19. Bármely szolgálatra szegődött is a cseléd, köteles minden más, igás vagy gyalogos munkát teljesíteni, ha erre az intézőség őt kirendeli. 20. A mesterembereknek szigorúan tilos bármely cím, vagy ürügy alatt sem a saját s még inkább uradalmi anyagból bárkinek is munkát készíteni. 21. Azon gazdasági cselédeknek, akik által az uradalmi fonói gőzmalom megközelíthető, az Uradalom tizedrészért őrölt éti meg gabonajárandóságát. 22. Egyebekben minden a gazdasági cseléd és a gazda közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907. XLV. te. rendelkezései az irányadók. 23. A cseléd a bérlevelet megőrizni tartozik. Gölle, 1943. évi április hó 24. napján. A gazdaság vezetője: * ' A cseléd: vitéz Kozáry Ferenc Molnár Imre Molnár Imre hosszú időn keresztül volt cseléd Gödén a papi káptalan birtokon. 16 mázsa kenyér- gabonát, 2 mázsa árpát, kevés fér- tálypénzt kapott munkájáért. Lakásuk egy szoba volt, amelybe mindössze két ágyat helyezhettek el, négyen aludtak egyen-egyen. A konyha közös volt, négy család főzött egy konyhában. így élt Ma- gyarországon sokszázezer cseléd mindaddig, amíg a felszabadulással véget nem ért a földbirtokosok, tőkések hatalma. Molnár Imre 7 hold földet kapott, édesapja 13 hódat, két ökröt, teljes gazdasági felszerelést. Apja 1949-ben, ő pedig a múlt évben épített csaiádi házat, így változott meg a párt vezetésével, államunk segítségével Molnár Imre és egész dolgozó népünk élete. Jugoszláviában a drága húsnak is híg a leve BELGRAD, A „Borba“ című titóista lap szeptember 7 í számában arról panaszkodik, hogy a belgrádi vendéglátó üzemek félévi vesztesége meghaladta a 90 miliő dinárt. A vidéki étkezdék és ét termek veszteségeivel együtt a szerbiai vendéglátóipari vállalatok vesztesége fél év alatt több mint 130 millió dinár volt. A túl magas árak miatt — írja a lap — a vendéglátóüzemek for galma nagyon megcsappant. 1952 januárjától májusáig a közétkeztetési üzemek mintegy 65 százalékkal kevesebb ételt adtak ki, mint a múlt év hasonló időszakában. Az étel nemcsak rossz, hanem drága is, A magas étkezde! árak okát a „Borba“ abban látja, hogy az amúgy is drága élelmiszereket az újabb adóemelés még jobban megdrágítja.
