Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-14 / 216. szám
1 Vasárnap, 1952 szeptember 14. SOMOGYI NÉPLAP A A párttagsági könyvcsere a pártélet fontos eseménye (A „Szabad Nép” 1952. szeptember 13-i vezércikke.) Az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a párttagsági könyvek kicserélésére; a tankönyvesére azért vált szükségessé, mert jelenleg érvényben lévő párttagsági könyvek 1952. december ,31-ével lejárnak. Az 1953. januári tagkönyvcsere alapvetően különbözik az 1948—49 évi (párttagság felülvizsgálásával egybekötött tagkönyvcserótől. ,,A tagkönyvcsere — a KV. határozaté szerint — nem azonos a felül, vizsgálással; minden párttagnak, aki érvényes tagkönyvvel rendelkezik s alapszervezeténél nyilván van. tartva, meg kell kapmia új tagság1 könyvét.” A tagsági 'könyvcsere végrehajtása során tehát felülvizsgálást, kihagyást, törlést egyetlen párttaggal szemben -sem lehet alkalmazni. A tagsági könyvek kicserélése pártunk közel egymilliós tagságát közvetlenül, személyesen érinti; éppen azért a feladat megoldása komoly politikai és szervezési munkát igényel. A pártbizottságokat s a pártszervezeteket e munka végzése során a párt és a párttagok iránt érzett felelősséginek kell áthatnia; biztosítaniok kell, hogy mindenegyes párttagunk, akit megillet, megkapja új tagsági könyvét, nem szabad tűrniük a bürokráciát, a nemtörődömséget, az egyes párttagok sorsa iránti közönyt. A tagsági könyvcsere sikeres végrehajtása megköveteli a legszélesebb párttagság, minden egyes párttag tevékeny közreműködését is; párttagjaink segítsék e munkában a pár. tot, maguk se tűrjék a bürokratizmust, a hanyagságot. A párttagsági könyv megbecsülése a kommunista párttag számára fontos kötelesség. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja tagjai úgy óvják a tagsági könyvüket, mint a szemük világát; a hős felszabadító Szovjet Hadsereg kommunista tagjai szívük felett megőrizték tagsági könyvüket a német fasizmus ellen vívott harc legvéresebb csatáiban is. A párttagsági könyv nem egyszerű igazolvány csupán, hanem a párthoz való tartozás legfontosabb írásos dokumentuma, amely feljogosít a párttag megtisztelő címe viselésére. Nagy megbecsülés népünk, munkásosztályunk élcsapatának, a szocializmust építő nagy pártnak, Rákosi Mátyás pártjának tagja lenni. Pártunk tagjai büszkék párttagságukra, mélyen átérzik, hogy a meg- tisztelő címet a nép, a haza szolgálatában jó munkájukkal napról- napra ki kell érdemelniök. Pártunk újtípusú, öntudatos embereket formál tagjaiból, akik a munkában, fegyelemben, tanulásban, éberségben, az ellenség elleni bátor harcban, a hazafiasságban mindig élenjárnak. Párttagságunk többsége a felszabadulás óta kemény harcokban összeforrt nagy pártunkkal, tűzön-vízen keresztül követi pártunkat s vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat. Pártunk tagjai sziklaszi- lárdan bíznak pártunkban, számukra a legnagyobb, a legszentebb do. log -a párt; éppen azért nagyra becsülik párttagságukat s párthoztar- tozásuk írásos bizonyítékát: a párttagsági könyvet, álmeíyet féltve őriznek, vigyáznak reá, mint a szemük fényére. Akadnak azonban pártunknak olyan tagjai is, akik még nem értették meg, mit jelent a- párttagsági -magasztos fogalma, nem becsülik -eléggé párttagságukat, nem őrzik gondosan tagsági könyvüket sem. Akadnak olyan párttagok, akik tagsági könyvüket elvesztik; ezek a párttago-k elősegítik pártunk ellenségeinek aknamunkáját is, mert lehetővé teszik számukra, hogy az elveszített párttagsági könyv birtokába jussanak s párttagnak álcázva magukat, végezhessék gyalázatos romboló mun. kájukat. A párttagsági könyv védelme, pártunk védelmét is jelenti! A párttagsági könyv éber megőrzése, a párthoz való ragaszkodás első elemi követelménye. A párt- szervezetek, a pártbizalmiak neveljék párttagságunkat a párttagsági könyv megbecsülésére, védelmére. Vizsgálják ki az elvesztett párttagsági könyvek ügyét; ezeket az eseteket beszéljék meg a párttagsággal, hogy ez politikai iskolául szolgáljon számukra. A tagsági könyvcsere közeledése különösen megköveteli pártszervezeteinktől, hogy minden olyan párttag ügyét ren. dezzélí. aki elvesztette tagsági könyvét. A Központi Vezetőség határozata kimondja, hogy csak azok kaphatják meg új tagsági könyvüket, akik érvényes tagsági könyvvel rendelkeznek; aki pedig három hónapnál hosszabb ideig nem fizeti párttagsági díját, nem rendelkezik érvényes párttagsági könyvvel. Párttagságunk túlnyomó többsége tag- díjfizetési kötelezettségének eleget tesz; a párttagok egy része azonban nem fizeti -rendszeresen tagsági díját-, sőt nagy számban akadnak olyan párttagok is, akik hónapszámra elhanyagolják tagsági díjuk fizetését. A párttagsági díj fizetése nem egyszerű anyagi kérdés, hanem politikai kérdés, a párthoz való viszony -kérdése. Kalinyin elvtárs erről a következőket mondja: ,.Ha nem fizetitek pontosan a tagsági díjat, eláruljátok, hogy nem törődtök a párttal, hogy közönyösen fogjátok fel a pártkötelességeket. A%, aki ilyen lanyhán fogja fel pártkötelességeit, hozzá még az olyan egyszerű kötelességet, mint a tagdíj befizetése, annak nem szívügye a párt. Aki törődik a párttal, szívesen fizet tágsági díjat, mert ezzel szinte anyagi kapcsolatot léte. sít pártjával.” Pártvezetőségeink, pártbizalmia- iai-k állandó feladata, hogy megma- gyarázzák párttagjainknak a tag- díjfizetés politikai jelentőségét; a tagkönyvcsere előkészítése során különösen fontos, hogy felkeressék mindazokat a párttagjainkat, akik nem fizetik rendszeresen tagdíjukat, beszélgessenek velük, biztosítsák, hogy a tagösszeírás, a tagkönyvcsere idejére rendezzék elmaradásukat, érvényes tagkönyvvel rendelkezzenek. A párttagsági könyvcsere sikeres lebonyolításának előfeltétele, hogy minden párttagunkat alapszerveze- tében szabályszerűen nyilvántartsanak. A Központi Vezetőség határozatai szerint ugyanis (a tagság összeírása idején csak azokat a ta- gokat és tagjelölteket szabad ösz- szeírni, akik az alapszervezet nyilvántartásában szerepelnek. A la szervezeteink jelentős részében nem hajtják végre megfelelően a Szervezeti Szabályzat előírásait: „Ha valamely párttag, vagy tag. jelölt munkahelyet, vagy lakóhelyet változtat, úgy az új munkahelyén, illetve lakóhelyén működő pártszervezethez kell öt átigazolni. Az átigazolást a párttag, illetve tagjelölt tagsági könyvébe is be kell vezetni.” Pártszervezeteinkben gyakran előfordul, hogy az eltávozó tagok nem jelentik be elköltözésüket, nem kérik átigazolásukat az új munkahelyükön, lakóhelyükön működő pártszervezetbe. Ennek következtében átmenetileg ezek a párttagok, tagjelöltek elvesztik kapcsolatukat a párttal, nem élnek pártéletet. Az 1952 október 15,.— november 1-i tag és tagjelölt — összeírás idejére a párttagok és tagjelöltek rendezzék átigazolásukat, jelentsék be távozásukat régi alap. szervezetükbe s jelentkezzenek új munkaterületük, lakóhelyük párt- szervezetében. A tagok és tagjelöltek összeírásának előkészítése során fordítsanak gondot bizottságaink, pártszervezeteink a tagnyilvántartás rendbehozására. Kommunista lelkiismeretességgel gyorsan, pontosan intézzék el a függőben lévő átigazolási ügyeket; hajtsák végre a Központi Vezetőség határozatát, amely kimondja; „Rendet kell teremteni, a pártokmányok kezelésében, s fel kell számolni a lazaságokat a párttagok és tagjelöltek nyilvántartásában. A pártbizottságok, pártszervezetek, -pártbizalmiak ügyeljenek arra, hogy a tagok és tagjelöltek összeírása idején egyetlen arra illetékes párttagot se hagyjanak ki az összeírásból, ugyanakkor azonban legyenek éberek az ellenséggel szemben, aka. dály ózzák meg, hogy jogtalanul bárkit is összeírjanak, nehogy az ellenség ilymódon befurakodhasson pártunkba. A párttagsági könyvcsere sikere a pártbizottságok, alapszervezetek vezetőségei jó munkája mellett a pártbizalmiak munkáján múlik. A pártbizalmiak ellenőrizzék csoportjuk tagjainak párttagsági könyvét; magyarázzák meg pártcsoportjuk tagjainak a tagsági könyvesére jelentőségét; neveljék a csoportjukba tartozó kommunistákat a tagsági könyv megbecsülésére, fegyelemre az átigazolás, a tagdíjfizetés kérdé. sében. Végezzenek különösen odaadó, lelkiismeretes munkát a tag. összeírás idején; a párt számít reájuk, e felelősségteljes munkában. A, párttagsági könyvcsere előkészítése, megszervezése felelősségteljes feladat, mely sokoldalú, politikai s a részletekbe menő aprólékos szervezési munkát is igényel. Pártbi zotits ágaink, pár ts zervez étéin,k, úgy hajtsák végre ezt a feladatot, hogy a tagsági könyvcsere végrehajtása során még magasabbra emeljék a párttag megtisztelő címét. A kommunista párttag a nép ügyének leghűségesebb, legoda- adóbb, legáldozatkészebb szerény munkása — az új élet építője, akitől példamutatást várnak és kapnak a dolgozók. A párttagsági könyvcsere előkészítése idején fokozzuk a párttagok felelősségét a soronkövetkező nagy feladatok; a harmadik és negyedik negyedévi terv, az őszi beadás teljesítése és túlteljesítése, -az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése és más feladatok megoldásában. A párttagsági könyvcserével a kommunista olyan dokumentumot kap, amely újra megpecsételi a dolgozó nép élcsapatához, Rákosi Mátyás pártjához való tartozását; tegye minden kommunista ezt az ünnepélyes felemelő pillanatot azzal emlékezetessé, hogy még lelkesebben, még odaadóbban, még eredményesebben küzd pártunk, nagy ügyünk, a szocializmus győzelméért. Párttagságunkban nagy visszhangot váltott ki az SzK(b)P. XIX. kongresszusának összehívása. Száz és százezer kommunista, pártunk száz és százezer tagja olvassa ’ és tanulmányozza büszke felemelő érzéssel, az SzK(b)P. módosított szervezeti szabályzatát, amely a 'kommunista párttag elé az új társadalom építésének magas követelményeit állítja. Párttagjaink meg. értik, hogy magasak azok a követelmények, amelyeket a kommunista párttagság állít elébük és hogy ezeknek a követelményeknek fokozott helytállással, példás fegyelemmel, a párt és kormányhatározatok megvalósításáért folytatott következetes harccal kell megfelelniük. Ennek a harcos helytállásnak jelképe a mi párttagsági könyvünk. Népnevelő-ankéton tárgyalták meg a Rákosi Müvekben a csoportos agitáció legjobb módszereit Népnevelőink megtisztelő fel- vünk, de ha sürgős a megbeszélniadata, hogy nap-nap után megmagyarázzák dolgozó népűnknek pártunk és kormányunk határozatait. Nagyszerű feladatuk, hogy gondoskodjanak: ne legyen olyan lazáját szerető ember az országban, aki ne tudná, mit jelent számunkra a szocializmus építése, népgazdaságunk ötéves terve, aki nem érti a haza védelmének fontosságát és jelentőségét. A kommunista agitációt a formák és módszerek változatossága, gazdagsága jellemzi. A szóbeli agitáció nagyszerű formái az egyéni beszélgetéseken kívül a csoportos beszélgetések, a gyűléseken és röpgyűléseken elhangzó beszámolók és hozzászólások, kollektív újságolvasás stb. Az agitáció e formáinak változatossága lehetővé teszi, hogy mondanivalóinkat a dolgozók minden rétegéhez eljuttassuk, ami lényegesen fokozza felvilágosító munkánk hatását. * * * Tapasztalatcsere-értekezlet A Rákosi Mátyás Művekben a népnevelők közül egyre többen végzik felvilágosító munkájukat a Központi Vezetőség útmutatásainak szellemében, kitartóan, fáradhatatlanul. Az üzem egyes pártbizottságai az egyéni agitáció mellett már a csoportos agitációt, mint a nevelés fontos módszerét is alkalmazzák. A legjobb népnevelők kicserélték tapasztalataikat. Az elmúlt héten a gyár három üzemének párt- bizottsága külön-külön összehívta a legjobb népnevelőket, hogy kicseréljék tapasztalataikat, hogy beszámoljanak, mit értek el saját alapszervezeteikben a csoportos beszélgetés, a kisgyűlés és a közös újságolvasás alkalmazása és népszerűsítése terén. Az ankéton a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztályának kiadásában megjelent ,,A csoportos agitáció módszerei" című brossura értékes anyaga eddigi felhasználásának tapasztalatait vitatták meg az elvtórsak. Az ankétokon kiderült, hogy ahol a Politikai Bizottság 1950 novemberi határozatát végrehajtották, ahol a felvilágosító munkára alkalmas elvtársakat állítottak és ők ugyanazon a helyen, ugyanazok között az elvtársaik között végzik meggyőző munkájukat, o{t a népnevelő munkának van is foganatja. A Szerszámgépgyár megbeszélésén Mezei elvtárs beszámolt arról, hogy a fogköszörűsök nem vették komolyan munkájukat s csak azóta törődnek vele, amióta közösen beszélgetnek. A dolgozók itt annyira hozzászoktak a csoportos beszélgetésekhez, hogy ha a népnevelőjük valami okból nem keresi fel őket, maguk érdeklődnek, hol tartanak a műhely terve teljesítésében. Hol a népnevelő, aki felolvas az újságból? Lázár elvtárs arról számolt be, hogy az idősebb elvtársak elmondják a fiataloknak múltbeli keserű életüket, vagy grafikonok segítségével összehasonlítást tehetnek az imperialista országok és a mi dolgozóink életszínvonala között. Sziksizai elvtárs a türelmes munka eredményét mutatta be a maga élménytárából. — Áprilisban csináltam először — mondotta, — hogy ebédidőben dolgozó társaim közé ültem újságot olvasni. Volt, aki otthagyott. Később egyre többen vették észre, milyen érdekesek azok a cikkeik, amelyeket felolvasok. És már hozzá is szóltak. Azután pedig, lia egyszer előfordult, hogy nem jelentem meg, már reklamálták; hol a népnevelő, aki újságot olvas nekünk. Az Öntődegyárban többen arról szóltak, hogy nehézségeik vannak a csoportos foglalkozás megtartásának időpontja körül. Erre Várnagy elvtárs adott választ a maga példájával: — Korábban szoktam bejönni én is az üzembe, velem együtt mások is. Beszélgettünk, Ez azután rendszer lett. Néha reggel, néha munka után, hetenként egyszer vagy kétszer, mindenképpen összejövalórík, és ha röviden végezhetünk még ebédidőben is találkozunk. Ahol állandóan változnak a népnevelők Ugyanezt nem mondhatjuk el az Acélműről, ahol nemcsak, hogy nem válogatták ki a népnevelőket a Politikai Bizottság határozata szellemében, hanem a futtában kijelölteknek sincsen állandóan beosztásuk. Ma ezzel, holnap azzal foglalkoznak és így a nélkülözhetetlen, szoros kapcsolat nem ]ön létre népnevelő és csoportja között. Ennek az is oka, hogy a vezetőség tagjai maguk is gyakran változtak. A Szerszámgépgyárban olyan clvtársak vettek részt, akik a csoportos agitáció mindhárom formájáról hasznos tapasztalatokat mondottak el. Takács elvtárs elmondta, hogy csoportja tagjainak együttes fellépése segített Nagy eivtársnak, hogy fegyelmezettebben dolgozzék. Azelőtt hetenként háromszor dolgozott, háromszor nem. Egyedül nem sikerült őt meggyőzni. A csoport határozottan elítélte viselkedését, ez már hatott. Kisgyűlés — amelyet tett követ Az ankéfokon kiderült, hogy a dolgozók szeretik a csoportos agitációt, s ha jó a vezető, szívesen résztvesznek rajta. A népnevelők rendszerint kétszer, de legalább egyszer előre elkészített témáról csoportos beszélgetést szerveznek. Természetesen előadódhat olyan eset, amikor eltérnek az eredeti témától. Még az Acélművekben, ahol a vezetőség elhanyagolta ezt a fontos területet, ott is olyan példát mondtak el, amely a napnál világosabbá teszi a csoportos agitáció jelentőségét. Izsai elvtárs számolt be erről. Nagy javításról volt szó. Azelőtt ez mindig 12 napig tartott- Most öt napra tervezték. Sokan ellenezték, lehetetlennek tartatták. Az elvtársak kis- gyűlésre hívták össze csoportjaikat, megmagyarázták, ha a javítást rövidebb idő alatt elvégzik, annak hatalmas jelentősége van népgazdaságunk szempontjából. A klisgyülésen lelkesen csatlakoztak a tervhez. A nagy-javítás öt nap alatt elkészült. Sorolhatnánk még számtalan példáját a csoportos agitáció eredményeinek. Uj, friss káderek kerülnek elő, akik először csak hozzászólnak, később már, ha történetesen a népnevelő nem ér rá. helyette felolvassák az újságot és vezetik a vitát. Megbeszélik a gyár ügyeit, feltárják a hibákat, sikeresen harcolnak a jobb eredményekért, harcolnak minden ellenséges megnyilvánulás ellen. A helyesen előkészített csoportos agitáció elősegíti a kritika, önkritika fejlődését és a hibák kollektív megbírálásának komoly nevelő hatása van. * * * A Rákosi Művek ankétja újabb bizonyíték arra, hogy ahol szívügye a pártszervezetnek a népnevelő munka, ott a dolgozók előtt kitárul a nagyszerű jövő képe, ott a gyáraik sorsát, országunk sorsát a maguk sorsának érzik. Az új Kossuth-szobor
