Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-09 / 211. szám

Kedd, 1952 szeptember 9. SOMOGYI NÉPLAP 3 Sokat erősödött, fejlődött két év alatt a csurgói Új élet tsz A csurgói Uj élet tsz 1950-ben alakult meg 21 családdal. Az első év kemény próbára tette a szö­vetkezet tagjait. A tagosítatlan parcellákon nehezen ment a mun­ka.. A korszerűtlen felszerelések­kel, kevés igaerővel rendelkező szövetkezetnek sóikat kellett har­colni, amíg eredményt tudtak el­érni. A belépők egyrésze nagyobb földterületet hagyott meg háztáji gazdálkodásnak és a legnagyobb dologidőben, annak megművelésé­vel volt elfoglalva. Voltak olyanok is, akik a kulákokihoz jártak dol­gozni. Az ellenség kihasználta a szö­vetkezet gyengéit, igyekezett bom­lasztani, lazítani az egyébként is gyenge munkafegyelmet. Nehéz volt a kezdet, de a szövetkezet pártszervezete, vezetősége hamarosan rendet te­remtett a munkafegyelem körül. Egy év alatt olyan eredményeket értek el, amelyek vonzóvá tették a szövetkezetei az egyénileg dol- gozó parasztok előtt. Rövid idő alatt 21-ről 50 családra növekedett a szövetkezet. Nem voltak elég éberek, az el­lenség befurakodott a szövetke­zetbe és mint csoportitag igyeke­zett végezni bomlasztó munkáját. Ezt a szövetkezeti tagok hama­rosan észrevették és eltávolították az ellenséget. Az ellenség eltávolí­tása után a becsületes dolgozó pa­rasztok egymásután léptek be a szövetkezetbe. 1951-ben tagosítofták a földet, amelyen nagyobb mértékben tud­ták alkalmazni a gépi talajműve­lést és ennek eredményeként 2— 3 mázsával több termést takarítot­tak be holdankint, mint az egyé­nileg dolgozó parasztok. Szépek az eredmények Füstös János elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke sok segítséget kap Pénzár István elvtársitól, a pártszervezet titkárától. A terme­lőszövetkezet jó munkáját 6 vö- •tös selyemzászló dicséri. Egyet a mezőgazdasági munkában legjobb ^eredmény eléréséért kaptak, egyet pedig a jó begyűjtésért- Ebben az évben kenyérgabonabeadási köte­lezettségüket 104 százalékra telje­sítették. 14 vagon búzát adtak le >,z államnak, rozsból pedig 8 va- 'gonnal. Bőven maradt még a cso- iportnak is. A július 1-íg szerzett munkaegységekre, munkaegységen- kint 2.5 kg-ót osztottak ki a ta­gok között. j Ronya Lajosné eddig 4.5 mázsa 'gabonát kapott. Évvégi elszámo- j léskor még kb. ennyit kap. Bcdils Sándor, a szövetkezet fia­tal tedhnikusa az érdeklődőknek elmondja: a 11 mázsás termésátla­got búzából úgy érték el, hogy idő­iben elkészítették a talajt, tiszta, csávázott magot vetettek, 18 holdon keresztsorosan vetették gabonát, alkalmazták az élenjáró szovjet agrotechnikát. Zabból 12 holdat vetettek keresztsorosan, 11.90 má­zsás termésátlagot értek el, míg az egysoros vetésnél 6,5 mázsás volt a termésátlag. A tagság eleinte bizalmatlan volt az új iránt, de Bódis Sándor meggyőzte őket az új módszerek alkalmazásának helyességéről. Ko­ra tavasszal, amikor szikkadni kezdett a föld, keresztben, majd hosszéiban megfogaisolták és pár nap múlva az egész táblán zöldéit a vetés. Hasonlóan bevált az új módszer alkalmazása a burgonyá­nál is. Mély árkokba vetették a burgonyát, amely a szárazság el­lenére 80 mázsás termést ígér, Alkalmazták az élenjáró módszeredet Hasonló jó eredményt értek el az állattenyésztésben is. 70 darab fejőstehén, 40 darab továbbte- nyésztésre alkalmas bikaborju, 50 darab iiszőborju, 93 darab hízó ké­pezd a csoport jószágállományát. Állattenyésztési tervüket szarvas- marhából az első félévben 129 szá­zalékra teljesítették. Sertésállo­mány fejlesztési tervüket 116, ezenbelül a koca-létszámtervet 137 százalékra teljesítették. Az állattenyésztésben is bátran alkal­mazták a szovjet tapasztalatokat. A tehenészetben bevezették a két­szeri fedeztetést, tőgymasszázást és a háromszori fejést. Az új is­tállóikat úgy szerelik fel, hogy al­kalmazni tudják az egyedi takar­mányozási­Takarmányról időben gondos­kodtak a csoport tagjai. Eddig 120 köbmétert silózták le és már meg is kezdték a silótakarmány eteté­sét. A télig még 600 köbmétert si­lóznak le. 70 hold bíbort vetettek, szépen fejlődik a lucernásuk >s. A szövetkezet tagjai bizakodva tekintenek az évvégi zárszámadás elé, magas jövedelemre számíta­nak. Munkájukat bírálóan figye­lik a kívülállók is és az eredmé­nyek láttán naipról-napra köze­lebb kerülnek a szövetkezethez. Lakóházaink kotelsző tűzvédelme Közeledik a bűvös, hideg idő, Ipapír- és egyéb hulladékokat, így a lakóházra is kiterjedő tűz kelet­kezhet. Előfordulhat, hogy a kémény füstelveziŐ csőnyílását papírral, ronggyal, vagy egyéb könnyen gyúlékony anyaggal tömítík. Ez szintén tűzveszélyt rejt magában, mert a kéményből lehulló szikra és égő korom meggyujtja a köny- nyen gyűlő anyagokat. Minden -dolgozónak érdeke és elsőrendű kötelessége a tűzvéde­lem betartása, mert ezzel a saját és a népi tulajdonban keletkez­hető tűzkárokat csökkenteni le­het. amikor lakóházainkban szükség lesz a tüzelésre és ezért már most előtte felhívjuk a dolgozók figyel­mét, hogy tűzhelyet kéménynélkü­li helyiségben ne használjanak Gyakran előfordul, hogy a tűzhely füstcsövét áblaikon, ajtón, vagy faliba vájt nyíláson vezetik ki a szabadba. A füstcső felmelegszik, ; amelytől a közelben lévő anyag, j iégszáraz fa, kátránypapír köny- j nyen meggyulladhat- | Általános szokás, hegy a hamut tüzes állapotban kiöntik a szemét­vagy a trágyadombra. Ez meg- gyújthatja a szemétdombon lévő JHilánomes a SLzal%admq,ka^e&s... cA eialdd liLegiHÍLtozott étéit. . . sötét éjszakában csak a szél zörgeti mSg néha a bokro­kat. A zörgés után riad! fog oly-csa­pat keres menedéket as ismeretlen veszedelem elöl. A bokrok mellett a Binyu vize csörgedezik és belejo- lyik a Drávába,, hogy tovább foly­tassa útját, ahogy azt a i;természet törvénye a számára megszabta■ A .Dráva mellett drót sövény van. Ez jelzi, hogy itt a határ. A magyar és a jugoszláv terület választóvo­nala ez. Itt újnak őrt M. Sándor elvtárs és G. Győző magyar határ­őrök. Éberen vigyáznak a határ­szél inelleti lévő magyar falu, P. község és az egész magyar dolgozó nép békés otthonaim. Feszülten fi­gyelnek minden megmozdulást, min­den kis zajt. 'J'izenegy óm lekét- A túlolda­lon velük szemben megáll egy motoros. Valamit beszél a ju­goszláv katonákkal. Azok közül az egyik, mint a villám a vízbe dobja magát és evez a magyar pari felé. Minden szó nélkül engedelmeskedik « határőreinknek. Átadja fegyvereit és némán néz maga elé. Az idő ke­reke most mintha gyorsabban fo­rogna. A valóság filmkockái sebe­sen peregnek. A motoros a túlolda­lon még el som indulhat, már a színhelyen vannak a hírhedt UDB- sek. Az autó reflektorfényében jól lehet látni Gregorics Szergej arcát- Látszik, hogy mindeme kész- A motort félrelöki maga mellől és pisztoHijáéttt nyúl. Abban a pillanat­ban egy U.DB-ás tiszt gúnyos arcán <i halált igém vonások megjelennek. Eldördül egy lövés, majd a máso­dik követi. Aztán néma csend... A motor felhődül, a másik határőrt összekötözik és bedobják ci jeep-be. Máris indulnak a halált osztogató véres banditák. Gregorics Szeigej pedig holtan fekve a földön marad. — Szegény barátom, képes vol­tál érteim meghalni — sóhajtott fel Milánó vies Sztyepán és két forró könnycsepp göráül le arcán. jyj->gé.nke>zik a váltás. M. Sán­dor, G. Győző és Miláno- vics Sztyepán sietnek a laktanya felé. Mindhárman hallgatnak, velük hallgat az éjszaka, az alvó kis fa­luban még a kakasok sem kukoré­kolnak. Az erdő szegélyénél is csak egy megriadt nyúl old kereket és hamarosan belevesz' a sötétbe. A laklanya-kapírnál előre tessékeli a két határőr a váratlanul érkezeit, titokzatos vendéget. Amikor a fo­lyosóra érnek, M. Sándor jelenti a történteiket. F- L. hadnagy, elvtárs azonnal kihallgatásra hívja be a fogoly jugoszláv katonát. Először fegyvereit nézi meg. Gép pisztolya, pisztolya, gránátjai teljes egészében amerikai gyártmányúak. Bubája rongyos, bakancsán nincs talp. Miiánovics Sziyepánt nem kell faggatni. Mindent elmond anélkül is. — Szomorú, hogy el kelleti hagy­nom hazámat. El kellett hagynom, mert ugyanaz a sors várt volna rám, mint Gregorics Szergejr& vagy arra a 15 ezer hazafias érzelmű kato­nára vagy tisztre, akik megtagad­ták a hadár provokációk tervszerű végrehajtását, akik szeretik igazán hazájukat és utálják Tito hazaárulö politikáját. Jelenleg a, dalmát par­tokon a börtönök százaiban több mint 60 ezer politikailag ,,megbíz­hatatlan“ hazaifit kínoznak a jani­csárok. Szörnyű a helyzet Jugoszlá­viában. ]y[iláno,uieS Sztyepán elmondja, hogy moisit 24 éves. Szülei Boszniában, egy kis hegyi község­ben laknak. Édesapja kovácsmester. Szülei kukoricamáién étnek, de ab­ból is csak lopva éhéinek, mert az UDB ha megtudja, mind egy szemig elviszik. De viszik vele együtt a gazdát is. Éz még csak a '.jobbik eset. Sok esetben a helyszínen agyonlövik a ,,rejiegetőt‘‘. — Egyre jobban fokozódik a ju­goszláv nép nyomora — folytatja Miiánovics. — A kiadott jegyekre az élelmiszercikkeket nem lehet megkapni a szegényeknek. A „sza­badpiac“ pedig megfizethetetlen. Az úmk majdnem ezer százalékkal emelkedtek, a bérek pádig csökken­tek. A jugoszláv dolgozók ellenál­lása is- növekszik. A zmdmgákba. kéhyszeritett parasztok a népnyúzó kormány állal előirányzott tervnek még 55 százalékát sem valósították meg. A vállalatok ,;'erveike.V‘ csak 50 százalékra tudták megvalósítani. Dühöng a munkanélküliség és egy­re forradalmibb a hangulat a dol­gozók közölt. A Szerbiába óik kény­szermunkások közül majdnem 450 ezren szöktek a hegyekbe. Köztük a tes'.vé-rbátyám is. Bujdosnak, szer­vezkednek, hogy az egész országban újra lágyuljanak a partizán,mozga­lom jeltüzei­$rm kezd a meglett férfi. Zokog, mint. ej tévedt gyer­mek az erdőben aki szüleit nem találja meg. Miiánovics Sztyepán sem italálja még a füstölgő fúvó mailéit édesapját. Nem csókolhatja meg édes­anyja homlokát, nem láthatja meg amint a rokka mellett m ken­dert pödri és most mindenre vissza­emlékezik. Gyermekéveire is- A sok boldog játszótársra, akik közül leg­több már a börtönben van, vagy meghalt a nép szabadságéért. Min­den csak rémlik előtte. Az is Mán-, ahogy édesapját és édesanyját az UDB-ások boncolják és házukat, azt ahol született, ahol nevelkedett fel- perzselik. Csák azért, me,t a fiúk, Miiánovics Sztyepán -a- né\p szabad­ságharcosa. Bondor Géza. EGYSZERRE elsimul Móré Ist­vánnak a múlt gondterhes éveitől ráncos komioka, amikor meglátja a feléje szaladó, piros-pozsgás arcú kis unokáját. Elszorul a szíve, .amint magához öleli a szökefürtös gyer­meket és e pillanatban önkéntele­nül is gyermekévei élénkülnek fel -emlékezetében. Erre a gyermekre nem az a sors vár, mint valamikor őrá. Nem a nyomortanyák dohos<, penészes sárviskói közit tengeti ,fia­tal életét, mint annakidején ö- Ez a gyermek ma a virágzó élőinek örvend, a boldog jövő vár rá. Sok keserű emlék fűzi a multihoz Móré ■Istvánt. Szülei Horvátországban, Zidbna pusztán voltak cselédek, ami­kor megszületett. Kevés édes mo­solyt láttak <fyenmeket-rcán, de an­nál (többször hallották keserű sí­rását. Az éhség, a nyomor és az üldözés mindennapos volt. 1929-ben mene­kültek át Magyarországra, bízva, hogy in más sorsra találnak. Az akkori úri Magyarországon is ke­serű csalódás érte őkel. Az elnyomó Horthy rendszer nehéz napok elé állít obi a a Móré családot, az egész dolgozó népet. Újra -másnak kellett verejtékezni. A megalázott cseléd- sors járma alett nyögtek továbbra is. ELŐSZÖR Baradin-pusztára • sze­gődtek, de -félév múlva tovább me­nekültek, -mert itt kibír hatatlanná vált Berreg nevű gazdatiszt sintér- kedése. Nem volt különb a sorsuk Draskovics gráf birtokán sem és 1932-ben itt is megelégelték sor­sukat■ — Soha sem- felejtem el — mond­ja Moréi István — akkor már há­rom gyermekem volt és mindenszen­tekkor kiadták a cseledk&nyvem, elbocsátottak. — A család éhezett és fázott, én meg hosszú hónapokiy róttam a -hosszú, sáros, lucskos útikat, egyik pusztáról -a másikra-, hogy valahol menedéket és munkát kaV°k, míg végre Szentmihály pusztán Andrási gróf birtokán felfogadlak csirásnak. Innen 1933 április elsején úgy kel­leti elszökni, mert Mmtracsek tiszt- lar'ó felesége állati módra bánt velünk. Amellett, hogy- még a nagy­ságos asszony konyháját is fel kel­leit súrolni, még marhának is, el­mondott bennünket. Itt született meg az ötödik gyermekünk és -a helyzetünk a kevés fizetés miatt szinte kibírhat'atlanná vált. — Az -évi kommandóból — amely 16 múzsa kenyérgabona és 40 pengő visít — ,nem futotta egész évben a héttagú családnak, pedig ritkán et­tünk naponta háromszor. Április elsején újra az a gond gyö'örl, hova menjünk az éhhalál elől. De így -ment ez minden esztendőben. Utoljára Kastélyosdombóra mentünk gróf Erdődi Rudoif pusztájára. A megaláztatásból és a nélkülözésből itt is kijmtoé.t. A sok hurcolkodás és nélkülözés megviselte a család egészségét. SZOMORÚ eset volt az, amikor egyik gyermekem megbetegedett és sem orvos, sem gyógyszer nem v°h a közelben. Akkor tudtuk elvinni Péicsre a kórházba, mikor már a betegség sú lyo'-svm gyötörte a kis gyenge teremtést. Most már semmi sC-m segített, s-em az orvos, se.m a gyógyszer és a halál vette birodal­mába -drága gyermekemet —- mond­ja keserű emlékét felidézve, ökölbe­szorult kézzel Móré István. De hány száz, meg ezer szülőnek von ilyen keserű emléke a múltról. A MÓRÉ csatádra is 194 5-ben virradt az új élet napja,, mikor a dicső szovjet harcosok kiűzték föl­dünkről a náci hordákat. A fel sza­badulás napja itt érte őket a gróf Erdődi birtokon, ez a nap volt éle­tük foréuló\pantja, amely örök há­lára kötelezi a klóré családot is, a nagy szovjet nép iránt. A birtok­ról elkergették a grófot és a párt segített nekik, hogy a föld amelyen addig szolgaként dolgoztak, saját­juk legyen. Boldogan vide a mérő- láncot Móré István is, aki amikor kimérték neki is a 12 holdat. Most már a saját földjükbe szórták a ma­got és a bő termést maguknak ta- karítatták be. Sokat javult életük a hat év alatt, míg egyénileg gaz- \-dálkodlak is. Mindig jól megmüvej- ték a földet és- az busásan vissza­adta jó munkájukat. A fáról, ame­lyet ők ápoltak, maguk szedték le a gyümölcsöt. MÓRÉ ISTVÁN já munkájával nem egyszer érdemelte ki a falu el­ismerését, megbecsülését■ Mindig példát mutatott a mimikában, a csa­ládnak is jutott bőven, az állam iránti kötelezettséget is .mindig túl­teljesítette. — Tudom, hogy sokkal tartozom a pártunknak és a beadá- ,som .túlteljesítésével is hálámat kívántam kifejezésre juttatni pár­tunk és kormányunk iránt — mondja boldogan Móré István. A SZOBA ,falát díszíti a négy aranykeretes díszoklevél, amelyet még annakidején jó munkája elis­meréséül kapott. 1950-ben 200 fo­rintot kapott jutalomként a jótel­jesítésért. A faluban .néhány dolgo­zó parasztcsalád lépett a párt által mutatott új útra, a szövetkezés út­jára. Móré István látva a közös munka eredményeit elgondolkozott. A töprengés nem soká tartott!, hisz amit a párt ja,va-söl-t, az mindig jő volt a dolgozóknak. Éppen az újévi ijnnepre készülődtek 1950 utolsó napján, mikor elhatározta családjá­val, hogy belépnek u szöveti,kezeibe: Az 1951-es új esztendőt duplán ünnepelték: az új esztendő napját és -az új élet napját. A szövetkezet­ben új módon dolgoznak és új mó­don ..élnek. Az idén Móré István harmadmagával 500 munkaegységet szerzek, becsületes munkával. A fél­évi elszámolásig aratásira kaptak 175 kg lisztet, 5 kocsi fát, 15 kg gyümölcsöt, 6000 forint készpénzt és a kenyerük is bőven megvan. Ez mellett a nyári munkák ideijén min­den szombaton kaplak 3 kiló húst i és zsírt a termelőszövetkezetből. NEM KELL nélkülözni a .család­nak, jut ruhára, cipőre, no meg a konyhára is ami kell. Most vett magának egy pár bakancsot, •a gye­rekeknek és feleségének alsó, felső ruhákat. Ahogy számolják, az év- végi elszámoláskor még 9—19.000 forint jut a munkaegységükre. Most egy rádiót akarnak venni, hagy szabadidejükben ezzel is szórakoz­hassanak. Igaz, hogy az újság se.m igen hiányzik az asztalukról, sze­relnek tanulni. A múltban nE.ni tanulhattam, csak egy osztályt jártam ki az ele­miből, mert azután dolgoznám kel­lett, meg iskola sem volt közel a pusztához. De a múlt télen a. ter­melőszövetkezetben esti iskolában tanultuk a betűvetést és az olvasást — mondja, Móré István. GYERMEKEI előtt ma nyitva van a> tudás kapuja. E.ívzsi lánya vas­ipari tanuló Fehérváron, Pista fia építőipart tanul pesen. Mária lá­nyuk a kaposvári Fonodában dol­gozik mint fonónő, két kisebb gye­rek az elemi iskolába jár még. Jó­zsef fia pedig a néphadseregben tölti a tényleges, katonaidejét. Le,g- dösehb fia János, a termelőszövet- ke-ebe,, dolgozik. Móré István büszke szép családjára és büszkén mondja: adtam gyerekeimből az Imrba, a mezőgazdaságba és a nép- hads<eftybe is. A múlt sötét felhői leljesien eltűnnek a Móré család feje fölül és bizakodva mennek a nap­fényes, boldog fövő felé. Vasárnap megtartották Vincennesben a J Humanité" ünnepét S/.&p!ember 7-én a vincénnesi ■erdőben gyűltek össze a párizsi és vidéki dolgozók, bogy részivé,gyenek aiz „Humanité‘‘ hagyományos .ünne­pén. A gyűlésen beszédet mondott Etienne Fajon, a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának (tagja. Hangsúlyozta, milyen jeen- tős szerepet tölt be az ,,Humanité“ a francia dolgozóknak a békéért, a szabadságért és függetlenségért vívott harcában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom