Somogyi Néplap, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-08 / 185. szám

Péntek, 1952 augusztus 8. SOMOGYI NÉPLAP 3 <0 A MEGVÁLTOZOTT ÉLETÉRT.. H)»Lyoz0ink AZ ALKOTMÁNYRÓL '————*—I III Szőlődombokkal .és gyümölcsfákkal övezve, mint egy védőyát közepében feleseik Felső- moesvlád község. Apró fehér házai alig látsznnaűc lei a swk gyüimöjcsifa lehaifó ágiai közül. Még az utcákon a házalc előtt is roskadozó szilva- ös körtefák kínálják gyümölcseiket a járókelőknek. Amint bérünk a községibe, azon­nal SKemirnlitíie tűnik égy hatalmas komor épület, körül virágos és dús>- lombú fákkal szegélyezve. Itt la­kott nem is olyan régen, 7 évvel ez­előtt báró Bármi Iván nagyságos úr ■ a falu szegényeinek legvadabb ki- zsákmányolója. A község nyugati ré­szén az ö 1337 hold földje terült el, ahol cselédei Kritika János, Kardos Pál, Cseikk Imre és még a többiek robotoltak korra hajnaltól késő esr - Hg éhhé rent. Azért a kevés kis kom­mandóért, amiből nagyon szűkösen tudott csak mffgéhii a család. Ruhá­in nem igen jutott, rongyosan, té­pett cn jártak a báró úr cselédei, •tegészségtelen, sötét cselédházakban laktak apró gyermekeikkel, míg a nagyságos „iír“ élte fényűző éle­tét a kastély kényelmes lakosztá­lyaiban. De nemcsak a bánó cselédei nyomorogtak. Ugyanilyen nehéz sorsuk volt a község dolgozó parasztjainak is. Az adó, a kul&kiga, a rossz termétS1, -alacsony terményárak, ne.m egy Msparusztiiak vilié el a földjét és házát a feje fölül. Bizony nehéz sorsa volt akkor a szegény eniber­Állami gazdaságaink a szovjet ^agrotechnikai módszert alkalmaz­na közel 13000 kataszteri hold ku­korica pótbeporzását végzik el. Az sdsóbogáti, lábodi és a nagybaráti ■állami gazdaságokban a pótbepor­zást már több, mint 200 kataszte­ri holdon elvégezték. Időben gondoskodtak a pótbe­porzáshoz szükséges kartonról és .a könnyűfémből készült tölcsérek­ről. A pótbeporzást a délelőtti órák­ban, 8—9—10 óra között végzik, mert aránylag ilyenkor van a leg­több virágpor. A késő reggeli órákban már nincsen harmat, de még nincsen olyan nagy meleg sem, amely a pótbeporzást hát­ráltatná, Az összegyűjtött virág­port még azna^ felhasználják, itiogy a megtermékenyítést minél tökéletesebbé tegyék, A heterózis vetőmag előállítása­inál a pótbeporzást még a virág­nak- A „szegény >embert még az ág is húzza“ — szokták mondogatni egymásközt, — vájjon mikor lesz ennek a keserves életnek már vége, nc,m egy, se tív. cselédember és paraszt szájából hallhatták ezt. A felszábadulásml ennek a köz­ségnek az élete is megváltozott. A felszabadító Szovjet Hadsereg ide is elhozta o> falu szegényeinek . a szabadságot és békés életet. A báró és a többi vérszopó eltűnt a falu­ból- Az 1337 hojd földet kiosztot­ták 183 nincstelen között. Kezükbe vb lék végire, a jogost tulajdonosok a földet, azok, akik évtizedeken át ro­botoltak, túrták a földet azért, hogy a jövedelmet a búm rakhasd® zsebre. Kritka Jánosiból, Kardos Pálból és a többi cselédből szorgal­mas gazda lett. Húzót építettek ma­gúiknak. Külön egy kis falut képez­nek ezak az új házaik, amelyekben boldogan élnek és dolgoznak. A báró kényelmes fdllcásábcm az állami gazdaság dolgairól telepedtek le. Nem a bálró kkúbáUbsától vagy az ispánok ká’ioankOidtísától hangos már a kastély, hanem az állami gaz­daság dolgozóinak felszabadult örömdalálól visszhangzik a régi ódon épület. A hároméves és az ötéves terv erről a községről sem feledkezett meg. Eljutott a községbe a kultúra első hirdetője, a .villany. Nem kell már a dolgo­zóknak a homályos, büdös petró­leumlámpa mellett vakosJcodmi. Vi­lágos, tiszta lakásaikban esténként olvasgatják a „Szabad Náp‘‘-et. A rádió vidám zenéje bs egyre I zás végén egyszer elvégzik majd. Állami gazdaságainknál a csép- lés befejezése nagymértékben elősegíti a pótbeporzáshoz szűk séges munkaerő biztosítását, s le­hetővé teszi, hogy a szárazság el­lenére a kukorica terméseredmé­nyét a lehetőségekhez képest fo­kozzák; a legfontosabb állati ta­karmány mennyiségét növelni tud­ják. Állami gazdaságaink példái fel­keltették egyénileg dolgozó pa­rasztságunk érdeklődését is, mind­inkább meggyőződnek arról, hogy a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazása: a keresztsoros ve­tés, a jarovizáit vetőmag, a pótbe­porzás és egyéb eljárások alkal­mazása magasabb termésered­ményt biztosítanak. Konc István, Állami Gazdaságok Trösztje. több házban csendül fel. Nincsenek már úgy elzárna a világitól, mint a felszabadulás előtt, amikor még a község hadárát se ig'zn lépték tűi, nemhogy az omzág dolgairól érte­sültek volna. Volt olyan dolgozó a faluban, aki még talán azt se tud­ta, hogy 1Ä a nviniszter, igaz nem is nagyim voltlak kiváncsiak rá. Ne­kik úgyis mindegy, volt, mindegyik egyformán nyúzta., zsarolta ki őket. Most nőm találunk olyant a falu­ban, aki ne tudná megmondani, hogy felszabadult boldog életüket kinek köszönhetnie. A legkisebbtől a legöregebbig tudják, hogy pártunk­nak és Rákosi elvtársinak köszönhe­tik mindazt a sok jót, amiben a felszabadulás óta része sültek. Az ifjúság níUrehésóről és fejlődéséről is gondoskodott államunk. Uj sport­pályát, mozit és kul tárházat, gyö­nyörű könyvtárait kaptak, ahol nemcsak ,a fiatalok, hanem az öre­gek is pótolni tudják téli estéken azt, amitől a múlt elzárta őket: ta­nulhatnak. A falu dolgozó pwmsiztjari tudják, hogy minek köszönhetik boldog életüket. Igyekeznek is pártunknak és álla­munknak mindezt a sok jót vissza- há’álni. Nem feledkeztek meg haza­fias kötelességükről. Minden gazda azonnal a cséplőgéptől teljesítette állammal szembeni kötelezettségét. A község 107 százalékra tfU eleget beszalgáltatási kötelezettségének, a dolgozó parasztok öntudatos ki:te­les ségt udóisúból és hálaérzéséből fa­kadt ez a szép eredmény. Varga Máiia. fate Misái épül Csepelen A fővárosi üzemek vidéki mun­kavállalói részére munkásszállók­ban biztosít kényelmes lakást a magvar nép állama. A csepeli dol­gozók számára most épül egy gyö­nyörű többemeletes munkásszálló a XXI. kerületi Kossuth Lajos-ut­cában. Ez az építkezés közei 10 millió forintba kerül. A hatalmas épület mintegy 1.400 négyzetméternyi te­rületen fekszik majd. A munkás­szálló emeleteit két- és négyágyas lakószobákkal rendezik be, mint­egy 750 személy számára. A szo­bákat korszerű, kényelmes beren­dezéssel látják el, mindenütt lesz­nek falmosdók és minden emele­ten több fürdőszoba. A munkás- szálló lakóinak szórakoztatására és kultúrigényelnek kielégítésére gyönyörű kultúrtermet, társalgó­kat, rádiószobákat, többezerköte- tes könyvtárat, olvasótermet és játékszobákat rendeznek be. A munkásszálló építési munká­latait 1953 őszére befejezik. Állami gazdaságaink pótbeporzássai növelik a kukorica terméshozamát A 9# hol dús kadarhúti kulak megérdemelt sorsára jutott t Sokan ismerik Kadarkuton Joó ! Ctyula kulákot, aki a múltban sok becsületes dolgozó véres verejté­ke árán kaparintott kezébe 90 hold földet. Ő maga soha nem dol­gozott, de cselédjeit már hajnali 2 órakor zavarta és este íl óráig húzták az igát esőben, hóban; éhbérért. Az éhségtől és munkától megsa- nyargatott cselédjei közül valame­lyik ha követelte a bérét, vagy ép­pen nem tetszett Joó Gyulának, hát meg is verte cselédjét. Lőczi Jánost megütötte, de nem szólha­tott semmit, tűrni kellett a meg­aláztatást. De nemcsak cselédjeit sanyar­gatta, szipolyozta, kizsarolta azo­kat a szegényparasztokat is, akik csak részes munkát vállaltak ftála. Még élesen él emlékezetében Vitz Ferenc elvtársnak, — aki most a községi tanács vb-tagja —, hogy Joó Gyula hogyan lopta el az ő erejét is annakidején. — A felsza­badulás előtt pár évvel én is ka­száltam neki I hold rétet harmado­sán, amelyet nekem kellett behor­dani is Joóék szénáspajtájukba és még ezen felül három napot kel­lett robotolnom neki családommal I a legnagyobb munkák idején, — I mondta Vitz elvtárs forró gyűlö­lettel és megvetéssel Joó Gyuláról. A dolgozók olcsón megvásárolt erejéből dagadt az esszénye Joónak, aki nászánál, Nagy István kupec- kocsmárosnál sűrűén emésztette a kadarkát. Képesek voltak arra, hogy ha egy embernél több pénzt láttak, mikor bement a kocsmá­ba, addig nem engedték ki, míg ki nem csalták a pénzt tőle. A felszabadulás után Joó Gyu­lára is mind jobban rájárt a rúd. A volt cselédjei felszabadult em­berek lettek, saját földjüknek let­tek jogos tulajdonosai, nem voltak tovább rászorulva, hogy a ku- láknak robogjanak. Az ilyen Joó Gyulák gyűlölete most még jobban elmélyült a dolgo­zók iránt és a tehetetlenségük dühében vergődő fenevadak tak­tikát változtattak, hogy a népel­lenes sötét terveiket valóraválí- sák, A múlt évre nem adta be a ki­vetett 223 kg hízottsertést, az 1952 első félévre 637 kg hízottser­I léssel van vissza. A második fél­évivel együtt összesen 1871 kg hí­zottsertéssel tartozik. Tojásból 7147 darab, baromfiból 55 kg hát­raléka van. Az 1952. évi állatszám­lálásnál kiderült az is, hogy 1 drb szarvasmarhával, 5 darab sertéssel és 3 darab juhval kevesebbet tar­tott, mint az előző évben. Joó Gyula ezzel az aknamunká­jával is bebizonyította, hogy gyűlölt ellensége népünknek. Míg dolgozó parasztságunk becsü­lettel harcol a nagyobb termés- eredményekért és a beadási köte­lezettség maradéktalan teljesíté­séért, addig az ilyen sötétlelkű egyének aljas terveik megvalósítá­sán spekulálnak. De hiába eről­ködnek, mert a dolgozók leleple­zik cselszövésüket. Joó Gyula ku- lák is elérte megérdemelt sorsát, Bűnös tevékenységéért 2 és fél­évi börtönt, 3000 forint pénzbün­tetést, 5000 forint vagyonelkob­zást és 5 évi jogvesztést szabott ki rá a törvény. Ez a példa figyel­meztető: akik hasonló terveken spekulálnak, azok Joó Gyula sor­sára jutnak, mert a dolgozó nép nem tűri az ilyen aljasságot. Hz alkotmány biztosítja a munkához való jogot Egy éve dolgozóim a Kaposvári Fonoda építkezésén, mint kőmű­ves. Ezalatt az egy év alatt mind családom és saját életemben nap mint nap látom megválóm!ni alkotmányunk minden egyes paragrafu­sát. Be, hogy felnié illessem mindazt, amit én ési társaim az alkotmány­tól kaptunk — vissza kell, hogy nézzünk a múltba. A felszabadulás előtt Held mérnöknél dolgoztaim. Dolgoztam — de csYik akkor, amiAcoir volt munka. Volt úgy, hogy egy évben hat hónapot vagy még kevesebbet dolgoztam. Persze, ezalatt idő alatt is—amíg munloa nélkül voltam -— valamiből élni is kellett. A vimusi umk — se­gíteni akartak rajtunk — hát elküldték Jnségnnunkára‘ bennünket — munkanélküli kőműveseiket. Itt azután fillérekért dolgozhattunk. Nem lehet öss\zehasimUtpni a jelent ezzel a múlttal. A fel szabad illés után munkavezető tettem a Magasépítési Vállalat­nál, Azófa állandóan win munkám. Egy éne dolgozom a, Fonoda épít­kezéséin, ötéves terviünk egyik legnagyszerűbb alkotáséin. Az alkotmány mindenki gizámám biztosítja a munkához való fagot. Ma már nem fé­lünk muiiűcanél.küliségtöl. P«ns®e — 1 dkolmánVunk a munkának ,meg­felelő díjazásiét is biztosítja. Olyan díjazást, amelyből emberhez méltó ételei élhetünk. Nemesink bőségesen, a mindennapi megélhetéshez szük­séges keresettel rendelkezünk, hanem szórakozásira, művelődésre is jut ebből. Magam is sok kompét vettem már. Az építkezésnek könyvtár® van. Nőm egyszer részesültem már könyv j utalóimban is. Előadásokat hnllrplihntunk, ahol olyan dolgokkal ismeíikeidíMk mfig, ami a múltban el volt zárna elölünk. Soha nem felejtem el azokat a napokat, amelyeket Hévizén töltöt­tem, ahova áprilisbanr két bélre üdülni küldtek. Ezt is a2 alkotmá­nyunk adln. SzMtiaiinoista, oklevelet kaptam jó munkámért, sokszor pénzjutalmai i®. Elismer élben, díjazásban részesítenek jó munkánkért bennünket. Havi kerestetem 1200—1(100 forint körül van. Bőségesen elég. A munkához való joggal, ® művelődéshez, tanuláshoz, üdüléshez haló foggal boldo-g életet biztosítóit pártunk számunkra az alkotmá­nyon keresztül. Ezért készülünk jó munkával, többtermeléssel alkot­mányunk ünnepére. Elmondta: Békéi Károly a E(moda-éip'Ake,zés sztahanovista kőművese. ¥ Életünk egyre szebb, csoportunk pedig gazdagabb lesz: alkotmányunk biztosítja ez! Kubikos voltam a felszabadulás előtt. Nem tudom, hogy volt e alkotmány akkor és milyen volt. De, ha volt is — az csak az urak érdekét szolgálta. Azokét az urakéi, akik megvetettek, lenéztek bennünket, pedig a mi munkánkból éltek, annak a földnek a hasz­nát zsebelték be, ami minket illetett volna. Nem emlékszem rá, hogy valaha is valamiféle jogaink lettek volna. Olyan jogok, amilyeneket a mí alkotmányunk adott és ad számunkra. Mert ez az alkotmány most már a miénk. Ezt a magaménak vallom, mert megváltozott éle­temen keresztül érzem, hogy a mi érdekeinket szolgálja, A kaposvári Szabadságzászló tszcs tagja vagyok. Magam is részivettem 1950 ben a csoport alakításában. Nagyon szegények voltunk akkor még. 17 tagot számláltunk és a föld, amit összeadtunk, 21 hold volt. A módosabb gazdák kinevettek bennünket. Azt mondták „a rongyosok egyesülnek, hogy még rongyosabbak legyenek“. Ma már irigyelnek bennünket. 183 holdunkén olyan eredményeket érünk el, amelyre büszkék vagyunk és amelyekkel sokszorosan felülmúljuk azokat, akik nevettek akkor rajtunk. A mi életünk egyre szebb lesz, csoportunk egyre gazdagabb. Az alkotmány olyan életet biztosít számunkra, amelyről a múltban álmodni sem mertünk. Persze, mind­ezért meg keli dolgoznunk. És hogy még szebb életünk legyen, még többet kell küzdenünk, de egyre közeledünk ahhoz a naphoz, ami­kor lerakjuk az alapkövet és azt mondjuk, — itt lesz a mí szövet­kezeti falunk, A fiam az agráregyeíem előkészítőjén végzett. Szeptemberben az agráregyetemre megy. De ő vissza f0g jönni hozzánk, a mí tszcs-nkbe. Azért tanul, hogy majd segítségünkre legyen. Lehetett e a múltban parasztgyerekből egyetemista? Most lehel. De ezt is az alkotmány biztosítja, éppúgy, mint azt, hogy mi békében élhetünk, dolgozha­tunk, fejlődhetünk. Én tudom, hogy írigylésreméltó a mí életünk. De nézzenek meg bennünket pár év múlva. Akkor ellenségeink még jobban irigyelni fognak. Mindezért azonban meg kell küzdenünk. A mi {érvünkét az Eszferházi hercegek nem fogják teljesíteni, sem a báró „urak“. Ezért nekünk kel! megdolgoznunk. És alkotmányunk mindent biztosít számunkra, hogy munkánk zavartalan és sikeres legyen. Elmondta: BÓDOG ANTAL, a kaposvári Szabadság tszcs ! tagja. ¥ Alkotmányunk biztosítja a tanuláshoz, tnüvelődésbcz való jogot Különös érzés egy pedagógus számúira a szakérettségis tanfolya­mon tanítani. Oktatni, nevelni azokat a. fiatalokat, akiket a párt .kü­lönös gonddal bízott írónk. Ezek a munkás és dolgiozó parasztfiatalok a múlt hibájából mosti ismerkedhetnék meg a ludoimúnyokkal. Eszébe jut az embernek a saját múltja. Az én egyetemi éveim nem voltaic ilyen gondtalanok, mint ezeké a fiataloké. Engem nemi márt túri kapu­val az egyetem. Ila élni fis akartam valamiből, dolgoznom kellelt — tanítani, csekély díjazásért „urak“ csemetéit oktatni — akiknek nem volt goindjiuik arra, hogy hogyan és miiből tanuljanak. AMk végeztek, azokat s>em valami szép jövő kecsegtette. Az állás­szerzés gondja már az egyetemi évek alatt ránehezült a szegényéblb- sonsú hallgatókra — akik a sorsnak valami külön szeszélye folytán, ke­mény munkájuk árán egyetemre fúr hatlak. Ma, alkotmányunk mindenki számára biztosítja a művelődésihez való jogot. Ne menjünk messzebb a szak&rMhségia tanfolyamoknál, aihal én is tanítóik. Megtiszteltetés ez számomra. Nevelni azokat a fia­talokat. (jkiknek alkotmányunkon keresztül pártunk megadta a lehető­séget, hogy tanuljanak, hogy egyetemre mehetnek s gondtalanul el­végezhessék az egyetemet magas ösztöndíjjal, tanulmányi segélyekkel. Pártunkhoz és népünkhöz feltétlenül hű és tehetséges munkás és par asz tf ratal ok állnak még ifimét nemsokára az egyetemiek és főisko­lák kaipui előtt, hogy elsajátítsák a szocializmus igaz tanait. Mindez az alkotmány nélkül nem vált volna lehetőivé. Elmondta: Pintér József tanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom