Somogyi Néplap, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-02 / 153. szám

SOMOGYI NÉPLAP

A párt felvilágosító munkája a tömegek között

Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén

(Horváth Márton elvtárs beszédének első részét tegnapi számunkban közöltük. Alább közöljük a beszéd második részét.)

Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak a kollektív szerződéssel, a munka biztonságára, a pihenésre vonatkozó elemi jogainak semmibevétele. Nem kjs számiban, akadnak egyébként becsületes munkás- sorból kikerült elvtársaink, akik az I igazgatói és minisztériumi Íróasztal mellett n?m csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást igyekeztek elsajátítani, hanem rájuk tapadt valami a régi az igazgatói és minisztériumi hivatalok fölényes. a dolgozókat lebecsülő,, a munkások életibiztonságát és jogait semmibevevők szellőméből. Vannak szakszervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a régi szakszervezeti vezetők — enyhén szólva — bürokratikus magatartásából. Az ilyen elvtársakat alaposan fel kell ébreszteni. Az az igazgató, aki az ü'b és gyakran a pártiszervezet hal Igáit olajos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletárdiktatúra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, bánom ostoba is. Miféle .„takarékosság“ az, ha ennek következtében sok munkanap esik ki és munkabér helyett táppénzfizetés terheli sz államot. Nem véletlen, hogy Ivoimló egyszerre „vezet“ a munkavédelemi bűnös elhanyagolásában és a terv nemte 1 je s í t és élben. A munkavédelem elhanyagolása, a termelésre is káros túlóráztatás, törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi, konyhák, >a:z elemi higiénia 'elhanyagolása egyúttal a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségeikért felelős funkcionáriusok részéről. E jelenségek természetesen nem általánosak de elég elterjedtek alhlhoz, 'ho|g,y a lélektelen bürokratizmus visszataszító megnyilvánulását lássuk bennük »mely ellen fel- világosító munkákban is fel kell vennünk a harcot.

A vezetés színvonaláról

A tömegek míeiggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agillációnk elkényelmesedésével, az hogy pártbizottságaink nagy részónéi a tömegmozgó- sííás és politikai nevelőmunka helyett az állami feladatok közvetlen végzése képül előtérbe.

Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömégmiun- kát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását. akadályozza

Sztálin elvtárs így határozza meg a vezetés legfontosabb feladatát:

„Mit jelent a vezetés, ha a párt politikája helyes, s az élcsapat és az oisztiály közti helyes viszony zavartalan? A vezetés ilyen feltételek mellett azt jelenti, hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jelszavaiéit tudunk kiadni és megvalósítani, amelyek .a tömegeket elviszik a párt álláspontjához és meg,könlny&tik nekik •azt, hogy saját tapasztalatuk alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a pánt öntudatának színvonaláig tudjuk emelni, s eként biztosítjuk a tömegek támogatását, készségüket a döntő harcra.“

Eleget teszünk-e a tlömegmeggyő- zés mozgósítás e követeIményénefc? A párt politikája helyes, az osztály- és a párt közötti viszony általában zavartalan, de számos pártszervünk és szervezetünk munkájában a imieig- győzés helyett az adminisztrálás jellemzi a vezetést.

Legtöbbször nem lehet különbséget tenni a megyei és járási pártbizottság, továbbá a megyei és járási végrehajtó bizottság határozatai között ,az egyes kormányintézkedésekkel kapcsolatban: operativ állaim! feladatok felsorolását tartalmazza mindkettő- A pártellenőrzés gyakran elveszti pártjellegét és ösz- szekeveredik iaz állami, ellenőrzés feladataival.

Egy-egy kormányhatározat párt- ellenőrzése, az állami szervek és üzemi Igazgatók beszámoltatása nemcsak azt célozza, hogy bizonyos visszásságokra és nehézségekre az ellenőrző pártszerv felhívja felsőbb szervek, vagy állami hatóságok figyelmét. Az ellenőriz,és akkor igazi párlellénőrzés, ha a tömegek mozgósításának válik alapjává.

I Mindez természetesen n?m azt jelenti, hogy pártbizottságaink távolabb kerüljenek az állami, termelési feladatoktól. Pártiszervezeteink felelősek a megfelelő állatni szervek munkájáért is. Irányító és ellenőrző munkájuk teljes kibontakozásához jobban még, kell tanulnunk, hogy pártbizottságaink az állam feladatait az állam szerveivel végeztessék el. A tanácsok fiatal szervek és fejlődésünket összefüggően megvannak anég a koalíció idejéből maradt „mindenes munkának“ maradványai pártunk gyakorlatában: ez egyik oka, ho"v nelmi egy teiiüléten a párt még mindig az állam he- lyett próbál dolgozni. Másrészt azért is, vonzzák pár!bizottságainkat az ilyen .„állami módszereik“, mert adminisztratív jellegüknél fogva köny- nyebb feladatnak tűnnek, minit a helyss politikai irányítás és az állami feladatok (politikai tömeg-munkával történő alátámasztása. Különösen szembetűnő az adminisztratív rendszabályok mögé húzódás a fegyelem megszilárdítása, vagy a beadás kérdéseinél.

A lömegmozgósííó politikai munka megjavításához emelni kell a helyi vezetés színvonalát. Köziponti Vezetőségünk országos irányítást ad, tehát a kérdéseket általában országos érvénnyel veti ifel. Párt'bi- zoftsáigaink munkáját fenyegeti az a veszély: ha az átfogó érvénnyel felvetett célok a pártbizottságok határozataiban is ugyanígy jelennek meg, akikor az átfojgó — általánossá válik, egyszerű ismétléis lesz. Pártbizottságaink gyakran a postás szerepét játsszák, mert ai helyi poli- tikai tömegmunka kidolgozása helyett a ,Jevitel ütemtervet“ határozzák el.

Súlyosbítja ezt a hibát, hogy a KV ágit- prop. osztálya nem nyújt maglfelelő segítséget. Mi magunk is gyakran megelégedtünk a megtárgyalás és továbbítás ilyen formális „ütemtervével“ ahelyett, hogy tapasztalatok felhozásával és átadásával » határozatok politikai lényegének mélyebb magyarázatával segítenénk emelni a helvi politikai tömegmunka színvonalát'.

Itt említem meg, hogy nem sok eredményt értünk el Révai elvtárs által a kongresszuson oly élesen bírált .„funkcionárius zsargon“ leküzdése terén. Ha .tisztán stílus kérdés lenn©, akkor is jelentőséget kellene ennék tulajdonítani. De itt többről van szó: az ilyen nyakaitokért, magyartalan, a népnek érthetetlen bürokratikus tolvajnyelv bürokratikus gondolkodásmódot tükröz és sehol sémi pusztít annyit, mint a tömegek között végzett fel- világosító munkában. A nyelv és a stílus könnyítse — és ne nehezítse pártunk politikájának népszerűsítését a tömegek között.

iA politikai törnieginünk® lebecsülése következtében pártbizottságaink jórésze nem nagyon tudja, miit kezdjen a tömegszervezetekkel. Nem ismerik fel. hogy ál párt monopol- helyzetéből nem a t ö megs z e rv e z ete k jelentőségének csökkenése, hanem fokozódása következik. Termelésünk emelkedésével együtt a szak- szervezetek tagszáma természetesen sokkal nagyobb ütemben növekszik, mint pártunk taglétszáma. Ugyanez vonatkozik a DlSZ-re is, melynek tralnszanissziós 'feladatai niém csupán az ifjúság nevelésének egyre nagyobb jelentősége miatt növekszik, hanem ® fontos párthatározat folytán, mely 24 évig a fiatalságot túlnyomórészt a DISZ szervezeteire hízza.

A baj gyökere ott van, hogy akii nem akarja a tömegeket nap ont® meggyőzni és mozgósítani, az nem érzi 'szükségét a transzmissziónaik sem.

Pártlbi zo t ts ágaink munkájának felsorolt hiányossága,;, távolról sem általánoslak. Számos példa van arra, hogy pártbizottságaink magasszínvonalú és tervszerű felvilágosító munkával oldják meg a meggyőzés és tömégimozgósítás feladatait. Helyesnek tartottuk azonban, hogy i,tt) a Központi Vezetőség iilé- sén .teljes nyomatukkal elsősorban a hibákra irányítsuk a figyelmet.

Népnevelőmunkánk

feladatairól

A tömegek felvilágosításának és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladat/ailhoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista öntudat, magatartás,, fegyelem, mai Színvonalával, semi a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Csak úgy tarthatjuk és fokozhatjuk a szocializmus építésének ütemét, ha a szocialista munkafegyelem visszaszorítja üzemeinkből és mezőgazdasági termelésünk szocialista szektoraiból a fegyelmezetlenség polgári örökségét: ha emeljük az állaimpolgári fegyelmet egész népünkben: ha fokozzuk ipari ás mezőgazdasági termelésünkben az új technika elsajátítását s ha mindezt alátámasztjuk a marxizmus-leniniz- mus világnézetének elmélyítésével népünkben.

Gondolják el elvtársiak: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy zavarja el Ghorjnékat és a Weiss bárókat és a munkaipadok után foglalja el ®z igazgatói irodák Íróasztalait is — vagy a mai feladat: a kispolgári fegyelmezetlenség, önz,é!s, haszonlesés, legyőzése és az önkéntes, öntudatos, szocialista munkafegyelem legszélesebb élt erjesztése? Vagy mi volt nehezebb? Arról meggyőzni a .parasztot, hogy a papok és gráfok birtokait vegye saját tulajdoniéiba, vagy ar- ról-e, hogy fordítson hátat az évezredes egyéni! gazdálkodásnak és lépjen a: szocialista termelés útjára? Klasszikusaink tanítása, a tények, a Szovjetunió és a magunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nehezebb feladat az utóbbi, ami nagy dbbrészt még hátra vanA megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terheit politikai munkával a tömegnevelésnek ezeket a feladatait elvégezni nem lehet. -Meg nem hátráló harcos és szívós tömegmunkára van .szükség, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó ro- konszemv-ezők óriási tömege is.

Politikai nevelőlminnkánk színvonalát- és állandóságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcb-avisszuk a tömegeket a II. kongresszus határozatainak megvalósításáért. T ömegf el világosító

munkánk feladatait megszabj»: a féléiméit ötéves terv; a falu szocialista átalakítása; az éleződő nemzetközi helyzet, alm.ejy a békeibarc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű feladattá teszi.

E nagy célokért naponta megnyerni, naponta mozgósítani, naponta -cselekvésre bírná a dolgozó tömegeket: ez a, párt, a pártbizottságok és szervezetek., minden egyes párttag döntő feladata. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy népünk általában helyesli rendszerünket, s ha megkérdezzük egy-egy választáson, úgy ránk szavaz. A tömegekhez fűződő kapcsolatunk akkor elszakíthatatlan, a tömegek támogatása akikor szilárd, ha a mnukás és pa- rasztmil]iók, értelmiségi dolgozók két- kezük és agyuk munkájával, meggyőződésből fakadó fegyelemmel odaadó» áldozatos magatartással, a jövőbe vetett bizalommal naponta kiállnak pártunk politikája, az ötéves terv megvalósítása, szocializmust építő hazánk érdekei mellett.

'Vegyük sorra a népnevelőlmunka elsorolt feladatait.

Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű a szocializmus szilárd alapjainak megépülésével hazánkban. Jobban meg kell világítanunk az idei, döntő tepvéu főcéljait: ez az a.la,p- angagbázis vagyis a szén, vas, olaj és villaimotsenergiía termelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. Ebiben az évben vas és acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes előirányzatát. Nyersvas, acél és hengereltacél termelésünk már ebben az évben eléri a háború előtti termelés 220—2:25 százalékát. Most végezzük azokat a n,agy beruházásokat, amelyek biztosítják az 'ö-tévcs te,rv legfontosabb alkotásainak, a Sztálin Vasműnek, a diósgyőri kombinátnak, a borsodi kooperációnak, a tiszalöki öntözőműnek, a budapesti

földalatti gyors vasútnak Időre .történő megépítését. Több, minit 150 új ipari 'üzemi kezdi meg ez évben a, termelést. Mind éhhez négyim,ill’iárd forinttal többet fordítunk a beruházásokra, mini az, elmúlt esztendőben. E feladatok együttes megvalósítása megkövetelj, hogy ez.az év- döntő legyem a termelékenység emelése, az; önköltség csökkentése., a. ta<- karékosiság, a munkafegyelem meg- szcilárdjíUása terén.

Vegyünk egy-ltét példát: a szak- szervezetek joggal kapnak kritikát a munkaversenyben mutatott passzivitásuk miatt, de melyik pártbizottság volt az, amely a saját területén biztosította volna a helyi szakszervezeti szervek számára az őket megillető elsődleges szerepet a munkaversenyben? Joggal kritizáljuk a szakszervezeteket, hogy nem foglalkoznak eléggé a munkásvédelemmel, a kollektív szerződések betartásával. De párt- bizottságaink nem azt tartották-e inkább a dolgok rendjének, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok mindenben aktívak legyenek, csak éppen elemi szakszervezeti feladataik elvégzésében nem? Ha jobbra-balra való elhajlások tapasztalhatók a szakszervezeteknél, ez nem csupán a szakszervezeti vezetés, hanem a pártbizottságok po-. litikai munkáját is vádolja, mely nem ismeri fel, hogy nagymértékben a tömegszervezetek mozgósításán múlik, hogy milyen széles tömegeket tud átfogni népnevelő munkánk.

Rendszerünk fölénye megmutatkozik népünk életszínvonalának fokozatos fejlődésén is. Hasonlítsák csak össze ezt az imperialista rádiók szájalói saját dolgozóik helyzetével, még akkor is, ha hozzáadják a gyarmati százmillióktól elrabolt élelem morzsáit, vagy a munkanélküli családok millióinak szájától elvont falatokat. A kapitalista országok dolgozói nem mondhatnak egyebet magukénak,, mint amit megesznek, vagy miagukra húznak. Az imperialisták, azzal dicsekszenek — legalábbis a „haladott“ kapitalista országokban, mert a gyarmatokon ezt sem mondhatják — hogy enni adnak annak a munkásnak, akit dolgoztatnak és még azt is lehetővé teszik számára, hogy ruhát húzzon magára. Természetesen csak akkor és addig, amíg oly szerencsés az illető, hogy van munkája, egyébként millió- számra felfordulhat családjával együtt. Meg lehet érteni a kapitalista országok munkását, ha mindenekelőtt a borítékon és a bevásárló szatyor tartalmán méri 3e helyzetét, mert hétrői hétre az élete függ ettől. A mi dolgozóink helyzetét egész életünk megjavu- lása tükrözi —■ az elsőrendű életszükségleti cikkek csakúgy, mint a kiiltúrj.avak, a hatalom gyakorlásából következő szabadság: mindaz, ami összehasonlíthatatlanná teszi a mi dolgozóink helyzetét az „élenjáró“ kapitalista országok dolgozóival és munkanélkülijeivel. Az összehasonlítás lehetetlen, mert a mi gazdag életünk nem fér bele egy csarnoki bevásáriókosár- ba. Próbálják csak az imperialista rádiók szónokai indexszámokkal kifejezni azt, hogy a mi dolgozóink örökre megszabadultak a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól. Eldicsekedhetnek, hogy a mi dolgozóink „életszínvonalából“ mindez hiányzik, náluk viszont bőven rendelkeznek ezzel. Fejezzék csak „életszínvonal különbséggel", hogy nálunk nincsenek gyárosok, földesurak és imperialista tábornokok. Miféle indexszám tükrözi azt vissza, hogy nálunk a nép fiai állnak az üzemek élén, ä nép gyermekei vezetik a hadsereget cs a minisztériumokat? Próbálják kifejezni indexszámmal, dollárral, vagy hazugságaik nagyságával azt a különbséget, hogy nálunk hatalmon, náluk rabságban van a dolgozó nép. Ők a mi dolgozóink élet- színvonalával végső fokon csak egyet tudnak szembeállítani: a halál színvonalát, az imperialista háborúk, tömeggyilkosságok, népek kirablásának, nemzetek rabságának a színvonalát.

Sztálin elvtárs megállapította, hogy a szocializmus alapvető gazSZERDA, 1952 JULIUS 2.

dasági törvénye a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Lehetetlen népünk való helyzetét kizárólag az életszínvonalon, tehát e szükségletek kielégítésének egyetlen, mégoly fontos csoportján mérni. A mi dolgozóink számára az a különbség a fogyasztási cikkek és a termelőeszközök gyártása közt, hogy az első nap mint nap nyújtja jobb munkájukért a jobb ellátást, a második eljövendő évekre és évtizedekre biztosítja a növekvő árubőséget, szocialista rendszerünk fölényét és megingathatatlan erejét- Agítácíónk számára mindebből az következik, hogy ezen keresztül is milliók érdeklődését lehet és kell magasabb fokra emelni, ötéves tervünk egésze, de különösen jelenlegi főcélja, az alapanyag és gépipar fejlesztése iránt.

A terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegmozgósítás sikere mindenekelőtt ver- senyagitácíónkon múlik. A legutóbbi és a tavalyi rövid versenyszakaszokat az jellemezte, hogy a dolgozók felajánlása, lelkesedése magasabb fokon állott, mint maga a teljesítmény. Ennek első és alapvető oka, hogy a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásainak végrehajtását nem segítjük eléggé megfelelő nyilvántartással, ellenőrzéssel és népnevelő munkával. A dolgozók ebből azt a következtetést vonják le, hogy szocialista kötelezettségvállalásaikat üzemi és párt és szakszervezeteink, valamint a műszaki vezetők nem méltányolják, lebecsülik. Terjed ez a nézet „ha teljesítem felajánlásomat, jó, ha nem, úgyis jó, senki sem kéri számon tőlem.“

A másik oka, hogy üzemeinkben túltengnek az általános verseny- felhívások, szólamok, jelszavak, de csaknem teljesen hiányzik a személyhez szóló, az egyes dolgozók felajánlásán és annak mindenkori teljesítésén felépülő egyéni agitáció. Nem mozgósítunk eléggé a minisztertanács vándorzászlajának elnyeréséért, pedig ma még nyitott a verseny.

Soroljuk ©1 röviden a versenyt alátámasztó politikai munka legfontosabb feladatait: 1. Agitációrak céljává a felajánlások válogiaíásnél- ikülj gyűjtése helyett a vállalások teljesülésiét kell' tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a1 folyamatos ellenőrzés megkönnyítése céljából az egy lé ni vállalások alapja általában a teljesítmény százalék legyen, a helyi leövetelimiényeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdításába vonatkozó vállalásokkal. 3. Fel kell karolnunk a területi vállalások új, eredményes versenyformáját, amelyben nemcsak egy-egy üzem, hanelm egész iparág és terület dolgozói, egyesítik Ifelajánilásaiiknt. A borsodi kohászati üzemek, Sztá- linváros építőli és a RíM Művek dolgozóinak nagyjelentőségű kezdeményezését teljes erőinkkel támogatni kell. A területi versenynek ez azi új formája, nagymértékben növeli a helyi párt és szakszervezetek felelősségét és aktivitását, fokozza a közös vállalási tevő üzemek egymásközti versengését. 4. A verseny meg ja vitásának talán legdöntőbb feltétele a műszakiak jo’blb bekapcsolása. Elsősorban rajtuk múlik, hogy minden egyéni és közös verseny vállalás

megfeleljen az adott munkaterület aktuális termelési követelményei- írnek. Rajtuk múlik a verseny alátámasztása jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, az állásidőik csökkentéséivel, a fegyelem javításával.

A munkások és műszakiak szoros együttműködése

Elivtársak! A feladatok ilyen egyszerű számbavétele még nytívahagy- ja a munka versennyel kapcsolatos legdöntőbb elvi kérdést. Sztálini, elvtárs tanításaiból tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny termelésiünk fő hajtóereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista viszony legfontosabb iskolája. Ezekben az években., amikor üzeimein'kben százezrek tanulnak meg szocialista öntudattal gondolkozni .é!s dolgozni — neveljük dolgozóinkat mindenekelőtt a szocialista- kötelezettségvállalások komolyságára, aj, adott szó szentségére. Nemcsak a termelés és a terv-teljesítés alapvető érdekeit, hanem e nagy neve 1 őmun'kánk eredményeit ássa alá, aki fölényesen, bizalmatlanul, bürokrata módjára kezeli a dolgozóik felajánlár sai't, Rákosi elv társnak tett terme-