Somogyi Néplap, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-12 / 162. szám
SZOMBAT, 1952 JULIUS 12. SOMOGYI NÉPLAP 3 PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS A MARCALI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL A járási titkárok országos értő kezletén Rákosi elvtárs ismételten felhívta a figyelmet: „Ugyanúgy, ahogy a párt felel az ország minden problémájáért, hasonlóképpen a járásban a járási titkár, a járási szervezet, a iárási pártbizottság felelős mindenért, ami a járásban történik.“ A Marcali Járási Pártbizottság munkamódszerében a járási titkárok prszágos értekezlete óta jelentős fejlődés tapasztalható. A járási pártbizottság és a falusi alapszervezetek vezetőségei egyre jobban sajátítják e! a gazdaságvezetés kommunista módszerét, s-endszeresen foglalkoznak a községek és szocialista szektorok életének problémáival. Ennek eredménye mutatkozik abban is, hogy a marcali járás elsőnek fejezte be az aratást. Fejlődés mutatkozik a pártbizottságon a kiszállások tervszerűségében, előre megjelölik, melyik községben mennyi időt töltenek . el. Hiányosság azonban, hogy a pártbizottság tagjai és munkatár sai nem határozzák meg pontosan, hogy melyik pártszervezetnek, milyen téren nyújtanak segítséget. Ebből származik, hogy a járási pártbizottság egyes tagjainak kinti munkáját sok esetben az események irányítják. fi pártbizottság tagjai sokat tartózkodnak vidéken A legtöbbet Bakó elvtárs, az ágit. prop. titkár, Fokt elvtárs, a mező- gazdasági osztály vezetője és Csonka eivtárs, a szervezési osztály munkatársa vannak kint a járás területén. A pártbizottság által nyújtott segítség az alapszerve- .zeteknek mégsem kielégítő. Sokat foglalkoznak és a helyszínen segítséget is adnak -a tszcs, állami gafc- daság( gépállomás és községi párt- szervezeteknek gazdasági téren, -de nem adnak elég segítséget a párttitkárnak, az egész pártveze- • Tőségnek a pártmunka minőségi megjavításában. A pártbizottság tagjai a helyszínen nem vizsgálják meg elég alaposan a pártszervezet párt- építési munkáját. Szabó elvtárs pl. az elmúlt vasárnap meglátogatta a böhönyei Szabadság tszcs pártszervezetét és «ott röviden beszélgetett a párttitkárral arról, hogy a tagjelöltfelvételt meg kell javítani, de nem ezért ment ki főleg, hanem hogy a pártszervezet tagjai beszélgessenek a dolgozókkal annak érdekében, hogy a behordást vasárnap is végezzék, hogy a cséplést mielőbb befejezhessék. A járási pártbizottság munkájának nagy része van abban, hogy a járás elsőnek fejezte be az aratást és elsőnek kezdte meg a cséplést, de helytelen, hogy a gazdasági munkák ellenőrzését előtérbe helyezik a pártmunkának. Még mindig fennáll az a fogyatékosság a pártbizottság tagjainál és politikai munkatársainál, ha a i páritTtkár elvtársat nem találják, a tanácselnökkel, vagy a tszcs-el- •nökkel beszélik meg a tennivalókat ahelyett, hogy felkeresnék a párttitkárt, vagy a pártvezetőség egy két tagját és velük közölnék észrevételüket. Az alapszervi vezetőségi tagoknak a járási párt- bizottság eddig még nem nyújtott gyakorlati segítséget. Bár most már ezen a téren is van javulás. Kisdeák elvtárs, a járási párttitkár pl. kedden, 8-án Böhönyén volt, mivel az alapszervi párttitkárt, Tóth elvtársat nem találta •a községben, kiment a földre, ahol Tóth elvtárs dolgozott és ott — miközben megbeszélt vele egykét fontos feladatot — segített neki munkájában. Ugyanezt csinálta Fokt elvtáss is az elmúlt héten Sávolyban és ezt a módszert kell átvenni a pártbizottság többi tagjainak is. Komoly segítséget nyújtottak a járási pártbizottság tagjai Mesz- tegnyőn és Vésén az 5-én és 6-án' megtartott koreai napok előkészítésében, a segítségnyújtást a járási párttitkár elvtárs személyesen ellenőrizte. A segítség azonban egy oldalú a pártbizottság részéről, mert a politikai tömegmunka elhanyagolt, nem segítik a népnevelő munka színvonalának emelését. Ebből ered, hogy baj van néhány községben a kommunista példamutatással, mint Csákányban is, ahol éppen a párttitkár, Gombai elv- társ van a beadásával elmarad va. Tag- és tagjelöStfelvétei A járási titkárok országos értekezletén Kovács István elvtárs nyomatékosan beszélt arról, hogy meg kell javítani a pártépítő munka minőségét. ,,... A jövőben a fő figyelmet nem a párttagság túlzott mennyiségi növelésére, hanem a párttagok és tagjelöltek eszmei színfonalának emelésére, marxista-leninista harcosszellemű nevelésére, aktivizálására és a pártmunkába való bevonására kell helyezni.“ Ezt a járási pártbizottság tagjai helytelenül értelmezték, következésképpen nem is tudták helyesen az alapszervezetekhez le- vinni. A marcali gépállomáson például a tavaszi terv teljesítésében sok traktorista járt élen, mégsem vesznek fel közülük tagjelöltet. A politikai vezető elvtársnak az a véleménye, hogy még jobban bi zonyítsák be a párthoz való hűs^ güket. Ez helyes, de azt kell látni, ha az élenjárók tagjelöltek lesznek, éppen ez kötelezi őket a további példa mutatásra. De általában a legtöbb párttitkár elvtárs azon a véleményen van, hogy nincsenek olyan dolgozók a községben, akik érdemesek volnának a pártba való felvételre. A niklai pártszervezet titkára, Harangozó elvtárs azt mondotta, hogy a dolgozó parasztok azért „nem akarnak“ a pártba lépni, mert nekik akkor mindig élen kell járni. Nem magyarázza meg nekik, hogy a pártba éppen ezért veszik fel őket, mert eddig is élenjártak és ez az egyik feltétele, hogy valaki a párt tagja lehessen. A járás legjobb tszcs-jében, Sávolyon már közel két éve nem volt tagjelölt- felvétel. Bóka elvtárs, a párttitkár erről a következőt mondja: ,A munkájukat jól elvégzik, de hiába beszélek nekik a pártról, hallani sem akarnak róla, hogy belépjenek“. A somogyzsitvai párttitkár, Somogyi eivtárs elmondjja, hogy van sok élenjáró dolgozó paraszt a községben, de ezek „nem akarnak“ a pártba belépni. A pártszervezetek titkárai, vezetőségei ebbe belenyugosznak. A lag- és tagjelöltfelvételi munka hiányosságát abban látják, hogy a dolgozó parasztok „nem akarnak" a pártba belépni. Nyilvánvaló, hogy a hiba nem ezen alapszik. Hiszen ezek a dolgozó parasztok már tettekkel bizonyították be a párthoz, népi demokráciához való hűségüket, amikor elsőnek, határidő előtt tettek eleget kötelezettségüknek. Ellenben ott van a baj, hogy á pártszervezetek vezetőségei nein beszélgetnek, nem végeznek nevelő munkát ezek között a dolgozó parasztok között, nem ismertetik meg velük elég mélyen a párt szerepét, jelentőségét és az ellenség elleni harc fontosságát. És éppen erre nem hívja fel a járási pártbizottság az alapszervezeti titkárok figyelmét. Ott, ahol -már alkalmazzák a pártvezetőségek ezt a módszert, meg is látszik az eredmény. A marcali területi pártszervezetnél — ahol hosszú ideig nem vet tek fel dolgozó parasztot tagjelöltnek — az elmúlt taggyűlésen négy dolgozó paraszt kérte felvételét- A. falusi pártszervezeteknek ilyen tagjelöltfelvételi munkája után nem lehet csodálkozni azon, hogy június hónapban a járási pártbizottság mindössze 2 tagjelöltfelvételt fogadott el. A tag- és tagjelöltfelvétel megjavítása érdekében a járási pártbizottság tervbevette, hogy augusztus 10-ig tíz parasztaakétot szervez községenként az élenjáró dolgozó parasztok számára. Ezeken az ankétokon egy járási bizottsági tag, vagy aktíva vesz részt, majd utána megbeszélik a párttitkárral, hogy kell legközelebb már saját maguknak megszervezni egy ilyen ankétot, fi DiSZ-szervezetekrttl A tag- és tagjelöltfelvételi munka megjavítása ákkor lesz lehetséges, ha a járási pártbizottság, az alapszervezetek sokkal több gondot fordítanak a DISZ szervezetek munkájának megjavítására is. Erre Farkas Mihály elvtárs, a Központi Vezetőség ülésén, beszámolójában felhívta a figyelmet, A járási pártbizottság tagjai egyes értekezleteken beszélnek arról az alapszervi titkároknak, hogy a DISZ-el való foglalkozás fontos feladatuk, de ha kimennek a területre, ott már ritkábban nyújtanak ezen a téren gyakorlati segítséget. Pl. a böhönyei alapszervezet titkárának a figyelmét felhívták, hogy a DISZ-be új, harcosabb vezetőséget kell választani és át kell adni egy-két fiatal párttagot, akik komoly segítséget tudnak nyújtani a DISZ szervezeti élet fellendüléséhez. A pártszervezet ezt végre is hajtotta, de a járási pártbizottság részéről még nem ellenőrizték. A pártbizottság tagjai a különböző párthatározatokat megvitatják, megbeszélik, hogy milyen tennivalók vannak ezen a téren a járásban, azonban hiba mutatkozik a határozatok végrehajtása terén, fi párícsopartok munkájáról A pártbizottság szervezési osztálya megállapította, hogy 26 pártszervezetnél megvannak az előfeltételei a pártcsoportok megalakításának, De ennek a végrehajtásában nem kaptak gyakorlati segítséget az alapszervezetek a járási pártbizottságtól. Csendes elvtárs a szervezési osztály vezetője úgy gondolta, hogy a pártcsoportok megalakítását egymaga is meg tudja oldani a járási bizottság többi tagja és az aktívák segítsége nélkül. így történt, hogy Csendes eivtárs körlevelet küldött, amelyiken utasította az alapszervezet vezetőségeit a pártcsoportok megalakítására. Természetesen a gyakorlati segítség és ellenőrzés hiányában a pártcsoportok nem alakultak meg. Később, amihor gyorsan helyre akarták pótolni a mulasztást, a kapkodó, tervszerűtlen munkának az lett az eredménye, hogy több községben — mint Kéthelyen is — tagjelöltet választottak meg párt- csoportbizalminak. A pártcsopor- tekkiai kapcsolatos hiányosságokat a járási pártbizottságnak mind a mai napig nem sikerült kijavítani. A pártcsoportok nem töltik be szerepüket, különösen a területi pártszervezeteknél, de a gépállomásokon sem. A marcali járás területén a pártcsoportok gyenge munkájával függ össze a politikai tömegmunka elhanyagolása, így a legtöbb községben rendszertelen, vagy egyáltalán nincs is népnevelő munka. A járási pártbizottság tagjai munkájuk során hassanak oda, hogy a pártcsoporiok aktív tevékenységet fejtsenek ki, a pártcsoport minden tagja legyen megbízva feladattal, ezen keresztül meg fog javulni a tag- és tagjelöltfelvétel, de megjavul a politikai tömegmunka is az egész járásban. A járási pártbizottság tagjainak meg kell tanítani az alapszerveze- tek vezetőségeit, hogyan kell foglalkozni egy-egy pártonkívüli dől- gozóval — tiszteletben tartva az alapszerveietek önállóságát — meg kell tanítani a pártszervezetek vezetőségeit az éberség fokozására, hogyan kell kijavítaniuk a hibákat, megváltoztatni a munkamódszerüket. Ehhez arra van szükség, hogy állandóan alkalmazzák a pártszerű bírálat és önbírálat fegyverét, hogy ezáltal az alapszervezetek megerősödjenek és biztosítani tudják az előttük álló feladatok sikeres megoldását. Vucsák Magda. 3ó eredményt értek el a koreai műszak alatt a kaposvári téglagyárak dolgozói Az Arany-utcai téglagyár dolgozói több mint 44,000 nyerstéglát gyártottak terven felül. Ebben az üzemben a Harangozó brigád szerezte meg az elsőséget 143.7 százalékos átlagteljesítményével. A Tóth brigád 127.5, a Bors és a Lassú brigád 125—125 százalékos átlagot ért el a koreai műszakban. A tüskevári téglagyár dolgozói is kitettek magukért. Annak ellenére, hogy vándorprésük technikai okokból két napig nem működött, dekádtervuket mégis 1.050 nyerstéglával túlteljesítették. Ez úgy vált lehetővé, hogy a kézívetők több mint 70.000 nyerstéglát gyártottak tervükön felül. A brigádok versenyében a Steher Feienc brigád szerezte meg az elsőséget 148 százalékos átlagteljesítménnyel. Második helyre Szép János brigádja került 132 százalékkal. Kemény küzdelem folyt a két Balogh brigád között, melyek egész idő alatt fej-fej mellett harcoltak az elsőbbségért, s végül mégis egyenlő arányban 125—125 százalékos átlagteljesítménnyel végeztek a harmadik helyen. Dicséretet érdemel Varró Vincéné, aki mint az üzem egyik legjobb vetőnője jó minőségű munkával 7000 nyerstéglát vetett terven felül a koreai műszakban. A Szigetvár-utcai téglagyár dolgozói is keményen helytálltak ebben a műszakban. A kézívetők 20 ezer nyerstéglát gyártottak terven felül. Ebben a munkában a Szek- fű brigád lett az első 152 százalékos átlagteljesítménnyel. A Vöröshadsereg-úti téglagyár dolgozói 17.300 nyerstéglát gyártottak terven felül. Égetési tervét az üzem 114 százalékra teljesítette. Jól folyik a szakmai oktatás a Kaposvári Textilműveknél — Az elmúlt év decemberében indítottuk meg üzemünkben az első technikai minimum tanfolyamot, három műszakra. Mind több és több gépet állítottak Be a termelésbe, ezért szükségessé vált, hogy képzett, jó szaktudással ren delkező dolgozók végezzék a termelési munkát, mert magasabb szaktudással, nagyobb termelési eredményt tudnak elérni. Az első tanfolyam sikerrel végződött és azóta már a tizenharmadik tanfolyamon tanulnak azok az asszonyok és lányok, akik pályaként választották a fonószakmát, Ezek a tanfolyamok négy hónapig tartanak. Átlagosan 25 dolgozót képeznek át. Az oktatások ide je eddig munkaidő után heti 12 órát tett ki. Voltak nehézségek amiatt, hogy munkaidő után végeztük az oktatást, ezek a nehézségek főleg a vidéki fonótanulóknál merültek fel. Vállalatvezetőségünk engedélyezte, hogy az elméleti oktatások munkaidő alatt történjenek, ami azt jelenti, hogy a heti 12 óra — amit a tanulással eltöltenek tanulóink — fizetve van. A tanulók elméleti oktatását üzemünk legjobb szaktudással rendelkező művezetői és szakemberei végzik nagy odaadással, ugyanúgy a gyakorlati oktatást is külön erre a célra beállított oktatók végzik. Azok, akik az ország különböző helyein működő fonodákból jöttek hozzánk tudásuk legjavával tanítják leendő fonónőinket. Az eddigi tanfolyamok hallgatói közül kétszázan már levizsgáztak és mint képzett fonónők dolgoznak az üzemben, 23 női dolgozónkat 6 hetes tanfolyamon képeztük ki a minőségi ellenőrzésre. Fontos feladatuk üzemünk minőségi termelésének fokozása. Művezető-tanfolyam is folyik üzemünkben 20 főn vei, akik szintén a legjobb fonónőkből és szakmunkásokból lettek kiválasztva. A művezető-tanfolyam előadói üzemünk vezetői, műszaki káderek, akik napi munkájukon kívül lelkesen, fáradságot nem ismerve adják át tapasztalataikat, ismereteiket, elvi és gyakorlati vonalon a leendő szakmunkásoknak és alsóbb műszaki vezetőknek. Az oktatói munkából műszaki vezető kádereink jól kiveszik a részüket és hetenként 12 órát tanítanak. Róna Imre a Textilművek igazgatója. A Textilmű női dolgozói segítik a koreai harcosokat, a hős koreai népet Kaposvári Textilmüvekben nem múlik el nap. hogy a dolgozók ne gondolnának a szabadságáért küzdő hős koreai népre. Sokan azon gondolkoznak, hogy a már megvett bélyeg, erejükhöz: mérten nenre kevés, mások meg azon, hogy mennyi \bélyeg,et vegyenek, hogy méltóan kivegyék részüket a koreai nép segélyezéséből. Azok <i dolgozók, akik a koreai műszakban dolgoznak, mindig arra gondolnak, hogy vállalásaikat tudják-e teljesíteni. úgy, amint azt megfogadták. z üzemben dolgozó gyermekes anyák kétszeresem gondolnak a koreai népre, sajút családjukra, gyermekeikre. Viiröis Gézámé, a kárfaitógépek alajozója 10 forintos bélyeget vett. — Nekem négy gyermekem v\an. A legidősebb lé éves — mondja- — Tudom milyen nehézségekkel küzdenek azok a családos anyák, akiknek gyermekeik gannák és háború tombol országukban. Ezért adom szívesen azt a pár forintot, hogy én is hozzájáruljak a koreai anyáik és gyermekek segélyezéséhez, hogy könnyítsék nehézségeiken. Vörösmé beszédéből érezni lehetett, hogy együttérez a szabadságáért küzdő koreai néppel. A férje beteg, nem dolgozik, ő keres egyedid a csatádban, mégis szívesen adta forintjait, mert tudja, hogy aszal nemcsak a koreai népet s*/íti, hanem a saját gyermekeinek jövőjét és a- ország békéjét is védi. ^ok anya gondolkodik így az üzemben. Málnámé, gyűrűs- fonó is ezzel a tudattal vett először hét forintért bélyeget és később, mikor gyermekére gondolt, 10 forint értékűre egészítette ki. Tegnapelőtt koreai műszakban dolgozott, peve- S'ct tudtunk vele beszélgetni, mert sietett. De a remiid beszélgetésiből is megtudtuk, hogy eddigi 100 százalékos er&dménye helyett 103— 10 í százalékot akar teljesíteni. Az óra negyed 12-iöt mutatott, mikor vele beszélgettünk. Arra « kérdésre; tudja-e teljesíteni felajánlását, ránézett az órám, számolgatott. — Eddig kétszer cseréltem orsót, g-a 25 kilót tesz ki> a. norma 28 és fél kiló. A műszak végéig mPjdmem három óra van vissza. — Igen, még többet is teljesítek — mondotta boldogan, búcsúzóul nyújtva kezét. kártológépeknél Pintér János né tói megtudtuk, hogy három gyermeke pan és ő 15 forinttal segíti a koreai népet. Együtt dolgozik vele özvegy Gasparicsné, aki először 15 forint értékű koreai bélyeget vett és utána Újra vett 20 forintért. — Elgondolkoztam azon, hogy az én férjeim is a második világháborúban >halt meg és menynyi .hozzám hasonló asszony van ma Koreában és ha ebben a hónapban minden napi kereseteniből csak egy forintot adok oda a koreai asszonyok segélyezésére, én ükkor sem fogom megérezni azt. így határoztam el azt, hogy még veszek másoidiszoir is koreai bélyeget. A Textilmüvek dolgozói lelkesen adják forintjaikat a koreai harcosok, anyák, gyermekek megsegítésére. H. L.
