Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-26 / 148. szám

VILAS PROLETÁRJAI EGVESÖUETEK I |

Harcoljatok a gondos aratás és gyors betakarítás sikeréért

Részig! Mm Tibor „Egyszerű emberek' című riporfiáS^i

A NYOMDA DOLGOZÓI TÚLTELJESÍTIK AZ ÚJ NORMÁT

... Ä _ '* >* ‘^.,1 ^ i M A X, , *. Pl I A

P Ä R T BÍZ O T T S A C A MA K LA JA

IX. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM.

ÁRA 50 FILLÉR,

I aaWBMMBMMtMMBBMBBjBWgKBSflBSaBMBMCMMCMBaaM—i

CSÜTÖRTÖK, 1952 JUNIUS 26.

A korest! nép igaz ügyet véd9 isiinduyájnnk közös ügyét: a kékét

Lelkeshangú békenagygyűlés a Kossuth-téren

Ünnepi díszbe öltözött a Kossiith tér a tegnapi iinn\2\pi .béke nagygyűlésre. A vörös drapériával bevont emelvényt Sztálin és It óik ősi elvtársiak képe és a .békejelvény díszítette. Szemben a nagygyűlés részvevőivel hirdeti az emelvényre elhelyezőit mondás: „A koreai dolgozók igazságos harca, amelyet a Koreai Munkapárt és Kim ír Szén elvtárs vezet, győzni fog!“

Hatalmas lelkesedéssel jöttek el az üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozói a békén,kgygyii lésre, hiszen mindannyian együtt érzünk a, hős koreai néppel, amely már két éve hősiesen ellenáll az amerikai imperialisták barbár háborújának és ezzel is kifejezésre akarják juttatni mélységes megvetésüket a farkas- bőribe bujtatott amerikai fenevadak ellen. Veletek vagyunk, hős koreai testvéreink! Ti véreteket ontjátok hazátok szabadságáért, mi a több- termeléssel, a szemvesztescynélkiili aratással védjük békénket. Az elnökség tagjai között lielydt foglalnak megyénk politikai és gazdasági vezetői, sztahanovisták, kiválóan teljesítő dolgozó parasztok. A lelkeshangú gyűlés iv/inden részvevője feszült figyelemmel kísérj Pe-Ki~ Han elvtárs beszédét.

Pe-Mi-IIan koreai kékeimre©« beszéde

Drága Barátaim!

Üdvözlöm önöket a koreai íia- talok nevében és mint a koreai nép harcoló íia szeretnék életemről beszélni, hogy jobban megismerhessék a koreai nép életét. Bár ííatal vagyok, sok mindent éltem át, megismertem a japán imperialista elnyomást és a népi hatalom idején a boldog életet. Sokat tapasztaltam a felszabadító háborúban, a belső reakció és az amerikai rablók, hódító imperialisták el leni harc során. Emlékszem, mint rongyos kis fiú az édesapámmal együtt naphosszat verejtékeztünk a hegyek lejtőin, hogy valami terményt csikarjunk ki a földből. Hajnaltól késő éjszakáig, az egész család dolgozott fáradhatatlanul, de mégis szegények maradtunk. Mindannyian éheztünk a nyomorúságos viskóban. A Szovjet Hadsereg szabadított fel bennünket a japán imperializmus járma alól. Egy szeriben minden megváltozott. Családom földet kapott, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. Én szorgalmasan jártam iskolába és aktív részt vettem a Demokratikus Ifjúsági Szövetség munkájában. Sosem felejtem el Í950 június 25 reggelét, amikor vezetőnk szólt a néphez. Az egész ország visszafojtott lélegzettel hallgatta szavait és ő nyugodtan, komoly hangon beszélt. A fenyegető veszély pillanatában harcba szólított bennünket, hogy felszabadítsuk hazánkat a rabló betolakodóktól. Vezetőnk hangja megtöltötte szívemet a lelkesedés tűsével és gyűlölettel az árulók iránt. Egyetlen célom volt harcolni azért, hogy mielőbb felszabaduljon szülőhazám ahol születtem és felnőttem, ahol minden fa, minden talpalatnyi föld a szívemhez nőtt. Még azon a napon jelentkeztem önkéntesnek a népi hadseregbe. Óhajtásom teljesült, június 5-én harcosa lettem hősi néphadseregünknek, három hónapi katonai kiképzés után megérkeztem a táborba, ahol a mieink

— Két /esztendő telt el azóta, bogy a feltüzelt Iiszinimanisla zsol- doslbanda betört Észak-Korea földjére. Két esztendője annak, hogy az ENSZ lobogója alatt megindultak Mac Arthur keresztes lovagjai, a béke, a szabadság és függetlenség ellen. Letaposták a sárgára érett búzavetése'ket, szétdulták a rízsföl- dek termését, felperzselték a falusi házakat és a háton-hordofct csecsemőt bajonettel, anyja, szívén döfték át.

Két esztendőn át hiába próbálták az imperialista fenevadak mocsárba taposni ,a koreai nép szabadságát. Hiába adtak parancsot emberek millióinak kiirtására, — a koreai szabadságharcosok nem törtek meg,

a védelmi állásokat foglalták el a folyónál, amikor az amerikai imperialisták légi csapatokat indítottak Észak- és Del-Hangon tartomány ellen. Nekünk kellett megvédeni a front ezen részét 20 kilométeres szakaszon. Nem ismertük az ellenség számát és felszerelését, de mégis sikeresen visszavertük minden támadásukat. Az ellenség borzalmas erővel támadott, de mi tudtuk, hogy velünk van az egész ország, az egész nép és Kim ír Szén elvtárs. A küzdelem hevében vs tűzesőben sem felejtettük el harcra, hőstettekre buzdító szavait, Az Okke folyónál, a keleti parton, borzalmas ütközet folyt. Egysegünk, Kim Szem Gvan vezető irányításával szerencsésen odaérkezett az Okke partjaihoz és elfoglaltuk a helyünket. Az ellenség szörnyű tüzet zúdított ránk. Elkezdődött a harc, az ellenség 350 katonát vesztett, a mi egységünk pedig folytatta támadását dél felé. Röviddel ezután kormányza tünktől új feladatot kaptam: utazzak a Magyar Népköztársaságba, hogy folytassam tanulmányaimat. Itt a magyar kormányzat barátságosan és szeretettel fogadott. A munkásosztály pártja és Rákosi elvtárs komoly támogatását élvezem, érzem, hogy tovább kell fejlesztenem tudásomat azért, hogy fáradhatatlanul küzdjek az új életért, hazám felépítéséért, hogy fáradhatatlan harcosa legyek a munkásosztály ügyének, örök barátság fűzze össze a magyar és koreai népet.

Éljen a Magyar Népköztársaság munkásosztályának vezetője Rákosi elvíárs.

Éljen a koreai nép szeretett, félelmet nem ismerő vezetője, Kim ír Szén elvtárs, éljen az egész világ munkásságának nagy vezetője és tanítója, Sztálin elvtárs.

Pe-Ki-Uan felszólalása, után Földes Milhá'ly író tartotta meg nAgy beszédét.

inkább megizmosodtak, erősebbekké váltak.

1950 június 25-re a koreai nép ellen indított amerikai agresszió napjára örökké emlékezni fogunk. A Szakszervezeti Világszövetség is ezért (fordul't if elhívással a vi'lág becsületesen, gondolkodó embereihez hogy ,1952 junius 25-ét nyilvánítsák a koreai nélp iránti szolidaritás, a béke védelmének n,alpjává.

Ha visszatekintünk a koreai nép két esztendeje tartó hősi harcára-, nagyszerű' tettek, ragyogó győzelmek egész sora tűnik elénk. A frontról minden map szívdobogtató győzelmi hírek érkeztek és az amerikai imperialisták hiába próbálták tankokkal, (hajóágyuval, napái mbonrbá vaj,

lángszóróval, gázlövedékkel megsemmisíteni Korea népét,. Minden csmpást százszorosán kaptak vissza és olyan kudarc, érte őket, amilyent az imperialista licitálóim még nein1 szenvedett.

A történelemben

példa nélkül áll Korea

népének hősi küzdelme

Egy egész nép kelt hazája védelmére. Az elmúlt két esztendő során bebizonyosodott, hogy az a nép, amely egyszer már megízlelte a szabadságot, legyőzhetetlen, A háború első lövéseinek eldördülése óta kétszer múlt el a nyár, kétszer fagytak be a folyók, de a koreai nép nem tágított egy tapodtat sem. Izzó hazafiság, forró hazaszeretet, az igazság ügyébe vétett rendíthetetlen hit lelkesítette a koreai hazafiakat. Tudták és érezték, hogy küzdelmükben a világ békeszej-ető népei mellettük állanak. Éreztek, hogy mellet Iliik áll a hatalmas szovjet n‘ép. Hogy velük vannak a népi demokratikus országok népéi, hogy rokonszenvvel kísérik harcukat a tőkés országok dolgozói is. Ott küzdenek mellettük vállvetve, fegyverrel a kézben a kínai önkéntesek, hogy -segítsék szomszédjukat, védjék hazájukat.

Az amerikai gengsztereket hihetetlenül felbőszítette a csúfom kudarcsorozat. Az idei tavaszon ledobták az utolsó álarcot is és >a pestis, kolera, tífusz baeillusajt hívták szövetségesül, bak tér i ú mbombá kát szórt-ak a házakra, földekre, megfertőzték a kutakat és abban bizakodtak, hogy ezzel az ocsmány fegyverrel megtörhetik Korea népét. De vereség érié őket a baktérium- háborúban is. Vádat emelt elleniük a világ népe, háborús bűnösnek bélyegezték meg őket a békeszerető milliók. A Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, Hagy a ro rs zá gon, N érne to r s z ágb an,

Angliában, Franciaországban és mindenütt a világon, minden ember, aki a béke híve, vádat emelt a bűnösök ellen. A világ népei tudják, kik a bűnösök. A bűnösök azok, akik Panimindzsonban á fegyverszüneti tárgyalásokon egy esztendő óta az emberiségről és a személys szabadságról szónokolnak és ugyanakkor bacillusok tömegét szórják a békés lakosságra, ,a, földön dolgozó idős parasztemberekre, a járni ta- I nuló gyermekekbe.

A népek

^megismerték az ellenséget és gyűlölik azt

A két .esztendeje tartó háborúban a világ népei előtt végleg lelepleződött az amerikai imperialisták igazi .arca. A népek megértették, hogy a boktériumbombát használó gengszterek, az .aggokat gyilkoló banditák, q viselös anyákat megkin- zó vadállatok: minden becsületes ember közös ellenségei.

Koreában ezrével garázdálkodnak az olyan banditák, mint Harrison főhadnagy. Ezek '-a. becstelen, alávaló gazemberek új alakjai a történelemnek, akiket a rothadó, végpusztulásba zuhanó imperializmus története termelt k>- Harrison főhadnagy ötven napig Szinicsonhan, egy kis koreai városkában az élet és halál ura volt. Ötven nap után csak néhány ember maradt ott életben, ők mondták el Harrison rémuralmának történetét. Már az első napon bebizonyosodott, hogv Harrison főhadnagy a tömegsyilk osság szakembere. Tizenöt esztendővel ezelőtt falán egyszterű gengszter lett

volna belőle, de ma az Egyesült Államok főhadnagya. Élve temette el a. gyermekeket, drótot fűzött az öregek orrába, meggyujtótba a lányok (haját, meggyalázta az asszonyokat, aztán lelőtte őket.

^zek a gengszterek gyávák a ha rct éren kép telenek ,akár egy d om- bot is elfoglalni, csak a védtelen anyák, a fegyvertelen hadifoglyok ellen tudnak elérni sikereket.

Nintes olyan szó, nincs olyan jelző, amely kifejezhetné azokat a gazságokat, »melyeket iaz amerikaiak a kocsedoszigeti és puszani hadifogolytáborban követnek el. Szabályos háborút indítottak a foglyok ellen. Kpll-e aljasabb, vérfor- ralóibb gaztett, mint tankokkal, lángszórókkal, kézigránátokkal gyilkolni csak azért, mert nem voltak hajlandók az amerikaiak rabszolgáivá lenni.

Az elmúlt nyolc hőnap alatt a fronton egyetlen ütközetben sem vett részt annyi amerikai katona, mint a junius 10-,i vérengzésben, a kocsedoszigeti hadifogoly táborban. Junius elején Cl-ark tábornok, a p*stishadvezér Ridgway méltó utóda meglátogatta Kocsedót. Megbeszélést tartott a tábor parancsnokával és a következőket mondta: „Kocsedó szigetet olyan csendessé kell változtatni, mint « sír. Amíg engem látnak, erre a célra mindig lesz elegendő csajMitunk és fegyverünk.“ Egy hétre rá az amerikaiak

Az amerikai háborús gyújtogatok most a saját kárukon tanulhatják m,eg, hogy mit jelent egy olyan népre támadni, amely szabadságáért függetlenségéért harcol. A koreai háború két esztendeje az áldozatkész hazafi súg, a, forró hazazszerc- tef, a példás helytállás hősöket adó csodálatos történelmi. Ez a két esztendő a békeszerető emberiség összeforrottságának ragyogó bizonysába, a ibéketábor erejének szüntelen növekedése. A békeszerető milliók erőt merítenek a koreai nélp áldozatos küzdelmeiből. A nagy Sztálin szavai százmilliókat erősített meg. Százmilliók ismerték fel szerte a világon, hogy a koreai nép közös ellenség ellen harcol, valamennyi békeszerető nép közös ellensége az új háború lángját szító elvetemült imperializmus ellen. Ezért zárta szívébe a szenvedő és harcoló koreai népet mindem becsületes ember, bárhol él is. A koreai néip igaz ügyet véd, mindnyájunk közös ügyét, a békét. Ezt érzi, ezt látja a francia munkás, aki sztrájkokkal tiltakozik -az ejlen, hogy az amerikaiakat szolgáló francia kormány hazáját is második Koreává változtassa. (Ezt látja a földet * foglaló olasz paraszt, a német diák, aki Adenauer háborús keretszerződése éllen tüntet. Ezért léptek sztrájkba a barcelonai dolgozóik, az amerikai acélgyári munkások, ezért indulnak harcba Beloiannisz nevével a görög szabad,ságlhiarcosok.

A magyar dolgozó nép szíve minden szere tétével gondol a korpái szabadxághösökre. ,q szenvedd édesanyákra, az árván maradt gyermekekre, a megcsonkított aggokra. Ezernyi tanujéjét mutatta már őszinte együttérzésének, szeretetének segítő szándékának. Az üzemekben tartott koreai műszakok nagyszerű termelési eredményei, dolgozó parasztságunk harca a bőséges termőszabályos hadműveletet indítottak a tábor bsirakjai ellen. A tankok álgyúi lőttek a foglyokat, a hernyó- talpak átgázoltak az embereken és a bős koreai és kínai hadifoglyok fegyver nélkül, a puszta kezűkkel, kövekkel, dorongokkal védekeztek a tankok, szuronyok és könnygázbom- bák ellen. Ezen az egy napon az amerikai gengszterek 188 koreai hadifoglyot gyilkoltak és sebesítettek meg. Szétrombolták a tábor épületeit és ezer hadifoglyot kihurcoltak a tengerpartra. Ezekről az emberekről azóta semmi hír nincsen. A legközönségesebb tömeggyilkosság, a nemzetközi jog és gyakorlat minden emberi érzés gyalázatos lábbal tiprása ez.

Azt remélték ezek, az aljas gengszterek, hogy ezzel a, barbarizmussal megtörhetik a koreai és kínai hadifoglyok hazaszeretetét, népük iránti hűségét. Azóta újra bebizer nyosodott, hogy tévedtek. Amíg egyetlen Jindiifogtoly lesz Kórsadé szigetén, vagy akárhol is Dél-Ko- rCában, addig nem szűnik m^g « harc az amerikaiak önkényeskedése és terrorja ellen. A kocsedoszigeti rémuralom mérhetetlen felháborodást váltott ki ,a koreai nép soraiban és az egész világon. Magasan lobog a gyűlölet lángja és a bosszú nem késik soká. A koreai hadifoglyok üzenete, amelyet hazájuk népéhez intéztek, vérbe fogant. Bizonyosak vagyunk abban, hogy

sért, az amerikai kegyetlenkedéseket megbélyegző tiltakozó levelek és táviratok sokasága, mind azt bizonyítja, hogy nekünk is fáj a koreai nép szenvedése, hogy a mi kezünk is ökölbe szorul az imperialisták gazságai hallatára.

Szívünk minden szeretete kísérte tavalyi kórházvonatunkat hosz- szű útjára.

Az, egykilogrammos ajándékcsomagokba betettük haZiánkról szóló le'veleinket is. Nincs a napinak olyan órája, amikor ne gondolnánk koreai testvéreinkre. Amikor ott állunk a gyárban gépeink mellett, amikor széles rendet vág <> kaszánk, amikor verset írunk és beteget gyógyítunk, mindig eszünkbe jut Korea felperzselt földje, halljuk az édesanyák zokogását, a megkinzotttak seyelytkérő szavát, látjuk a könnyeket — és akkor keményebben fogjuk a szerszámot, szélesebb suhintással lendül a kaszánk és a, vers, amelyet írtunk, gyűlöletbe fogant, haragtól izzik. Szeretnénk túLkiál- táni a tízezer kilométeres távolságot, szeretnénk melegen megszorítani a hősök kezét, letörölni a könnyeket, megsiimogatni a szenvedő arcokat és azt mondani keményen: veletek harcolunk. Az aljas gengszterek, akik rátok törtek, akik a terthesanyák hasából szuronnyal] kiszakítják a csecsemőt, akik a ha- dilfogoly-táborokbani pácélosok hernyótalpával tapossák szét <az embereket, — a mi ellenségeink is. Veletek harcolunk és addig nem nyugszunk, míg a győzelem nem lesz a miénk.

Itt, közöttünk is járnak al,jias kártevő emberek, akik ázt szeretnék, ha újra lángbaborulna a világ, akik abban bíznak, hogy Trum’an gengszterei m. mi búzatábláinkat is letaposhatják, a mi gyárainkat is rombadöníhetik. Ravaszul suttogva „amerika hangját“ szajkózzák és azt hirdetik, hogy már nincs mesz- sze az új háború. Nem nehéz felismerni őket! A gyárakban a jobbolFoldes Mihály elvtárs S>©s®4;de

a koreai és kínai harcosok a mi nevünkben is méltó választ adnak ezekre az aljasságokra.