Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-18 / 141. szám

2 SOMOGY* NÉPLAP SZERDA, 1952 JUNIUS 18. Jacques Duclos elvtárs nyilatkozata a vizsgálóbíró előtt Párizs (MTI). Jacques Duclos elvtárs a június 13-i kihallgatáson aktatáskája ellopásával és a jobb­oldali sajtó hazugságával kapcso­latban — mely szerint aktatáská­jában a május 28-i tüntetés elő­készítésével összefüggő térképet találtak — rámutatott: „Hitler rendőrsége pontosan így járt el, amikor megszervez­te a Reichstag felgyujtására irányuló összeesküvést“. Duclos elvtárs ezután hangsú­lyozta: a kormány — akkor, ami­kor megbízta a vizsgálóbírót, hogy a május 28-i tüntetést „összeeskü­vés jellegével" ruházza fel — nem tett mást, mint elővette Göringnek Dimitrov elvtárs ellen felhasznált érveit. „Figyelemreméltó, vizsgálóbíró ür, a különös hasonlóság az ön ál­tal emelt vádak és az aljas Göring által emelt vádak indokai között — márpedig mindenki tudja, ho­gyan fejezte be Köring hamisító és háborús bűnös karrierjét“. Duclos elvtárs a továbbiakban így folytatta: Ön felszólított: mondjam, meg, mi a Francia Kom­munista Párt politikája a Pinay- kor'mánnyal összefüggésben. Kész vagyok kifejteni a Francia Kom­munista Párt álláspontját a Pinay- kormány politikájának különböző oldalairól és kész vagyok magya­rázatokat adni, °bár ezeket a ma­gyarázatokat voltaképpen a nem­zetgyűlésnek kellene adnom. A kormány azonban nem érzi képesnek magát arra, hogy meggyőzően válaszoljon érve­inkre, ezért önkényesen bör­tönbe vetett, Duclos elvtárs ezután kijelentet­te: mindennél megdöbbentőbb, hogy ön, vizsgálóbíró úr, nem tud­ja megmondani nekem: mire ala­pozza „az állam belső biztonsága ellen irányuló összeesküvés" elle­nem emelt vádját? A május 28 i tüntetést önök „összeesküvésnek" minősítik, ho­lott május 28-án egyszerű betiltott tüntetés zajlott le. Párizs népe már korábban is többször (tüntetett, azonban e tüntetések során senkinek sem ju­tott eszébe, hogy összeesküvést emlegessen. Nemrégiben egy újságíró meg­állapította: „Általánosan elismert dolog, hogy az állam belső bizton­sága ellen irányuló összeesküvés katonai alakulatokat, polgárhábo­rús hadifelszerelést s az állam­csíny végrehajtására irányuló szándékot feltételez“. Duclos elv­társ ezzel kapcsolatban megálla­pította, hogy mindezek a feltéte­lek nem voltak meg a május 28-i tüntetésen —- majd így folytatja: Én erre csak azt válaszolhatom, hogy a tüntetés jelmondatai a kö­vetkezők voltak: „Ridgway go home!“ és „Sza­badságot André Stílnek!“ —< Mindehhez még a következő­ket akarom hozzáfűzni: az össze­esküvésre jellemző a titkos jel­leg. Márpedig — amint ezt ön is tudja — nyíltan, a sajtó útján, röp­cédulák, falragaszok útján hívták fel a tüntetőket, hogy május 28-án nyilvánítsák ki tiltakozásukat a baktériumháború tábornokának Franciaországba érkezése ellen. — A Ridgway ellen irányuló tüntetés nemzeti jellege talán ért lietetlen azoknak a volt pétainis- táknak, akik ideiglenesen a hatal­mat bitorolják Franciaországban, viszont pontosan megfelel a fran­cia nép mély érzéseinek, Duclos elvtárs ezután emlékeztette a vizsgálóbírót 1935. június 25-ére, amikor az akkori parlament bal­oldalának küldöttsége kifejezte a népi tömegek nyugtalanságát a kormány ama magatartásával szemben, hogy betiltotta a népi tüntetéseket. Az akkori miniszter- elnök kijelentette: „A frank vé- j delmére alapozott politikánk miatt í elhatározott szándékom a rend fenntartása". — Ezt a miniszterelnököt Lávái­nak hívták. Nem hangsúlyozom, mi történt vele azóta, viszont a nemzetgyűlés baloldalát képviselő küldöttségben volt egy olyan rész­vevő, akinek Pínay elsősorban kö­szönheti, hogy Laval 1935-ben bir­tokolt tisztségét ma ő birtokolja. — Vincent Auriol köztársasági elnökről van szó. Vincent Auriol New-York. (TASZSZ.) Az Egyesült Államok kongresszusa nagy sietség­gel tárgyalja a Smith-féle törvény- javaslatot. Ez magában foglalja a szakszervezetekbe való tömörülés jogának érvénytelenítésére kidolgo­zott programot. Országszerte terjed az arra irá­nyuló tömegmozgalom, hogy a kon­gresszus ne fogadja el az említett törvéniyljavaslatot. Meg a CIO szak- szervezeti szövetség élén álló reak­ciós szakszervezeti vezetők is kény­telenek voltak a munkások tömegei­nek nyomására tiltakozni a Smith- féle törvényjavaslat ellen. George Harrison, az AFL szakszervezeti szövetségihez tartozó vasutas-szak­jogi tudása és régi tapasztalatai alapján érdekes dolgokat mond­hatna azokról a betiltásokról, me­lyek ellen annakidején harcolt és azokról a betiltásokról, amelyeket most tekintélyével fedez. Duclos elvtárs ezután hangsú­lyozta: az az összeesküvés, amellyel vádol, sohasem létezett. Van ugyan összeesküvés: az, ame­lyet a külföldi szolgálatban álló miniszterek szőnek a haza ellen. Az ön dolga, vizsgálóbíró úr, hogy eldöntse, vájjon továbbra is összeesküvésről beszéijen-e ak­kor, amikor összeesküvés ném lé­tezik. Ma — mint minden egyes eset­ben — ismét követelem annak a jogi eljárásnak a megszüntetését, amelynek tái-gya vagyok. Duclos elvtárs végül kijelentette: a de­mokratikus szabadságjogok védel­méért, a bebörtönzöttek szabadon- bocsátásáért, a béke védelméért folytatott harc — ha mindenütt állandóan és egységesen, az adott körülményeknek megfelelően foly­tatják — Franciaország legna­gyobb hasznára megdönti majd Pi- nay gyászos politikáját, amelyről rosszul tenné vizsgálóbíró úr, ha azt hinné, hogy örökkévaló. szervezet elnöke rámutat, hogy az amerikai iparmágnások fasiszta ál­lammá akarják változtatni az Egye­sült Államokat. Az amerikaj monopóliumok to­vábbra is arra törekszenek, hogy megfosszák a .szakszervezeteket kol­lektív szerződéskötési joguktól és at­tól a jogtól, hogy országos méretű sztrájkokat (hirdessenek. William Garritt, a gyáriparosok szövetségé­nek elnöke a legszigorúbb intézke­déseket követeli a szakszervezetek ellen, minthogy — úgymond — a mostani szak-szervezetek „csucsmo- nopóliumokká“ változtak és nagy veszélyt jelentenek az amerikai gaz­dasági élet szempont iából. Az Angol Békebizottság mozgalmat indított a koreai háború megszüntetéséért Az angol béköbizóttság mozgal­mat indított a koreai háború meg­szüntetéséért. A londoni Hyde park­ban és a brimingihamd városházán tartott gyűlésen1 Jack Gaster. a De_ mokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége Koreában járt bizottsá­gának tagja kijelentette: „vessünk KOREAI SZOLIDARITÁSI HÉT AUSZTRIÁBAN Az osztrák béketanács felhívására június 29-től julius 6-ig „Koreai szolidaritási hetet“ rendeznek egész Ausztriában. véget a koreai háborúnak, mielőtt még az amerikaiak parancsára ném sodornak bennünket pusztulásba!“ A gyűlésen Burhop fizikus, a lon­doni egyetem tanára siki-aszállt min­den tömegpusztító fegyver betiltása mellett és elítélte a -vegyi eszközök alkalmazását Maláljlföldön. Az osztrák béketanács a koreai háború haladéktalan megszüntetését követeli az Egyesült Államok kor­mányától és követeli, az öt nagy­hatalom békeegyezményének megkö­tését a világ békéjének megőrzése és megszilárdítása érdekében. As amerikai dolgozók harca szakszervezeti jogaik védelmében A Tito-klikk újabb provokációja ) Száfia. (MTI.) A „Rohotnicsesz- ko Delo“ a Bolgár Kommunista Párt központi lapja a Titó-banda újabb provokációjával (foglalkozik. Á lap többek között ezeket írja: ■ Még a burzsoá laipok is kénytele­nek elismerni, hogy Párizsban évek óta nem voltak olyan tiltakozó tün­tetések, mint most. Pinay kormánya sokezer rendőrt mozgósított, sok tüntetőt lÁartóztattak. Mindezekről a francia nép nagy tiltakozó gyűléseiről, sokszázezres sztrájkoló tömegről a belgrádi laká­jok ia „Borba" című lapban azt ír­ják, hogy „néhány tüntető csoport megkíséreli«, hogy áthaladjon a téren, de a rendőrség visszaszorí­totta őket. A tüntető csoportból sok revol­verlövést adtak le.“ Titóék nyíltan és félreérthetetlenül a tegnapeíőtti náci-együttmüködő Pin»y oldalára állnak, akik ma az amerikaiak bábjai. Azt írják, hogy sem a május 28-i tüntetés, s^m az általános sztrájkra való felhívás nem tartalmazott sem­miféle olyan gazdasági követelést, vagy legalább egy olyan társadalmi problémát, amely a francia munkás- osztály létéz-dekét érinti. Titóék számára az olyan fogal­mak, mint becsület, nemzeti függet­lenség, vagy béke már régen érté­kükéit vesztették. Titóék lakáj és áruló lelke újból megmutatkozott a Prága. (TASZSZ.) A broni bíró­ság most tárgyalta vatikáni ügy­nökök, kémek, terroristák és di'ver­zánsok egy csoportjának perét. A vádlottak a Vatikán, valamint az amerikaj imperialistáik szolgá­latában álló államellenes, felforgató bandákat hoztak létre, kémihálózia- tot szerveztek és terrorista cseleke­deteket hajtottak végre. Az államel­lenes csoport élén a hazaáruló Otto Madr katolikus pap állt. Madr val­lásos nevelés ürügyével a Vatikán érdekében ,röpcédulák terjesztésére Franicia Komlmiunista Párt és a fran­cia nép hős harcával szemben tanú­sított magatartásukban. Titóék jsmót bebizonyították, hogy az amerikai (háborús gyújtogatok piszkos ügyének védelmében mindig a legreakciúsabb fasiszta elemek­kel éreznek együtt, minden ország­ban, minden alkalommal. és egyéb bűncselekményekre oktatta ki a rábízott fiatalokat. Madr és cinkostársai kémjei 1 egű értesüléseket gyűjtöttek és azokat imperialista kémszerveknek vagy közvetlen a Vatikánnak továbbítot­ták. A bíróság Vlastimil Zeleznyt és Aloiz Bokornyt halálra, Otto Madrt életfogytiglani börtönre ítélte. A kémbanda többi tagját 14—25 évi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet valamennyi elítélt vagyonának el­kobzására, valamint polgári jogaik megvonására is kiterjed. Vatikáni ügynökök és kémek csoportjának perében hirdetett ítéletet a broni bíróság Á SZOQALIZMUS KATONÁJA írta: P. A. Pavlenko fcyíakszim Gorkij! Az egész vi- ® * lág haladó emberei számá­ra forradalmi jelszó ez a név. Míg ő el nem jött, nem volt a történe­lemben példa arra, hogy író ekkora népszerűségre tegyen szert. Ez a népszerűség akkor válik csak ért­hetővé, ha tudjuk, milyen erők (képviselője és milyen sorsok pró­fétája volt a mi nagyszerű bará­tunk és tanítómesterünk, Gorkij. Az orosz nép mélyéből feltörő ha­talmas erő élő tanúbizonysága volt ő az 1905-ös forradalom küszöbén s élő jelképe lett az egyszerű embe­rek sorsának, akik szétzúznak' minden útjukban álló akadályt, hogy kezükbe ve­gyék osztályuk és államuk sorsá­nak irányítását. A: a korszak, amelyben Ma- ” kszim Gorkij ifjú géniusza kibontakozót, nem szűkölködött tehetségekben. Franciaország jogo­san büszkélkedhetett Anatole France és Romain Rolland nevé­vel. Angliában sziporkázott a kér­lelhetetlenül ítélő Shaw, Európa színpadain a német Hauptmann és a norvég Ibsen színdarabjait ját­szották. A tengerentúlról áthailat- szott Jack London csengő hangja. Tolsztoj Leó nevét mint az iroda­lom koronázatlan királyáét emle­gették. S Gorkij „Éjjeli menedék­hely" című színdarabja és különö­sen az „Anya“ című regénye eb­ben a ragyogó nevekkel gazdag korszakban is rendkívüli újszerű­ség és frisseség benyomását kel­tette. Nem Gorkij volt az első, aki a munkásosztályról, a szegé­nyekről írt. De ő volt a proletáriátus első kuuiöttje, a társadalom alsó rétegeinek első rendkívüli kö­vete a művészet magaslatain, aki a saját életévei bizonyította be a proletariátus érettségét arra, hogy ugyanúgy, mint a politiká­ban, a művészetben is vezető he­lyet foglaljon el. ^Lorkíj kialakította az író-po- litikus új típusát. Az ő fel­lépése előtt nem ismert a történe­lem példát arra, hogy valakiben szervesen egyesüljön a költő a po­litikussal. Pedig ez az egyesülés megtízszerezi a művész erejét és rendkívül kedvező alkotási felté­teleket teremt számára. Gorkij után lehetetlen már visszatérni az elefántcsont toronyba zárkózó író­remete típusához. Gorkij a szocialista építés fá­radhatatlan harcosa volt, úgyszólván mindenre jutott ideje. Amikor éppen nem írt könyvet, akkor folyóiratot szerkesztett, ki­adóvállalatokat vezetett, tanította az ifjúságot, tudományszervezői te­vékenységet fejtett ki, vagy a de mokrácía táborába szólította a ka­pitalista országok íróit. Számos te­hetségnek lett vezérlő' csillaga. Művei megismertették és megsze­rettették az egész világgal az orosz népet. „Ha mi ma sokat tudunk az orosz népről, szeretjük ezt a né­pet és hiszünk szellemének erejé­ben, akkor ezt önnek köszönhet­jük, Makszim Gorkij, mindenek­előtt önnek“ — írta Stephan Zweig Gorkij 60. születésnapjára. Gorkij útja nem volt egyszerű és nem volt mindig egyenesvonaiű. Élete azonban a legszorosabban összekapcsolódott a Bolsevik Párt történetével s a legélesebb poli­tikai harc tüzében forrott ki előbb V I. Lenin, majd J. V. Sztálin ha­tása alatt. ^orksj élete utolsó napjáig engesztelhetetlenül harcolt a fasizmus ellen és a már-már ki­robbanó háború első áldozata volt. Nemcsak egyszerűen elhunyt. Őr­helyén esett el, a szocializmus épí­téséért folyó harc hevében élt és balt meg. „Az emberiség nem pusztulhat el azért, — írta Gorkij — mert jelentéktelen kisebbsége alkotásra képtelenné vált és bele- rethad az élettől való rettegésbe, a haszon beteges, gyógyíthatatlan szomjúságába. E kisebbség elpusz­títása a legteljesebb mértékben igazságos cselekedet és a történe­lem e tett végrehajtást a proletá- riátusra bízta". Gorkij, a haladó emberiség egyik \ legtekintélyesebb irodalmi meste­re, meghagyta nekünk, hogy szeressük népünket cs művé­szetét, mert ez a munka költé­szete. Mint fáradhatatlan munkás, a munka költője volt. Legnagyobb dicséret volt, ha azt mondta vala­kire: tud dolgozni. „Egész éle­temben azokat az embereket tar­tottam csak igazi hősöknek, — mondotta — a'kik szeretnek és tudnak dolgozni, akik céljukul tű­zik ki, hogy az ember minden ere­jét az alkotásra, földünk szebbé- tételére és az emberhez méltó életforma, megszervezésére szaba­dítsák fel", Gorkij nagy neve az egész vilá­got bejárta. Ismerik mindenütt, méltán foglalta el az egyik legelső helyet az emberiség tanítói közt. lyjost, amikor a népi demokrá­ciákban győzelmesen halad előre a szocializmus építése, ami­kor a szocialista életforma száz­milliók életformájává válik, ami­kor szovjet hazánkban nagyszerű népünk hozzálátott már a kommu­nizmus építéséhez, amikor a kapi­talizmus bilincseiből még ki nem szabadult emberiség harca a bé­kéért és a boldogságért egyre ki­élezettebb és bonyolultabb formá­kat ölt, nem szabad elfelejtenünk, hogy Gorkij nagy és jó szívében született meg az egész világot bejáró keményhangú jelszó: „Ha az ellenség nem adja meg magát — megsemmisítik!" Gorkij ma is úgy áll csataren­dünkben, mint a szocializmus ka­tonája. „A FRANCIA DOLGOZÓ NÉP BÉKEHARCA GYŐZNI FOG ...!“ Tiltakozás Duclos elvtárs letartóztatása ellen Mi, a Vörösmezői Kísérleti Gazdaság dolgosói felháborodással til­takozunk a Pinay kormány fasiszta módszeréi tér rothad járata ellen. A francia kormány az egész világ előtt le leplezte magái azzal a cselekedetével, hogy a tömegekkel szemben rendőri terrort alkalmaz. Ezzel a fasiz­mus útjára lépett. A rendőrterror, békéért tüntető tömegek elleni erő­szak, a dolgozók legjobbjainak letartóztatása: egy új világháborúra való előkészület. Duclos elvtárs és számos kiváló hazafi letartóztatását esek azért követte el a francia kormány, mert fél a béketübor élharcosától, a bé­kéért harcoló tömegektől. Épptn ezért mi, vörösmezői dolgozók tiltakozásunkat fejezzük ki a francia kormány terrorja ellen és követeljük Duclos elvtárs azon­nali szabadonbocsátását. j Tudjuk, hogy a francia dolgozó nép békeharca győzni fog a hábo­rúra spekulálókkal szemben, mert legnagyobb pártja, a kommunista párt vezeti harcát. Harcukat a béketábor több százmilliós tömegével együtt segítjük mi is, vörösmezői dolgozók felajánlásainkkal, jó mun­ka további megszervezésével, újításokkal és a többtermelés fokozásá­val, hogy a szocializmus minél előbb megvalósuljon az egész világon. Antal János munkacsapat vezető ebből az alkalomból felajánlotta, hagg kaszás munkacsapatával 4 nappal előbb elvégzi az aratási és be­takarítási munkálatokat a tervezet! nél. Kölgyesi László gazdaságvezető vállalja, hogy agranámus és fő­könyvelő hiányában az eddig elért eredményeket továbbra is megtart­ja és a termelésben továbbra is az első helyen fog maradni. Bata Árpád elvtárs vállalta, hogy az irodai segédmunkán kívül két héten keresztül a vontatón rakodó munkát végez. Gőbölös György munkacsapat vezető vállalta, hogy a munkaidőt a legnagyobb mérteikben kihasználja és a munkából való hiányzásokat munkacsapatánál teljes egészéiben kiküszöböli. Vörösmezői Kísérleti Gazdaság dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom