Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-17 / 140. szám
Épülő kommunizmus épülő szocializmus Vasúton, Tizen és levegőben árad az építőanyag a Turkmén Főcsatorna építkezéséhez „TAHlA-TAS ÁLLOMÁS“ — olvassuk légy vakvágányon álló teherkocsin. Hiába keressük az állomásépületet, nincs sehol. Nem is csoda. Alig másfél hónappal ezelőtt fektették le itt a 120 kilométer hosszú urgencs-tahia-tasi va sut utolsó szakaszát. Akkor érkezett meg az első vonat a még nem létező állomás helyére s két nap múlva a turkmén főcsatorna építkezésén megjelentek az első vasúton szállított gépek és építőanya gok. .. . Éppen egy szerelvényt fogadnak az állomáson. A moszkvai ,,Sztálin“-autógyár tehergépkocsikat küldött; rengeteg oxigén palack és tetőfedő kátránypapír érkezett. A kirakodásnál minden perc drága. Alig, hogy a mozdony- vezető lekapcsolja a mozdonyt, lázas sietséggel rakják ki a vagonokat. A szerelvénynek két és félóra múlva el kell hagynia az állomást. Kijakbaj Balikbajev állomásfőnökkel járom végig a pályatestet. Ideiglenes raktárhelyiségekben (most építik csak az állandó raktárakat) ponyvatétők alatt tárolják az ország különböző városaiból érkezett rakományokat. ÁLLOMÁSUNKON — mondja kísérőm — éjjel-nappal megállás nélkül folyik az érkező szerelvények kirakodása. A pályatest mellett húzódó ponyvaraktárra mutat. — Az egész ország képviselteti magát itt valamivel. Baku üzemanyagot, Üzbekisztán cementet, Szibéria épületfát és összerak ható típusházakat, Közép-Oroszor- szág Diesel-motor meghajtású cölöpverőket és mozgó villanytelepeket küld. A vasútvonal megnyitása utáni első tíz napban is már több mint 600 vasúti kocsira való anyag és gép érkezett Tahia-Tas- ba és a beérkező rakomány meny- nyisége napról-napra növekszik. De nemcsak az új vasútvonalon érkeznek szállítmányok ide Tahia- Tasba, a turkmén főcsatorna építkezéséhez. Az Amu-Darján, melynek vize nemsokára megtölti majd a turkmén főcsatorna széles medrét, egész hajókaravánok érkeznek. A víz hátán is folyik a teherszállítás. A folyó lankás partján a tahia- tasi kikötő kapuja mellett hatalmas plakáton a következő szöveg olvasható: „A kommunizmus sztálini építkezésén dolgozni a legnagyobb megtiszteltetés. Sztahanovista munkával mutatjuk meg, hogy érdemesek vagyunk a nép bizalmára!” Ide is, akárcsak a vasútállomásra szakadatlanul érkeznek a rakományok. Síneken gördülő portáldaru sokmázsás kotrógép alkatrészeket, üzemanyag tartályokat, acélrúd- és épületfa kötege- ket emel le könnyedén az uszályokról. A megrakott tehergépkocsik hosszú sora hagyja el a kikötőt. A PORTÁLDARUTÓL nem messze hétköbméteres kotrógépet szerel egy brigád. Megismerkedünk a brigád tagjaival. A különböző korú és az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett emberek, az 53 eves Tyihon Rotajevtől a 17 éves Vaszilij Vdovinig egyforma lelkesedéssel dolgoznak. — A kommunizmus nagy építkezésén csak kifogástalan munkát szabad végezni —• mondja egyszerűen, de mély meggyőződéssel az idős brigádvezető, a kommunista Szafíulla Saripov, akinek vezetésével 160—180 százalékra teljesíti tervét a brigád. A teherpályaudvar és a kikötő megtekintése után ellátogattam a településtől néhány kilométer távolságra a kőbányába, ahol kavicsot és homokot termelnek ki az építkezés számára. Furcsán hangzik, hogy homoksivatagban — ne [éledjük, hogy a Kara-Kum sivatagban vagyunk, amelyet a szovjet emberek természetátalakító tevékenysége virágzó termőfölddé varázsol — homokbányára van szükség. A helyzet azonban az, hogy a sivatagi homok túlságosan finom szemcséjű, nem lehet felhasználni az építkezéshez. Ezért kellett megszervezni a nagyszemcséjű építőhomok folyamatos kitermelését. ENNEK KÜLÖNÖSEN azóta van nagy jelentősége, amióta megkezdték a legújabb szovjet építőanyag, a lyukacsos beton alkalmazását. Az igen tartós és jó hőszigetelő lyukacsos beton alkalmazása a tahia- tasi építkezéseken rendkívül előnyös, mert a szükséges alapanyagok (homok és kavics) nagy meny- iiyiségben találhatók a helyszínen úgy, hogy csupán kisebb mennyiségű cement szállításáról kell gondoskodni. A homok- és kavicstermelés, valamint a szállítás is gépesített. A kavicstermelés úgy történik, hogy villanyfúróval robbantó lyukakat fúrnak. A lerobbantott szikladarabok elektromos zúzógépre kerülnek, amely 8 óra alatt 32—40 köbméter kavicsot és homokot állít elő. Az építőanyagot biilenőautók szállítják az építkezés helyére, EGYRE ÖZÖNLENEK a rakományok Tahia-Tasba! Vasúti szerelvények, uszálykaravánok, szállító repülőgépek és tehergépkocsik százai látják el minden szükségessel a nagy építkezést. A sivatagban megszületett település mesebeli mágnesként vonzza magához a rakományokat a szovjet ország minden területéről. (SzIB) A gabonafélék öntözése Bulgáriában Amikor Bulgáriában megállapították az 1951-es év mezőgazda- sági tervét, külön felhívták a figyelmet a kalászosok öntözésének fontosságára. A búza, rozs és az árpa öntözése renkívűl nagyjelentőségű mezőgazdasági feladat, kü Ionosén ott, ahol nem elegendő a csapadékmennyiség. Ezeken a helyeken kellő időben gondoskodnak az öntözéses gazdálkodás bevezetéséről. Ma már Bulgáriában az összes szántóterület 5 százalékát lehet öntözni, vagyis sokszázezer dekárnyi területet lehet tavasszal vízzel elárasztani és így lényegesen meg lehet javítani a terméshozamot. A mostani időszakban a gabonafélékét sok vízzel kell öntözni és a gabonaföldekre a vizet árkokon vagy barázdákon át vezetik a táblákra. Minden dekárnyi területre körülbelül 80—90 köbméternyi vizet vezetnek. A víz mennyiségénél figyelembe veszik a talaj vízfelvevőképességét. Ott, ahol barázdákon keresztül juttatják el a vizet ia földekre, elég, ha dekáron- ként 60—80 köbméter vizet bo csátanak a földekre. A gabonaneműeknél az első öntözést a koratavaszi időben kezdik meg, a második öntözést pedig a kalászbaszökkenés előtt. Ameny- nyiben szükséges, akár 60—240 köbméter vizet is lehet egy-egy dekárra ereszteni. A legtöbb vízre akkor van szükség, amikor any- nyjra kifejlődtek a növények, hogy a kalászokból 10—15 nap múlva már kiperegnének a szemek. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a gabonafélék öntözésének igen nagy jelentősége van népgazdasági szempontból, mert ha ideje ben elvégzik azt, akkor lényegesen javul a terméshozam. SKODRA A Drin folyó torkolatánál festői tó partiján terül el Skodra, Albánia egyik ipari és kulturális központja, amelyben 40 ipari üzem és műhely van. A régi város napról-napra új színnel gazdagodik. Épülnek az új üzemek, klubok, iskolák és lakóháziak. A topolyák és vadgesztenyék völgyéiben büszkén merednek a magasba az új építkezések vázai. A város szélén emelkedik az új dohányfermentáló gyár, amelyet az albánok szovjet mérnökök és techniA JER GEN YI VÍZVÁLASZTÓ A Volga—Don csatorna útjában állt a jergenyi vízválasztó. Ez a magaslat a Volgánál 88 méterrel, a Donnál pedig 44 méterrel magasabban fekszik. Az építők zsilipekkel emelték fel a víz szintjét. A hajók beúsznak a zsilip nyitó Ü kapuján, majd a kapu becsukódik mögöttük. Ezután a szivattyútelepek a zsilipeket vízzel töltik meg és a hajók mintegy 10 méterrel magasabbra emelked- kednek. A zsilip másik kapuján már 10 méterrel magasabb szinten folytatja a hajó az útját. Ilyen módon jutnak el a hajók a Volga—Don csatornán a jergenyi vízválasztó magasságáig, ahonnan ugyanilyen zsili___________ pékén ereszkedke dnek lefelé megfelelő mélységre. A zsilipeken ugyanis két irányú közlekedés folyik, emelkedik vagy süly- lyed a víz szintje aszerint, hogy a hajó magasabbra vagy mélyebb szintre halad át. Képünk a jergenyi vízválasztó vidékét a Volga—Don csatorna legmagasabban fekvő szakaszát rau tatja be. kusok segítségével építettek. Az építők a szovjet sztahanovisták muin- kamiódszereit alkalmazva 200 százalék hörül: teljesítik normájukat. Az új várossal új emberek is születnek. A könyvtárak, olvasótermek minidig tömöttek. Az iskolákban munkások és iparasztok gyermekei tanulnak. A városiban működik a Zoofedhmikai Kísérleti Állomás, amelynek dolgozói szoros kapcsolatot tartanak az állami gazdaságok ái'lattenyészeteivel, a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg gazdálkodó pairasz! okkal. Két évvel ezelőtt alakult meg Skodnálban a kultúregyiíttesek tehetséges tagijaiból a városi színház. Műsorán időszerű albán és szovjet darabok szerepelnek. Albánia északi kerületeinek dolgozói a Munkapárt és a kormány |fel,hívására ujagy vállalkozásiba kezdtek. A Mát folyón építik a 12 ezer kilowattom vízierőmüvet, amely évente 100 millió kilowattóra vil- lamvosáranmt jog termelni. A vízi- erőrnű építésénél a környék parasztjainak tízezrei vesznek részt Az új vízierőmű Albánia északi és középső területeit lát|,ja majd el villamosenerglával, lehetővé téve az ipari termelés jelentős fokozását, a földművelés és az állattenyésztés kultúrájának emelését. A vízierőmű villanyáramot szállít majd a városokba és (falvakba, azokra a helyekre, ahol nem is olyan régen még a, nyomor és elmaradottság uralkodott. &qij (alusi tanítani) Amikor a múlt sxáxad végén a fiatal Zina Jefimova előtt felmerült a pályaválasztás kérdése, elhatározta, hogy minden erejét a műveltség' terjesztésére fordítja a falun, ügy tekintette jüvőjét, mint hőstettet egy egyszerű, de kézzelfogható cél érdekűben. Eltökélte, hogy leunomd sok kényelemről. ,,El-, megyek valami eldugott falucskába, tanítani fogom a gyermekeket olvasásra, betűvetésre egü életen át. Majd csak lesz valami eredménye“ — gondolta. A helyi önkormányzatban azt javasolták a fiatal tanítónőnek, hogy utazzon a keringni kormányzóságban fekvő Gyesovka faluba, ahol éppen akkor nyílt meg az iskola. Ha már eldugott helyet keres, ez megfelel. Különb nem is akadhat. Ez valóban hőstett volt. .4 tanítónő sorra járta a paraszt házakat. Igyekezett meggyőzni a szülőket, hogy adják be gyerekeiket az iskolába. Érvei ez»k voltak: ha behívják katonának, a gyerek magit tudja majd megírni a levelet, nam cs>apják be a bazárban, stb. A köny vek olvasásáról hallgatott, bár ez is as álmai közé tartozott. Az emberek nem nagyon akarták megszívlelni, amit mondott. Már előre elkészítették a választ: nem nekünk való az iskola! Mikor egy rendkívül tehetséges .tanítványa akadt, Zudina Mihailovna elutazott érdekében a kerületbe, még a kormány- zó Ságba is. Kitartott hát eredeti terve mellett: azon lesz, hogy legalább egy halvány fényt gyújtson fel a sötétségiben. Esténként sokáig szűrődött ki a fény egyetlen kis ablakán és kívülről azt lehetett látni, hogy a leány lehajtott fejjel belemélyed a füzetekbe. Az Októberi Forradalom megdöntötte a régi jogtalan életet. Széles, soha és sehol nem látóit távlatokait nyitott meg a nép előtt'. Sok év telt el asóta . . , Neimrégen, a tanítás után egyszer összegyűlt az iskolában a kolhoz- falu értelmisége. Visszaemlékeztek Zinaida Mihajlovna tanítványaira Akadták köztük orvosok, tudósok, két tábornok, Siók tiszt. Zinaida Mihajlovna visszaidézte emlékezetében egykori tanítványainak kedves alak jé.', önkéntelenül is eszébe jutott azoknak az éveknek mérhetetlen boldogsága, mikor lépten-nyomon szélesebbre tértük munkaterülete. Tanítványai, akik főiskolát végeztek, ayronámusok, vegyészek, kohászai lettek. Zinaida Mihajlovna levelezett velük és ennek révén szeretettel mélyedt el munkájukban, figyelemmel kisérte sikereiket. Aztán a szovjet földet védi ék meg tanítványai. Győzelmet és békét vittek a szomszédos népeknek. Zinaida Mihajlovna pedig úgy érezte, hogy ő is részese ennek g nagy felszabadító hadjáratnak. Ismét visszatértek a békás idők és Zinaida Mihajlovna növendékeivel együtt meghódítja a Kara-Kum sivatagot és izgatottan számlálja, mikor indul meg a hajózás a Volga- Don csatornán. Zinaida Mihajlovna anpfik ellenére, hogy nemi hagyta el Gyeskovát, részesévé vált a szülőföld egyre szélesebb fronton kibontakozó átalakításának, Különösen sokat tesz a tanítónő — növendékeinek munkáján keresetül — saját hat átív Mék én. A gyesko'vkai traktor isták, kombájn kezelők, híres állattenyésztők majdnem mindnyájan Zinaida Mi- hajlovnától tanultak. — Az a legnagyobb boldogság, hogy nem érzem magam egyedül — mondotta csendesen Zinaida Mihajlovna. — Bizony nam! Egy nagy család tagjának érzem magam, sőt mintha anyjuk lennék. Vannak tábornok fiaim, traktorista fiaim, tanítónő fiaim . . . Valóban, a városok és falvak lakó:, a fizikai és értelmiségi dolgozók egy családot képeznek. A tanítót Sins' hatalmas munkát fejt ki az iskolán kívül is. A tanítók képezik a falusit értelmiség magnál, iők az első előadók a. klubban, az első agitátorok a mezei sizúl- lásokon. Az iskolánál előadócsoport működik. Vezetőjük Vaszh’Hj Va. sziljevics Bjeljaev, a matematika tanítója, aki , nagyszerű nevelő ás szorgalmasan bóhítt ‘ismereteit. A falusi szovjet tágas termei vidám hangokat vernek vissza: ma a kul- túnbrigddok tartják próbáikat. Bu donov rendező — egy szikár barátságos, ékesebb, de lélekben fiatal férfi szorgoskodik, lö is tanító (testnevelést tanít). Résztvátt a háborúban. Egyszerűen csak Kosztjának szólítják. A szoba közepére lassan ,kimennek a leányok és szorosan .félkörbe zárkóznak. A kolhoz énekóra. Ma- ruszja Krétává, a zenekar vezetője megadja a jelt. Felcsendül a népdal.. Nem beszéltünk még a klubról, ahol a kolhoz par as ztok havonta 12 hangosfilm-bemutatót tekintenek meg. Nőm beszéltünk a sportról sém, pedig 300 sítalp szokott siklani télen a behavazott mezőkön, 100 kerékpár gurul vígon nyáron uz ütőkön. Hát az újságokkal megtömött táska, amellyel reggélenkint a kolhoz-kézbesítő végigjárja a falut és majdnem minden ajtón bekopog. Esténként a nyitott ablakokból nemcsak a villanyfény sugárzik ki az utcái a, hanem kiszűrődik a muzsika is. A falut rádiósítfííták. Sok mindent megtettek, de még több van hátra. .. . Tavamsi este van. A tanulók csoportba verődtek az iskola kertjében. A tanítók is odamentek, néhány tanácsot adtak a vizsgák előtt. Barátságos beszélgetés (dákul ki. Egy azok közül, amelyre visszaemlékeznek a gifre- kék egész életükben. — Kedves fiúk és leányok — mondotta Zinaida Mihajlovna. — A gyermekkor gyorsan elmúlik, észre S'Bm veszitek, hogy felnőttetek. Mimidig gondoljatok arra, mennyi örömet, mennyi boldogságát adott nektek a haza. Én még emlékszem apáitokra, sőt nagyapáitokra is. ök is nálam tanultak. Micsoda gyermekkoruk volt nekik! Mezítláb jártak iskolába. Megtörtént, hogy cipő nélkül futottak a hóban és amikor megállották, egy köteg szalmát dobtak a lábuk alá. A sziijöknek nem jutott pénzük ábécési könyvre. Kora gyermekkorukban már pásztornak mentek, elszegődtek a gazdagokhoz kifutónak. De mindez már a múlté. Nézzük, milyen a ti helyzetetek? Bárhová menjetek is, az ország mindenütt mind szeretett fiait fogad. Apáitok és nagyapáitok előtt akkor nyílták meg az új utak, amikor már felnőttek. Titeket pedig gyermekkarotoktól kezdve anyai gondoskodással vesz körül a haza. Egyesek tábornokok 'lettek közüle- tek, mások tudósok, üe azoknak is, akik odahaza maradnak, teljes örömet, mély megelégedettséget nyújt az élet. Én itt éltem le egész életemet. Azelőtt soha, sohu nem gondoltam ivolna, hegy ilyennek fogom meglátni Gyesovkát. Álmodni sem mertem. Hát a gépek? Tudjáto\k-e gyerekek, hogy kerületünkben csupán az utóbbi kél év alatt ötszörösére emelkedett a kombájnok szánP. Átalakult a múltban olyan sötét és elmaradt falu. És máig egyet szeretnék, hagy megértsetek. Nem csupán a mi falunk, hanem egész. Oroszország átalakult. Mindegyikünk számára kedves annak az embernek a neve, aki mindannyiankat vezet, az egész szovjet népet az áj élet útján, a kommunizmus felé. Ez az ember ... — Sztálin elvtárn! — kiáltották a gyerekek. És mennyi elragadtatás, mennyi gyermeki lelkesedés csendült ki ezekből a szavakból. A tanítók megelégedéssel gondoltak arra, hogy tanítványaik nagyszerű hazafiakká nevelkednek, hogy még magasabbra emelik a szovjet haza dicsőséges zászlaját, ____
