Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-18 / 115. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP VASÁRNAP, 1952 MÁJUS 18. A ÉPÜL A KOIIUWIZMIJS Három csatorna építője Közeledik i& nap, amikor kitárul a Volga—Don csatorna tizenhárom zsilipjének kapuja és megindul a hajózás a két nagy folyó között- Már a befejező műveleteknél tar­tanak, ahogy szaknyelven mond­ják: „az utolsó simításoknál“. A sztahanovisták és mérnökök köny­veknek is beillő jelentésekben fog­lalják össze tapasztalataikat, fényképalbumokat állítanak ősz- sze, amelyekben megörökítik a csatornaépítés minden folyamatát- Csattognak a számológépek: a könyvelők készítik a pénzügyi be­számolókat. Legutóbb szabad pártnap volt a beraszlavszki építési körzetben. Arkagyij Ivanovics Kocsegarov fő­mérnök volt az előadó, egyike a legrégibb csatornaépítő mérnökök­nek. Ez már a harmadik csator­na, -amelynek 'építésében résztvesz. Erről a három csatormáról beszélt előadásában. A nagy terv A sztálini terv kitűzte a célt. hogy ,a Szovjetunió európai részé­ben létesítendő csatornákkal egy­séges vízrendszert kell teremteni az öt tenger között- A szovjet nép nem nyugodott meg abban, hogy hajói Arhiangelszkbőil Leningrádba egész Skandinávia megkerülésével juthattak csak el. Ez ötezer kilo­méteres utat, időre átszámítva pe­dig tíz napot jelentett. A Fehér- és a Balti-tengert aránylag kes­keny, sziklás földsáv választotta el, adva volt a megoldás: át kell vágni ezt a földsávot, hogy a tá­volság és az idő megrövidüljön. Az első nagy csatornaépítés az ország iparosításának időszakában kezdődött- Az új, szocialista tech­nika akkor még csak születőben volt, o munka nagyrészt kézierő- vei! folyt: lapáttal, talicskával, csákánnyal, de a szocialista mun kaszervezés így is csodálatos ered­ményeket hozott: 20 hónap alatt készült el a 227 kilométeres csa­torna és 1933 júliusában a Fehér- és a Balti-tengert összekötő Sztá- lin csatorna 19 zsilipjén áthaladt az első hajó. Korszerű gépekkel Az öt tenger összekötésére ké­szített hatalmas terv második fel­adata :a Moszkva csatorna megal­kotása volt. Arhangelszk és Odessza között a távolság mind­össze 2000 kilométer, hajón azon­ban 10.000 kilométer és 25 napot vett igénybe. Az Arhangelszkbő! útnak induló hajó csak a Fehér- és Északi-tengeren, La Manche csatornán, Atlanti-óceánon, Gib­raltáron, a Földközi-, Égéi- és Már­vány-tengeren s a Boszporuszon keresztül juthatott el az odesszai kikötőbe. Megkezdődött a második nagy csatorna építése. A páratlan len dülettel fejlődő szocialista ipar a második víziépítkezésf már ellát­ta nagyteljesítményű, korszerű gé­pekkel. Ami Karéliában, a Sztálin csatorna építésénél még csak áb ránd veit, itt valósággá vált; -em berek helyett már gépek végezték a nehéz földmunkát, betonkeve­rést és betonrakást. Hétszer annyi földmunkát kellett elvégezni, mint a Fehér- és Balti tengert összekö­tő csatornánál és háromszor any- nyi betonmunkát, mint az akkori legnagyobb vizierőmű, a Dnyepro- gresz építésénél. 225 Diesel- és 161 gőzmozdony, 171 kotrógép, 275 traktor, 3050 tehergépkocsi dol­gozott az építkezésnél, 128 km hosszúságú medret ástuk, 11 zsili­pet, 11 gátat, 5 szivattyútelepet, 8 villamos vizierőművet építettek. 202 millió köbméter földet emel­tek ki és több, mint 3 millió köb­méter betont és vasbetont épí­tettek be. A munka hatalmas lendülettel folyt és 1936 június 14-én a Mosz- kva-osatornán megindultak az e'‘r ső hajók. A Volgától a Donig A nagy sztálini terv befejező feladata: a hajózható Volga—Don cstatorna megvalósítását elodázta a fasiszta orvtámsdás, a Nagy Honvédő Háború diadalmas befe­jezése után azonban megjelentek a végtelen sztyeppékén a geoló­gusok, térképészek és talajkuta' .ók, nymukban pedig megindult a gépek áradata. És micsoda gépek! Soha nem álmodott acélóriások, szédületes munkateljesítményű gépremekek, amelyek több mint 200 millió köbméter földet moz­gattak meg és 3 millió köbméter­nél több betont építettek be, A kommunizmusnak ennél >a. hatal­mas építkezésénél és az egész vi­lágon először gépesítették teljes mértékben a föld- és betonmunká­kat­A Don vize már megindult a Volga felé, hatalmas szivattyúte­lepek nyomják fel a két folyó kö­zötti vízválasztóra. A parton a nemrég ültetett fák tavaszi vi­rágzásban pompáznak, a zsilipek között gőzhajók dudálnak: meg­kezdődtek a próbautak ... Arkagyij Ivanovics Kocsegarov ott volt mind a három csatorna építésénél. A Fehér- és Balti-ten­geri csattírna építéséhez egész fia­talon kerül t- Ma: meglett ember, de ezt csak szürkülő haja árulja el. Lelkesedése, az acélszürke szemben lobogó láng a régi ... És most, hogy rövidesen ia Volga-— Don csatornát is átadják rendel­tetésiének, s ezzel teljes egészében megvalósult ,a nagy sztálini terv: egységes vizírendszerben találkoz­nak a (engerek és Moszkva öt tenger kikötője lesz — Arkagyij Ivanovics Kocsegarov mégegy- szer végigtekint a tájon, ahol a harmadik csatorna építésében vett részt. Aztán megy tovább, új cé­lok felé, további nagyszerű béke- művek alkotásához ... (Je. Ríjabcsikov cikke nyomán.) Hogyan nyerhetünk nagymennyiségű réti szénát A rétek és a legelők a kolhozok földjeinek tekintélyes részét foglal­ják el és 1-erméshoizamuk fokozásá­val további nagymennyiségű szénát és zöldta'karmányt lőhet biztosítani az állattenyésztés számára. A tudo­mány és az élenjáró gyakorlat olyan agrotechnikai eljárásokat dolgozott ki, amelyek seg’tségével többszörö­sére lelhet növelni a természetes takarmánytermő területek hozamát. RÉTÁPOLÁS Sok kolhoz, amely rendszeresen alkalmaz néhány egyszerű rétápo- lási eljárást, minden évben dús szé­natermést takarít be. A. D. Raz- bezskina, aki a Goukij-terület arza- masiszi kerületében a „Vörös építő“ kolhoz munkacsapatvezetőnője, 20 hektár rétről például hektáronkint 100 múzsa szénát gyűjtött be. Raz- bezskina munkacsapata az agronó- mus útmutatásai szerint végzi a rét- ápolást. Ez a munka rendszerint április végén — május elején kez­dődik. A rétet megtisztítják a sze­méttől, amely az áradások után ma­radt vissza. Az egész szemetet hal­mokba rakják, megszárítják és lehe­tőleg az úton elégetik. Azután eltá­volítják a hangyabolyokat és a va­kondtúrásokat. A hangyabolyok, va­kondtúrások, kiirtott bozótosok csu­paszon maradt területén egynyári, vagy évelő füveket vetnek. Hektáronkint 100 mázsás széna-, termésre csak úgy számíthatunk, ha a rét egy négyzetméterén egy kilo-1 gramm széna terem. A réten tehát nem maradhat üres ifolt. Ahol ilyet találunk, ott kapával meg kell lazí­tani a talajt, majd gereblyével el­egyengetni. Utána maréknyi nitro- génos, káliumos és foszforos műtrá­gyát szórnak szét, majd réti füveket komócsint, árva rotzsnokot, réti csenkeszt és zabosbükkönyt vetnek A magot gerehlyével gondosan 'alá­takarják, a talaj felszínét pedig gyöngén le,döngölik, hogy a vetés kikelését siettessék. A zsendülő fü­vet a réteken ifejtrágyázzák. Gondo­san ügyelnek, hogy a trágyát az egész területen egyenletesen vigyék a nedves talajba, mert így gyorsab­ban oldódik fel. Ezt azizal érik el, hogy a műtrágyát apróra őrlik. A. D. Razbezskina mukacsapata 1951- b6n az elsYí kaszálás előtt 1.5 mázsa klórkáliumot, 1 mázsa salétromsa­vas ammóniát és 1 mázsa hamut szórt egy-egy hektár rétre. Junius elején és végén gyomirtást végeiz- nek. ,4a első kaszálást Razbezskina munkacsapata junius végén vagy július elején végzi. Az első kaszálás után '55—63 mázsás széna termést gyűjtenek be. A második kaszálás előtt nitrogénos és káliumos trá­gyákkal trágyáknak (hektáronkint 1 mázsa) és ismét gyomlálnak. A munkacsapat a második kaszálásnál 1950-ben1 19.6, 1951-ben pedig 37 mázsa szénát takarított be. (Szocialiszticseszkoje Zemljegye­lije.) á Fűiét la H ita Hammer ezen a reggelen a szokottnál korábban je- 'enl meg az iskolában. Táskájából kivette st könyveit, írószereit, min­dent szépen a helyére rakott, azután eg ff füzetlapot teft maga elé és szép gömbölyű betűivel néhány sort ve­tett papírra, majd 'aláírta: Rita Hammer. Közben már gyülekeztek iskolatársnői. Rita mindegyikhez odalépett, megmutatta a füzetlapot és ennyit mondott: —- Olvasd el és> ha egyetértés:, írd alá! Egyik kislány a másik után ol­vasta és egyre szaporodtak az alá­írások. Rita éppen az első padsor­nál volt, amikor nyílt az ajtó és. be­lépett Frau Krüger, az iskola igaz­gatónője. „Jó reggelt!“ — köszön­tötte ia lányokat, akik karban üdvö­zölték, majd így szólt: — Üljetek le! Rita helye a hetedik padban volt, de zavarában most ott maradt az első pad mellett, mintha csak le- cöve,kelték volna. A nagyszernél sző­ke kislány elpirult és minden igye­kezetével azon volt, hogy eltüntesse a k*zébtn Urtslt füzetlapot. Már írta V. Sztyezsenszkij késő volt. Frau Krüger észrevette és megkérdezte: — Hát le miért nem ülsz le? És miféle ,papírlapot szorongatsz a ke­zedben ■ . . — Ú, semmi, semmi — felelte zavartan q fülig elvörösödött Rita. — Gyere ide — intett az igazga­tónő — és mulasd meg azt a papír lapod! II ita megrendült. Sokat hallott arról, hogy Nyugat-Némeit- országban megbüntetik, üldözik •azokat, .akik ... nem is merte to- V'ábh fűzni a gondolatait, hanem az a makacs elhatározás leit úrrá benne, hogy nem, adja oda a füzet­lapot, nem! Ott maradt; a helyén, mintha nem hallotta volna a fel­szólítást. Az igazgatónő lelépett a dobogó­ról, odament a kislány hoz és vékony kis kezéből küéipté a füzetlapot. Az egész osztály remegve, elhülve vár­ta a fejleményeket. Frau Krüger elfoglalta helyét az emelvényen. Figyelmesen elolvasta az írást, azután aktatáskájából elő­vette töltőtollét, valamit írt a papír* lapra, majd visszméta Ritának. Megyénk békeharcosai lelkesen készülnek a küldöttválasztó békenagygyűlésekre Megyénkben a becsületes embe­rek százezrei örömmel lértesültek arról, hogy június 1-én béketaláil- kozó lesz n megye székhelyén. Megindultak iaz üzemekben a bé­keműszakok, falun a békebegyüj- tési napok, a béke-növényápolási hetek. Munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, tanulók ezrei tettek munkafelajánlásokat ia béketalálkozó tiszteletére és indítóiak harcot, hogy a béke nagy ügyét erősebbé, szilárdabbá, acélosabbá kovácsolják. A munkások keményebben fog­ták meg a szerszám nyelét, a nor­mák túlszárnyalásával, a vállalá suk túlteljesítésével! fejezik ki a gyűlöletüket a háborús gyujtoga- ,ók felé, a Parasztok a haza iránti kötelezettségeik teljesítésével, a növényápolási munkákkal, a diá­kok a jobb tanulással bizonyítják be békeakáratukat­Beszámoló hékekísgyűléseken mondották el azt, hogy mit teittek a béke megvédéséért üzemben vagy fglun. Kik azok az élenjárók, akik a bé­ke védelmében fáradhatatlan har­cukkal példát mutatnak és élen­jártak. Dolgozóink, a^ik cseleke­deteikkel tanúbizonyságát adták, hogy a béke őszinte lés igaz hívei, új békebizottságokat alakítottak. Május 3-tól 15-ig alakult a meg­lévő 860 békebizottsághoz 239 új békebizottság, mint például So mogyszilben 25, Balafonkilitin 23, Darányban 15, Somogyjádon 11, Lengyeltótiban 10, Öreglakon 11, Balatonszabadiban 30 új csoportot alakítanak a küldöttválasztó nagy­gyűlésig. Mindenütt a járási párt- bizottságok és a községi, üzemi pártszervezetek irányítják, segítik a békebizottságokat. A tömegszervezetek aktivistái lelkesen bekapcsolódtak a béke- bizottságok munkájába, különösen az MNDSZ, MSZT, DISZ tagok végeznek lelkes, jó munkát. Segí­tettek a kisgyűlések megtartásá­ban, moisf pedig a küldöttválasztó nagygyűlések előkészítéslében. A Megyei Tanács békeharco­sai a megye minden járásába lementek segíteni az előkészü­letekben és útmutatást adni a további feladatokhoz, A járási tanácsoknál lévő külszol­gálatot teljesítő dolgozók szintén sok segítséget nyújtanak a béke- bizottságoknak fáradhatatlan mun­kájukkal viszik előbbre •), békéért folytatott harcot- Ebben a műn kában kitűnt a siófoki járási ta­nács, mert a tanácselnök elvtárs a tanácselnök helyettes, a tanács- titkár elvtársak p többi dolgozó­nak személyesen mutatnak példát­Megyénk minden községében már meghatározták, hogy me­lyik napon tartják a küldött- választó nagygyűlést, Számbavették, hogy kik azok a kiváló békeharcosok, akiket kül­döttnek fognak megválasztani, kik azok, akik kiérdemelték a község dolgozóinak bizalmát, hogy egy­hangúlag megválasszák. A küldöttválasztógyűlés olyan ünnep a község vagy az üzem életében, amely minden dolgozó számára külön is élmény, de büszkék is a. küldöttre, mert tudják azt, hogy a legjobb békeharcost választót' ;ák meg, élenjárókat, sztahanovis­tákat, élmunkásokat, vagy becsü­letes dolgozó parasztokat, vagy fiatalokat. Kaposvár dolgozói már június 1-i békekirakatokat készítenek. Több helyen már üdvőzlik a kirakatokon keresztül a béke küldötteit, június l et, a béke­találkozó napját. Zenekarok, kultúrcsoportok, út­törők már új színdarabokkal, éne­kekké1!, versekkel készülnek a bé- ketalálkozóra. Június 1 megyénk dolgozóinak nagy seregszemléje esz. Határozott állásfoglalás, har­cos kiállás a béke megvédése mel­lett. E naP gyűlöletünk kifejezője lesz a háborúrg spekuláló ím- períalisflák és csatlósaik iránt, fogadalom, hogy az eddigieknél nég sokkal keményebben harco- unk a béke megvédéséért. A haza iránti kö'ielezettségeiink gyors lés pontos teljesítésével járulunk drá- ga hazánk — a bélke országának erősítéséhez, a szocializmusunk megvalósításához. Bennünket minden tettünkben Rákosi elvfársnak az a mondása vezérel, hogy „Mi nem rés, hanem erős bás­tya vagyunk a béke frontján“. Schweíer Ferenc megyei béketi'tkár. Tiltakozás a baktérium­hadviselés ellen A Somogy megyei evangélikus egyház megyei lelkészi kara munka- közössége , újból is foglalkozott a baktérium hadviselés kérdésével és teljes egyhangúsággal állást foglalt ezzel az embertelen, a krisztusi ta­nítást megcsúfoló, ártatlan embe­rek, nők, gyermekek életét tömege­sen kioltó eljárás ellen. Keresztény szempontból minden háború elíté­lendő de még inkább elítélendő az, amikor a szeretet legszentebb érzé­seit semmibe véve halálba küldenek százezreket. A lelkészeti munkaközösség ami­kor elítéli az imperialisták ezen em­bertelen eljárását, arm törekszik, hogy a béke megóvása és fenntartá­sú érdekében minden erőt latba vet és támogat minden olyan megmoz­dulást, mely azt célozza és ellene van a háborús uszítók minden mes­terkedésének. Úgy •az egyházi élet­ben, mini a magánéletben a béke érdekét védi és támogatja. Horváth Árpád evangélikus esperes. — Tessék, tedd el és menj vissza szépen a helyedre! Mint a könnyű szellő susogóm, úgy áradt végig az osztályon a megkönnyebbülés sóhaja. fi]s>te ■a neuhauseni külvárosban nagy élénkség uralkodott abban a teremben, ahol gyűléseket, összejöveteleket szoktak tartani. Az asztalokon ívek sokasága sorakozott, azokat rendezgették. Georg Fiedler, az egyik munkás egyszer csak felki­áltott: — Nézzétek, ez a tegmeghatóbb! Felemelte a füzetlapot és elolvas­ta a bevezető sorokat: „Fgy bombatámadásnál elvesztet­tem anyukámat és három nővére­met. Nem akarom egy újabb hábo­rúban apámat és fivéremet is elve­szíteni. Nem akarok többé óvóhely­re menni! Nem akarok többé hábo­rút! Minden gyerek, aki így gon­dolkozik, írja alá ezt az ívet. Rita Hammer.“ Alatta sok-sok kisláng aláírása következett. És a kusza gyermekvo­nások között egy élesen kiemelkedő energikus aláírás: „Klara Krüger igazgatónő.“ \PiajVy«mkdif9 Pmvda.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom