Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-22 / 118. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP CSÜTÖRTÖK, 1952 MÁJUS 22. Hogyan történik a nyereménykötvények sorsolása a Szovjetunióban? ZSÚFOLÁSIG megtelt a karagandai bányászok kultúrpalotájának nagyterme- A második állami újjáépítési és népgazdaságfejlesztési kölcsön nyereménykötvényeinek sorsolása folyik. A színpadon a sorsolási bizottság előtt négy kerék áll. Mellettük három rovatra osztott óriási tábla, összeg . . . sorozatszám . .. sorszám ... A sorsolási bizottság tagjai ismert és köztiszteletben álló emberek. Elnöke K. I. Pahomov, a karagandai városi szovjet végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Mosf kezdődik a sorsolás. Négy kislány jelenik meg a színpadon, a karagandai gyermekotthon négy növendéke. A legidősebb is mindössze hatéves. A kicsik jól tudják, mi a feladatuk. Minden zavar nélkül a kerekek mellé állnak és serényen hozzáfognak a „munkához". Minden gyermek mellett a sorsolási bizottság kéit tagja ül. Egyikük a kerék megforgatása után kinyitja a nyílást, hogy a kis lány kihúzhassa a sorozatszámot tartalmazó papírgyűrűt, a másik elveszi azt a kislánytól, kinyitja cs felmutatja a bizottság felé. ....Hogyan történik például az e2errubeles nyeremények húzása. A hatéves kis Róza kihúz az első kerékből egy pirosszínű papírgyűrűt és a' mellette elhelyezett tálcára teszi. Z. P. Szemjonov, Sztá- lin-dijas mérnök, a sorsolási bizottság egyik tagja kibontja a levélkét és mindenkinek megmutatja. Azon a következő áll: „Égy darab ezerrubeles és 49 darab 200 rubeles nyeremény." A másik kislány a második kerékből kihúz egy zöld gyűrűt, szintén a tálcára he’vezi. B. Taj- kumanov, a „Szovjettik Karaganda" szerkesztője, a bizottság másik tagja kibontja és ugyancsak megmutatja mindenkinek: „35 ezres sorozat." A HARMADIK kerékből fekete gyűrűt húznak ki, a benne lévő levélkén ez áll: „815-ös sorozat". Tehát a 35.815-ös sorozat kötvényei nyertek. Ezekután az ezer rubelt nyerő kötvény számát kell meghatározni. A negyedik kerékből kihúznak egy levélkét, a szám 28. A sorozat többi 49 száma 200 rubelt nyert. Pahomov elvtárs kihirdeti a nye- reményösszeget, majd a sorozatszámot és a nyerő kötvény számát- A riyereménytáblán számok gyúlnak ki: „Összeg — 1000", „sorozat — 35.815", „szám — 28“. így nyert a 35.815-ös sorozat 28. számú kötvénye ezer rubelt. A nyerő szovjet ember, aki újjáépítési és népgazd'sságíejlesztési ál- lamkölcsönbe fektette munkával megkeresett pénzét, nyeremény formájában többszörösét kapja vissza a. jegyzett összegnek. Megemlítendő, hogy az elmúlt évben 5 milliárd rubel nyereményt sorsoltak ki, az idén pedig mintegy 7 milliárd rubel összegű nyeremény kerül kisorsolásra. De térjünk vissza a sorsolás ismertetésére. A második, harmadik és negyedik kerékből kihúzott levélkéket visszahelyezik -a. gyűrűbe, beteszik a kerékbe és újból megforgatják a kerekeket, hogy a számok újabb kombinációkban szerepeljenek. A kislányok például a második kerékből újból kihúzzák a 35-ös, a harmadikból a 227-es, a negyedikből pedig a 28-as levélkét, vagy a másodikból a 24-est, a harmadikból a 675-öst, a negyedikből pedig — megint a 28-ast- Az első kerékből kihúzott levélkéket azonban em tes-zik újra visz- sza, mert ezekből cssk annyb van, amennyi a nyeremények száma ennél a húzásnál. A GYŰRŰKBŐL kivett nyereményösszegle veikét kartonokra ragasztják, s melléjük ráírják a sorozatszámot, és a sorszámot. így állítják össze a hivatalos nyereménylistát. Ha az első kerékből kihúzott nyereményösszeglevélkén ez a felirat áll: „50 darab ötszáz rubeles nyeremény" vagy „50 darab kétszáz rubeles nyeremény", akkor a negyedik kerékből nem húznak. Ilyenkor a nyerő sorozatnak mind az 50 kötvénye nyer. ... A nyerő kötvények jelenlévő szerencsés tulajdonosai viharos taps közben mennek fel a színpadra, ahol azonnal kifizetik a nyereményeket. A kislányokat hasonlókorú kisfiúk vá'tják fel a kerekeknél. Ök szintén gyermekotthon növendékei. A gyermekek már belemelegedtek -ebbe a szórakoztató munkába. Alig nyitják ki a bizottság tagjai a kerék nyílásának kis aj- t-ját, máris húzzák ki a gyűrűt, s az csengve hull a tálcára. Az első kerékből már kifogytak a gyűrűk. Nincs több nyeremény, 'Pahomov 'elvtárs (játékokat >oszt szét a gyermekek között. A közönség tapsol. A sorsolás befejeződött. 1,966.500 nyereményt sorsoltak ki, több mint 524 millió rubel ösz- szegben. Azonnal összeállítják a hivatalos nyereménylistát, melyet a sorsolási bizottság tagjai aláírnak. A listát távírón leadják Moszkvába, s valamennyi lap közli. 110 EMBER MUNKÁJÁT VÉGZI AZ ÚJFAJTA ÉPÍTŐIPARI GÉP A moszkvai Vörös Proletár üzem dolgozói új gépet szerkesztettek, amely az épülő házak tartóoszlopainak, vasbejonvázát készíti. A gép — helyesebben automata £®Psar — h»ssza 34 méter, s mindössze három ember kezeli. A munka termelékenységét jelentősen megnövelte: az alatt az idő alatt* amíg egy munkás egyetlten nehéz vas- beifonvázat állít össze, a gép 110 ilyen házat készít el. Borisz Kirillin, az aüt0Inata gépsor szerelőműhelyének vezetője kiszámította! ha egy nyolcemeletes házhoz 800 oszlopra van szükség és napi egy műszakot dolgozik a gép, tíz nap alatt elkészíti a 8Ü0 oszlophoz szükséges vázakat. 3SEESBB Előkészületek a Bregyuk-féle gyorscséplésre A szovjet kolhozokban és szov- hozokban már megkezdték a cséplőgépek előkészítését és javítását. Az „MK—1100" típusú cséplőgép rendes körülméhyek között per- cenkint 70 kilogramm gabonát csépel. A percekért folyó harc azon- ben csak akkor eredményes, ha a gépész időben jókarba helyezi a cséplőgépet. A gépek előkészítésénél mindenütt figyelembeveszik már a Bregyuk-féle új cséplési módszert, amely a Szovjetunióban egyre jobban elterjed. Nyikoláj Bregyuk, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a csernyigov-környéki béré znyai gépállomás gépésze. Ő alkalmazta elsőnek cséplésnél az óraütemtervet, ő dolgozta ki a gyorscséplés módszerét, amelynek az a lényege, hogy a cséplőgépet egyszerre két etető eteti. így nagymértékben lerövidül a cséplési munka ideje, továbbá nagy munkaerő- és üzem anya grnegta^an’tás érhető el. Az új cséplési módszer biztosítja a gépek egyenletes és maximális terhelését, A kettős etetéshez néhány változtatásra van szükség a cséplőgépen. A dobtengelyre kisebb szíjtárcsá kát szerelnek és ezáltal gyorsul a dob sebessége. A szalmarázó minden második lécét kiemelik, hogy a szem menniél hamarabb érjen a rostába. A nagyobb cséplési sebesség természetesen további tökéletesítéseket követel meg. A kanalas elevátor sebességét például úgy fokozzák, hogy a meghajtó tárcsa átmérőjét gumírozott szíjréteggel 140 milliméterről 160 milliméterre növelik. Az első tisztítás céljaira szolgáló szitarács helyett 5 milliméteres széles rácsot tesznek, ugyanis a m«g kétharmada á j megy ezen a rácson, és a. fennmaradó részt pedig az elevátor kanalai feivisizik a második és harmadik tisztítóhoz. Ezeken kívül 'kiszélesítik a cséplőasztalt, hogy a két-k'ét kévevágó elférhessen rajta. Végül mindenképpen fontos, hogy a dobkosár nyílása nagyobb legyen, mint a régi csépié sí módnál. A Bregyuk-féle gyorscséplési módszer több mint kétszeresére emeli a napi cséplési eredményi. A szovjet kolhozp árasz tok nagyarányú előkészületei biztosítékot nyújtanak, hogy az idei kitűnőnek ígérkező termést mennél rövidebb idő alatt betakaríthassák. 39 új gyár és 12.900 áj lakás épül ebben az évben Szlovákiában Szlovákia — Csehszlovákiának Cz az egylcor oly .elmaradt része a [elszabadulás óla nagyarányú fejlődésen ment keresztül. Hatalmas új gyárak, ipartelepek épülnek, új városok nőnek ki a földből. Az 1952- es esztendő még az eddiginél is nagyobb fejlődést hoz Szlovákiában. 1952-ben 39 új gyár készül el és kezdi meg munkáját. Ebben az évben 12.900 új lakást építenek, kétszer annyit, mint a háború előtti években. Az 1952. évi beruházások több mint 30 százalékkal meghaladják az 1954 -es év szlovákiai beruházásait. Különösen a keletszlovákiai kohóművek építésénél, a HUKO-nál j gyorsul meg a munka. Ez már meg mutatkozott május 1-c előtt is: " május 1-i munkaverseny a HU'KO építésénél is hatalmas lendületben bontakozott ki, aminek eredményeképpen a részletterveket sikerült határidő elölt teljesíteni. A HU'KO lakónegyedei befejezés előtt állnak, és az építkezés legkiválóbb dolgozói már május 1-én beköltöztek új, végleges lakásukba, amelyek a terv szerint eredetileg csak az év második felében készülteik volna el. A dolgozókat az eddig elért munkasikerek arra lelkesítik» hogy az eddiginél is fokozottabb teljesítményeket nyújtsanak, ezzel Is elősegítve az új város mielőbbi felépítését. A SARKVIDÉK írta: D. Karjelin (Tizenöt éve (Világraszóló esemény történt a sarkvidéki kutatásban. Szovjet piló ták szálltak le az Északi Sarkon, majd Papanyin, az ismert sarktudós negyedmagával sátrat vert egy mozgó jégmezőn, amelyen 247 napig sodródva Grönland délkeleti fokáig, a jégáramlás törvényeit tanulmányozta.) . .. 1937 május 21-én a Riidoff- síz igétek megfigyelő ál l <> másá r.u k taíík rádiókabinjában pilóták gyülekeztek. Hallgatagon, leplezett izgalommal figyelték a távirász mozdulatlan arcút és fürge ujjait. Már órák óta tartott a levegőben n kutatás a parancsnoki gép elnémult rádióállomása uán. Mi történhetett a bajtársakkal? Szerencsémen les\zálltak-e a jégre, elérték-e ír Sarkot? És most egyszerre alig hallható fütyülés hallatszik a hangszórókban és a fejhallgatókban. Erősebbé, egyre biztosabbá válik, már betölti a fülkét. A távirász csak figyel, majd felpattan helyéről és nagyot kiált: — Leszálltak! Leszálltak a Sarkon! Boldog hurrá kiáltás \remegieti meg a fülke falait. Néhány perccel később a Rudolf sziget felfogta az emberiség történetében az első rádió üzenetet, a.mely az Északi Sarkról érkezett és< nyomban továbbította Moszkva felé. A légi expedíció vezetője, Smidt és a parancsnoki gép kapitánya, Vodopjanov jelentette, hogy 1937. május 21-én H—170 jelzésű négy- motoros repülőgépük sítalpakon felszállt a Rudolf-szigetről, elérte az Északi Sarkot és leszállt az ott sodródó jégre! A repülőgépen tizenhármán voltak, köztük az a ncgy ember, aki majd ál'telel a sarki állomáson. Ezeket ■Pa,panyin vezette. A rádió-jelentés végén ® scirkutazók is?jelentették, hogy leszálláskor a gép- rádiókészüléke sérülést szenvedett, ezért nem adhattak rögtön életjelt magukról. A továbbiakban Smidt ezt az üzenetet küldte a repülőknek: „Várjátok meg jelzősünket további repülőgépeknek a Sark jelé való elinduláséira.“ A fülke hamar kiürült. A pilóták a repülőtér felé vették útjukat, mialatt az Északi Sark első lakói kényelmesen kezdtek berendezkedni a jégtáblán. Az expedíció első, legnehezebb szakasza ezzel le zárult. Ez előtt a nap előtt két hónappal, 1937. március 22-én ö! repülőgépből álló expedíció indult útnak Moszkvából. Olvadások, majd orkánok ■hátráltatták őket az észak felé vezető úton. Mégis, április 18-án már valamennyi gép a Rudolf-szigeten volt. A repülők élők még egy vakmerő ugrás állott: a Rudolf-szigetről a Sarkig. Oda kellett szállít uniók az cmb&rekut, a felszerelést, a műszereket, új meg.figyelöállomáS't kellett építeni a jégen. Valamennyiük&t egy kérdés izgatta: szerencsésen le tudnak-e szállni a jégre ezekkel a súlyos, 24 tonnás repülőgépekkel? Sokan azl mondták, hogy a jég nem bírja ki ezt a súlyt. A szovjet repülök azonban mindenkinél jobban ismerték északot, hiszen senki sem repült annyit arra, mint ők. És kijelentették: „Az expedíciót lerakjuk a Sarkon.“ Május 5-én megjelent a Sark felett az első felderítő repülőgép. Golovin pilóta áttanulmányozta az útvonalat a Rudolf-sziget és a Sark közölt és jelenthette, hogy sok széles sík területet látott, amely alkalmas a leszállásra. .Május 21-én V0- dopjanov leszállt a három méter ■vastagságú jégtáblára és május 25- én megérkezett a többi \repülőgép is. amelyeket Molokov, Alexejev és Ma- zurkov vezetett. Összesen mintegy tíz tonna terhet raktak ki a jégre. A Sarkon egész sát'orváros létesült- Két hétig 41 ember lakott a Sarkon. Junius 6-án a repülőgépek legénysége elbúcsúzott a négy ottmaradó vakmerő bajtárstól és elindult dél felé. Papanyin és három társa ottmaradt a jégen, a meleg sátrakban. Nap mint nap új tudományos megfigyeléseket végeztek a sarkkutatók. Itt minden új és ismeretlen volt. Igyekeztek minél többet megHŐSEI tudni, még alvásra is alig maradt idejük. Már az első napokban igen jelentős m°. <}f iggfi lése ke t tettek. Kiderült, hogy az Óceán mélysége a Sarkon 429Ö méter. Itt is felfedezték, hogy a hideg vizrétegek alatt meleg viz van, amely az Atlanti óceánból érkezik a Sarkra, fitost először sikerült megállapítani a sarki éghajlati változásokat. Llj adatokat találtak az áramlatokra, a jég sodródására, a sarkvidék madaras állatvilágára vonatkozóan. Naponta többször küldtek rádiójelentést Moszkvába, Leningrádba és ’széjjel qz egész világba. Az emberek a világ minden ör szagában figyelemmel kisérték a négy szovjet sarkkutató életét és munkáját. Sokakat izgalomban tartott a kérdés, hogy vájjon milyen irányban sodródik ez a jégtábla? Grönland partjára viszi majd őket. vagy Amerikába, vagy' pedig talán egyhelyben fognak keringen}? Eleinte igen lassan mozgott és gyakran változtatta, mozgásának irányát, de aztán a mozgás meggyorsult és a jégtábla határozottan Grönland felé haladt. Amikor beállt a homzú, sötét sarki éjszaka és a jégtábla a rajta lévő táborral ehiklott a Spitzbergák és Grönland között, már gyorsan haladt dél felé, amint a keletgrönlandi áramlat magával ragadta. A hold gyenge fényénél és az Északi Fény világánál a láthatáron fehfelbuk- kantak a grönlandi hegyek. Az ott telelők megfigyelték a sebesség növekedését: júniusban napi 3 kilométert tettek meg, november ben napi 5.5 kilométert, december ben 9 kilométert, januárban pedig már napi 20 kilométert... Felmerült annak veszélye, hogy a jégtábla beleszorul egy keskeny tengerszorosba és ott széttöredezik. Valóban, 1938 február 1-én a jégtábla több részre szakadt és napról-napra jobban letöredezett. Az áttelelők el- helyezkediek ezeken a töredékeken, ideiglenes sátrakat állítottak fel és folytatták tudományos megfigyeléseiket. A szovjet kormány expedíciót szervezett, hogy elszállítsa a telelőket a jégtábláról. Jégtörőket kiihl- tek északra, továbbá repülőgépekéi, egy léghajót és vízrajzi megfigyeléseket végző hajókat. 1938 február 19-én a „Tájmir“ és a „filmman“ jégtörők áttörtek a jégövezeten és eljuttattak a táborhoz. A tefel&k. ■okik 274 napot töltőitek rj jégtáblán és több mint 2500 kilométert sodródtak, rádión leadták utolsó táviratukat és felszálltak a hajókra, amelyek haza vitt ék őket Leningrádba. Ennek az eseménynek a legfőbb jelentősége az volt, hogy a szovjet emberek nemcsak meghódították, hanem át is tanulmányozták az Északi Sarkvidéket. Tanulmányaik eredményét fel lehetett használni a Sarkvidék egyéb tárolabbi részeinek megismeréséire,