Somogyi Néplap, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-16 / 64. szám

t SOMOGYI NÉPLAP VASÁRNAP, 1952 MÁRCIUS tt. *»•>» ...."■'jl»TO<^^»^~l^l^,nT^-iiii",rT'ii«r*inT,i-rir'ir'irrfi»~ia(r^rii-r.»-’ii -»im» -í -> <r w ri iTtnfiitMmiifriiiim^^■^■»•- titrriinf-iiiriiiiii-i>«iMrÉiiingiíiiiiiiiT)iiiiriMM»iii»iiiii»iMiiii-gii»i<ii-nrii»TiMwiiiMriwiini«Mnr>rmíMiim»ii»ii Ün nepélye*» keretek között kiosztották az 1952. évi Koftsuth-d£jakat Március- 15-4n, szombaton délelőtt osztották Jd ölöészö* a tudo- máng, a művészet és a szocialista építés legkiválóbb dolgozóinak a Kossuth dijakat. A Népköztársaság Elnöki Tanácséi fogadót érmében, ez átadási ünnepségen megjelent dolgozó népünk szeretett vezére. fíúko'd Mátyás elvtárs, akit a jelenlevők felállva percekig tartó tapssal köszöntöttek. Résztvett az ünnepségen Gerő Ernő, Farkas Mihály elv­társak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja, Rónai Sándor elv-társ, a-z Elnöki Tanács elnöke és az elnöki ta­nács több tagja, Dobi István, a Minisztertanács elnöke és a kormány több tagja, valamint politikai, művészeti és kirUúbálü életünk több Miás kiválósága. Az ünnepségei- Rónai Sándor, a népköztársaság elnöki tanácsának elnöke nyitotta meg Nem vél-l ien — mondotta —, hogy a Kossuth díjat minden évb^n március 15-én osztjuk ki. Március 15-6 s a 48—49-ós forradalom és szabadságharc nagy hagyományai­hoz, Kossuth öröksé'géhez váló hű­ségünk jut abban kiifejezé&re, hogy március idusán tünteijük ki élen­járó tudósainkat, íróinkat, művé­szeinket, munkásosztályunk és dol­gozó parasztságunk kiemelkedő fiait, akik — Kossuth Lajos szarvai­val élve — ,.a haladás gyorsasarrát s haza szükségeihez mérik“, akik azt tartják a legforrtosahb haladás­nak, amely a hazáinak a legtöbb jót leggyorsabban eszközöl.“ ügy tekintjük a kitüntetettek eredményeit, mint annak az új ha- zafiságnak értékes gyümölcseit, amely egyre mélyebben áthatja fel­szabadult dolgozó népünket s egyre kiválóbb eredmények elérésére ösz­tönzi. Rónai Sándor elvtárs a továbbiak­ban — szembeállítva egymással a béketábor és a kapitalista orszá­gok tudósainak, íróinak, művészei­nek tevékenységét, megmutatta, hogy míg Nyugaton a háborús uszí- ték szolgálatában állnak, addig náíunlk a hazafiság érzése ragadja magával a tudósokat, kutatókat, mérnököket, írókat és művészeket. A Kossuth díj odaítélése kifejezésre juttatja, mennyire megbecsüli né­pünk az országépítés, a kultúrfor- radalom terén élenjáró dolgozókat — mondotta Rónai elvtárs a to­vábbiakban, majd így fejezte be be­szédét; Meleg szeretettel üdvözlöm az 1952. év Kossuth díjasait s Itívá- tom, hogy március 15-énók szelle­méhez, Kossuth örökségéhez méltó­an. hazánk és népünk forró szerete- íélól, a béke ügyének odaadó szol­gálatától vezettetve küzdjenek to­vább a tudomány, a művészet, a termelőmunka új, kimagasló diada­léiért! Ezután keríílf sor a Kossuth-di- jak kiosztására. A minisztertanács határozatát Németh Gyula, Kos- guth-díjas akadémikus ismertette. Az új Kcssuth-díjasokat a jelen­levők nagy tapssal üdvözölték. A kitüntetettek nevében első­nek t Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díja* egyetemi tanár szólalt fel. Mélyen meghatva és boldogsággal eltelve mondok köszönet;t tudós társaim nevében is kormányzatunk­nak és rajta kop&sztül az egész ma­gyar népnek a Kossuth díjjal való kitüntetésért. Lehet-e tisztelet és hála nélkül gondolni új világunkra, arra az új társadalmi rendre, amely a tudo­mánynak értelmet adott? — mon­dotta. A tudomány iránti közömbösség ás a tudomány eredményei rút ki­használásának évtizedei után lehet-e a tudós vágyainak tökéletesebb megvalósulását elképzelni, mint amikor munkáját az egész nép, ma­ga a kormányzat nemcsak számon- tartja, érdeklődéssel kíséri, jutal­mazza, hanem a legszebb elképzelé­seit is messze túlszárnyaló módon támogatja. Támogatja a szükséges felszerelés«k, műszereik, laborató­riumok, könyvek és folyóiratok, do­kumentáció, könyvtárak, sőt egész áj, nagyszabású intézetek felállítá­sával. Támogatja & személyes anya­gi gondoktól való bőkezű mentesí­téssel, nyugodt munkalehetőség és üdülés váltakozó biztosításával, a személyes kutatási idő megteremté­sével. ösztöndíjakkal, elismeréssel, kitüntetéssel, nem fukarkodva a tegiMugyobbal, a Kossuth díjjal sem. A régi világ a gondolkodó tudóst önmagával is megíráson lőtt figurá­vá torzította. Most a tudós gondol­kodását nem köti többé béklyóba hivatalos szkepszis és idealisztikus filozófia. A tudós lendületes, élet­teljes, egész emberré válhatott. Tudja és meri a- természeti jelen­ségek összefüggéseit megállapítani. hiszi és hirdetheti a dolgok megért­het őségét, hisz a tudomány erejé­ben, hiszi és vállal ja a természetnek az emberiség javára való átalakí­tását — mondotta többek között A haladó tudományt a fejlődés tényének elismerése, a fejlődés tu­datos előmozdítása jellemzi. A tudo­mány szervezeti fejlesztése új társa­dalmi rendünkben megtörtént, a tényleges fejlődés azonban éppen csak megindult, kiteljesedni a jö­vőben fog. Kezdjük úgy érezni, hogy a tudomány eddigi sok százados fejlődése csak első gyermeki pró­bálgatás, nehézkes tapogatózás volt és előttünk beláthaiaitlanul nagy út áll. A fejlődésnek ebben a hatalmas útjában, további hazai építésében mi Kossuth díjas kutatók ki akar­juk venni részünket. Úgy érezzük, hogy a Kossuth díj állal maga a magyar nép kötött velünk szerződést, az újfajta szocia­lista munkaszerződés egy különle­ges nemét. Úgy érezzük, népünk azzal, hogy a haladó tudománynak első lépéseiben eredményesnek mu­tatkozó művelőit a márciusi sereg­szemlén Kossuth díjjal kiemelve, bizalmát helyezte belénk és így el­kötelezett minket, hogy a fejlődés­nek most kezdődő roppant útján is élenjáró harcosai legyünk a tudo­mányt művelők seregének. A művészeti élet ki tüntetett dol­gozóinak köszönetét Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar j Népköztársaság érdemes művésze tolmácsolta. Minden igyekezetünkkel azon le­szünk — mondotta többek között —, hogy művészi eszközeinkkel élőbbre vigyük honfitársainkat e haladás útján, liosy az új, szocia­lista haza felépítésében, ötéves ter­vünk végrehajtásában és a békéért t vívott harcunkban segítőtársuk le­gyünk. Művészetünkkel a magyar kultú­rát akarjuk szolgálni, hogy még nagyobb megbecsülést vívjunk ki dolgozó népünk előtt. De nemcsak tanítani, tanulni fs akarunk. A ma­gyar nép leg jobbjaiból vesszük pél­daképeinket és mi is ezt a példa­képet, az új embert akarjuk közön­ségünk, a magyar nép elé állítani. Ä szocialista épífés kitüntetett­jei nevében Loy Árpád Kcssuth-díjas sztahánovista bá­nyász beszélt. — Ki sem tudom mondani azt az érzést, amely most engem, egy­szerű bányászt eltölt. Tegnap még a délutáni műszakban küzdöttem azért, hogy a nehéz körülmények ellenére minél több szenet adjon Alberttelep népgazdaságunknak, ma pddig itt állok ebben a gyö­nyörű peremben, a parlamentben, amelynek régen ,a munkásnép köze­lébe sem jöheteft. A „Termelj ma többet, mint tegnap" mozgalom azért terjedt ©1 oly gyorsan egész dolgozó népünk körében, mert pártunk, Rákosi elv­társunk nevelése alapján a magyar nép életének törvényszerűsége lett a termelés állandó emelkedése. Mi, munkások, sztahánovisták, Rákóczinak, Dózsának, Petőfinek és Kossuthnak, a magyar nép leg­jobb fialnak követői vagyunk. Tud­juk, hogy csak akkor követjük hű­ségesen nagy történelmi hagyomá­nyainkat, ha egyre több vasat, sze­net és textilt adunk országunknak. Köszönjük Pártunknak, Rákosi elv­társunknak, kormányunknak ezt a megtisztelő kitüntetést, ígérjük, hogy méltók leszünk rá. Dolgozó népünk bizalmát, hűséges, jó mun­kával háláljuk meg. A beszédek elhangzása után a párj és az állam vezetői hosszan elbeszélgettek a kitüntetett Új Kossuth-díjasokkal. ELMÉLETI TANÁCSADÓ Válasz a politikai iskolavezetők kérdéseire A« alábbi ké»dé*ek Tareny é# Nagyatád ktteségben mertítek fel: I. Hány osztály van nálunk ? Ennél a kérdésnél először is azt j országokban a dolgozó parasztság- kel! tisztáznunk, hogy minden ősz- g« ! szövetséges munkásosztály ke- fáíytátEsdalombaa két al*pv*tő I zében van. A magyar ipari mun­osz(áiy van; a) a kizsákmányoló osztály, en­nek az osztálynak a tulajdonában vannak a dönfö termelési eszkö­zök, amelynek birtokában kizsák­mányolja s, termelési eszközökkel nem rendelkezőket, a társadalom többségét, a dolgozókat- A kizsák­mányoló osztály számszerűleg a társadalom kisebb részét képezi. b) Kizsákmányolt osztály, a tár­sadalom többsége, amely nem ren­delkezik a. döntő termelési eszkö­zökkel, így ki van szolgáltatva az uralkodó osztálynak. így volf ez a rabszolgatárscda- lomban, a hűbéri társadalomban és a kapitalizmusban is. A két alapvető osztály között úgyneveizett átmeneti osztályok és rétegek is vannak. Ezek a régi társadalom maradványai, vagy az elkövetkezendő társadalmi rend­szer elemei. A kapitalizmusban a parasztság nem egységes osztály, hanem rész­ben tőkésekből (ku'ákokból), rész­ben kisbirtokosokból (kis- és kö­zépparasztok), részben törpebirto­kosokból és mezőgazdasági prole­tárokból álL A parasztság fő tömegeit a kis- és középparasztság képezik. A pa­rasztságról, mint osztályról a kapi­talizmusban csak annyiban beszél­hetünk, amennyiben ezeket a fő- iömegeif értjük alatta. A Képi demokratikus országok­ba®: a gazdasági szerkezet megvál­toztatásával megváltozott a társa­dalom osztályszerkezetének össze­tétele is. A népi demokratikus országok­ba» a következő osztályok va**ak: a) A mumkáeosatáíy: A népi demokratikus országok vezetőere­je, az államhatalom ezekben az 2. Támad-e a kulak ? A szocializmus építésének ide­jén a kulákság fogcsikorgatva és dühödt ellenállással fogadja a nép államának azokat az intézkedéseit, amelyek határt szabnak a kizsák­mányolásnak. Minél kisebb terület­re korlátozódik a kizsákmányolás lehetősége, minél inkább megnyir­bálja a nép állama a kulák gazda­sági és politikai hatalmát, annál erősebben ellenáll, annál elszán- tabban harcol ellenünk. Nap mint nap saját magunk ta­pasztaljuk, va^y olvashatjuk az új­ságokban, hogy milyen károkat okoznak a kulákok. PL: az aratás, a behordás, a cséplés munkáját az egész országban megpróbálták sza­botálni, vagy későn akarták meg­kezdeni az aratást. A cséplést úgy próbálták szabotálni, hogy nem ja­vították ki a cséplőgépeket, vagy szizsikes gabonát akartak beszol­gáltatni, hogy megfertőzzék a töb­bi gabonát. Előfordult olyan ás, hogy szándékosan megrongálták a cséplőgépeket, felgyújtották a kaz­lakat, sib­A szocializmus építésének ide­jén a kulákság nem csökkenti ősz-, kásság ma. már színje kizárólag államosított üzemekben dolgozik, nem kizsákmányolt, tehát, nem pro­letár többé. A tőkések által azelőtt kizsákmányolt proletariátus felsza­badult. szocializmust építő mun­kásosztállyá változott. b) A dolgozó parasztság de ez az osztály is megváltozóban van. Á népi demokrácia felszabadítot­ta a dolgozó parasztságot a főldes- urak, ipari tőkések és bankárok uralma alól, földet juttatott szá­mára és meg is védte azt- A föld­reform során a mezőgazdasági munkások szám» jelentősen csök­kent, amit az is elősegített, hogy jelentős részük azója az' iparban helyezkedett el. Ma már a dolgozó parasztság egyre nagyobb része 'ép a szövetkezés útjára, amely út egy­ben a parasztság egységen osxtaly- lyá való «!tku!f?áa*k megkezdé­sét *3 jelenti. c) A tőkésosztály — amelyet a váróiban lényegében felszámol­tunk. Maradványaik még vannak és ezért fontos az éberség állan­dó fokozása, mert ha> ellanyhul, komoly károkat okozhatnak. A fa­lun még most *s ott él a falu vér- szopója, a kulákság, a falus: bur­zsoázia. Gazdasági ereje a korláto­zás politikájának következtében csökken, de ellenállása egyre foko­zódik és mindent elkövet, hogy megakadályozza békés építő mun­kánkat. d) Az értelmiséget is — helyte­lenül — több e!vtár% mint egy kü­lönálló osztályt említi meg. Az ér­telmiség nem egy külön osztály, hanem társadalmi réteg, amely kü­lönböző osztályokból tevődik ösz- sze, nálunk is egyre inkább a műn- kásosztálv a dolgozó parasztok so­raiból. tálybarcáf a munkásosztály és a dolgozó parasztsággal szemben, ha­nem fokozza. Ahogy mind szűkebb térre szorul össze, annál inkább legelvetemültebben, a legalajaaabb módon, *!»jíonsosax igyekszik tá­madni. De nem retten vissza a gyilkolástól sem, igyekszik magát úgy feltüntetni, mint dolgozó pa­raszt. Vannak, akik azt gondolják, hogy a munkás-paraszt szövetség erősí­tése »órán elért sikereink megfé­kezik a kulákok ellenállását. Ezek az elvtársak súlyosan tévednek és könnyen az osztá.yellenség befo­lyása alá kerülnek. Az ilyen érvek­kel az ellenség el akarja altatni éberségünket, le akar fegyverez­ni bennünket. Az osztályharc élesedése, a ku­lákok ellenállásának növekedése azonban nem jelenti azt, hogy a kulák erősödik, vagy hogy erősebb, mint mi. Ellenkezőleg, 'a, kulákok korlátozása gyengíti a kulákokat, mert mind szűkebb térre szorítja a kizsákmányolás lehetősegeit, a kulákok létalapját. 3. Hány osztály van a Szovjetunióban? Az Októberi Szocialista Forr»-1 minden kizsákmányolástól, az egész dalom győzelme réget vetett a Szovjetunióban a tőkések politi­kai és gazdasági uralmának, meg­változtatta az osztályok egymás közötti viszonyát és a társadalom osztályösszetételét. A Szovjetunió fennállásának első szakaszában azonban a dolgozó tö­megekkel egysorban maradtak még a. kizsákmányoló osztályok is. Azonban a szocializmus győzelmé­nek eredményeként alapvető vál­tozás volt a Szovjetunió osztály­összetételében a kizsákmányoló osztályok megszűntetése, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel már megszűnt a társadalomnak osztá­lyokra való tagozódása. Az osztá­lyok a Szovjetunióban is megma­radtak, de ezek nem ellenséges, hanem testvéri együttműködésen alapuló osztályok, a munkások és parasztok osztály a. A vezejőosz- fály a Szovjetunióban is a mun­kásosztály. a) A Szovjetunió munkásosztá­lya olyan osztály, amely mentes néppel együbj birtokosa a terme­lőeszközöknek és a hatalomnak, tehát egy teljesen új osztály. A tőkés országokban viszont megvan fosztva a munkásosztály a, termelőeszközöktől, elnyomott, kizsákmányolt proletár. A kai-aló« a tőkés országokban a kizsákmá­nyoló osztályok kezében van. h) A Szovjetunió p*rlízisá|t-s teljesen új osztály. Olyan osz­tály, amely mentes minden kizsák­mányolásból és ' gazdaságát egé­szen új alapokon vezeti. A. Szovjet­unió parasztsága jómódú, művelt kolhozparasztság. Gazdaságát nem az egyéni munka, az elmaradott technika, hanem a társadalmi mua- ka, a korszerű, élenjáró technika alapján vezeti. A kolhozpara«etság alapja már nem a magántulajdon, hanem s társadalmi Munkából fa­kadó t&’s^űnl, szocialista talaj- dón. c) A Szovjetunióban a. munkás­osztályon és parasztságon kívül van értelmiség is. Az értelmiség azonban nem osztály, hanem társa­dalmi réteg, amely r, különbőzé osztályok tagjaiból alakul. A szov­jet értelmiség teljesen új értelmi­ség, amely 80—90 százalékban & munkásosztály és a. parasztság so­raiból került ki, amelyet az Okté béri Szocialista Forradalom győ­zelme ót* eltelt idő a'att a szovjet hatalom nevelt és tanított, 4. Eszköz-e a munkásosztály kezében a Párt a hatalom kérdésénél ? A párt nem öncél, nem önma­gáért van. a párt a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeinek a kifejezője, a munkásosztály él­csapata, amely magában foglalja a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a haladó ‘értelmiség legjobb, legkiválóbb elemeit, A párj, a kommunista és munkás­pártok azok, amelyek a kapitalis­ta elnyomás körülményei között is következetesen harcolnak a fel­szabadulásért, a nép szabadsá­gáért és függetlenségéért. A kom­munista és munkáspártok azok. amelyek ma is következetese® folytatják ezt a harcot az imperia­listákkal és a háborús gyuj tógá­tokkal szemben. Az elmondottakból következik, hogy a párt eszköz a munkásosz­tály kezében a hatalom megszer­zéséért, annak megtartásáért, » proletárdiktatúra kivívásáért és annak megszilárdításáért folyta­tott harcban. * * * Felhívjuk a káderoktatásban résztvevő elvtársak, a politikai is­kolák hallgatóinak és vezetőinek figyelmét, hogy minden, vitás kér­dést küldjenek fel a Párfoktatás Házába az Elméleti Tanácsadónak tisztázás végett. A tapasztalatunk az, hogy az elvtársak rendszerint arra hivatkoznak, hogy nincsenek v'tás kérdések, vagy, hogy a poli­tikai iskolákon, a káderkonferen.- ciákon tisztázták a problémákat. Valójában azonban igen sok kér­dés van, amit a tanulók, sőt a pro­pagandisták sem látnak tisztán, ami fe'ett vitatkoznak, nmij sok­szor helyesen, de gyakran hibása« döntenek el, csak éppen az Elmé­leti Tanácsadóhoz nem jutnak eí ezek a kérdések. Az Ilyen helytelenül tisztázott kérdésekből adódik az, hogy félre­magyarázzák pártunk politikáját, ami a gyakorlati munkánkat i* helytelen irányba vezeti. Szárnyas: Gyula, a Párfoktatás Háza propagandistája. „Termelj ma többut, mint tegnap“ mozgalom a Kaposvári Nagymaíomban A Somogymegyei Malomipari Egyesülés az országos malomipari versenyben az első helyezést ér­te el. Az Egyesülésen belül az ösz- szes dolgozó vállalásának 100 szá­zalékban eleget tett. A vállalások értéke azonban azt 248 ezer forint­ban messze túlszárnyalta. Kiváló eredményt értek el többi között az «tt*íaíi fonói, libickozmai, tabi, b*!atonfeoglári, buzsáki és a kaposvári malmok, melyek vállalásaikat jóval túltel­jesítették. Ezeknek az eredmé­nyeknek a további túlszárnyalásá­ra az Egyesülés malmai újabb vállalást tettek április 4 ro és a hosszúlejáratú verseny szerint továbbra is versenyben állnak egy­mással az elért eredmények to- vábbfokozására. Az íharosi malom dolgozói a többi malmok felé egy új mozgalmat indítottak el ápríli* 4 tiszteletére, melyet „Termelj ma minőségileg job­bat, mint tegnap“ mozgalomnak nevezte el. Most • malmok dolgozói igyekeznek újabb kiváló eredményeket elérni, hogy elősegíthessék eredményeik­kel az(, hogy a Somogymegyei Ma­lomipari Egyesülés az április 4-1 versenyben is megtarthassa az el­ső helyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom