Somogyi Néplap, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-13 / 239. szám
p SOMOGYI NÉPLAP A gyékényest dolg&zó parasztok jó hassafiak yékényes község 1 kilomé- ^ térré fekszik Tito Jugoszlá viájától. A földek legtöbbje követlen a határszélen van, ahol egész napi munkájukat szorgalmasan végzik a község dolgozó parasztjai. A község határában, bármerre nézünk, mindenütt szántó-vető emberekkel találkozunk, akik a jövő évi kenyérért dolgoznak. A kukoricatermés 90 százalékát már leszedték, szedet'Ien kevés van a határban, pár nap alatt azzal is készen lesznek. Németh József tanácselnök mosolyogva, kissé büszkén mondja, — Gyékényes község dolgozó parasztjai ínár kora reggel kint vannak a mezőn és késő estig dolgoznak, hogy minél előbb elvégezzék az őszi munkát. A jugoszláv dolgozó parasztok a túloldalon bizony nem nagyon sietnek, mert tudják, hogy ők a gyors munkájukkal a fasiszta Tito, és janicsárjai kénye- kedvét szolgálnák. rjriöbb alkalommal láttuk, hogy •® a janicsárok a dolgozók há- tamögött állva, puskatussal kényszerítik őket munkára. Mennyivel más nálunk, a mi. faiunkban is. Gyékényesen jól halad .a munka, edd-g 457 holdat szántottak fel, 92 holdat vetettek el, 607 holdon végezték el a kukorica betakarítását, ami vissza van még, azzal a héten végeznek. 220 mázsa kukoricára kötöttek szállítási szerződést, a begyűjtéssel 66 százalékra állnak. A kukoricabegyüjtésben ez az eredmény nem a véletlen szüleménye. hanem .a jó népnevelő munka gyümölcse. A dolgozó parasztok ■között szívós munkára volt szűk- ! ség, amíg ezt az eredményt el tudták érni. Meggyőzték a dolgozó parasztokat arról, hogy ne hordják góréba, vagy padlásra a kötelező és feleslegként beadásra szánt kukoricát, mert, ez kétszeres munkát jelentene. j beadási kötelezettség tel* jesítése törvény, a felesleges termény felajánlása pedig hazafias tett. Gyékényes dolgozó parasztjai tisztelik a törvényt, mert beadják a kötelezőt, jó hazafiak, mert a felesleget eladják államunknak. Gazdagyűíést hívtak össze, amelyen most legutóbb is 80 dolgozó paraszt volt jelen. A gazdagyűlésen ismertették a dolgozó parasztokkal a kukorica gyors beadásának előnyét- Elmondották, hogy beadási prémiumot kapnak, vásárlási utalványt, amelyen pamutárut, lábbelit vásárolhatnak. Elsőnek a községi tanács elnöke, Németh József vitte be a kötelező beadásra szánt kukoricáját és ezen kívül 4 mázsára kötött szállítási szerződést. A példamutató tanácselnököt követték a több; dolgozó parasztok is. Fekete Kálmán szintén az elsők között' adta be kukoricáját, amellyel népünk államának ilarto- ■tt, 28 mázsa csöves kukoricát adott be és 7 mázsára kötött szállítási szerződést még ezen kívül, amelyet májusi morzsolt állapotban fog beadni. ao ekeite bácsi az I. típusú * termelőcsoport tagja, ahol 9.5 hold földön gazdálkodik. Elmondja, hogy ilyen bő termése még sohasem volt, mint ebben az évben. Kedvező volt az időjárás és az állam segítsége nagymértékben hozzájárult a 32 mázsás holdanként! átlagterméshez. — Többet termeltem, — mondja Fekete bácsi — és többet tudok adni az államnak is. Amit beadok, azt jól megfizetik, ezzel pedig saját magamat gyarapítóm. Most 240 forint értékű utalványt kaptam, amelyen feleségemnek és nekem is új cipő lesz. Az élenjárók népszerűsítésére felhasználták a faliújságot, versenytáblát, a községi tanács falára felszögezett versenytáblán a becsüeltes dolgozó parasztok nevét lehet látni állandóan. Az élenjárók között van Fekette bácsi is. PLA ikola István 4 és fél holdas dolgozó paraszt, aki be adását mindenből 100 százalékra teljesítette. Kukoricából a kötelező beadásán felül még 8 mázsára kő főtt szállítási szerződést, 280 fo rint vásárlási utalványt kapott. Most lesz mindkettőnknek jó bakancs — mondja Mikola- bácsi fe lesége, — aki boldog mosoUy; vesz’ át az utalványokat a tanács titkár elvtársi ói. — Ezután még jobban fogunk dolgozni, hogy minél többe, adhassunk a dolgozó nép államának mert tudjuk, hogy amit adunk, azt sokszorosan kamuk vissza. Hazafelé menet Mikola néni elmondja az embereknek is, hogy mennyi utalványt kapott és mit fog venni rajta. Csordás Imre a beszél getés u:án mindjárt elment a tanácshoz és 4 mázsa kukoricára kötött szállítás' szerződést, 144 fc rintos utalványt kapott. így győ zik meg egymást Gyékényesen a dolgozó parasztok. Szollár György, KÉPEK ÖTÉVES TERVÜNK ALKOTÁSAIRÓL VASÁRNAP, 1951 OKTÓBER 14. Mind több és több üdülő várja a dolgozókat, hogy jól elvégzett munkájuk után az év különböző id elében felfrissüli erővel, fokozott lendülettel kezdhessenek újból munkájukhoz. cÁz eltínedt ember & »tett űz esd, vigasztalót Ionul sötét volt a~ égbolt, úgy látszott, hogy nem is fog elállni. A gabonavetés pedig sürget, a batáridő az árpánál, rozsnál lejárt már, jobb, ha a mag ’korán kerül a, földbe, télire jobban megerősödik és jobban bírja ß hideget, jobb termést ad majd■ — Ezen gondolkodott Is. M. bácsi Bolhán, kicsit mérges is volt, még jobban elmélyültek a barázdák barnára égett arcán, szeretett vol~ na meglenni a munkákkal, hogy segíthessen azoknak, akik még nem fejezték be az őszi munkát. Dél feU elállt az eső, de még a mezőre menni nem lehetett, kiment K. bá- . esi a hegyre, hogy leverje a diót. Jócskán lett az is, bizony sokat kellett a póznát emelgetnie. El is fáradt estére kelve a sOk csapkodásban. Este meglátogatta szomszédja, M., sokáig beszélgettek- Kérte, hogy segítsen neki vetni, hogy a may mined előbb a* földbe kerüljön. Közben kukoricát morzsoltak a hízók számára. Két na' fftfon szép hízója van, úgy 110— 160 kilogrammosak. Ezenkívül még I nagyon szép süldője is van. Szél tiszta az udvar, a gondos gazdát dl cseri. Tágas istálló, sertésálak rend mindenütt, mintha nem is parasztudvar lenne. Fél 9 iáján M. szomszéd elmen haza, n®m maradt tovább, hiúbe marasztalták■ —- Jó volna kis bo a pincéből — mondja feleségénél M. szomszéd eltávozta után K. bú esi — meg kellene tölteni a kidre sédéit üvegei, ment bíz‘ elfáradtál! nagyon1 « dióverésben. — Idő sen voKt a era, hogy föléljen K. néni mikor olyan zaj hallatszott, min amikor kéz csúszkál végig az aj tón, keresve a kilincset. Összenéz. nek K. bácsi meg a felesége,, azu tán kiszól: —- Ki az? — Csend. Aztán újra hallik motoszkáld» a: vjíón, most már efősebben. K- bú esi az ajtóhoz ugrik, kilincs után k'-'p de érzi, hogy ugyanakkor kivim öl is megnyomják. 3>$® c'M látásúi és ott áll az ajtóban egy sáros, vi", zGs ruhájú embefr mezítláb, kézémagtól. Keze is csupa sár, majdnem könyökig, — Jó estét bátyám — köszön az idegen. — Mi sző! hozta ide magút? — válaszol K. bácsi. — Nem látta azt a világot, ami imbolyog ,az ember előtt? Az után jöttem, az csalogatott egész idáig. — 1 lápfény? — mondja K. bácsi — a lidércfémj az nem csalogat, qz csak mOse. — Honnan jött? •— kezdi mOst már nagyon is határozottán K. bácsi. — Iluszinyában szedtem kukoricát, aztán eltévedtem, — Ekkor már tisztában volt K. bácsi azzal, hogy kivel áll szemben. Huszinyova határos Bolhával, átjönni csak úgy lehet, ha onnét útról segítik az illetőt. Tudja ezt jól K. bácsi— Hol lakói — kérdezi mo-st már tegezve. ■— Kalinouácon, oda nősültem, érv magam Kiscsernyováci voltam. Elöntőit a víz bennünket, nincs- semmink seont, ígyi jöttém Husúnyőia kukoricát szedni és eltévedtem -a szőlőhegyeikben. — Megkínálja cigarettával K. bácsit és nagyon úgy akart viselkedni, mint aki egyenes úton jár. Cipawítáíái nem fogadja el K. bácsi, ellenben kivetette vele a csomagol, ami a ,vendég" zsebét nyomta. Egy nagy konzervdoboz volt■ Ekkor már kezdte elveszíteni maga földit uralmát, hasonló) lett lassan az őrülthöz. TekmtgSteít körül, rossz helyre került éne zto, itt nem kap segítségét. I — Gyere velem — mondja K. báési és veszi a kabátját, de szemmel tartja az idegent. — Hová? — kérdi az elfehérc-dve. — Oda, ahova való vagy! — Nem akar menni, könyörgésre fogja, hogy csak eltévedt, hadd mehessen el, engedje 1 szobádon, de a másodszori erélyes | felszólításra elindul. Kilép az aftén i />. bácsi, felveszi a jó éles baltát l a vállára és elindulnak- Tito• ügynö- ( ke három lépésre jár előtte. Sötét ■ í van. Az ügynök körülnéz, die hall-j ja rí határozott hangot hála mö- jj goit: — Ne tekingess, hanem menjj ben tartja a csupa sár kukám sót. egyenesen, mert megmutatom, *o*| Zsebei piptS'oémk enilmmi cső- gyem kell a hozzád hasonlóknak 1 j menni. — Hamarosan öss-zetaláil- j koznak V. M-al. I ö is Imegnézte jól a kémet és | ajánlotta, hogy elmegy és hívja a határőr bajtársakat. Meg is jöttek hamarosan és átvették a kémei. K. bácsi elégedetten ment velük. Engedett a keze kicsit a balta nyelén — most már lehet, mert a bajt-ár sak is itt vannak. — R. bajtárs- megdicséri Jó munkát végzett. Büszke is rá K. bácsi, hogy megr akadályozott egy kémet tevékenységében hazánkban. Tiióék minden aljasságra képesek. £<zt a 25 e-m&eit sem azért dobták át, hogy csak úgy sétáljon itt, hanem kémlelni erőnket, eredményeinket és az volt a célja, hogy elégedetlenséget szítson a- dolgozók között. Bolhó dolgozói ismerik a jugoszláv ncip riyo- mOrúságOs helyzetét, hiszen közvetlen határosok. Arról pedig, amit dolgozóink saját szemükkel látnak, Tito helyi ügynökei, a kulákok, volt csendőrök, a régi rendszer hű szolgálói ellenkezőjét nem tudják bebizonyítani. — Ez a véleménye K. bácsinak. ii. (jáCré-Í családja szorgalmas család. Végezlek mindßn őszi munkával, letörték a kukoricát, felszedték « burgonyát, a répát- Elvetették a gabonát is. Annyira fontosnak tartották az őszi munkákat, hogy a szürettel sz-m törődtek, csak akkor szedtek a szőlőből valamennyit, m i kor I mást nem lehetett csinálni. Most szár etelnek, a fogattal pedig a falu dolgozó parasztjainak segítenek, azoknak, akik gyengébb erővel vannak. Most már csak a mélyszántás és a trágyahordás van visS’za a munkákból. Bő termést takarítottak be, K. bácsi jól megmunkálja 8 hold földjét. Be is adta a kukoricáját, gabonáját. Nem tartozik semmivel. De már azt tervezi, hogy a tavaszi munkáknál is az elsők között lesz. (V. p-né.) Száz tehén befogadására alkalmas tehéuís tálló. Az; ötéves terv folyamán új iskolák építésével, körzeti iskolák létesítésével gondoskodunk arról, hogy a falusi' *és tanyai gyermekek ma.ö -safeb színvonalú oktatásban részesüljenek. A körzeti iskolákban szaktanárok vezetésével készülhetnek fel a tanulók a közép- és főiskolai továbbtanulásra. Szarvasi msimiöző
