Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-25 / 223. szám
8 STARAß NÉP VASARNAP, 1951. SZEPTEMBER 23 MEGÉREZTEM AZ ÚJ MAGYARORSZÁG ÚJ EMBEREINEK LEGYŐZHETETLEN EREJÉT Pudovkin elvtárs, Sztálin-dijas filmrendező nyilatkozata Pudovkin elvtárs, a Sztálin-d'ias Csodálatos emberek voltak mindkét- | az emberi ízlés tükörképe. A szííiek- filmrendező hosszabb időt töltöttten, ugyanabból az anyagból, mélyet nek ez az összeállítása szoros összeA4 nrfUnrrwerrn rrnn 1 ün A c A - •>< A «• ; „ 1. C .• j. 'I ' C í _ 1, . i „ í • _ 1 Magyarországon. Ittartózkodásá nak utolsó napjaiban utazást tett az ország különböző részein. Tapasztalatairól a köve'kezőkct mondotta a Szabad Népnek. — örömmel láttam Dunapentelét, ezt a napról napra, óráról órára növekvő várost. Házai még nincsenek mind befedve, sok tető még befejezetlen, az egész bevetett gabonaföldhöz hasonlít, amely tavasszal, eső .után kivirágzik. De az épületeknél is nagyobb benyomást tett rám az a sok fiatal, életerős, barnára lesült ember, aki ott dolgozik és építi a szocialista várost. Amikor mutatják a terveket, vagy magát Pentelét, már azt is közlik, hogy ezenkívül még mi „lesz” az ötéves terv keretén belül. Megmutatják, hogy mi „lesz” fél év múlva. A mező szélén, egy kis ösvényen megáldunk és máris mutatták, hogy itt „lesz” a Martin-üzem. Megmutatták a leendő kikötő körvonalát. A mérnök, aki vezetett, elmondta nekem, hogy voltak már itt olyan külföldiek, akik nagy érdeklődéssel figyelték az építkezést, tetszett is nekik, de nem hittek abban a szóban, hogy „lesz”. Ezek a külföldiek el sem tudták képzelni, azt, hogy mi a szocialista építkezés, amely nagyon rövid határidőre tervez és ennek ellenére és éppen azért, mert szocialista építkezésről van szó, a legtöbb esetben még közelebb hozza a tervezett időpontokat. Erről lépten- nyomon meg tehet győződni, tlogy az említett külföldi — úgy emlékszem, hollandi mérnök volt, — nem hisz ebben, az annak tulajdonítható, hogy mm számol a munka közben fellépő alkotó erőkkel. Ezekről ennek a hollandi mérnöknek elképzelése sincsen. Ha éppen szeretne is hinni benne, a tudás hiánya miatt nem volt erre képes. Nagy büszkeség fogott el annak láttára, hogy honfitársaim, a szovjet sztahánovisták gyorsfalazási módszerét a brigádok milyen jól alkalmazzák. Meg akartam nézni közéjről ezt a munkát, felmásztam tehát egy készülő ház tetejére. Említették, hogy az ott dolgozó brigádban sok fiatal van. Beszélni akartam egyikükkel. Odajött egy körülbelül 19 éves kislány, kedves, lebarnult arcú, nagyon egészséges. Megkérdeztem tőle. honnan jött. Megnevezte faluját. Négy hónapja d/gozott Dunapentelén. Feltettem a kérdést, mit akar a továbbiakban csinálni, visszautazik-e falura? Ekkor valami rendkívülien határozóit kifejezés öntötte el a leányka arcát. Határozottan felelte: „Nem, itt maradok.” Nem is kértem további magyarázatot, mert határozottságából mindjárt megértettem, miért akar itt maradni. A ház tetejéről mindent lát, ami a vidéken történik, az egész építkezést, egész Dunapentele születését. Látja, hogyan építik a sportpályát, a színházat. az üzleteket, a lakóiiá»akat és nagyon jól megérti, hogy mindez az ő számóra épül. Tudja, hogy megkapja eoben a városban a maga lakását és hogy ebben a városban fog majd élni, amelyet maga épített, saját magának. Ilyesmi soha nem volt tőkés országokban. Ebből a tényezőből született ez a határozottság, mely szájába adta a mondatot: „Itt maradok.” Ez az új Magyarország Ezek a megnyilvánulások az új életnek első hajtásai. Amikor a munka tényleg becsület és dicsőség dolga és a munkások azért dolgoznak, építenek. mert tudják, hogy maguknak dől - goznak, azért, hogy jól éljenek. Megnéztem az épülő, különféle műhelycsarnokokat. Láttam egy helyen három egymáshoz közelfekvő épületet. Az egyik még teljesen be van fedve állványokkal, olyan, mint egy ember, akinek a fejét bekötötték és nem tudni róla, fiú-e vagy lány. A másik két épületen már nincs állvány, rajtuk a telő, csaknem készen vannak. Termeikben már állítják fel a. gépeket, fyiderült, hogy ezeknek az épületeknek megkezdésekor vita merült fel. hogy a régi akadémikus módszer szerint dolgozzanak-e, vagy az új tapasztalatok alapján. A tudósok vitatkoztak^ végülis megá iapodtak abban, hogy kétféleképpen fognak építeni, és ez a verseny eldönti majd, hogy melyik módszer a jobb. Az új itt is legyőzte a régit, mint mindenütt, t-z a három épület példázza a szoc:al;s!a munkaversenyt. Ugyanilyen szellemmel, légkörrei találkoztam a mihályi termelőszövetkezetben is. Napszámosok alakították ezt a szövetkezetét három évvel ezelőtt. Nappal érkeztem ide, a szövetkezet tagjainak nagyrésze munkán volt, de a vezetőséggel azért találkoztam. A párttitkár, idősebb ember, azelőtt napszámos volt. Munkatársa egy igen fiatal ember, aki ebben az évben fejezte be az agrártudományi egyetemet. már ismerek a Szovjetunióból és Dunapenteleről is. A fiatal ágronómus beszélt, felelt kérdéseimre, az öreg tit kár inkább, hallgatott, csak néha szólt bele. Pedig látszott rajta, hogy talán jobban is el tudná mondani a dolgokat, mint a fiatal, mégis csak akkor avatkozott a beszélgetésbe, ha az agronótnus valamit nem jól mondott. Megkérdeztem azután tőlük, hogyan állnak a föld gépi megmunkálásával. Közölték, hogy a gépállomásról jönnek a traktorok, de a traktoristák nem mindig dolgoznak úgy, ahogy kellene. Nem jól tartják karban a gépeket és ennek következtében többször megáll a munka. Gyakran nem elég lelkiismeretesek a traktoristák: az eke sokszor nem fogja a földet, de azért csak hajtják tovább a traktort. Ennek a hibának kiküszöbölésére érintkezésbe léptek a gépállomás vezetőjével, aki rugalmas, okos ember. Azóta a traktoros fizetését az elvégzett munka mennyisége es minősége alapján folyósítják. A traktorista így közvetlenül érdekelve van munkájának minőségében is. Ez a két ember, a titkár és az ag- ronómus jól kiegészítik egymást és a munka egyre jobb megszervezésével biztosítják az állandóan növekvő , jövedelmet. Megmutatták állatállományukat, az új istállókat, melyeket már a legújabb technikai berendezésekkel szereltek fel. Elkezdték mondani, hogy még ez „lesz” és az „lesz” a szövetkezetben és ezt minden kétség nélkül, a legnagyobb bizonyossággal mondták. Mikor kijöttünk a tehénistállóból, megláttam egy sor apró épületet. Elmondották, hogy itt „lesz” a számukra igen fontos baromfitelep. Es én újra megéreztem Pentele szellemét. Jártam Hódmezővásárhelyen, ebben a most újjászülető városban és meglátogattam az agyagedény néhány kiváló mesterét. Néztem, hogyan születik ujjaik között a forgó korongon a művészi formájú agyagedény, melyet mechanikus gépen lehetetlenség előállítani. Művészet ez, amely magában hordja sokszáz esztendő hagyományait, népi ízlését. Az edények festése, színeinek összetétele függésben van azzal a természettel, mély körülveszi a művészt. A magyar kerámiát mindig fel tudom ismerni á színek bátor és gazdag Összhangjáról, a sötét és világos vörös, a zöld színről. Olyan ez, mint a magyar mező, melyet piros pipacsok borítanak be. Olyan érték, ez, mint a népi ének, a nemzeti viseletek hímzése, gyűjteni keli ezeket az alkotásokat, a művészeknek segítséget kell adni. Megismerkedtem egy ilyen nagy művésszel. Fel is jegyeztem, . Csenki Istvánná a neve. Az egész család művész. A férfi maga csinálja az edényeket, a felesége, aki mintegy ötven éves lehet, festi ki. Meglátogattam őket lakásukon és csodálatos műveket láttam, harmonikus festészeti alkotásokat, melyek valóban kiváló művész remekei. De elpanaszolta, hogy nehezen jut hozzá a festékhez, ez akadályozza további munkáiéban. Ajánlom, hogy bocsássák rendelkezésére a festéket, nagyon megérdemli. Még egy hibát láttam itt: a. hódmezővásárhelyi kerámiaüzemben elpanaszolták, hogy a helyi tanács nem ad engedélyt Őt ipari tanuló felvételére." Ezt feltétlenül meg kellene nekik adni, hogy legyenek, akik átvegyék az itt dolgozó mesterek nagyszerű művészetét. Ezekre a népművészekre általában nagy gondot kell fordítani. Voltam a hódmezővásárhelyi múzeumban is. Két tudós dolgozik ott, akik elmondták, hogy én vagyok az első külföldi, aki eljött hozzájuk. „Hatvan éves vagyok — mondta az egyik —, a felszabadulás előtt nem tudtam megfelelően foglalkozni munkámmal, most azonban már minden lehetőségem megvan rá. Ez a szocialista Magyar- ország” Ebből, a néhány szóból megértettem, hogy amit ezek az emberek most megkaptak, soha nem adják oda senkinek. Megéreztem ebből is az új Magyarország új embereinek legyőzhetetlen erejét. És ott a hatvan éves tudós mellett visszaemlékeztem arra a penteiei kislányra, aki olyan határo zottsággal mondta- „Itt maradok". ACSETÉNYI NÉPNEVELŐÉRTEKEZLETRE KÉSZÜL Mélyen a Bakony dombjai között fekszik Csetény, 1600 lakosú község. Magasak a dombok, 13 kilométerre van innen a legközelebbi vasútállomás, de a pártnak, a munkásosztály államának . sokoldalú segítsége mégis eljutott Cseténybe. Csinosodik, gazdagszik a falu, egyre jobban, vidámabban élnek a lakói. Ennek az újarcú falunak a gazdája, a falusi párttitkár, Németh Mihály elvtárs, Nemrég-, jött haza a munkából, s most otthon, a szobájában dolgozik tovább. Asztalán újságok, a párt- és kormányhatározatok. nyomtatásban megjelent példányai fekszenek: a párttitkár népnevelőértekezletre készül. Még hozzá igen alaposan kell felkészülnie. Elmaradtak: a falu csak 83 százalékra teljesítette terménybeadási kötelezettségét — s most új feladatok is várnak már rájuk. Mi volt a hiba? Ezen gondolkodik Németh elvtárs. Hiszen 52 népnevelő végezte a felvilágosító munkát. Kommunisták és-pártonkívüliek, 150%-ná’ egyikük sem teljesített kevesebbet a beadásban és van köztük olyan is, aki négy és félszeresét adta be a kötelezőnek. A példamutatásban nem volt hiány — más hiányzott a sikerhez. Nem mutatták meg eléggé a dolgozó parasztoknak, hogyan változtatta életüket derűssé, napfényessé népi demo kráciánk, mennyi mindent kaptak és kapnák az ötéves terv során a dolgozók államától. Talán azért nem be széltek erről, mert azt hitték, mindenki látja azt a sok újat és szépet, amit a falu kap nap mint nap. Csakhogy mindez megszokottá vált, s a dolgozó parasztok már el sem tudnák képzelni másképpen. A jólétben ha mar felejtjük a régi rosszat. Ezért tartja fontosnak Németh elvtárs, hogy a népnevelőkkel részletesen megismertesse az ország — és a falu. az egyes gazdák gyarapodását, fejlődését. Nagy munka ez. Németh eivtárs egyedül fel se tudna készülni erre az értekezletre. Ezért igénybeveszi a népnevelők. a földmüvesszövttkezetek dolgozói, tanácstagok segítségét. Ök tudják, nii mindent vásárolnak a falu dolgozói; hány tehénnel és egyéb jószággal gyarapodott egy-egy gazdának az állatállománya; kinek a fia, lánya jár felsöiskoiábat így alakul ki Németh elvtárs beszámolója, amelyet A tervkölcsön-húzás után Barabás Lázárnak, a Ganz Vagon egyik lakatosának kifizették a névértéket, kétszáz forintot. Amikor hüvelykujja és, mutatóujja között megropogtatta a két százast, ráismert: ez az ö Barabás Lázár kétszáz forintja amelyet aztán az ő mellüknek szegeznek. A. londoni kikötőmunkások ép- úgy tudják ezt, mint a newyorki bcjrrabszolgák, pénze. Még ha följegyezte vagy az elnyombrodo tövolna a pénz sorozatszámát, akkor sem érezhette volna bizonyosabban. Barabás Lázár forintjai két esztendővel ezelőtt elindultak az országban és visz- szatértek hozzá. Olyan ez, mint amikor a szív a vért az erekbe továbbítja és a vér keringeni kezd. A szervezet erős, működő, dobogja, lükteti az életet. így történik ez Barabás Lázárral és a többi magyar dolgozóval. Mindennapi história. ★ A tőkés világban azonban egész másképpen van ez. OH a pénz mindig a tőkéseknek ..forog". Ott a pénz a terror, az elnyomás, a. kizsákmányolás, az uzsora bunkója lesz. A dollár, a frank, a font. p líra milliói és miltiárdjai valójában sosem cseréltek gazdát, Sosem jutottak azokhoz, akik vérükkel, verítékükkel. kínos munkájukmegek Olaszországban, Franciaországban, Nyugat- Németországban, szerte a kapitalista országokban. A mi népűnk is évszázadokon át ezt a nyomorúságot, nyögte. Régi ári közmondás: pénz beszél, kutya ugat. Ez a töke. erkölcse, ez a töke világnézete. De van. a pénznek más útja is. Más értelme is. Mi megtanultuk ezt az új értelmet. Nálunk már nem a pénz beszél, hanem az emberek és az alkotások. Nálunk nem övezi titok a fillérek és forintok sorsát. Barabás Lázár, a Ganz Vagon lakatosa egy ember a milliók közül. Figyeljük csók meg az ö kétszáz forintjának történetét. Még csak három esztendeje dolgozik a gyárban, de úgy jár ez üzemek széles utcáin, a dörgő, csattogó műhelyek között, mint kai e pénz igazi fedezetét a*at szutolalujaban. Pedig - - - - messze született. Erdélyben, a havasok' között, egy Vulkán. nevű. községben. De meggyökeresedett itt a gyárban, megismerte a hatalmas gyártelepet és megszerette embereit is. Az 523-as .műhelyben a bányamozdbnypkon > dolgozik. Ezek a gyors, kicsiny mozdonyok, amelyeket elektromosság hajt, ugyanadták. Mcggyüródött, mocskos lett ez a pénz, s végül — kikötött a City. a Wall Street, a Vatikán páncélszekrényeiben. Reszkető, mohó, kegyetlen kezek forgatták, továbbhöm- pölygették a spekuláció csatornát, elnyelték a munkásárulók zsebei, a háború és a halál feneketlen útvesztőd. Kocsmák és kártyaA bányamozdony-részleg- ben brigádot vezet. Huszonhat esztendős és már megtalálta a maga útját. Ezt érezte akkor is, amikor vacsoránál ütve a kisorsolt névértékről esett szó. A felesége közölte vele a hirt, ő olvasta először az újságban. S egy kicsit biggyedt is az ajka. „Any- nyit kaptunk, amennyit kölcsön adtunk". Valahtogy ilyesféle ránc rajzolódott a száia köré. Mostanában született gyerekük, kisfiúk, S ^persze azon gondolkodik, hogyan vásárolhatna még többet gyerekének, mivel díszíthetné otthonát. A férfi nem válaszolt mindjárt az asszony ajk- biggyesztésére, hanem aztán később mégis szöba- ' hózta a dolgot. A kétszáz forintról beszélt. — Tudod-e — mondta —, hogy, amikor én kölcsönt jegyeztem, akkor hétszáz forint volt cl. keresetem? Most meg ezerkétszáz. Aztán meg idefigyelj! Azt se feledd el, hogu amikor összeházasodtunk, az édesanyádhoz mentünk lakni . Kispestre. Most pedig lakást kaptunk itt, a Belgrád-rakparton, a Duna mellett. Mit szólsz ehhez? Hetyke kedvességgel kér-1 dezte ez*, mint aki biztos a dolgában. — Hát ha már erről van szó, beszélj a két öltönyödről, am:t magadnak csinálzár másnap a műhelyben, amikor Andriskó Gáborral, jóbarátjával beszélgetett —, fogadni mernék, hogy az én kétszáz forintom eljutott Penleléra is. ★ A kétszáz forint riagy utat tett meg és igaza volt Barabás Lázárnak, járt Pentelén is. Nagy országjáró ez a kétszáz forint, mert Túrkevén is találkozhattunk vele; ott, ahol sok-sokezer hold termelőszövetkezeti földön pirosszínű kombájn takarította be a termést. Es elmondhatná ez a 200 forint, hogy tanúja volt, amikor az elmúlt két esztendőben 443 faluban gyulladt ki a villany. Es persze, hogy járt Inótán, meg Ti- szalökön, meg a budapesti földalatti vasút építkezésénél. Az ö kétszáz forintját elvitte az ország vérkeringése mindenfelé. S járt a kétszáz forint Özdon is, ahol tizenegy és fél nap alatt építették fel a Béke- kohót, járt a csepeli gyorsvasát építésénél, járt azokban a bányákban, ahol Barabás Lázár apró mozdonyai világítják meg okos villanyszemükkel jövőnk útjait. Barabás Lázár visszakapta mnsi a kétszáz forintot. De tudja, hogy szerény kölcsöne. csakúgy mint munkája, megmaradt, örökre megmaradt a duna- pen'elei fehér házakban, az épülő vasműben, az , erőművek duzzasztógátjaiban, a. kátyúk helyére épített bekötőutakban, az új autóbuszokban, a csupanapbarlangok, menhelyek, meg csak megkönnyítik a bákegyes perselyek gyűjtőt- nyászok életét. Nemrég, a tattál. Meg a ruháimról, fény iskolákban, új szülő- Mert az is ide'artozik. otthonokban. Barabás Lá— A gyárban is sok zárék-kétszáz forintja vas ték. szívták a szegény ember, a munkás garasait — a lökéseknek. így van ez ma is a kapitalista államokban. A koreai anyákat, gyermekeket pusztító imperialista csatahajók, repülőgépek, páncélosok a népek kisajtolt filléreiből szü„Donyeci bányászokat" nézte meg Barabás Lázár a moziban. feleségével. „Ezek olyanok — mutatott a száguldó mozdonyaira h felesége — mint amilyeneket ti csináltok." Barabás Lázár szeretettel kiigazította az asszony szavait: leinek A dolgozók fillérei- „Éppen fordítva van. A bői gyártják azt a kést, mieink olyanok, mint ezek." minden megváltozott. En bizony gyakran megáitok az úi gépműhely előtt és megnézem az asztalosmű- helyt is, meg a bölcsödét, amely most épül. .. Azért a kétszáz forint útja továbbra . is izgatta őket — Fogadni mernék — bizonykodott Barabás Lábetonná vált, acéllá vált Kohó meg szén lett belőle Síi őke mente lelt belőle és konzervüzem. Ablaküveg lett belőle és mozaikpadló a kultúrteremben. Bárhol is jár ezentúl Barabás Lázár meg a felesége, a sajá* kétszáz forintjával találkozik Vészi Endre a keddi népnevelő értekezleten mond majd el, ilyenformán: Mintegy hat és fél évve! ezelőtt takarodtak ki a faluból is a hitleri- és a horthyfasiszta bandák és Velük együtt Holicser Károly 1500 holdas földbirtokos. Holicserrel együtt eltűnt az az idő, amikor a gyermekek 20 filléres, a felnöEek 80 filléres napsiám- bérért dolgoztak virradattól éjszakáig. Ezt a földet a reform során felosztották 219 hajdani szolga, nincstelen zsellér között, akik most 3—4 tehenes dolgozó parasztok. így kezdődött Csetényben az új étet. A falu dolgozóié lett a Holicser-kás- téiy, kilencholdas, gyönyörű parkjával együtt. Itt a százados fák alatt pihennek vasárnap az öregek, táncolnak a fiatalok,, játszanak a gyerekek. A felosztott föld, a barázdát mélyen hasító traktor ekéje, a nemesített vetőmag, az olcsó műtrágya csakhamar meghozta a gyümölcsét. A dolgozó parasztok mind több terményt tudnak eladni jó áron, s ilyenformán egyre több iparcikket vásárolhatnak. Erről tanúskodik a földművesszövetkezet boltjának forgalma. (Ide maga Németh elvtárs ment el, megérdeklődni az adatokat.) 1950. márciusában a szövetkezet havonta 57.000 forint értékű árut adott ei. Azóta ez a szám rohamosan emelkedett. A nyári időszakban már elérte a 100.000 forintot, decemberben pedig 180.000— 200.000-re nőtt a forgalom. Ez a növekedés azóta is tart. Mit vásárolnak ma a dolgozó parasztok Csetényben? , Csak néhány példát sorol majd fel Németh elvtárs a népnevelőknek: 1950-ben sok egyéb között nyolc rádiót, 25 kerékpárt, két varrógépet, tíz tűzhelyet. 1951-ben, csak szeptemberig már 30 rádiót, 3,0 kerékpárt és 20 tűzhelyet vásároltak a cse- tényiek. Ezenkívül sok gazdasági felszerelést, szecskavágók ekét, stb. Továbbá: rengeteg textilt, szövetet; A földmüvesszövetkezet polcain, raktárában most is 300.000 forint értékű áru várja a vásárlókat. De nem sokáig várja. Az idei bő termés jól fizet, van miből vásárolni. , Még sokkal nagyobb „beruházásokra" is telik a falu dolgozóinak. Tanúskodik erről a sok szép új ház is. 1945 óta 40 új ház épült a községben, tizenkettőt pedig most építenek. Hatalmas fejlődés ez, his?en a múltban, 1935-től 1945-ig, tíz év alatt mindössze 12 ház épült Csetényben. Most még jobban megnövekedett a vásárlóerő a faluban: sokan nyertek a tervkölcsön- és békekölcsön-sorsoláson 1000, 500 és 300 forintokat. De nemcsak ők. a nyerők. Sókat nyert az egész faiu. Az új gépállomás. a vándormozi, a kultúrház az egész falu nyereménye. Ezekben benne^van az a 19.000 forint terv- kölcsön, amit a> dolgozó parasztok 1949-ben és az a 20,000 forint békekölcsön, amit 1950-ben jegyeztek — bár ez kicsiny töredéke csak annak, amit államunk 'a község felemelkedésére fordított. : . Kevés lenne egy népnevelőértekezlet, hogy felsoroljuk a falu összes „nyereményeit", de néhányat nem árt az emlékezetbe idézni. Azelőtt, ha valaki Csetényből Pestre akart utazni, 25 kilométert kellett gyalogolnia a legközelebbi pesti vonalon fekvő vas- útállorríásig, Bodajkig. Most autóbusz közlekedik Bodajkra, megszűntek a hosszú, izzasztó gyalogutak, A kultúra terén is hatalmasat fejlődött a község. Ahogv fi falubeliek is mondják,, azelőtt jóformán csak két könyv volt a faluban: a biblia és az pdó- könyv. Nagyon is elég volt ez Horthyéknak, Holicser földbirtokosék- nak, hogy sötétségben tarthassák a népet. De a nép állama nem így akarja: 1951-ben már nemcsak könyvtára, hanem 35.000 forintos köitséggef felépüit kuitúrháza is van a faiu dolgozóinak. Vasárnap itt szórakozik a falu apraja-nagyja és az idősebbek is igyekeznek pótolni, amit a múlt rendszer elvont tőlük. Így gyűjti, össze Németh elvtárs a népnevelők számára az érveket, így mutatja meg sokoldalúan a község fejlődését, a dolgozók jólétének emelkedését. És rámutat, hogy valamit vis$za is kell törleszteni ebből a hazának: munka és áldozat szükséges, ahhoz; hogy a faiu ötéves terve is megvalósuljon amelynek során a község új. iskolát kap és a falunak abba a részébe, ahol még nincs, bevezetik a villanyt, állomást és állandó mozit létesítenek. A párttitkár biztosítja a népnevelők pontos területi, beosztását is. így indítja harcba, felvilágosító, meggyőző munkára az ő 52 népnevelőjét, így mozgósítja Cseténv község dolgozó parasztságát még nagyobb eredmények elérésére. Török László