Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-25 / 223. szám

SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1951. SZEPTEMBER 23 A szovjet küldöttektől tanulnak a túrkeveiek A szovjet mciőgazdasági küldöttség A szovjet mezőgazdasági küldöttség egyik csoportja meglátogatta a balmaz­újvárosi Lenin termelőszövetkezetet. A jaltai kerületből, való Rozs nova Pelovéja Ivanova, akit kétszer tüntettek ki Lenin-renddel, a Szocialista Munka Hőse büszke címének viselője és Robegyuk Jakov Sztyepanovics, Lenin-renddel kitüntetett kolhoz-brigádvezető, a Szocialista Munka Hőse, érdeklődéssel hall­gatja Mclnár Ferenc agronómust. Válaszkép elmondották a szovjet elvtár­sak: hogyan lehet a mostani 45 miÉsa helyett 120 mázsa kukoricát termelni egy holdon. Otthonosan mozog a- szobában, mintha csak saját gépállomásának valamelyik brigádjánál járna. . Len­dületesen, részletesen magyaráz, Kun Gábor brigádvezetőtől megkérdezi, hogyan készítik el a növénytermelő- brigádvezetővel közös tervüket, ho­gyan és milyen időközönként adja át a traktorosbri'gad a munkát a nö­vénytermelőknek. Jelen van-e mindkét brigádvezető a munka átvételénél? Kun elvtárs mindenre felel; hol azt, hogy majd megvalósítjuk, hol pedig azt: ez már megvan. Faragó Károly traktoros, aki 170 százalékot teljesít a szántásban, izga­tottan, hol egyik, hol másik oldalára áll Vjacsenko elvtársnak. Végülis a brigádvezetőnek súgja oda, hogy meg kellene érdeklődni a vendégtől a vető­gépkapcsolásokat. Kun elvtárs rögtön meg is kérdezi: —- Az elvtárs gépállomásán hogyan kapcsolják össze a gépeket? — a tol­mács lefordítja a kérdést, Vjacsenko elvtárs ■ magyarázni kezd. Vonalakat húz a kezével a levegőbe, tenyerére rajzol, majd a padlóra, de mégsem igen értik, mit mond. Még a> tolmács sem boldogul a szakkifejezésekkel. Végül eszébe jut valakinek a tábla Vjacsenko elVtars krétát vesz és raj­zolni kezd. Megismerni a vetőgépeket s jól látni, hogyan kapcsolódnak a traktorhoz. A traktorosok hallgatják áz. előadást, nézik a rajzot — tanul­nak. négy csoportra oszolva járja az or szagot. Az „északtiszántúii csoport’ első útja Túrkevére vezetett. Déltáj­ban. érkeztünk tneg. A fogadás után a Vörös csillag elnöke, Lovas elvtárs aki a magyar parasztküldöttséggel járt a Szovjetunióban — ismertette termelőszövetkezetük történetét. Sok mindenről esett szó áz ismerte­tőben, a szovjet elvtársaknak mégis akadt kérdeznivalójuk. Megkérdezték, mennyi a fejési átlag, hány brigád van, milyen brigádok ezek, van-e pél­dául takarmánytermelő brigád, hány vezetőségi tag vesz részt a termelő­munkában, a vezetőség tagjait meg­bízták-e a gazdaság egy-egy részlegé­nek közvetlen irányításával? Subladze elvtárs, a küldöttség vezetője arról érdeklődött, hogy milyen jövedelem­ben részesülnek az agronómusok. — Havi fizetésük van — kapta meg a feleletet. <— Es ha a szakirányításukkal-’ mű­ködő brigádok túlteljesítik a iervet, jár-e nekik jutalom, illetve ellenkező esetben kevesebb fizetést kapnak-e? — Nem — feleli Lovas elvtárs. A szovjet elvtársak csóválják a fe­jüket: így nem jól van, hiszen juta­lommal is ösztönözni kell az agronó- musokat. A jelenlevő termelőszövetke­zeti vezetők és tagok pedig most, Sub­ladze elvtárs egyszerű kérdései nyo­mán jönnek rá, hogy náluk csakugyan nem jól van így. Lovas elvtárs meg- jegyzi, hogy jövőre az agronómusok is szövetkezeti tagok lesznek és jó teljesítményük után éppen úgy része­sülnek majd prémiumban, mint a brigádvezetők és brigádtagok. Jaickaja Kszénia Ivanovna, a sztá­lingrádi kerületben levő umirzsneszki Vorosi'ov kolhoz elnöknője azt kérdezi meg: milyen arányban vonták be a nőket a vezetésbe? Mindössze három női vezetőségi tag van. — Ez bizony kevés — állapítják meg a szovjet elvtársak, de maguk a keviek is. Ezen változtatni kell. A küldöttség tagjai közt van Kekin Petrovics Vjacsenktj elvtárs is, a kurszki terület ribino-budszki gépállo­másának igazgatója. Vjacsenko elv- társ igen csendes, szerény ember. Ala­posan megnézett mindent, amerre csak járt, de nem igen beszélt. Most Ci- venko elvtárs, a vendégcsoport veze­tője bemutat neki két magyar gépállo­mási vezetőt: Sándor Ferencet, a hely­beli gépállomás politikai osztályának vezetőjét és Árvái elvtársat, a gépál lomás vezetőjét. Vjacsenko elvtársnak megélénkül a szeme, fürgén odalép Sándor elvtárshoz, kezet ráz vele, át- öteii: „Nagyon jó, nagyon jó" — mondja egyre. Azonnal karonfogta a két magyar elvtársat, s máris kérte, menjenek el megnézni a gépeket, a rrvári szállásokat, a traktorosokat. | A nyári brigádszálláson 1 k“z^ ho^' autóból, — az első szava jó tanács volt. Látta a földön lévő, üzemanyag­gal teli hordókat s már mondta is: nálunk a nyári .,szállásokon vermet ásnak az üzemanyagos hordóknak, a vermet befedik, ajtót tesznek rá. így az üzemanyag nincs kitéve a nap me­legének és nem is tűzveszélyes, mint így a szabadban. A szállást is megnézi: három egy­beszabott, ácsolt ágy, a falakon pla­kátok,' versenytábla-. Sorra kezetráz a traktoristákkal, akik éppen készül­nek az éjjeli'szántási műszakra. — Jó szállás — mondja. — De .hol a könyvtár? Amikor megtudja, hogy a gépállomásnak van könyvtára, élén­ken helyesel: „A traktorosnak állan­dóan tanulnia kell, így megy mindig jobban a munka.'' — 35 lóerős traktornak 2300 kiló a vonóereje — írja fel a számot —, a traktor tehát elhúz két 700—700 kiló vonóerőt igénylő vetőgépet. Ez 1400 kiló. Jöhet még utána hat borona, 50—50 kilóval. De ez még mindig csík 1700 kiló, bátran hozzákapcsolha­tunk még egy kisebb szélességű vető­gépet is. I Egy-kettőre kiszámítja 1 dv^csen![° hogy ai három vetőgép 9 méter széles­ségben vet, s mögé lehet kapcsolni a boronát, ugyanolyan szélességben. A kapcsolást 9 méteres tengelyen — két végén kerék van — lehet meg­oldani. A két harmincsoros vetőgép két oldalt, a harmadik kisebb vetőgép középen kapcsolódik a 9 méteres rúd­hoz, úgyhogy hátrább áll a két szélső­nél. Ezután jönnek a boronák. — Látjátok, hogy kerekek nélkül j nem lehet kapcsolni — mondja a gépállorhás vezetője. S örül, hogy végre megvan a megoldás. — Már akár holnap hozzákezdhe­tünk, megcsináljuk — mondja Kun elvtárs. — Nincs hozzá vas, anélkül nem megy. Mikor Vjacsenko elvtárs meghall­ja, hogy a vas okoz problémát, mo­solyogva mondja: „Nem kell ahhoz vas! Lehet azt egyszerűen fából csi­nálni. Mi otthon néhány óra alatt elkészítjük.” Ezt a gondot is levette, tehát a vál­lukról, holnap már hozzá is kezdhet­nek néhány kapcsolószerkezet elkészí­téséhez. Kerék és faanyag van elég. S ahogyan hamarjában számítják, há­romszoros teljesítményre képesek vele* lényegesen csökken az üzemanyagfo­gyasztás és jóval, hamarabb teljesítik az őszi szántás-vetés tervét. A kis csoport kilátogat a munka- kerületre is megnézni a szántást. Vjacsenko elvtárs végigpillant a ba­rázdákon, nézi az eke nyomát, szem­mel méregeti, hogy milyen mélyen szántanak. A traktorral is meg van elégedve, körüljárja, hallgatja a hang­ját, s megjegyzi: ,.Jó traktor". Mo­solyog, majd utána teszi: „Sok ilyen kell és mindegyikhez jó traktoros". Mielőtt visszafelé, indulna, még kér­dez néhány dolgot és felel az érdek­lődőknek. Elmondja, hogy náluk a traktorosok a kolhozoktól munkaegy­ségben kapják a fizetésüket és ha jó talajmunkájuk nyomán terven felül termelnek, külön prémiumot is kap­nak. Majd elbúcsúzik. A traktorosok úgy integetnek utána, mintha leg­kedvesebb hozzátartozójuk utazott volna el. {A küidöttség tagjai / v3&tSiiag gazdaságát, s este a kultúrházban számoltak be tapasztalataikról. Jaicka­ja Kszénia Ivanovna a nők munkába való bevonásának jelentőségéről be­szélt. — .4 mi kolhozunkat hozom fel pél­dának. Nekünk súlyos veszteséget , oko­zott a gaz fasiszta dúlás — mondotta. — A munkaképes férfiak egy része el­esett, ránk, asszonyokra maradt a kol­hoz munkája, vezetése. A 212 család­ban a háború után mindössze 162 munkáskéz maradt, ebből csupán 60 férfi. 3200 hektár volt akkor a fér áté­lünk, ezt a gépállomás segítsége és. jó munkaszervezése nélkül nem tudhik volna megművelni. Két szántóföldi növénytermelő, egy fakormányos, egy zöldséges brigádot szerveztünk. A brigádvezetők nagyrésze nő, mint ahogy nő az elnök, a raktáros, a juh- tenyészlő, a zöldségtermelő és a 'fa­ültető brigád vezetője, a tejtermelő gazdaság és a sertéstenyésztőtelep ve­zetője is. A kolhoz ügyeit tehát az asszonyok intézik, s hogy nem rósz- szül, azt mutatja az is: az idei ter­méshozamra vonatkozó tervünket más- félszeresére teljesítettük. Az asszonyok jól dolgoznak. Nem egy közülük ki­tüntetést kapott jó munkájáért, van aki' a Szocialista Munka Hőse. Az asszonyok sokszor a férfiakénál is na­gyobb eredményt érnek el. Ezért kell bevonni a vezetésbe és minden munka- terű létre a nőket. Ha ez megtörténik a Vörös csillagnál is, biztos, hogy még 'jobbdá 'megy majd a munka. A küldöttség több más tagja is el­mondja tapasztalatait. Vaszilij Timo- fejevics Csernyehko zootecfinikus, az állattenyésztési munka jobb megszer­vezésére tesz javaslatot, Borin elvtárs a jó vezetésről és a traktorbrigádok jó munkaszervezéséről beszél. Hosszú lenne elmondani azt a ren­geteg tanácsot, amelyet a szovjet elv­társak a beszélgetés során felmerülő kérdésekre adtak. Csak egy délutánt töltöttek a Vörös csillagnál, mégis gazdag útmutatást adtak:. hogyan lép­jenek tovább minél nagyobb lépéssel. Csontos Gábor Miért akadozott Hajdú megyében a kukoricabegyüjtés? Cseng a telefon. Ambrus elvtárs, a hajdumegyei pártbizottság mezőgazda­sági osztályának vezetője felveszi a kagylót. A hajduszoboszlói pártbizott­sággal beszél. A begyűjtésről van szó és Ambrus elvtárs elmondja: gondos kódjának minden népnevelő munkába állításáról és arról, hogy előre meg­határozott házakhoz, tervszerűen osz- szák be őket. Es végezetül hozzáteszi: „Vigyázzatok, nehogy túlzásba vigyé­tek a kukorica begyűjtését." E szavak hallatára azt hiszi az em bér, hogy a beadott kukorica már el sem fér a magtárakban. Már idefelé az úton is látni lehetett, hogy mindé nütt kiváló a kukoricatermés. A dol­gozó parasztok azt mondják, hogy 20 —30 mázsát is megad holdanként és az is látszik, hogy a hajdúi nép vl dáman, szaporán dolgozik: mindenfelé törik a kukoricát és amint az a jelen­tésekből, becslésekből kiderül, 40 szá­zalékig be is hordták már. „A dolog megy, mint a karikacsa­pás” — így látszik első pillanatra. A valóság azonban egészen mást mutat, Hajdú megyében húszadikáig mind­össze 1.9 százalékát teljesítették a ku korica begyűjtési tervnek, miközben a kukorica 40 százalékát már letörték és behordták. Ennek az a magyarázata hogy Hajdú megyében rendkívül súlyos mulasztás történt a kukorica begyűjtésével kapcsolatban. Ezért az állami szervek, a tanácsok felelősek. De vájjon a megyei párt- bizottság, a járási pártbizottságok és a községi pártszervezetek mit tettek a tanácsok munkájának ellenőrzésére, irányítására, különösképpen pedig po­litikai alátámasztására? Felfigyeltek-e az elmaradásra, kérdőre vonták-e a mulasztásokért felelős tanácsokat, megmutatták-e nekik, mi a helyes teendő, mozgósították-e megfele­lően a kukoricabegyüjtés érdeké­ben a népnevelőket, felhívták-e a kom­munistákat példás kötelességteljesí- tésre? Mindebből vajmi kevés történt meg, A súlyos elmaradás egyik főoka, hogy a megyei pártbizottság lebecsüli, hanyagul kezeli az állami tervet. Tar valv éppen a. kukoricabegyüjtésnél nem teljesítették azt, amit az ország el­várt a megyétől. Es most ahelyett, hogy jóelőre számbavették volna a ta­valyi szégyenteljes elmaradás tapasz­talatait, tanulságait — ismét elhanya­golják a dolgot. A megyei pártbizott­ság nem készített munka-tervet a kan­nások bepvüjtésének előmozdítására, biztosítására. A tanács készített ugyan ütemtervet arra, milyen mennyiségek­nek kell meghatározott időpontra a raktárba kerülni. Ez az ütemterv azonban maga is jó példája annak, hogy a begyűjtési törvényt nem ve­szik elég komolyan. Szeptember 16-ig az összkötelezettségnek 2 százalékát, 17 és 23 között négy százalékát,. 24 és 30 között öt százalékát akarják csupán begyűjteni. A begyűjtési tör- vénv előírja, hogy a kukoricát a tö­réstől számított legfeljebb nyolc napon belül be kel! gyűjteni. Ez az ütem­terv mégis arra a feltevésre épül, hogy a begvüités messze elmarad a betaka­rítástól. Erre a hibára 'a- megyei párt- bizottságnak fel kellett volna hívnia a tanács figyelmét. A hibák másik oka: Hajdú megyé­ben nem értették meg, hogy a kuko­ricabegyüjtés komoly politikai feladat. Ezért ű kukoricabegyüjtást „félvállról“ vették, azt a gabonabegyüjtés mellett mellé­kesen és elsősorban adminisztratív rendszabályokkal próbálták megol­dani. Erre mutat Ambrus elvtárs vé­leménye, amely Szerint a kukoricabe^ gyűjtés jól indult meg és csupán a raktár biztosítása okoz gondot. A politikai feladat lebecsülését mutatja, hogy az agitáció úgy­szólván teljesen háttérbe szorult. A központi járás agit.-prop. titkára például maga sem ismeri a kukorica szállítási szerződéskötés előnyeit. En­nek következménye, hogy úgy bocsá­tották útjukra a községekbe kiküldött ■instruktorokat, hogy nem beszél­tek előttük az agitáció konkrét érveiről, egyebek között a szállítási szerződéskötésről sem. Az instrukto­rok többsége maga sem tudta, hogy a C vételi jegyre beadott kukorica után 25 forint értékű pamutáru és lábbeli vásárlására jogosító utalvány jár, a szállítási szerződéskötésnél pedig 35 fo­rint értékű, hasonló iparcikkutalvány és tízforintos felár. Ezekután nyil­vánvaló, hogy a központi járásban, a kukoricabegyüjtésnél. „üresen jár” a népnevelő-gépezet, hiányos, politikai­lag szegényes az agitáció. A pMitikai munka elhanyagolásának, lebecsülé­sének egy másik megnyilvánulása, • hogy a megyei pártlap szeptember hó 11 és 20 között mindössze néhány sort közölt a kukoricabegyüjtésről, a szerződéskötés előnyeiről és csupán egy község versenyfelhívását ismer­tette. Annak ellenére, hogy ilymódon nem a politikai munkát, hanem a külön­böző adminisztratív rendszabályokat helyezték előtérbe, még ezeknek a végrehajtásában is rendkívül sok hiba van. A törvény előírja, hogy azokat a termelőket, akik a kukoricatöréstől számított nyolc napon belül nem ad­ják be a kötelező mennyiséget, meg kell büntetni. Éppúgy, mint a gabo­nánál, nyolcnapos késés esetén öt, 15 napos késés esetén 10 százalékkal kell felemelni beadási kötelezettségü­ket és a további késés súlyosabb bün­tetéssel jár. Ennek ellenére a közsé­gek egész sorában egyetlen esetben sem történt ilyen büntetés, jóllehet a beadás messze elmaradt a kukorica betakarításától, amely a hónap eleje óta nagy ütemben halad. A kukorica átvétele körül is igen súlyos visszásságok tapasztalhatók A megyebizottságon még ma sem tud­ják, honnét, honnét nem — de a ter­ményfelvásárlók között úgyszólván mindenütt elterjedt az a hír, hogy „kukoricát szeptember 15 előtt nem szabad átvenni." Sok esetben megtör­tént, hogy kötelességtudó dolgozó pa­rasztokat — akik rakott kocsival áll­tak a földművesszövetkezetek előtt, hogy teljesítsék kötelezettségüket — elutasítottak. Szeptember 11-én a me­gyei pártbizottság közbelépett annak érdekében, hogy minden földműves- szövetkezet vegye át a kellően száraz, 30 százaléknál több vizet nem tartal­mazó kukoricát. Ennek ellenére Ká­bán és még egy egész sor más községben megtörtént az a felháborító mulasz­tás (vagy az ellenség tudatos kárte­vése), hogy 15-ig nem vették át a kukoricát. És mivel a kellő fellépés elmaradt, mivel az ezért felelős sze­mélyeket nem távolították el azonnal a felvásárló szervekből — egyes köz­ségekben, mint Berettyószentmárton, — még most sem veszik át á felvásárló szervek a kukoricát. A hibák feltárása egyben megmu­tatja a teendőket is. A kukorica be­gyűjtéséhez azonnal komolyan hozzá kell látni. A tanácsoknak a pártszer­vezetek segítségével úgy kell meg­gyorsítaniuk a kukoricabegyüjtést, hogy a többi feladat: a gabonabegyüj­tés, őszi betakarítás és vetés se szen­vedjen hátrányt. E téren is be kell tartani a törvényt. Ismertessék a,dol­gozó parasztokkal a gyorsbeadás és a feleslegek C-jegyre,; szállítási .szer­ződésre történő- beadásának előnyeit, következetesen hajtsák végre a tör­vény rendelkezéseit és ezt széleskörű politikai munkával támasszák alá. A siker minden feltétele megvan Jó a termés és a' gabonabegyüjtés újabb bizonyságait szolgáltatta és szolgáltatja a hajdúmegyei dolgozó parasztok házaszéretefének. A súlyos hibák ellenére néhány helyen jelentős eredményeket értek el. Földesen pél­dául már húszadikán 20 százalé­kig teljesítették a tervet, Hajdú- szováton pedig a 6726 mázsás tervelőirányzatból húszadikáig 1450 mázsát (és ezen belül jelentős meny- nyiségü szerződéses kukoricát) gyűj­töttek be. Pedig ezeken a helyeken sem történt semmi boszorkányság, megszervezték a nyilvántartást, s?á- montartják; hogy melyik dolgozó pa­raszt kezdte meg a kukorica törését. Hajdúszováton rendszeresen tartanak begyűjtési- kisgyüléseket múlt va­sárnap például tíz helyen volt ilyen. Ismertetik a C-jegyes beadással járó előnyöket, a beadás jelentőségét az ötéves tér ff, a jövő szempontjából. Is­mertetik a. késedelem büntetését is. En­nek eredménye az, hogy megindult és viszonylag jól halad a kukorica be­gyűjtésé. Most az a teendő megyeszerte, hogy ezeket a jó tapasztalatokat is fel­használva, haladéktalanul lássanak a munka megjavításához és köszörüljék ki a gabonabegyüjtésben elég jól ha­ladó és két éven , át versenynyerfes megye becsületén '.esett csorbát. A 20-a óta eltelt napokban már fneg is tették az első lépéseket. A politikai munka fellendülése abban mutatko­zott, hogy sokszorosára növekedett a napi begyűjtési eredmény. Ha valóban mindenütt következetesen kijavítják a hibákat, akkor Hajdú megye bizonyára rövidesen behozza a kezdeti súlyos el­maradást és az utóbbi napokban ki­küzdött hetedik helyről az elsők közé kerülhet a megyék versenyében. Moszkvába érkezett a magyar mezőgazdasági tudományos delegáció A magyar mezőgazdaság tudomá­nyos dolgozóinak küldöttsége megér­kezett Moszkvába A repülőtéren a Szovjetunió mezőgazdasági minisz­tériuma és a Leninről elnevezett mező­gazdasági akadémia képviselői ünne­pélyesen fogadták őket. A küldöttség tagjai a jövő héten meglátogatják a moszkvai és moszkva- .kőrnvéki tudományos intézeteket. Magyar küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba A Kínai Népköztársaság kormányá­nak meghívására szombaton reggel öttagú küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba, többhetes tanul­mányútra. A küldöttség vezetője: Vass Istvánná elvtársnő, az MNDSZ fő­titkára, a küldöttség tagjai: Rusznyák István elvtárs, Kossuth-díjas, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Kónya Lajos elvtárs, Kpssuth-díjas, az írószövetség főtitkára. Köves - László elvtárs a SZOT titkárságának tagja és Perjési László elvtárs, a DISZ Központi Vezetősége Intézőbizottságá­nak tagja. Ot cukorgyárunk már megkezdte munkáját Cukoriparunk alaposan felkészült a bő termés feldolgozására. Gépesítet­ték az eddig nagyrészt kézierővel tör­ténő ki- és berakodást. Ezzel nemcsak időt takarítanak meg, de a dolgozó­kat is mentesítik a nehéz munka alól. A répát csak szállítás előtt szedik' ki. A szállításra váró répát frissen szántott, fertőtlenített' területen helye­zik el. A sérült és apró répát rögtön feldolgozzák, a nagyobbakat tárolják. Tárolásnál a répát szabályos máglya-- ba, úgynevezett prizmába rakják, hogy minél kisebb legyen a felülete, így kisebb a száradás. Nappal sással és kukoricaszárral takarják lé, hogy ne melegedjék fel, éjjel kitakarják, hogy lehűlhessen. Tavaly még minden ezer vagon ré­pánál ötven vagon volt tíz nap alatt a cukorveszteség, most, az újfajta- tá­rolással, ezt körülbelül nyolcvan szá­zalékkal csökkentették. A szolnoki, a sarkadi, a selypi, a mezőhegyes} és kaposvári cukorgyá­rak már megkezdték munkájukat. Rö­videsen megkezdődik a munka ai pe- tőházi cukorgyárban is. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom