Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-23 / 222. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1951. szeptember 23.

(A 76&fitakág,y,L-cmLád m&q-imLt&zatt élete

JJortabágyi János somodon újgazda a múltban az élet nek csak aa árnyékos oldalát ist merte. Négy éves volt akkor, amiikor édesapja a nyomor elől merte külve

__hasonlóan sok ezer proliv

al együtt — Amerikába vándorolt. A három gyermek édesanyjára maradt itthon, aki télen jdt vágni járt az erdőre, nyáron részes arató volt, mert Hortobágyi édesapja a nagy ígéretekkel csábító Amerikából sem tudta családját segíteni. Üzemibe került dolgozni, ahol 27 éves korában mfigrokkaú és meghalt.

— Rossz visszagondolni erre az időre — mondja Hortobágyi Jár no® ■— hisz mi hárman gyermekek úgy éltünk akkor, mint „Noé“ hol lói, szavasai j jel. Rendes ruhában sohasem járhattunk, őrültem, hja elviselt, rOngycxs gönc jutott túrni

fiz volt az élete a Hortobágyi családnak, addig, amíg a három gyermek akkorára nőtt fel, hogy dolgozni tudott. Azután sem sokat változott, csupán annyit, hogy Hortobágyi Jánosnak 12 éves korában részes aratónak, cselédnek kellett beállni. A piaristáknál volt cseléd, ahol, mint elmondja, hajnali két-hdrOm órakor kelt, esik 11 órakor feküdt le, 16—18 órát kellett egyhuzamban dolgoznia.

— Bátyámmal együtt szenvedj tünk, ketten kaptunk egy negyed konvenciót, gyakran összevesztünk egy darab kenyéren is. A munkától annyira ki voltunk merülve, hoglt napközben fiatal gyereklétünkre sokszor állva aludtunk el -— mond ja Hortobágyi bácsi, az emlékező? hatása alatt ökölbe szorított kézzel — j[z életemből ehhez nem kell sokat hozzáfűzni, hisz nem csak a mi családunk volt így a múl ban, hanem sok ezren, millióan így éltek az országban■

A felszabadulásról úgy beszélt, mint az ország újjászületéséről, úgy, amint az valójában van. — A felszabadulással új emberek lettünk. Hét és fél hold földet kaptunk a Párttól, s az-d kezdtük meg az új életet.

Kezdetben nehezen ment a muntka, nehéz volt beleszokni IJortobá- gyiéknak az újba, de a Párt segítségével minden rendbejött. A fel- szabadulás óta két lovat vettek,

egy jó tejelötehén és egy kis borjú talált otthont abban az istállóban, amelyet 19í$-ban építettek.

Ahogy nőttek a Hortobágyi gyermekek, úgy nőtt Hortobágyiéit öntudata is. Minden év a felszabadulás óta újabb boldogságot rejtegetett a Hortobágyi család számária, kárpótlásul azért a sok szenvedésért, amelyben n múlt részesítette őket. A nagyobbik Hortobágyi fiú rendőriskolán van, a kisebbik fiú 14 éves, Hortobágyiék ezt is (múlatni akarják. A család mai életé! látva, senki sem gOndoná, hogy ők azok, akik a piarista birtokon, keltést adókon gürcöllek a betevői falatért a múltban, annyi éven kérésziül.

— Gyermekeim nemi nagyon emlékesnek. erre az időre, a mi szenvedésünket csak onnan ismerik, hogy esténként mesélni s>zokok róla. Hogyan is ismerhetnék, hiszen akkor még fiutalok voltak, most pedig mindenük megvan. Rendes ruhában és lábbeliben járnak, ők nem ismerik a nélkülözést. Ez az én újjászületésem — mondja befejezésül csillogó szemmel.

JJjjbrtobdgyi János családjának története unióban mm koszit, de mindenki számúm érthető, a szégyenteljes múltat és a boldog jelent fejezi ki. Mi csak annyit teszünk még hozzá, hogy Hortobágyi János tudatában van annak, hogy a megváltozott életet » Pártnak köszönheti.

Ezt cselekedetével is bebizonyította. Beadási kötelezettségét eddig becsülettel teljesítette. Az idén 282 kiló kenyérgabonát adott be P-~Íe9yTe, ennyi volt a felesleg és ha több lett volna, azt is beadná. Minden munkáját becsülettel végzi, 100 forint békekölcsönt jegyzett, szavaival élve azért, miért így akarja visszahálálni mindazt, amit ka polt, azt, hogy nem kell minden esztendőben tarisznyái akasztania hálára, istállóban hálni, hanem a maga gazdája, s megérhette gyermekei jobb életének kialakítását.

JgU akarja segíteni az országot, a bekét, amit mindennél drágábbnak tart, mert nemcsak n szóból ítéli azt, hogy mit jelent a béke, hanem az éleiben is érté keli, harcol érte.

Tóth Sándorne legnagyobb kitüntetése:

jó munkájáért tagjelöltnek vették fel

a Pártba

NEKÜNK BÉKE KELL!

A Szovjetunióban ezekben a hetekben kezdődött meg a nagyhatalmak közti békcegyezményt követelő ív aláírásé. „Minden aláírás a békeíven ez élet diadalának zálogát jelenti — mondotta Bja Erenburg a Szovjet Békevédelmi Bizottság legutóbbi ülésén. Az élet diadalát jelentik a nagyszabású sztálini tsrmészetátalakííó munkák. Képünk a n:gy csatornaépítkezések egyik gyönyörű plakátját ábrázolja. B, Bjelopolszkij festőművész képén egy szovjet nő az építkezések térképe előtt műszerével együtt a békevédelmi törvényt tartja kezében. A plakáton a felirat a szov- |et nép egységes akaratát hirdeti

KOREA FIATAL HŐSEI

Váratlan vendégek

érkeztek hozzánk. A legidősebb köztük 14—15 éves lehelejt.

— Aszovjet tudósítóval szeretnék beszé’ni.

__ Én vagyok az, tessék — válaszoltam.

— Nem

, a másikat keressük, az a lacsotrya b'bi kát■

— ö most nincs itt, csak holnap jön vissza1

— Jó, akkor megvárjuk.

— Valami fontosabb dologról akartok vele beszélni?

__ Igen. Ném mondtuk el neki

a leglényegesebbel. A repülőgépről.

— Miféle repülőgépről?

— Hát amelyiket lelőttük.

■- Repülőgépet lőttetek le? — kérdeztem csodálkozva. — Es mi

vei?

■ — Semmivel.

— Hogy hogy semmivel?

az erdőben és elhatároztuk, hogy bosszút állunk a gyilkos megszállókon.

— Törtük a fejünket,

leaiaose

bb fi'í

egy pWuntósml végigmért — mhxt- igyi mérlegelve, hogy megérdemlőm e bizalmukat, — cáriam így szólt:

— No ha annyira éidcklölik, beszámolunk mindenről részletesen, csak azután ne felejtse elmondani a másik bajtársnak.

Biztosítottam új ismerőseimet, hogy így lesz. .4 fiú hozzáfogott az elbeszéléshez.-- A:} gondolja, hogy mi még kicsik vagyunk, ugye? Pedig1 az anzsui bányák körül partizánko- ditnk. Amikor az amerikaiak bevonultak, apánkat, fivéreinket, a bányai összes munkásait elhurcolták. Nemsokára megtudtuk, hogy az amerikaiak a legtöbb foglyot agyonlőtték. Akkor összegyűltünk

hogy első lépésként mit tegyünk. Éjszaka azután váratlanul megérkezett a bátyám, aki a Munkapárt tagja. Amikor megtudta, hogy csapatot szerveztünk és megesküdtünk, hogy bosszút állunk az el. lenséyen, sz‘ö nélkül megölelt. Később gránátokat hozott, de meghagyta, hegy csak szükség esetén tiaszná’juk.

— A telefondróttal kezdtük mu ködösünket. Minden éjjel elvágtuk az ellenség Összeköttetését. Képzel heti, milyen dühbe gurultak a yenkik. Kigbálgafták a ludl gettóba, hogy ,.Hello', Hello!“ De a telefon hallgatóit.

— Az egyik éjjel az úton elakadt egy amerikai gépkocsi, mely lövedékekkel volt megrakva. Amíg a so ff őr segítségért ment, mi g ráad la1 felrobbantottuk a kocsit.

.42) amerikai fegyver raktár há- iulsó faián rést nyitottunk és ezután éjjelenkint egyik lövedéket a másik után luizogáltuik ki és elástuk a földbe. Onnan aztán elvitték a partizánok.

— Bányánktól nem messze

egy amerikai repülőtér volt. A gépek éjszaka repültek fel és ugyancsak éjszaka szálltak le. Tudtuk, hogy ezep a gépek az utakat, falukat bombázzák, megölik az asszony okait meg a gyermekeket. Ekkor elhatároztuk, hogy legalább egyet megsemmisítünk.

— Egy alkalommal belopództunk a repülőtér közepére, «hol ) yegy

nagy fényszóró volt felállítva■ Elhatároztuk, hogy eloltjuk ezt a lámpát, hogy a repülőgépek ne tudjanak leszdllni. Kiválasztottuk a legsötétebb éjszakát és mintegy 150 méterre a lámpa mögött, mély gödröt ástunk.

— Mi mindent láttunk,

de minket nem vehettek észre. Egyszerre repülőgépzúgást hallottunk. Megadtam a jelei. Odakúsztunk a lámpához és elvágtuk a vezetéket. A repülőtér olyan sötét lett, mint egy kripta. Még egymást sem láttuk. A gép mái' a fejünk feleit zúgott. Magunkkal vonszoltuk a lámpát. Izzadtunk, botladoztunk. láttuk, hogy a repülőtéren emberek futkosnak lámpákkal a kezükben. A gép egyik rakétát a másik után lő de ki- Végre eljutottunk a szakadékig, a lámpái bedobtuk, elföldeltük és gyorsan haza szaladt unk. Természetesen Cgyikiink sem tudod aludni. Hall' gattuk, hogy búg a repülőgép, hogyan repül körbe- körbe. Azután egyszerre csak hal’juk, hogy elrepül valahova.

— ReaoeS az aqyik

Tóth Sándorné a múlt rendszerben nagyon nehéz körülmények között tudott csak megélni családjá" val. Igaz, bogy férje dolgozott, de a keresete olyan kevés volt, hogy abból ruházkodni nem tudtak- Annyi ruhájuk volt csak. hogy ha az egyik szennyes lett, akkor a másikat éppen, hogy váltani tudták.

Szeretett volna ő is dolgozni, segíteni férjének, de ez a múltban' lehetetlen volt számára, mert akkor az üzemben csak sógor, koma, és jóbarát feleségei kerülhettek be dolgozni.

Nem nézték a munkásember feleségűt akkor senkinek, a tőkések gyárosok csak annak örültek, ha a dolgqzókat sanyargathatták, ők pedig lustálkodtak, élték nagyúri életüket. Tóth Sándorne látta már akkor nz igazság,',alansógol, a dolgozó nép elnyomását, mindig az járt az eszében, hogy csak egyszer fordulna ryeg, hogy a dolgozó nép lehessen az ország irányítója. Ez a vágya — és az egész dolgozó népé — teljesült, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat.

Amikor Pártunk és kormányzatunk célul tűzte ki országunk iparosítását, új gyárak építését és a régi gyárak átszervezését, ennek teljesítése érdekében tervkölcsö- nért fordult dolgozó népünkhöz. Tóth Sál idomé akkor még nem dolgozott, így nem is tudott hozzájárulni az ötéves terv mielőbbi megvalósításához. De nemsokára bekerült a Baromfifeldolgozó Vállalathoz munkásnak és ez a nap nagy nap vqlt számára, hiszen ezt a napot vár l a már régóta.

Igyekezett is jó munkájával visz- szahálálni Pártunknak azt a sok jót. amit tőle kapott. A munkát

igyekezett minél előbb, minél jobban elsajátítani és hamarosan 130 —140 százalékra teljesítette tervét. Emelkedett a keresete is, amiből jutott bőven szép ruhákra. Elekor érezte csak igazán, hogy mennyivel más az élet ma, mint a múltban. Látta azt a sok szépet, jót, amit az ötéves terv- nyújtott már a dolgozó népnek, és amikor Pártunk, kormányzatunk békekölcsönért fordult a dolgozó néphez, érezte, hogy r. béke mindenkinek, így őneki is a legdrágább. Ezért szívesen jegy zeit ő is békekölcsönt. Tudta, bogy az ő forintjaival is erősíti a békét.

Tóth Sándorne azt mondja: — Szívesen jegyeztem, mórt mindig az járt az eszemben hogy ezzel én is harcoltam az ellenség ellen. Mert van miért harcolnom, nem akarom, hogy férjemet elveszítsem egy újabb háhqrúban, hisz ha,a háborúról hallok egy szót is, mindjárt könnybebOrul a szemem, mert rá- gondolok édesapámra, aki a múlt háborúnak a m/omoréka, és a nagy. bátyám, qz pedig olt, esett el.

Totlh Sándorné jegyzett békekölcsönt és most, hogy a húzás van, azt mondja munkatársainak: — Én nem számítóik külön nyereményre, mert hiszen már százszorosán visszakaphanv, amM jegyeztem. Biztosítva van számomra az egész évi munka, 180 százalékra végzem munkámat, ezért már kéiszer részesültem fizetésemen kívül 300— 300 forint jutalomban, de a legnagyobb kitüntetés, amit kaptam, ángy jó munkáin által Pártunknak layjelpitje lettem, amire különösen büszke vagyok férjemmel együtt, aki Ugyan még nem párttag, de igyekszik ö is kiérdemelni ezt a megtiszteltetést.

MU jelent as ötéves terv a dolgozó parasztságnak?

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitácíós és Propaganda Osztálya kiadásában megjelent füzet ismerteti, hogy dolgozó parasztságunk élete hogyan változott meg a felszabadulás napjától, hegy hét és fél esztendő alett milyen hatalmas változás történt a dolgozó parasztság életében és láthatjuk a füzet statisztikai adatain, érdekes rajzain és képeíE keresztül, hogy a múlthoz, de a jelenhez is viszonyítva mily hatalmas változáson fog keresztül- menni mezőgazdaságunk, s ennek keretében mit fog kapni dolgozó parasztságunk az ötéves terv végéig. Ennek ellenében az ország azt várja a falutól, hogy még lelkesebben, még határozottabban végezze munkáját, teljesítse a beadást, még gyorsabban haladjon előre azon a kipróbált és jól bevált úton, melyen a Párt vezet a még boldogabb jövő felé.

A füzet kapható a pártszerve reteknél 20 filléres árban.

Gépál iomási dolgozók felhívása az ŐS2K1 munkák gj4»rs elvégzésére

A gépállomások traktorosai, bri* gádvezetöi, körzeti gépészek, agro- nómusok, politikai helyettesek,

gépállomásvezetők, a földművelés- ügyi minisztériumban értekezletre jöttek össze, amelyen megbeszélték az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolattos kérdéseket. Elhatározták, hegy az őszi munkák jobb 1 elvégzése érdekében felhívást in- S tézntik a gépállomásokhoz, terme- j lőszövetkezetekíhez, valamint azj egyénileg dolgozó parasztokhoz.

Felhívásukban külön fordulnak a mezőgazdaság dolgozóinak különböző rétegeihez, majd saját részükről a következő vállalásokat teszik a többi között:

Vállalják, hogy a tervükben szC- j replő 1050 normál hold helyeit 1200 normál holdat munkálnak mßg a brigádvezetők, üzcmaiwngfogyasztás utal 10 százalékkal csökkentik, és a lazánkéi közösen brigád szállásokat szerveznek a traktorosok részére.

A gépészek vállalják, hogy a megengedett öt százalékos gépkiesést négy százalékra csökkentikA mezőgazdászok vállalják, hogy az őszi talajmunkák folyamatosságát biztosítják és a tszcs-knek Segítséget nyújtanak az új munka- módszej-ek bevezetésében.

A gépállomásvezetők biztosítják.

hogy aa őszi tervet minden egyes dolgozó ismerje és a termelőszövetkezetekkel és csoportokkal szoros kapesoiatoi tartanak fenn.

A felhívást traktorvezetők, brigád vezetők, gépészek, mezőgazdászok és gépállomásvezetök írták alá.

«

— A Somogy megyei Tűzoltó }sziályparancsnokság a megye teületén lévő községi és üzemi tűzik óságok részére a megyei tüzoltó- ■ersenyt szeptember hó 23-án délit á n 14 órai kezdettel tartja -a Sza- )adság-park melletti játszótéren, Qélyrfe a város közönségét szere- eltel meghívja a Somogymegyei 'űzoltó Osztálvnarancsnokság.

szomszéd faluból érkezett ember mesélte el, hogy az amerikai gép addig röpködött az éjszakában, míg nekiütődött egy hegycsúcsnak és felrobbant.

Pisié a megbeszélt helyen ösz- sZégyültünk az erdőben és mindent elmondtunk a partizánoknak, akik megcsókoltak bennünket.

— Ha lehetséges, mondja el ezt a történetet a szovjet iskolásgyerekeknek is. Hallottuk, hogy amr kor az országukban háború volt, ék is segítették « katonáié«! ... .

Küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba

A Rínai Népköztársaság kormányának meghívására szombaton reggel 5 tagú küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba többhetes tanulmányútra. A küldöttség ve‘ zetője; Vass Istvánná, az MNDSZ főtitkára, a küldöttség tagjai: Rasznyák István Kossutirdíjas, a

Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kónya Lajqs Kossuth-dijas, az írószövetség főtitkára, Köves András a SZOT titkárságának tagja és Perjési László, a DISZ központi vezalőséga intéz* bizottságának tagja.