Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

4 somogyi Nép Cap vasárnap, taái. ápaíus i. — --------------------------- ■ - ■ ■ ■ ----- ■ ■ ­min iszterek, miniszterelnökhelyet- tesek és kommunista felelősök a kapitalizmus kezében tartott árulók lennének, milyen erős a kapitaliz" mus! Valóban, a kapitalista országok kémszolgálatai erősek, mert váltják egymást. Mikor a nácizmus elbu­kott, az QSS átvette archívumát és ügynökeit. M'ikor Mussolini meg­halt, az angolszászok felhasználták a Fascio kémeit. A horthysta rend­őrség átadta dossziéit az amerikai­aknak és a régi balkáni rendsze” rek besúgói még ma is szolgálat­ban vannak. Azt a hálót, amelyet a népi demokrácia államai köré fon­tak és amely ezenkek erősödésével egyenes arányban foszlik Szét, már évtizedekkel ezelőtt Szőtték. Nem arról van szó, hogy a hatal­mon lévő kommunista pártokban hirtelen mindenki áruló lett, hanem arról, hogy megtisztogatják ezeket a pártokat azoktól az elemektől, ame­lyek a>z illegalitás idején, az ellen­őrzés hiánya következtéiben furakod­tak a pártba. (Folytatjuk.) iíesanti: TITÓÉK ARCA ÉS ÁLARCA XXII. 1949 január 8"án, a Politkai Bi­zottság egyik ülésén Georgi Dimit­rov (ekkor már nagyon beteg volt) heves szemrehányást tett Kosztov- nak, tevékeny szovjetében ességgel vádolt* és ezt megcáfolhatatlan té­nyekkel bizonyította. KoSztov úgy dolgozott, hogy határozatairól még csak nem is értesítette a párt titkár­ságát. Kosztov nem tudta tagadni »tényeket. Kolarov (jelenleg mi" niatterelnök, akkor külügyminisz­ter) megjegyezte, hogyha Kosztov a Szovjetunióval szemben azokat a módszereket alkalmazza, amelyeket Bulgária volt uraival szemben, Bul­gária védelmében alkalmazott, az ország katasztrófába zuhan és gyar­mattá Süllyed. — Te a „bonaparüzmuSt“ veze­ted be a pártba — állapították meg a Politikai Bizottság tagjai, mikor i felfedezték azokat a fontos gazda" \ sági és politikai intézkedéseket, ( amelyeket Kosztov az egész kom- í munisía párt nevében egyedül ren- ! délt el. Kosztov látszólag önkritikát gya- ’ korolt. Visszavonult, megpróbálta a párt vezetőségét támadni (megismé­telve háborúelőtti taktikáját), majd a Politikai Bizottságon belül ismét frakcióit próbált szervezni. De a „csoportosulások“, a különböző „irányzatok“, az illegalitás, az el" lenőrzés hiánya, a zsarolások ide­je elmúlt. A párt apparátusát nyíl­tan, a bolgár munkások és parasz­tok támogatásával alkották meg. A Központi Vezetőség egyik tel­jes ülésén Kosztov végleg elszigete­lődött; mindenki hátat fordított neki. — A párt vezetősége fölé pró" báliad magad helyezni s ezzel ma­gad zártad ki magad a pártból — mondták nyugodtan volt elvtársai. Dimitrov, aki már túlságosan be­teg volt ahhoz, hogy a vitákon résztvegyen, szomorúan figyelmez­tetett: — Akár akarja Kosztov, akár nem, ezentúl az összes reakciós ele­mek lobogója lesz. Senki sem akarta Dimitrov utol­só napjait megszamorítani azzal, hogy közölje vele a lesújtó felfede" zést, Kosztov árulását, amely már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált. És akárcsak Baj kot, a nyugati saj­tó azonnal ártatlan mártírrá kiáltja lei Kosztovot. — Ah! — mondják az irgalmas szamaritánusok — ha nektek iga­zatok van, ha Tito, akit mindenki mint „kommunista vezetőt“ tekint, valóban az angol-amerikai titkos szolgálat ügynöke, ha mindezek a Miért fegyverzi fel az USA Tito bandáját? Titóék nemrégiben hadgyakorla­tot tartottak Bosznia hegyeiben. A hadgyakorlaton résztvettek az ame­rikai hadügyminisztérium képviselői és az Északatlanti Szövetségiben résztvevő országok katonai attaséi is. Fas a tény is újabb bizonyítéka annak, hogy a belgrádi vezetők ma már nyíltan a* imperialista raga­dozók fegyverhordozóinak Szerepé­ben lépnek fel. Jugoszlávia fasiszta diktátora röviddel e hadgyakorlatok befejezése után kijelentette, hogy másfélmilliós hadsereget tud az amerikai támadók rendelkezésére bocsájtani. Tito bandája erőltetetten képezi ki az ágyút ölt eleket és ugyanakkor Jugoszláviát egyre fo­kozottabban a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen tervezett táma­dás felvonulni területévé változtat­ja. Ezért kap egyre nagyobb meny- nyiségű hadfelszerelést az ameri­kaiaktól. Az USA Nemzetbiztonsági Taná" nácsa 1950. elején elfogadta az úgynevezett „Kelet-Európa számára kidolgozott stratégiai tervet“, mely ÁtHee miniszterelnök a béke hívének tünteti fel magát „ ... Világos, hogy Attlee miniszterelnök nem a béke megóvása, hanem az új, agresszív világháború kirobbantása mellett van.“ (Részlet Sztálin elv- társnak, a Pravda munkatársa kérdéseire adott válaszaiból.) ... Mr. Attlee szónoki emelvénye. nrigymenniségi" hadianyag szállítá­sát irányozza elő az áruló Títo- klikknek. Az elmúlt évben pedig Görögországhoz és Törökországhoz hasonlóan, Jugoszláviáira is kiter­jesztette a hírhedt „Tmman~elvet“. Az USA monoipoltőkései már Szállítják is Ny ugat - Nőm eforSzág- bói a hadianyag „felesleget“ a ti- tóisiáknak és a fegyverszállítmá­nyokkal együtt námel katonai szak­emberek is érkeztek az országba. A hitlerista szakértők amerikai tisz­tek ellenőrzése alatt, a „Wehr­macht“ szabályzata alapján átszer­vezik és kiképezik a Htóisfa csapa­tokat. Ausztria is szállá hadianyagot Jugoszláviának. A MarshalHerv in­tézőbizottsága 10 millió dollár hi­telt bocsájtott Ausztria rendelkezé­sére olyan „ipari termékek“ gyár­tására, amelyeket kizárólag Jugo­szláviának adhat át. A ..Tagblatt am Montag“ című haladó bécsi lap nemrégiben részletes tájékoztatást közölt ezeknek az „ipari termékek­nek“ jellegéről. Ezeknek az „ipari termékeknek“ egy részét a juden- burgi kohóművek gyártják, amely teljesen átállt katonai gépkocsik és páncélkocsik gyártásúra. A bécsi „Dvorschik“ távíró-huzalgyár pedig katonai rádióberendezést szállít Ju­goszláviának és egyúttal közvetíti Tito hadserege felé a repiilőmotor- Szállítást. A legújabb tervek szerint most már Franciaország is fog her di anya goit szállítani Jugoszláviának. Az amerikai külügyminisztérium gondoskodik arról, hogy állig föl­fegyverezze a titoista hadseregei. Vájjon miért? Könnyen megérthet­jük, ha elolvassuk Trumannak a kongresszusi vezetőkhöz intézett ki­jelentéseit, amelyekben az elnök a Jugoszláviának nyújtott „különle­ges“ segítségeit azzal okolja meg, hogy „így kívánják megvédeni Ame­rika stratégiai és politikai érdekeit ebben a körzetben“, vagyis a Bal- káncm. Az amerikai imperialisták Korea után most új háborús tűzfészket akarnak létrehozni Európában. Ki akarják szélesíteni a támadó célza­tú Atlanti Egyezmény kereteit és igyekeznek megteremteni a Földkö­zi-tengeri tömböt. Ebben Jugoszlá­via fontos szerepet töltene be. Ma már a háborús gyujtogatók se mtagadhatják azt, hogy a Föld­közi-tengeri tömbön keresztül Ti- toékat be akarják vonni az Észak­atlanti Szövetségbe. A Földközi­tengeri tömböt —■ amelybe Jugo­szláviát, Spanyolországot, Görögor­szágot, Törökországot akarják be­vonni — mint ezt a londoni „Daily Express“ megállapítja, máris „az Északatlanti Egyezmény fontos ele­mének tartják“. Bradley amerikai tábornok, a megrögzött háborús gyújtogató a szenátusban kijelentet­te: „Mi mindent megteszünk, hogy a hatalmas jugoszláv hadsereg a nyugateurópai országok oldalán szálljon harcíha“. így festenek az imperialista tá­madók tervei. Nyilvánvaló, hogy a titoistáknak óceánontúli gazdáik utasítására folytatott fegyvorkezésí politikája súlyos teherként neheze­dik a jugoszláv nép vállára. Ele­gendő rámutatni arra, hogy a bel­grádi kormány ezévben az álkuni költségvetés több mint 70 százalé­kát irányozta elő kálóijai célokra. Ez a militarista politika rabszolga­munkát, elviselhetetlenül súlyo3 adókat, kolduséleteit jelent Jugo­szlávia széles tömegei számára. J Az amerikai monopoltőkések, a (belgrádi fasiszta bandának szállított hadfelszerelés ellenében, minél több értékes stratégiai nyersanyagot igye­keznek kiszipolyozni Jugoszláviából. A titoisták az imperializmus érde­kében fokozzák a réz, cink, ón és bauxilicrmelést, amit a lakosság kényszermunkára való hajszolásá­val akarnak elérni. Jugoszlávia népei jól látják e po­litika mérhetetlen veszélyét. Egyre erőteljesebben harcolnak ez ellen a politika ellen és szabotázsokkal, a munkából való tömeges távolmara­dással hiúsítják meg fasiszta veas- tői kalandor mesterkedéseit. ,,Nem elég kívánni « békét. A békéért har­colni keli!“ — ez a jugoszláv hazaT fiák jelszava. A jugoszláv vasuta­sok a forgalom megakadályozása céljából két hónap alatt több mint 132 evei stratégiai nyersanyaggal megrakott és a háborús gyujtogatók" iwk küldött vasúti teherkocsit irá­nyítottak holtvágányra. Split kikö' lőmunkásai elszabotállak 220 va- gonnyi hadianyag kirakását. Egyre gyakrabban siklanwk ki a hadi­anyaggal megrakott szerelvények. A jugoszláv nép egyre fokozódó harcos egysége biztosíték arra, hogy a titoisták és imperialista gazdáik támadó tervei kudarcot fognak val­lani. Xfpí'k (Szőojeíon zt'ujhó / clrta: Sőmogiji <J)ál Szabadize refént 'Kaposváron, főként polgári egyé­nek többen kérdezték tőlem, igaz-e, hogy a Szovjetunióban szabad­szerelem van, a nő közpréda, ma az enyém, holnap a tiéd, szabad a vá­sár, szabad a szerelem... Legtermészetesebb, hogy a mun- kós-paraszt-éi leimiségi dolgozók álla­mában a nők teljesen egyenjogúak a férfiakkal. A nő független, önálló em­ber. A legszentebb emberi érzés, amely elkísér bennünket gyermek-, korunktól halálunkig, melynek követ­kezménye létünk; a szeretem, a Szov­jetunióban tényleg fel van szabadítva legsúlyosabb bilincsétől, az anyagi ér­dekektől. Nézzük meg, hogy nálunk ezzel a kérdéssel a kapitalista világban, mi­lyen volt például a szerelmi élet ná­lunk a „boldog békeidőben“. Nem beszélve a gazdagabb polgári körök­ről, ahol köztudomású, hogy a há­zasság adás-vételi üzlet, melyet a sze­relem frázisával álcáznak, — marad­junk meg az egyszerű, magunkfajta dolgozó emberek szerelmi éleiénél. Fehér Péter kőművessegéd. Nagy Mariska varrólány halálosan szerel­mesek voltak egymásba. A lány hosz- szú lelki vívódás után mégis a „jó­zan ész szavára“ volt kénytelen haH- galni és őszintén megkönnyezve a dolgot, férjhezment Balogh Pál vas­utashoz, mert az állami alkalmazott, tehát jobban el tudja tartani, mint Pé­ter, a kőműves, aki csak szezonmun­kás... , Ugyancsak őszintén megkönnyezve a dolgot, Petrovics Pál kereskedő há­zasságot kötött Vastag Júliával egy egész életre, pedig útálta a nőt, de háza és hozomány* vélt... Kt°szkvában nősültem. Feleségem tanítónő volt. Eszembe sem jutott megkérdezni, hogy van-e ho­zománya, sőt még az>t sem, hogy mennyi a fizetése. Sok mindenről be­széltünk, de anyagiakról soha. Gon dók és lelkitusák nélkül megnősül­tem. A menyasszonyom szorgalmas volt, jól végezte munkáját, csinos volt, okos volt, jó elvtárs volt, sze­rettük egymást... Mi kell mégt Gond­talan életmódunk, becsületes mun­kánkért biztosítva volt. Tiszta, minden anyagiaktól mentes vonzódás kötött össze bennünket. Szabadszerelem ez? Igen, az érdeknélküli, legtisztább, leg­szabadabb szerelem. A házasodás a Szovjetunióban nem nagy probléma. A tőkés világban igen nagy. Amiért, ahogy házasodunk, az befolyásolja egész életünket. Az el­válásoknak az okai is ebben gyöke­reznek. A kapitalista világban a válás n*- ggon gyakori. A dolgozók kazl ában igen rifle*. tőkésvilág arculatán egyik leg- s zé gye mtelje seb b és legjellem­zőbb folt « pénzért vett szevc’em: prostitúció. Ahogy mindennek, így ennek is gazdasági okai varnak. A prostitúció melegágya « nyorr.n’ A nyomor szülőanyja * munkanélküli- ség. A sokmilHó áldozat közül rag tá­junk ki egyet, a mi dicstelen múl­túnkból. Horthy Miklós a férjet há­borúba küldte. Az asszony két -söpp■ sfrpgel itthon maradt. A férj elesett, vagy fogságba került. A fiatal anya munkát vállalt, de nemsokára elbo­csátották a munkából, mert gondo­latai otthon jártak a szobába zári, az utcára kizárt 'kicsinyeinél, vagy a férjénél. Élni kell. Enni kell. Mibői? A nyomor a nőt kisodorta az utcára, a prostitúció mocsarába... A Szovjetunióban munkánál k :i \í-g nincs. Tehát nincs nyomor és meg­szűnt az okozója a prostitúciónak. Ha valami még mutatkozik, az nem tár­sadalmi jelenség, csak kórtünet. rßikcnä a kastélyban Q^ijaralóban vagyunk, Moszkvá­tól i0 kilométernyire. A pihe­nő-otthon 0 dombon, zöld fenyőerdő- vet körülvéve egy háromemeletes, harmincnégy szobás fehér kastély. Reggel madárdal, napsugár és csi- lingelés ébreszti a nyaralókat. Meg­élénkül a ház, nyüzsgés, mozgás, vi­dám zaj. Felhangzik a ,Jru!fúrmun- kás“ sípja, amely tornára hívja a tár­saságot. Nálunk tornatanárt, sport­embert, vagy trénert mondanának, de a kultúrmunkás ügyköre túlmegy mindezeken, ö irányit, kezet mindent, ami torna, szórakozás és kultúra. A nyaralók napja programmszerűen van beosztva. Reggel a kultúrmunkás veze­tésével torna. A tornázók különböző osztályokba vannak szétosztva. Meg­érkezésnél ugyanis a nyaraló ügyele­tes orvosa megvizsgálja a beutaltat és kora és szívműködése szerinti cso­portba osztja. Torna után 9 érakor tibb fogásból álló reggeli. — A mi Natasánk nemcsak torná­ban, de az evésben is az első! — csipkelődik a komszomot Merkulov Pável az egyik asztalnál.. Mellette Jo- gorov ül, a iő éves kecske szakállas könyvelő. Szemben vele buzgón fa­latozik a földbarna arcú Korotkov ! Szcmjon, a „Lenin álfa“ nevű kolhóz kocsisa. Az asztalnál mindnyájuk kö­zül legjobb étvággyal fogyasztja a reggelit Nai'asa, a 22 éves, fitosorrú, a ,,Csapajev“-kolhóz szőke fejőnöje, azaz: teheneslánya. CQ. eggeiizés után kisebb-nagyobb csoportba verődik a nyaralók társasága. Egyes csoportok harmoni­kaszóval kirándulnak az erdőbe, ahol fényképeznek, labdáznak, énekelnek. Sokan a folyóra mennek fürödni, csó­nakázni, napfürdősni. Egy nagyobb csoport figyelmesen hallgatja Vaszil Taraszovics, a kultúr­munkás előadását: ... ennek a kastélynak ura 28 év­vel ezelőtt Filirov, a híres moszkvai pékmester volt, — magyaráz Vaszil és a kastély felé mutat. Nemcsak az üzletéről volt híres Filipav, de arról is, hogy munkásait igen rosszul fi­zette. Mégis itt kint vidéken nagylelkű ember hírében állott. A pirospozsgás medve-nagy embernek az volt a szo­kása, hogy mikor Moszkvából csilin­gelő trojkáján kilátogatott a kastély­ba, akkor egykopekos friss zsem­lyékéi telt zsákot hozott magával. A fala szegényei, mezítlábas gyere­kek, meg a kutyák már jót ismerték prüszkölő, tüzes paripáit. Kiszaladtak az útra: ,/ön a nagyságos pék úri“ Filipav kétkézzel dobta a zsemlyét a falvak éhes szegényei közé és a csa­holó kutyafalkának. Emberek és ku­tyák egymást lökdösve, összekevered­ve kapkodták föl a porból a zsem­lyét. A nagyságos úr nézte és uszí­totta a kutyát az emberre, az embert a kutyára. El is nevezte őt a környék­beli szegénység „Nagylelkű sintérnek“. Mikor aztán Moszkvában munkások vették át a hatalmat, Filipov kivág­tatott a birtokára, fel akarta gyújta­ni a kastélyt. „Égjen el inkább, sem­hogy a bolsevikok kezére jusson!“ De a cselédség megakadályozta. Ezután a „Nagylelkű sintért" jobb vidékre köl­töztették. A harmicnégyszobás kas­tély nem sokáig állt üresen. A kirándulásból hazatérve, egy órakor ebéd. Ebéd után egy és fél­órái pihenő, öt órakor uzsonna. A klubhelyiségből zene hallatszik. Éneklik a fiatalok: „Kivirult az alma, Kivirult a körte, Szellő a virágot Utunkra söpörte.“ Ql alasa az első, aki a komszo- molistával táneraperdül. A klubhelyiségben uzsonna után min­dennap ingyenes táncoktatás van. Az udvaron teniszeznek, röplabdát ját­szanak. A fák alatt állő kis asztalok­nál sakkoznak. Vacsora után mozielőadás vagy kon. cert, időnként beszámoló a napi po­litikáról. így folynak a napok a Moszkva melletti kastélyban, ahol évenként több ezer dolgozó tölti a szabadságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom