Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-18 / 65. szám

YA9ARNAP. 1951. MÁRCIUS 18. SOMOGYI NÉPLAP 5 Ha ti ötöt, akkor mi tizet ajánlunk fel. . . Versenyben o Füredi-úti építkezés két brigádja 6i A BEKEHARC HÍREI Jövőjéről álmodó ifjú és leány harcol naponként a béke- tábor megerősödéséért a Kapos­vári Állami Közgazdasági Közép­iskolában és a Leánygimnáziumá­ban. Az eredmények fokozásáért vívott harc állását állandóan fi­gyelemmel kisérheti minden ta- í fialó a Közgazdasági Középiskolá­ban, mert a „villámitáb'a“ azonnal feltüntet minden eredményt, de visszaesést és hanyagságot is. Is­kolai és házi dolgozatokat írnak a tanulók a békeharc tudatosítá­sára. Takaixkbélyef-iek vásárlásá­val a takarékosságra nevelik ma­gukat, napilapok híreinek megbe­szélésével politikailag fejlesztik tu­dásukat. Bíró Mariann tanárnő és Tóth Anna, a Leánygimnázium III. o. tanulója kezdeményezésére hang­lemez hangversenyt rendeznek bé- i keest keretében, a szülők és nö— I vendékek • részvételével. A kongresszusi tanulmányi ver­seny sikerein felbuzdulva a nö­vendékek „tartós bókéért“ temut- ! mányi versenyt indítoitak. < Becsületes magyar akar lenni és a békét óbort ki vauja erősíteni I.égrády István belegi dolgozó paraszt, aki a jól meg­rendezett békegyűlésen ajánlotta, j fel, hogy a béke tettekkel! való * megvédése érdekében jó tajajelő- : készítéssel öt nappal a határidő 'előtt, tehát április 10-re elveti az ; árpát és a zabot, j KuS’tos József inkei dolgozó pa­raszt is a béke őre. „Azért tettem eleget 120 százalékra beadási kö­telezettségemnek — mondotta —, mert jól tudom, hogy minden szem felesleges terményemmel mindnyájunk boldogabb jövőjét segítem elő, mert így elérhető lesz mindnyájunk nagy célja, a béke megvédése Baján Sándor hetesi, 14 holdas közópparaszt kijelentette: „Orszá- gunkaí és falunkat akarom meg~ kímélni a koreai borzalmaktól, amikor feleslegemből 4 q búzát és 75 kg kukoricát ajánlok fel, hogy ezáltal egy építőköve legyek a bé­ke táborának. Példamutatásommal akarom dolgozó paraszttársuim versenylendületét is fokozni.“ Igaz hazafiak akarnak lenni ipari dolgozóink ak­kor. amikor nemzetgazdaságunk erejének állandó növelése érdeké­ben nem lankadó munlfaversenv­ben sele jtmentes többtermelésre tö­rekszenek. A Kaposvári Híisfel­dolgozó Vállalat újabb munkaver­senye: harc ,a békéért. A Kefeüzem minden kedden békeműszakot tart 3 a teljesítmények nem maradnak a 100 százalékon alul. A szájaslcodó hazaszeretettel, a puffogó frázisokkal szemben be­csületes dolgozóink tettekkel ma­tatják meg, bogy a hazafiság elvá­laszthatatlanul egy a békéért ví­vott harccal. Ma a hazafiság egy a fegyelem­mel, a munkával, az áldozatválla­lással. És még valami: Összefor- rottság azokkal, akik egy ügyért küzdenek velünk. A mi hazánkat nem kilencmillió, hanem nyolc­százmillió ember védi. Az egész béketábor. Erőnk tudatában néz­zünk szembe a jövővel és az ellen­séggel, s tudjuk, hogy a győzelem, az élet. a béke a miénk! LÁBOD NÉPNEVELŐI JÓL KÜZDENEK AZ ELSŐSÉGÉRT K'Hök iteszün.k •» tavaszli mtezicigiazda- I Illést összefköSi féiviilágasiítió mmifcájá­siági ninuifcáiblam, az idén mem vúszii el Háromfa a véndorzászSlóll — ígérték Lábad dolgozó painais'ztjai ia ga«lágyu­lásén. Ebiben a saset&emlbeini fogtak lvoz- tá a m imikáluK is, eKkásziítieillliék a ta- a.jf, íkiltiszilíitolHllálk a votőlmlagioit, oleind- rehoizilálk la vellőgépekel. Jó élőire gon- loskodfeik nnagifdle'ilő gépi erőiről! is, izerrődést kiötölitek a gápállllomrásisiaL i pórtszcirvezieil miozgásfliollllla a .népne- e:öklelt, nléipineviél'ő érilielkiezii eleiken meg- «szAillllák. iá feJlaxtailokiall, nmn'kábOiz fog­uk. Páritwník II. Koinigaiesisizuisa méglilalt’á- >z1a tféláidlaltuinikait a tavasai muinlká- an‘ — mionidiollltia a liifkjár leJlvlbáns — tatás, (hogy idejében a imiiiniiisalleintia- Tcs ihiatáiroziaitia szermit viégeiziziüinlk el lindenit. Korai veitiés, tmiiniőisóg.i'íleg jó unka. Itöblb ilörmés1! bliizltioisít, eirőisebb sz onisiziágiuiiilk, boídogatoto népfmik, na- ’obfb kieüiyéir kerül az asizttialllra. A uléipineiveíiőlk mjegiéTitBitilélk, ilnogy eb- 11 a munkiáiblan is a ikommiuiniisllláiniak 'll példáim utatómak ileoini Periik György e'llvtáns ® holdas dol- zó pairaszf miinden inuinklálbam léiein­egyikie a Hegjoibb népnevélőkinieik. van eliviláirs, akire szívesen ihalílTgiat- k ji falu becsületei, dolgozó paiflaisizt- . iA osallládoikniái!, lalhovta elép nevelő íin.kiáira van beosztva, bectsüüialllleil vég- muinikóijláit. A liava'szi munka élnóg- e rnelltetit goimdot fordít a te'tniéiny- jyüijtiósre is. t begyűjtésit így magiyia'r.áizizla: —JVe- rk dolgozó parasztoknak köt elessü­nk is vannak államunkkal szemben, rí teljesíteni kell. Kötelező beadet- tkon kívül felesleges terményünk dúsával is erősítjük hatalmunkat. tavaszi munkát, itermitayibietgyöj­bain a Tito-ilaisiszták dlllteoi barcoall:, a kiuöákiolk telepiozésávdl, A napokban teliptezltiök lie Szék eres Lajos 32 holdas kalláíkoit, aki lakásán két pisztolyt, 120 méter ruhaanyagot. 20 darab szappant és egyéb közfo­gyasztási cikket halmozott fel és vont el a dolgozó parasztság elől. A imópinieveúőik Látod doílgloró pa- irialszltjialilnlalk megmutatták a huták igazi arcát. 'Eftmondioitltláik, 'hlogy Síze- ker.es kuíláik bálborúra spekiulláflt, tanút siotkszor nyiíllain fs hanigiazilaitioitlt. Több ízben, megfeinyegietite a teinácisltitlkárt, lamíikior béhívtlia é'isiztálmioítaitláisíra. Azt kílaibál'ltb, lliiogy . vitetsz miég id/ő. aimÉikor míátsikiépp tosziS'lgteitinielk“. Egyik 'sízinkiérei'lliTiégiis Ikiisill'nnyinlalk a«l is monditia a ikutilák hogy „leCIjiön iaiz idő, aimfiko.r bimt ótviail járja n ih/alHálrt és et- ileoőrzii muinlkájukiait“. El'jjötlt az idő, de nem az. atait a Sze­keres kiflik várt. hanem az, amikor imiegbaipltia imél'ltó büinlteltéisiét. Lálbod dol'igiozó paraiszitjaii misotértet- ték, hogy miiit jelenít beikéiben lé'lnii, dol- gozm.i. Gyűlöli.ék Till'olt. ia ilváboinúis gyui- í'Ogiaitóit, Szekeres ko'iálköt éls a iföbbi háborús uszíltót. atkáik békénikre tör­nek. Méltó választ adnak nekik azzal, hogy Báliunk szavára hallgatva, idő­ben és jól végzik el a tavaszi munkát, a hátralévő pár nap alatt beadják fe­lesleges terményeiket, teljesítik köte­lességüket. Thiviaiiy éilvStiliék a három,fialilálk a ván- dorzlászll'ótt, mosit i,s előrébb vtaininiák a ■taivasizti munllt'áibain. De ha azzal a lel­kesedéssel dolgoznak a lábodiak. mint eddig, akkor övék lehet a zászló. A páinhszervezielline miagy feladóit viár. a tö- miegék miozgóisíjllálsábain, tenni,étnyfbe- gyiüjliésbem, itlaivaisai miuiniklálbaln. Toivá.bb kiéli! fokoiznli iá felviil'iáigioisítló munkáit. A lU'épnievé'Őikiniok követtini teT! Perták György. Bata'iimc Lltvám, TOfih Sándor jó iniépneveMk péídáíj'áit éis itairiísálk 'Szeni'eliől'lt, boigy pé'dát keit! maZtlaitni a ifaliidailioik te'jesíillésiéibien, szívós laüz- dieCímeit llceíTT fioTíyl'laltinii münden e'lVims'é- ws imicigtn,yiiiljvfáiniin!iá:s, eü'eElnlsiégles pino- pagnnila félisiziáimoliárJátrta'. mieirtt o'iaik így udniaík ,.jó eredményit «’értni!, csak így tudijálk iteCljessé .tömni a toMaszli miumika győzelmiét. így tudntalk szorosan feí- zárkióznii 'aiz élem járók md'l'lé. Ha ezt mogtesürök. akkor miár eg>1':k keizülkikeil ifogiálk a Párt Miegyiei Bizoltitlsláigán'alk váinidorZászl’laijált. Ahol jól és ahol rosszul folyik 21IiegyÜJtés A jugoszláv ha/lár menüiért lévő Drá. vaszentes község dolgozó parasztjai a begyűjtés erőteljes fokozásával mutat­ják meg Tito háborús uszítóinak, hogy tettekkel harcolnak a békéért. eíőirányziaió1; kenyérgabonából 140, ku­koricából 105 i százalékra telj esi teúték. Sokkal rosszabb a helyzet Somogy- gesztiben. ahol a tanács csak admi­nisztratív munkának tekinti a begyüj- Emnek tudatában íieljesíjetiték túl test. A 'tanács hiányos munkájának legu 'óbibi heti terménybeadási kötele- j tudható be, hogy kenyérgabonáiból és zet'iségükei, melynek eredményeikénél' kukoricából csak 3 százalékig teljesí- kukoricáiból 900. kenyérgabonálbóí 775 | tették elő irányzatukat a más termé- napraíorgóiból 100 százalékra teljesí-, myek beadási teljesítésével pedig még tették előirányzalukalt. Ezzel a félévi1 ennél ,iis gyengébben lálilnalc. A szőlőtermelők is érdeklődnek a csoportba tömörülés iránt Köztudomású, hogy a nagyüze­mi gazdálkodás kifejlődését a föld­mű vessző vetkezetek eredményes működése nagyban Segíti elő. A dolgozó parasztság először a föld- művesszövetkezetetkan keresztül győződik meg a társas gazdálkodás előnyéről és épp ezért támogatja az állam a f ölűm ű vessző vétkező­teknek minden olyan kezdeménye­zését, amely egészséges csírája lehet a nagyüzemi gazdálkodásnak. Somagyban jelenleg 4 „egyéni - leg dolgozó saőlőtermelők cso­portja“ működik, úgymint a bala- tonujlaki, balabonmáriai, balaton- kereszturi és kőröshegyi. A csoportok tagjai egyénileg művelik szőlőjüket, de a különféle védő- és ápolószercket közösen szerzik be és a termést is közösen értékesítik. Munkájukat nagy érdeklődéssel figyelik a környék Szőlő-, gyü­mölcs-, dohány- és zöldségterme­lői és már főbb helyen megindult a szervezés újabb csoportok alakí­tására. A Somogymegyei Szövetkezetek Szövetsége szervezési osztálya tel­jes erejével támogatja ezeket a kezdeményezéseket és a március 18-án, ma tartandó megyei küldött- gyűlésen már újabb csoportok meg­alakulásáról Számolhatnak be. Apnlis 8-án indul meg az Or szágos Béketanács határozata ér telnúben az aláírásgyűjtés amnal követelésére, hogy az öt nagyha talom kössön békeegyezményt. ! határozat kimondja, hogy addig i; komoly feladatai vannak: „Egyet len napot Sem tölthetünk tétle nül... Hozzunk táborunkba mindéi dolgozni, alkotni vágyó embert minden gyermekét féltő anyth' minden jövőjéről álmodó ifjút minden becsületes magyart, min den igaz hazafi!.“ Vannak, sokan vaunak már akik Somogy dolgozó népének pél' dójukkal mutatják meg, hogyai méltó valaki a szebb életért kiiz dő becsületes emberek hatalma: béketáborához. Alkotni vágyó ember az a „ nyolcvan dolgozó paraszt akik nem azért jelentkeztek Nagy áfádon a Dunai Vasmű építéséhez mert megunták a paraszti munkált vagy ellicilálták a fejük fölül családi fészket, vagy kikorbácsolt; őket az ,,intéző úr“, vagy egysze rüen szerencsét akarnak próbálni : Szerelik ők a föld édes illalát ez irtán is, nem felejtik el becsülni í 1 ropogós cipóvá magasztosult tiszti búzaszemet, nem városi vendég kén! látogatnak máj ! vissza í i szülői hóizba. Nem! | Egyszerűen csak az történt hogy meghallották a szerdal iz must építő haza hívó szavát, jö vübe néző tekintettel elindultak a: országépítés útján, tanulni akarnak hogy taníthassanak. Azt akarják hogy ne gyalogoljon az egyeli er holdat megszűnté paraszt 21 kilió ! métert az eke után, hanem minder határban traktor pöfögjön. Azi akarják, hogy többet teremjen i föld, boldogság és béke lak jel otthonaikban. Ők a béke táborár akarják erősíteni. Alkotni vágyé 'emberek, a béke katonái! Gyermekét féltő anya Lcstyán Ferencné, a kaposvári Textil Nagykereskedelmi V. dolgo­zója, aki jól végzett munkájával akarja saját gyermekeinek és min­den gyermeknek a békés jövőt biz­tosítani. „A dolgozó nő ma nyu­godtan végezheti munkáját — írja Lostyán. Ferencné —mert gyer­mekei a napközi otthonban gon­dos felügyelet mellett biztonságban vannak. De ha ránk zúdulna egy újabb háború, örök rémület ás aggódás égne bennem gyermekeim miatt. Én békéi akarok, s a béke biztosításáért mindert erőmmel dol­gozni fogok. De nem riadok írisszé, az áldozatoktól sem, ha arra kei- >nine a sor.“ Púder JózScfné azt írja: „Ha az édesanyákra lenne bízva, akkor sohasem lenne többé háború. Ne­künk, anyáknak a fiaink éleiét, gyermekeink jövőjét: kell védenünk a békeharcban. Egy a célunk min­den asszonytársunkkal: a békét“ Toth Jozsefné nemesvidi szü­lésznő gyermekei jövőjét akarja biztosítani, a béke őre akart lenni, amikor 2.000 forint Békekölcsönt jegyzett, beszolgáltatás,i kötelezett­ségét pedig 400 Százalékra teljesí­tette. Jutalma nemcsak a bölcsők apró éleikéinek békés mosolygása, hanem egész dolgozó népünknek megbecsülő szeretető. f hhxínyok, gerendák\ vako- Indian falak között kall át­haladni, amig valaki megtalálja a Simon Segédmunkás brigádot. Mim tarhelyükről hangos zwhogás hal- kit szik és árad szét a félig kész épület visszhangzó helyiségeiben. 4 brigád tizenegy tagja lécekkel el­látva, a mennyezetet beborító zsa­luzó de&zkáka' feszegeti s szórja ki az ablakon. Kelten az ablak pár­kányán állnak. — Hó, vigyázz — hangzik a kiáltás s az egyik a lelógó desz­kát őnveg alá nyúl. A brigád tagjai hátrább húzód­nak. Simyn Pereme, a brigád ve­zetője felszól az ablakon állók egyikéhez: — Vigyázz, ki ne verjétek helyé­ből az ablakpárkányt. Nyúlj job­ban alája. A deszkatömeg dübö­rögve zuhan dió, s alig oszlik el a porfelhő, a brigád tagjai máris fürge kezekkel szedik nyalábra, s szórják ki óvatosan az ablakon. Vigyázni kell rá, hogy még marsi­kor is fel lehessen használni zsa­luzásra. y'f Simán brigád az épí'kezés egyik legjobb segédmun- kás brigádja. Tizenegy tagból áll, köztük kilenc ifjúmunkás. A kon-, gresSzusi versenyből alaposan ki­vették a részüket. — A kongresszusi verseny alatt 273 százalék voll az átlagos telje­sítményünk — mondja büszkén Simon Ferenc. — És e>z a teljese­mé ily még most sem esett vissza. Most is tartjuk, hiszen nem is azért tettünk felajánlást, hogy azé, ha teljesít éltük, újra visszaessen. Akkor nem volna semmi értelme az egésznek. Most a Horváth bri­gáddal vagyunk versenyben, hogy ki tudja jobbün megtartani a kon­gresszusi versenyben elért ered­ményt. A brigád két év óta dolgozik a vállalatnál. Ez a harmadik hated- inas építkezés, aminek munkájá­ban résztvesznek. Két év óta dol­goznak együtt, s ez alatt a két év alatt egész ki<s családdá nőtt össze a brigád. Most már külön nem is tudnának dolgozni. Minden reggel összegyűlnek a barakkban és meg­beszélik az aznapi teendőket, hogy mügén munkát végeznek, s azt ho­gyan szervezzék meg. Munka közi­ben mint egy pontos gép, úgy dol­goznak egymás kezére. Ez a sike­reik, m WO—250 Százalékos telje­sítmény titka. KL hónapja állnak a Hor­váth segédmunkás brigáddal versenyben. Két hónap alatt Imi a- egyik, hol a másik brigád az első. Az építkezés brigád-versemy- zászlója hol Simon, hol pedig a Horváth brigád tulajdona. Jár nuánban a Simon brigád leit azt első, februárban a Horváth brigád. A Horváth brigádban tizenegyen dolgoznak. Kongr&sisizußi átlaguk 249 százalék volt. Moist az egyik anyagszállító liftnél dolgoznak. Öten fenn az emeleten, öten lent. Salakot és betont szállítanak ja- \ pánerrel, s bizony megfeszül min­den izmuk, míg a lifthez tudják tolni a nehéz alkotmányt. A fel- j vonó abban a pillanatban már í emelkedik is felfelé, mikor a ja- ! pátiért rátolják. Fönn, a tetőn már I várják. Fürge kezek ragad jók meg a tolórudat, s a beton már ömlik is a betonozó kőművesek keze alá. | A Horváth brigád legtöbb tagja [is ifjúmunkás. Közülük Lóczi Ist- \ ván most kérte felvételét a Pár'- j/>a tagjelöltnek. Mindennél boldo­gabb kmne, ha már ő is a Párt tagjelöltjci közé tartozna. — Még a munka is jobban menne — mondja. A két brigád között a két hónap alatt egészséges versienysizellemialar kuli ki. Most már elérték, Ivogy a brigád-ve rsen yzás zl ó t csakis ők nyerik el mindig. Felváltva viselik a legjobb brigád címét. M indkét brigád dicsérő okle­velet kapott a napokban, a kongresszusi versenyben végzett jó jmunkájáért. Ezután úgy a Hor­váth, mint a Simon brigád tagijai furcsán viselkedtek. Mindkét bri- í gád tagjai ezt vették észre egy- j másról, összebújtak, sugdostak, s hiába kérdezte a Simon brigád egyik tagja, Molnár László a Hor­váth brigádba tartozó Lovász Lászlótól, hogy mii suttognak. ■—- Majd megtudod hangzott a titokzatos váiasz. Később a Horváth brigád tagjai kérdezték a Simon brigádot: — l'gyan mit titkolóztok mos­tanában? Miben fő a fejetek? — Majd megtudjátok — hangr zott ugyanaz a válasz. Mi mást tehettek volna; mind­két brigád belenyugodott, hogy majd megtudja, milyen meglepe­tést tervez a másik. Mi am a nagy titok. . Egyik reggel is a Simon brigád megbeszélésre ült össze. A barakl másik sarkában a Horváth brigác gyülekezett. Halkan beszéltek, ne­hogy a másik brigád meghallja. Simonéktól azért kiszűrődött egy­két szó: — Nem bírjuk sehogy megtar- tani, nincs munkaterület. — Zsaluzásban lehetetlen annyi elérni, mint a kongresszusi ver­senyben — Suttogta a másik. K esőbb Simon Ferenc brigád- vezető beszélt. — Pedig meg kell előzni a Hor­váth brigádot. Addig kell felaján­lást tenni, míg azoknak is ezé!» nem jut. Aztán meg mennél többéi teljesítünk, annál jobb lesz ne künk. Hiszen ha csak azt nézzük mit kaptunk eddig, akkor majd­nem úgy érezzük, hogy talán me/ sem érdemeltük. Itt van például c barakkban ez a rádió: mit gon­doltok, Jugoszláviában van-e c dolgozóknak ilyen jó sorsa? Rádin és annyi fizetés, amennyit dolgo­zunk, s amiből kényelmesein mez, lehet élni? Hát nem akarjátok, hogy még jobb legyen? Aki nem az ellensége saját magának is. — De április 4-re már nem tu­dunk annyit felajánlani, nincí munkaterület. —. Hát akkor legalább ajánljul fel azt. hogy megtartjuk a kon­gresszusi átlagot. Aztán május 1- re, a Munka ünnepére teszünk- fel- ajánlást, addigra lesz jó munkate­rület. Rendben van — hangzott az egyöntetű válasz. A Horváth brigád is most fe­jezte be a megbeszélést. — Nahát, mikor mondjátok meg, hagy miről beszéltetek, kér­dezte Simon Ferenc Horváth Fe­rencié'/. — Hát csak arról — hangzott o váJ-crSz —, hogy április 4-re fel­ajánljvlc, hogy a kongresszust át­lagot megtartjuk, május 1-re pe­dig emeljük. — Mennyivel? — kérdezte izga­tottan Simon Ferenc. — Legalább 5 százalékkal. — Akkor inj tízzel —szólt köz­be a Simon J>rigódból valaki. — Aztán majd meglátjuk, ki lesz a nyertes? M'- tudjuk, ők is tudják, hogy mindnyájan győztesek lesz­nek. Az új ország-ot, életet teremtő versenyből győztesen csakis a ma­gyar dolgozók kerülhetnek ki, csakis ők lehetnek a nyertesek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom