Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-02 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SOMOGYI MAI SZAMBÁN: Apró Antal etvtárs felszólalása a Pártkongresszuson — A Kongresszusi Hét nagy eredményei az építő, iparban — Újabb dolgozó parasztok lépnek be a termeűőcsoportokba még a tszcs.fejleszlésj zárlat előtt — A kaposvári dolgozók nagy érdeklődéssed várják Devecseri Gábor költő előadását a szovjet irodalom 30 évéről J MDP SOMOGYMEGVEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN* TIH. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA: SÍI FILLÉR. PÉNTEK. 1951. MÁRCIUS 2. és további Az ötéves terv első évének eredményei feladataink a népgazdaság szocialista építése terén Gerő Ernő elvtárs beszámolója az MDP Kongresszusán i. Ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményei és hiányosságai As -MDP Kongresszusának i. napi tanácskozásait szerdán reggel Piros IjaszJú vezérőrnagy nyitotta meg, aki ismertette a beérkezett távirati Irat. A táviratok ismertetése után megkezdek a kongresszus 2. napirend lé-tárgyalását, amelynek címe ,,Az öt eves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság síor-alista építése terén". A napirend előadójaként Gerő Ernő átktmiminiszter< a Képgazdasági Dances elnöke, a Párt főtitkárának helyettese tartotta meg beszámolóját. Ha népgazdaságunk fejlődéséi egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. Mint ismeretes, gyáriparunk a. menetközben felemeli előirányzatot is 9.6 százalékkal túlteljesítette s ennek eredményeként egész tervkötelezett iparunk termelésének növekedése 1950-ben a hároméves terv utolsó évéhez, 1949-hez képest 35.1 százalék volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta s amelyhez foghatót soha nem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosi;ás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évében 36.2 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 42.3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz- és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat az építőipar, melynek termelése az öitéves tervidőszak első évében a megelőző évhez képest, 116 százalékkal növekedett s amely termelési tervéi kereken 30 százalékkal teljesítette túl. Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy ai gyáriparban a munka termelékenységének öt óv alatt 50 százalékkal kell növekednie. Ismeretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelékenység, az egy teljesíted munkaóra alatt termelt értékben mérve, több mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép. ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könv- nyüiparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkoztatva, a termelés értéke 2.6 százalékkal, az épíöiparban pedik 1.6 százalékkal csökkent. Másszóval' iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk 1950— 54. évek időszakára 25 százalékban irat elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy öt százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, * hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek, a már említetteken kívül, iparunk fejlődésében megmutatkoznak. Így. jóllehet ötéves tervünk eredeti előirányzatához képest, alapanyag- iparunk termelésének fejlődése is meggyorsul, mégis alapanyaglter- melésünk, a vas-, ás acél-, a hen gereltacél- és a széntermelés gyorsulásának illeme jelentősen elmarad a~ egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet már az ötéves terv első évélxai több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit ötéves népgazdasági tervünk szerint az első évében termelnünk kellett volna, villamos,energia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat azonban bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk s egész iparunk fejlődésének meggyorsulása, az eredeti ötéves tervben előírthoz képest, paran- csolóan állítja elénk bányászatunk s ezen belül széntermelésünk igen jelentős fokozásának feladatát. És ha iparunkban az ötéves (érv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egyhelyben topog és helyi ipar runk, tehát a lúlnvomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy- számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demo- » krácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe. Közlekedésünk nemcsak az ötéves terv első évére kitűzött feladatokat; oldotta meg, hanem lépést tudott tartani népgazdaságunknak, s különösen gyáripara kunak és építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasútjaink 1950-ben mintegy 23 százalékkal több árut szállítottak, mint a hároméves terv utolsó évében. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás: 25.7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja nteg, hanem egyben jelzi dolgozó -népünk életszínvonalának emelkedését is. M ezőgazdaságunk, részben a kedvezőtlen időjárás miatt, 1950- ben nem fejlődött egyenletesen, így, míg kenyérgabonából 9.2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takarmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk az 1950-re előírt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, amely terményekből több ‘Ijermett ugyan, mint 1949-ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 85 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassított, sőt részben vissz-'vetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. .Sertésállományunk 1950. októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanazon hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50.000-rel csökkent. Ugyanekkor jelentős megnövekedett az állami gazdaságok .és a termelőszövetkezeti csoportok áHalállománya. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4.400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk a mezőgazdaságnak. A inütrágyafelhasználás mezőgazdaságunkban 1950. folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. Egészében véve azonban mező- gazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását, gyors ütemben előretörő iparunkhoz képest, nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg, a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfogyaszthatott és elfogyasztott a nagytőkés-nagybirtokos Horthy- Magyaiországon. Hála a földreformnak s a népi demokrácia sokoldalú segítségének, melyet dolgozó parasztságunknak nyújtott és nyújt, a „hárommillió koldus“ Magyarországra megszűnt. És ez 'kétségtelenül nagy vívmány. Ugyanakkor azonban nem hunyhatunk szemet az előtt' a tény előtt, hdgy szétaprózott mezőgazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött. így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 szá- i zalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4-5 százalékkal. A mezőgazdaság elmbradásának 'legfőbb oka, a HvétaiéTlföEdels iléptekikeill ei&prfiaáajdó iparunk 'tit-inmielléséhez ki- pest az, hogy iparunk már 'lúliniyoinió többségiében szoria'istla nagyipar, me- íegsudasag-unk pedig innig túlnyomórészt sziétoprózód/oW, fisára termelő és kevés árat termelő gazdaság, emellett szerepet játszik az is, hogy egyéni gazdaságaink fejlődéséire nem mindig fYrdí-lottu.'ik eilig gondiot. Ebből azonban nem azt a következtetést. keit Sevonnunk, hogy meg ke® tessiluni országiunk iparos Kásáinak üteméit, hanem azt, ihögy. fokoznunk ikelll az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fokoznunk kőiül a mie-zőgazdáiságnalk műtrágyával, inunikaeszközlökkér, száÖHÖ- csztközökikeT való «'.'látását, s a fokozott iparosítás útiján is meg keli teremtenünk a feltételeikéi! ahihoz, hogy szétaprózód o.W túlnyomórészt kisáru- tenmeÖésen nyugvó, kevés árult termeid mezőgtalZdiaLsáigöt' fokozatosam nagy, üzemű, sok árut termei), iparunk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szocialista gazdasággá szervezhessük át Belső áruforgatmunk 1950 folyamán nagymértekben megnőtt. Az álltam:! nagykereskedelem forgalma (itehát egész nagykereskedelmiünké, mert It'óO-bei) már nem volt núitank magánkereskedelem) egy év alatt 57.4 százalékkal emelkedett s az áirufougaltaiS t ervet «,agy kereskedelmiünk: közel 7 százalékkal' fiű&teljes ítélte. A 'kiskereskedelem (itehát ,az áliiiaimi, sízöveikezeli és a magáinkiskiereskedelem .együttvéve) 1950. évi forgalma 18.8 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az 1950-beui bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősein megerősödő ti be’isői áruforgailmumklban .a .szneia- líisla (állatni szövetközelii) kereiskede- tem szerepe. Jelenleg a •szociudtista kereskedelem a fogyasztói áiruíorgaiiom- nak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Meg kéül azokban ált'apítaoumik, hogy inig az előző években gyakran a fölös mennyi stégben raktáron 'lévő áruik elhelyezése okozott számiunkra gall dot, addig 19.70-ben a termelés általános emelkedése elienéne a kerestet számos területen eilébeszailadt a ikínláilatnak. Mítgá'bamiviéve ezt nelm tehet minden további nélkül negatív jelenségnek tekinteni. Például' az, hogy 1950-bcin 156.000 kerékpárt és köz®!1 10.000 mol'oríkerék- páirt t ennueltűnik s ez a nvi viszonylatukhoz képest hatalmas mennyiség sem uintajikozott elegendőnek és hogy ha lett voíüa, többet is vásárollak volna, mutatja mennyire eme tekédéit népünk iélatszínivomaia, T)e természetesen a belső áruforgalomban tapa sziláét rcndeillén ességeik nemcsak erre vezethetők vissza. A 'belső áruifongn lomban megmutatkozó rentdeltleuességekihein szerepet játszik az is, hogy egyéni gazdaságaink fejlődésére niesn mindig fordiiloittunik eléig gondot. Ebből azonban nem azt 'a következte,Kést keli: felvonnunk, bogy meg kie'lt lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy folkioiznnink kell az iparosítás ütemét, fokoznunk keCD, a mezőgazdaság gépesítésiét, fokozmink kel a mezőgazdaságnak műtrágyáival, munkaeszközökkel!, .szálíltflóestzközökikel való eMtáfáisált, s a fokozott iparosítás útján' is meg kelt 'teremllietntüink a fieC- tételekef ablhoz, hogy a szétaprózom, túlnyomórészt kisáirülletrmelléisen nyugvó kevés árult llermelő mezlőgazdaságlalt fokozatosain nagyüzemű, 'sotk árüt termelő. iparúink és 'lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szociaiisl’a gazdasággá szervezhessük át. Belső áruforgalmunk 19Ö0 föl várnáin nagymértékben megnőtt, Az áltatni nagykereskedelem' forgtaflma (itehát egész naigykere-skedelmüintké, ment 1950-ben már nem volt nálunk ín-agán- nagykereskedelem) egy év glatt 57.4 százaöékkial emteCkedeilt *s az árüforga-l- mi terveit nagykeneskede'lmlünk közel 7 százalékká 1 tiúllte3ljesiítet,le. A kiskereskedelem (tehát az áli!ami, szövetkezeti és tt magánkittk,ere.sk edelera egy iittrvé- ve) 1950 évi forgaitaia 18.8 száza’. -kleaí haladta meg az 1949 évit. Az 19ú04ben bekövetkezett fejlődés credímén veiként jelenttől en megerősödött belső áruforgalmunkban! a 'szío- ciaíisfa (áüllami és szöveltikezrlti) iktones- kede’.lem szerepe. JeJeníeg a szociálist a k»ree,kedeseim a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százállékláit bonyollíl'ja te. íMeg keit azonban áilülpí,falnunk, hogy mag az előző években gyakran a föuös menny.‘istéiglbien, raktáron fekvő áruik et- tietlyezése lolkozortt sízáimumikria gondot, addig 1950-hien a termelés áitallinos emelkedése el'lienére a kercslej sziáanioa területen eJiébetszaíadt a kínáiíitnatk, — Magábain.vtive ezt nem IcthH minden további nét’ikül negia'tiív jelensiégnek tiekinteni. Például az, hogy 1950-hen 156.000 kerékpárt és köze) 110.000 mo- toíikerókpárt ferméltiüiiik a u t u:i r; szónyiainikhoz ikiépest bataltmas mennyiség seen mutta ikozot-f elegendőnek és hogy ha fett volna, többéit is vásároí- ttaik volna, mutatja, hogy mennyire fel- emie’lkiedeitit da'gozó népünk éte'fczín- voniaite. De termószetesen, a belső árufiorga- Siomttani tbpaszlaillt rc.n de’llénes séjgek nemcsak erre vezeilhetők vissza, — A belső áruforgáCb.mban ímegtmu tat kozó rc.ndelllieine.sségekb'en saereipeit játszik mi ndlen elkelőtt a mezőgazda sági te»-- me'lléis elmaradása. De szeiepe! jtitezik e mellcitt az is^ hogy a, dolgozóik, a keresők száma s ezzel együtt o béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészi pedig a dolgozók srzámánbk ez a gyorstü,!emű növekedése átmenetileg csak kisebb méntékberr jut kälfeje- zésrte a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, .ment a szocialista ipa- rosíillás megikövetelá, hogy most mdn- dcnekieilőlt nehiéziparunkaik illetve: állta,Iában a i'Crme'lőc'Szközöik termelésiét fejlesszük. Mindezekhez ijánu.11 saját ta- patezitaiMiansáigiunfc és gyenge szeirvie- zetlteégiünk is az áLlami -s áiltaifuban a szociáilfeto kereskedelem iterén,. Végül, tie nem utoiLsósorban, igen komoly szerepet jállsziik népünk eMenkSégeiinek, a kizsákmányiolió lOszitáfyoknak, eztsk maradványainak, a különfléilfe reakciós elemieknek népi demokráciánk eflllen irányuló .ludaiios kártevő munkája is. Az eltenslég, amalyre számos teríiCeiten súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közelláitás te.rtii,tétére. 1 lymiió- don a köz,ellátás kérdése az osztály- harc egyik legfontosabb területévé vált. Párfuink kezdeményezésiére népi demo kráciáinik áMamihataftníii keméiny ö.köjlel' sniljitötlt 3% a közelilá'táis fronltiját) ganázdálkodó eCl’ienségre s egy sor átfogó gazdasági infézkedlésll is hozott a közelkUás biizllosíitásáira. hnieneteis hogy ezeknek az inltézkedéseknek cied- innényeként isikcrüilt i* cukor- és a finomli'szteJiláltás'tl kielégítően megoida ni. A közeli átásunk Iterén már megbo- zott és még meghozandó infiézikedések célja: a dolgozók és cSaiMagjaliät szfa- var,talán eÜiátása ItegfoPtostal;!) éle.'cne- rési és egyéb közi-züik.ss'-gJleti cikkekkel; jclénitiős áilltami lamtaíékok biztosítása, mert ez etíéngedfietelitan fe!ltéte!le_ a tervszerű gazdákiodásnak s végül kü
