Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-11 / 59. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

VASARNAP, 1951. MÁRCIUS 11.

OCépek (Súnioqii mex^qe.

munká£m&zaaLmákóL

Sírta: rSőmogijL <J)áL

VI.

Szomjaztuk a szabadságot

^A sopronkőhidai feggházban, óbban a rideg, szürke épületszörnyet egben óbban a; élők koporsója ban már hét hónapot löHöttem el egyeszánkában, miikor jött a hír. hogy a politikai foglyokat elszállítják. Ez a hír örömmel tölött el bennünket Őröltünk, Jmgy megszabadulunk az őrjítő egyeszárkától, de egyszersmind kétségét is ébresztett bennünk, mi lesz, hona visznek?..." Az aigcványi és siófoki tömeggyilkosságok jutottak eszünkbe, ahol n fehérek százával gyilkolták le a komm unistókat. Szinte megkönnyfbbüI- tünk, anyukor megtudtunk, hogy a lmj- mójskéri .Jegyencbarakk-ba“ visznek. Jtafmáskéren mindössze pár hetet töltöttünk. aztán ismét vágómba és 25 embert a szegedi Csillag-börtönhe, 15 elv- társat <a váci börtönbe jelöltek ki. En a szegedi 25-ös csoportba kerültem.

Forró nyár volt. A vágómban ingre vetkőztünk, így is nehéz volt kibírni <i f apróságot. Utazás közben örökké az járt az eszemben, hogy megszököm. 11 hónap óta, mióta börtönben ültem, szinte minden nap gondoltam a szökésre. Fájt. testemet, telkemet ette a rabság. Úgy gondoltául, úgy is éreztem, forradalmárnak nem szabad négy fal között ülni. Kockáztatni kell. In káb szökés köziben puskagolyó). mint a börtön-penész emésszen el. Az orosz proletároktól hallottam, hogy az orosz elvtársiak az életük kockáztatásával megszöktek a börtönből, a száműzetésből, hogy dolgozhassanak tovább az ügy érdekében. Nem bírtam a rabságot. Kimondhatatlanul szomjaztam a szabadulási, a szabadságot. Szinte felesküdtem saját magminak arra, hogy bármi lesz. megszököm. Akkor még nem tudtam és nem is tudhattam, hogy lesznek kommunisták, akik elől minden szökési lehetőség cl lesz zárva, ezek a

börtön fa?okon át is megtalál jók a kapcsolatot az élettel, mozgalommal, Párttal, sőt vezetik, irányítják ,a dolgozó- kai, mint, ahogy ezt később Rákosi Mátyás tette. Rákosi elviár,s a börtönön belül is minden nehézségek és veszedelmek dacára a börtönt az ellmtár- sak részére politikai iskolává változtatta át.

Fgésa úton egy gondolat motoszkált a fejemben, szökni, minden droin szökni. Arra is gondoltam,, hogy adódhat olyan he’yzet. amikor egyedül nem bírok megbirkózni a nehézségekkel. azért jó lesz valakit felszólítani, valakivel együtt szökni. Koponya elvtársat, ezt a keménykötésű legényt szemeltem ki és suttogva, hogy senki meg ne hallja, elmondtam neki terveimet.

— Repülnék —• mondta Koponya, — de most igen rossz bőrben vagyok. Nem merek vállalkozni. Nem akarom elrontani a te dolgodat is, csak a ter- hedre lennék. De te elvtársam, menj, ha el szántad magad, menj, ha egy kis alkalom, egy kis rés kínálkozik, hasz- | náld ki . . .

, Másfél napig utaztunk már, de még í semmiféle alkatom. Jóformán ki sem nyitó’',tűk a- mgőnajtót. Enni is csak azt ' ettünk, amit magunkkal hoztunk. Éheztünk . . . Tikkasztó volt a hőség,

I sokan az ingüket is levetették. Merit - i lábra vetkőztünk, de így is dőlt rólunk j a verejték. Gúlosi József, a Vaisszázad

Í

voilt parancsnoka, ez az olajbarna árrá. izmos, magas elvtárs, egétsz úton ' szófián volt. Most őt figyeltem és úgy láttam, valamiben töri ,a fejét, uaóami- lyen tervet sző. Melléje kuporodtam. Elmondtam, neki tervemet. Felcsillant a szeme, mélyen a szemembe nézett és keményen megszorította a kezemet. Ez több volt a beszédnél. Megértettük egymást.

Szök

jyjásmap délben a ceglédi állomásra értünk. A külterületen, ahol a tehervonatok és a félretóit vágónak álltak, ott álltunk meg mi is. ,,Nem sokára ott leszünk, innét ,múr nem messze van Szeged.“ Egg órája álltunk, emuikor egyszer csak nagy robajjal fél- retólták a vagonunk ajtaját. Az őrség prancsnoka. egy finom leányképű hadnagy, s néhány katona jelent meg. A liszt beszólt:

— Itt menázsi lesz, készítsék a csajkát, edényt! De kijelentem — emelte fel hangját —. ha valaki megkísérli a szökést, azt rostává lőjjük!

Vonatunk körül i—-5 lépés távolságban az őrség láncolatot képezett. Feltűzött szuronnyal, lövésre kész fegyverrel vették körül a vonatot. Először 12 elvtárs sorakozott fel kettesével és ment a néhány vagonnal távolabb állított gőzölgő kondérhoz. Krumlifőzelékkel tele csajkákkal tértek vissza, s már útközben falni kezdték az ételt. A következők mi voltunk. Tizenhármán sorakoztunk fel és indultunk a kon- dér felé. Én Gálosival a negyedik sorban álltam, mezítláb, kabát és sapka nélkül. Utánnunk Koponya és Boros elvtársak álltak. Amint meykezdték az étel kiosztását, a személykocsi ablakán kihajolva kiszólt a tiszt:

— Őrség figyelem! — mind odafigyeltek.

— Most! — súgtam Gá/osinak.

J^egugol] unk. Koponya és Boros elvtársai: rögtön felzárkóztak, eltakartak. Az elvtársak lábai közölt a mellettünk álló vágón alá másztunk. Csend volt, a tiszt parancsszavai pattogtak. A vágóm másik felén kilestem. Vagy öt tépésre tőlünk a fegyverére támasztva állót, őr állt, ahogy kidugtam a fejem, tekintetünk találkozott... Pár pillanatig farkasszemet néztünk, aztán a lengő szőke-bajuszos őr (valami földműves ember lehetett) főbb /szemöldökét lassan felemelte és bátorítóan hunyorított, majd ugyanúgy, ahogy volt, észrevételnül hátat fordított nekünk, összenéztünk. A szemünk azt mondta: ez velünk érez.

— Gyerünk!. . .

Átmásztunk a síneken, a másik bent álló vágón alá rejtőztünk. A tiszt hang- fa még mindig hallatszott. Innét 7—8 méterre volt a töltés széle és fent a füves árok. Az idegeink pattanásig feszültet:. A nyílt pályára ha kilépünk, bárhormét megláthatnak.

— Gyerünk! — ütött oldalba Gátéi í1' »:r

es

Xcgijkzéláb másztunk a nyílt pór

lyún. Minden pillanatban vártuk a

dörrenést, a golyót. Tekintetem Gói- losi arcába esett. Az arca a félelemtől eltorzult, De valahogy én is furcsán nézhettem ki, mert Gálosi szinte megriadt. mikor rámnézett. . . Csönd, lövés nincs .. . Elértük a töltést, le az árokba , . . Mélyen meghajolva futottunk, rohantunk a gazos, gyepes árokban. Gálosi felbukott, én is ... Hafíga- tóztunk . . . Tovább! Csodálatosan kitartó, jó futó az ember, ha <az életét lopja. Mély szántáson bukdácsoltunk át, kukoricásba értünk, majd szántásba ismét, fin elbotlottam, Gálosi mellém.

— Nézz fel, nem-e jönnek? Különben ne. nagyon kilátszol. Feküdj!

— Majd hallgat ózok — mondta Gálosi — így is meg tudjuk, így is ki lehet venni a tódobogást.

S a földre nyomta a fülét és hallgató zott. .. Mard hirtelen felugrott.-— Lódobogás! Jönnek! ■..

— Feküdj! — húztam vissza a magas embert anélkül, hogy szememet levettem volna arról a helyről, ahol ő fülelt. És most láttam, hogy ott a földön apró kis hant ócskák lökődnek fel...

— Te, hiszen itt vakond túr.

— Tényleg, nézd csalc — mosolygott Gálosi.

Nevettünk . . . Jóízűen, szívből nevettünk. Miután ártatlan kis üldözőnk jól memeveM etett bennünket, (soha életemben még ilyen jóiesően nem nevettem). loholtunk tovább.

—- Erdő! — tört ki belőlünk az öröm A fák. bozótok közt bujkáltunk beljebb, beljebb. A gályák, ágak arcunkba csapódtak. tüskék hasogatták róttunk <zí inget, üt-ott bőrt is. Mtind- egy

Az erdőben lövések dörrentek. Egy fa mögé húzódtunk s a tisztás felé kémleltünk. A tisztáson felkapta fejét egy őzborju és riadt, bárgyú szemekkel körülnézett, majd eltűnt az erdőben. A gályák ropoglak, rílak lábaink aloft. Rigó, fúrj, kokul: szóltak. A saját Mhe- gésünkön kívül más neszt nem hallottunk. A napsugarak csillogva törtek át a falavelek csipkéi közöttü Méhek zümmögtek felettünk. Mentünk.

Vacsora

JPstefelé szörnyen éhesek és szomjasak voltunk. De fáradtak is. Alig bírtuk emelni a lábainkat. Mikor bealkonyodott, megközelítettünk egy házat, hogy valami élelmet szerezzünk. De ahogy végignéztünk egymáson, megijedtünk. Szakáiasak, porosak, piszkosak voltunk, mezítláb, rabnadrág, bozótos haj, tépett ing. Hogyan álljunk így emberek elé?.... De hajtott az éhség. Megközefíietlűnk egy házat. Kutya nem volt az udvaron. Bekopogtunk.

öregember nyitott ajtót. Beléptünk. A benllévők; leány, asszony, fiatjai férfi, áz asztalnál ültél: és vacsoráztak, csodálkozó tekintettel meredtek ránk.

— Pénzünkért adjanak valami élelmet! — szóltam nagy hangon, hogy az izgalmunkat és a szégyenünket leplezzem és nehogy azt higyjék, hogy koldusok vagyunk, bár egy fillérje sem volt egyikünknek sem.

— Mit akarnak itt? Kik maguk? —- útit fel a férfi az asztaltól és felénk közeledett.

Mit mondjunk? . ..

— Magyarok vagyunk! — vágta ki Gálosi.

— Orosz fogságból jövünk — tettem hozzá sietve.

■— Orosz fogságból? — kérdezte kételkedve ia férfi és tüskés szemeivel majd átszűrt bennünket.

A két nő az asztalnál szinte sóbálvánnyá meredt. Elakadt a kanál a kezükben, némán, félelemmel bámultak bennünket.

■—- Üljenek csak le. — mulatott a padkára a férfi — majd mindjárt megtudunk mindent! — mondta fenyegetőzve és eltávozott.

Leültünk. Összenéztünk. Mi lesz üt? Miért sietett ez el? Hová ment? TctTán csendőrökért. Vagy? ... Mit tegyünk? Ilyesmit gondolhattunk mind a ketten, de nem szólítunk, csak a szemink beszéltek. Vártunk. Az öreg az ajtómái óillt és a i8-as időkről kezdett beszélni. A két nő le nem véve rólunk tekintetüket, lassan, ómatosain folytaim lcedték az evést. Alig telt él 5—6 perc, a férfi egy másikkal sietve belépett a szobába. Gyanakodva végigmértek bennünket, a másik egy vállas, szálas, 35 év körüli vörös ember, megszólalt:

— Panyemájis poruszki? ... — kérdezte tőlem oroszul, jó magyaros hangsúllyal.

— Ponyemáj! — válaszoltam örömmel. sietve.

Erre a két férfi tekintete meglógott és a másik már magyairul folytatta:

—1 Honnan gyűrnie]:, melyik részről?

A rosztovi láger volt az utolsó ál- lomás. Hazafelé tartunk Somogyba.

— Ein meg szentül meg voltam győződve — szólt közbe a házigazda —, hogy miaguk a,féle kommunisták lehetnek. Onnan gyünnek.

Gyönyörűen összebarátkoztunk, kiderült, hogy a vörös ember nemrég tért haza orosz fogságból, éppen ilyen rongyosan, éhesen, mint mi. Még azt is megtudtuk, hogy Kecskemét környékén vagyunk. A galambősz bácsika í8- ról beszélt jószívvel.

•— Hej, sokat mesélte az apám. hogy akkor is így szökdöstek. bujkáltak a magyarok... Mindig csak meglátogat minket az Isten ... Hát elég baj ez kedves fiaim. . .

De a többiek nem sokat törődlek az öreggel, rá se figyelek.

Vacsorát, kenyeret és szalonnát kaptunk, kezeltünk, búcsúztunk, elhagytuk ,o házat. Kint fellélegeztünk, Italai - masat örültünk a jó sikerünknek.

Emigráció

Az éjszakát bent az erdőben töltöttük. Veszeit-fáradlak voltunk, mélyen elaludtunk. Elsőnek én ébredtem fel, mert a nap az arcomba tűzött.

A két darab kenyeret és a szalonnát, ami megmaradt, zsebkendőbe kötve magunk mellé tettük és macist körülnéztem, nem találtam a csomagot. Felkeltettem gálosit.

— Hol a kenyér?

Kerestük mindenütt.

— Ki vihette el? Ki járhatót itt, bent az erdőben? Ki? . . . Ember-e vagy? . ■.

Elhatároztuk, hogy többé olyan helyen nem töltjük az éjszakát, ahol ember járhat. Szökött kommunistának ebben az tetőben a legnagyobb veszedelme volt az ember. Megállapodtunk hogy ezután éjszaka megyünk és nappal alszunk. Az éjszlaka jó lepd a menekülőknek. Főként, ha valaki ilyen kirí- vádn rútul néz ki, mint mi.

Jfste szereztünk ismét élelmet és éjszákéi folytattuk útunkat. Gálosi József iskolázott ember volt, áríetííe a csillagok átlósát. így a térképünk a csillagos ég ivott.

— Ez ott az északi sark-csillag —

TANULJUNK A SZOVJETUNIÓTÓL

Hogyan vezessünk?

Jól bevált formája a ikollhoziparaisiz- Őolk között végzett munkának a ,,bri- gádnap”. Ez'í, a formát miinidemÄi el kell terjeszteni A brigádoknál rendszeresen társunk tanácskozásokat, ahol megvitatjuk a fnunlka eredményeit, taittanlk a brii|gádoik;ban felolvasásokat & előadásokat Ez összekovácsolja a brigád fingjait, növeli a ibril- gádnalk — a kolh óz munka megszervezésének alapformája — szerepét. Ez is eOősagitii majd a kolhoz,alkfuva fejlődéséi, amelyre l:kknals®kodvia; a/ körzeti bizottságok és a párt Iszerve- zeftek jobban elmélyednek a 'kolhóíz életében.

Kövessünk el mindent a politikai tömegmunka és a kultúrtömegmunka megjavítására falun, émeljük a kot- hazparaszrtak ős, ikolhózparaszi asszonyok szoeiafclla löríitudiatát, lelkesítsük őket harcra a szocialista mezőgazdaság további fejtesizftéisiéórt és fdvirágozjí látásáén!'.

A beszéd, előadás felolvasás — alz

magyarázla neJeem nagy szakértelemmé. — Tehát Észak. Ott a Déhkereszt és odább a Fiastyúk. Itt Kecskemét, olt Szeged. Egyenesen néki a Finstyóiknak.

Szeged felé, a jugoszláv ‘határ felé tartottunk.

Amint ivirradni kezdett, kiszemé- tiik ,magunknak a legmagasabb rozstáblát a harmatos rozsszáiakut fétrehajtogaltuk és óvatosan belépdcl- tünk a tábla közepébe. Utánnunlk, ahogy kelt fel a nap. szépen felhasogatta a félrehajtott rozsszáiakut. \ természet segített eltüntetni ütemünk minden nyomot. Mintha vialnki az égből ejtett volna bennünket a 'rozstnbln közepébe. Itt teljesen biztonságban éreztük magunkat. Fáradlak voltunk. Elfogyasztottuk a kis elemózsiáit, a harmatos. friss rozsban hanyattvágódtunk. Feledtünk az ég és a mindazok. Elaludtunk.

Délfélé ébredtem fel, szörnyen tüzelt a nap. Gálo'si már fenn volt. Ingével tö- rölgette magáról a verejtéket.

— Síit ám! örült meleg van!

— És semmi árnyék! A hátam már tiszta pecsenye

— Feküdj a hasadra!...

Valahogy ■ ismét elaludtunk. Gálosi

ébresztett fel.

— Te paijtás nagy baj van! — mondta kínosra torzult ábrázoltai.

■— Micsoda? — kérdeztem meglepődve.

— A víz!. .. Vizünk mncs. Erről megfeledkeztünk. Szörnyen szomjazom. Ein ts szomjas voltam, de eddig nem éreztem, most egyre jobban gyötört a szomjúság. De azért azt mondtam Gála sírtak:

— Oda se neki, kibírjuk estig. Ne gondolj rá. ennyi az egész!

Lángoló hévvel tűzött a na,p. Árnyék nincs: Forgolódtunk, levetettük az inget, a fejműkre tettük, majd ismét felhúztuk. Izzadtunk, égtünk, aludni tovább nem bírtunk. Kétféle kín, két ellenség, a szomjasóig és a nap gyötört bériünkét. Soha sem hittem volna, hogy egy öntudatos erős fizikumú embert a szomjúság és a forróság le tudjon verni a hibáról. Gálosi kínjeiban m zöld füveket rágta. Már-már csaknem sírt.

— Nem bkom! Lesz, ami lesz, vizet! . . .

Nemegyszer felugrott, hogy elrohan Valósággal birkózni kellett vele, hogy tűrjön, maradjon. A rozstáblátóH jobbra vasút, balra diilőút. Nappal mindenütt emberek jártak. Mozdulni, mutatkozni mem lehetett. Nagy volt a veszély. Felismernek és vége. A Horthg- loatonák járőrei és a csend őrség ebben az időben örökké parlyázlalr. Az életünkkel játszottunk. Engem, fizikai munkást jobban megedzelt az életem, jobban bírtam az erőn ‘táti terhei, mint a testileg erősebb, értelmiségi Gálosi. Háromszor vesztünk össze éls beleültünk ki, amíg végre bealkonyodott.

JjTilcnc napi életveszély, éhezés és bolyongás utóm eljutottunk « Szeged alatti mocsarakhoz. Itt sikerült ónt lábal ni a túlsó partra. Idegen földre, külfödl're. Fellélegeztünk. Örültünk. Azt hittük, hogy itt jobb helyre jutottunk. Nemsokára megtudtuk, hogy tévedtünk. Az osztúlyharcoit a burzsoá határok nem választják el. A »téré Alexander fasisztái semmivel sem voltak különbéi: a magyar Horthg-bmndi- táknál.

Más nyelvű emberek közé, mz vsz- tályharc más területére kerültörtk.

Megkezdődölt az emigráció ...

Leng a szabadság zászlaja Az író utószava

póriunk 11. Kongresszusára felajánlottam, hogy megírom visz- szaemlékezésemet az 1919-es időiéről, a Somogy megyei munkásmozgalom hősi korszlakáról. Egyéni élményeimet és a körülöttem történteket mllanússzerü képekben írtam le, úgy, ahogy harminckét év távlatából az emlékezés festette. Szívesen tettem, mert tudtam, hogy dolgozó társaim, ifjúságunk sokat tanulhat abból, ha megismeri ezeknek a forradalmi időknek és embereknek igazi arculatát, melyet a Horthy-reakció 25 éven át piszkait, feketített. Börtönben száműzetésben, nehéz földalatti harcokban élteit negyedszázad utóm a szovjet nép, Sztálin hős fiai leromboltál: a börtönfalakat, leszedték hevünkről a bilincseket, felszabadítottak bennünket a fasizmus igája alól. A kaposvári megyeháza és városháza homlokzatára felkerült ismét az ötágú vörös csillag. Az elrejtett fegyverek erős kezekbe, a dolgozó nép fiainak biztos kezébe kerültek. Beteljesült Lntinkáék álma, vágya: a Párt, Rákosi elvtárs vezetésével, a magyar dolgozói győzelmesen építik mindannyiunk jnéblétét ■ a szocializmust.

A nádasdl erdő felöl márciusi szetti fuj, vígan lengeti házainkon « győzelem, a béke, a szabadság zászimjAt.

Vége.

AKiao pártszervezet, amely nem ügyel, ho-gv,an érkeznek a faluiba újságok. A sajtó körül jó kikeli építeni a munkát. Az újság a tömegek politikai felvilágosításának és nevelésének hatalmas, hatékony fegyvere és alaposan fel kell "használni.

Tudjuk, bogy a dolgozók nevelésében milyen hagy jelentősége van a mozinak és a rádiónak. Akad kolhoz, ahol igen ritkán vetítenek filmet, l'yen faluval találkozunk példán# a szerebrjano-prudszki járásban.

A munka minden formáját fel kell használni és meg kell találni az utat az emberhez, gondolataihoz, szívéhez Miért ne gyüjtenénk össze' néha az embereket, például az öereg’ek egy- egy csoportját, egy csésze teára, i hogy felolvassunk egy cikket, egy j elbeszélésit, hogy elbeszélgessünk ve- í lük. Az embereket ez vonzaná, örömmel járnának el. !

A körzeti páritlbiaotíságiokinak és a

gainak gyakorlati intezkedeseket keH tenniök, a klubok, kuktúrházak, könyvtárak, vörös sarkok építésére, a kol- hózparasztok rendszeres fílmeilátá- sára, a falvak rádiósft'ására.

Többek között gondolná kel az alábbi kérdésre ás. Sok asszony szívesen haUgdtna elődadásokat, réazlb venne felolvasásokon, die nlimics kire hagynia gyermekeit.! Helyes volna ki- jelö’.ná olyan szobáikat, ahol a gyermekek felügyeleti alrilt lehetnének,, miig ia.zi anjuik előadást ihaltgátl vaigy filmet néz.

Nagyobb figyelmet keH fordítanunk a Komszomol munkájára a falun.

A pártsizerveze laknék .még jobban b® keil voiffltiiibk a íkomsizomoíokat és a falusi ifjúságot a, mezőgazdáság további íeIllesztéséért, a kolhozok erősítésiéért vívott aktív harciba. Javítanunk kell a Ikal'hózparaszitassizianiyok körében vég,ziert munkát, emlékeznünk kell Sz>!álliin elvtárs útnuStatlásá- ra, hogy a nő a kolhózíbaini — nagy

■ embereikkel való tömeges fqglalkoziás

■ legelterjedtebb formája. Minél több- 1 szőr tartsunk előadásokat emeljük

■ azok minőségét és eszmei színvonalát.

, j Számításba kell venni a következőiken isi. A pártíwtikárok .és a kultúrtömeg(- - munka intézményeinek dolgozói gyaikj■ ran nem gondolják át: ki is látogatja . az előadásokat? Tegyük fa#, hogy • felolvasást tartanak a bőséges őszi . búzatermés kivívásáról, Megitadtották : az előadááV feljegyezí'íák. hogy ennyi

és ennyi ember vett résizli. De kik voltak ott. alz,t már nem igein néz®«

. Már pedig, 'ha feljegyzést vezétiümík.

ki látogatja az etlőadlásakiaB. meggyő- I vöd tinik róla, hogy gyakran ugyanr 1 azok az emberek jönnek el. Viszont ’ vannak olyanok, akik csak nagyritkán járnak felolvasásra és előadásira. Kiderül, hogy egyesek vonzódnak az új felé, mások pedtig nem érdeklődnek az előadások és felolvasások iránit I Mindenkit mozgósítaná kel, mindenkiben fel kell ébreszteni a tudásszomjat.