Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910

Az iskolai év története.

Az 1910—11. iskolai év nagy jelentőségű a sepsiszentgyörgyi áliami tanítónőképző-intézet történetében. Ezzel az esztendővel vége szakadt a 18 évig tartó küzdelemnek, melyet az ősi Daczó-kúriá- ban folytattunk s új reményekkel, fokozódott munkakedvvel, de a már kitaposott ösvényen, az intézet céljaira épült modern palotákban kezdettük meg szeptember elejével tanítói és nevelői magasztos munkánkat.

Mi, akik a 18 évi küzdelemnek tanúi voltunk s az a sok szülő, aki a rozoga hálótermekben aggódva hagyta ott minden szeptember 1-én gyermekét: mi tudjuk igazán értékelni a város, a vármegye s a kultuszminisztérium kegyes áldozatkészségét, mely lehetővé tette, hogy a Székelyföld egyetlen tanítónőképző-intézete céljának, rendeltetésének megfelelő hajlékban s körülmények között helyeztetett el. Augusztus 1-én kezdtem meg a régi hajlékból való költözködést s augusztus 26-án örök búcsút mondtam a Daczó-kúriának, amely 18 évig otthonunk volt. Küzdelmekben gazdag 18 esztendő volt az, amit az ősi falak között töltöttünk, de amellett volt ott sok kedves és boldog óránk is, azért nem tagadom, fájó szívvel búcsúztunk a régi hajléktól, ahol a közös nyomorúság eggyé fűzte tanárt, tanítványt s ahol igazán bensőségteljessé és családiassá tudtuk tenni már az épület méreteinél fogva is az életet. Hálatelt szívvel adózom azért e helyen Háromszékvármegye Háziipar-Egyesületének, amely nekünk a Daczó-kúriában 18 éven keresztül áldozatok árán hajlékot adott s hálával Sepsiszent- györgy város igen tisztelt Polgármesterének és Tanácsának, hogy

I.

í*