Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910
9 az intézetben tanulnak és tanítanak, ép úgy azok is, akik ebben az intézetben folyó magasztos és nemzeterősítő munka iránt nemes érdeklődéssel és meleg szeretettel viseltetnek : mindazok legyenek most és mindenkor áldottak ! ! * * * Pálmai Lenke igazgató a tanári testület nevében átvette az üj hajlékot s ez alkalommal elmondott ünnepi beszéde a következő : Méltóságos Uram ! Most, a midőn a magyar nemzeti kultúrának, hazaszeretetnek, munkának és istenfélelemnek emelt ezen templomot felső hatóságomtól átveszem, tanártársaim nevében is szent fogadást teszek, hogy ebben az épületben az igaz, az idegen előtt is imponáló nemzeti műveltségnek, nagyságnak nevelünk erős szívű bajnokokat. Szent fogadást teszek, hogy innét a hazaszeretet szent lángjával, melynek lobogására itt a határszélen kétszeres szükségünk van, munkakedvvel, hivatásszeretettel, istenfélelemmel, tudással s nemes ideálizmussal telt szívű tanítókat bocsájtunk ki a nagy munkatérre, olyanokat, akik szeretik azt a magasztos hivatást, amelyre e falak között készülnek, olyanokat, akik ismerik, szeretik azt az ártatlan gyermeki lelket, amelynek jelen és jövendő boldogsága az ő kezükben lesz letéve, akik komoly oldaláról veszik az életet, akik a másokért való munkálkodásban keresik és találják gyönyörűségüket, akiknek lelkét eltölti az a cél, az az eszme, hogy a magyar nőnevelésnek, általában a közoktatásnak szent ügyét szolgálják. Szent fogadást teszek, hogy ebben az épületben olyan tanítókat nevelünk, akik életük céljául egy a nyelvében s érzületében magyar nemzedék nevelését tekintik s azért a magyar néptanító eszményképét beleoltjuk a fogékony ifjú lelkekbe, akiknek szóval, példával hirdetjük, hogy a kötelesség hű és lelkiismeretes teljesítése az az életet átható elv, amelynek nyomán embertársaink becsülése, lelkiismeretünk nyugalma, tehát boldogságunk fakad. Az a boldogság, amelyet nem vehet el tőlünk senki, még csak nem is irigyelhet senki, mert forrása távol a világtól, lelkünk mélyén fakad. Szent fogadást teszek, hogy e hajlék nemcsak dologház lesz, ahol a munkában s a munka után nem nyer üdülést a lélek, hanem a szeretet, a békesség hajléka, ahol a szív s a lélek is megtalálja azt, a mi után vágyódik.
