Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1903
5 A szabadságot csak február 10-én kapta meg, de mert eddig sem járhatott fel az intézetbe, január 4-étől, a nevezett napig gyakorló iskolát s a gyakorlati tanításokat — a IV. éves növendékek bevonásával — magam vezettem. Bocskay helyettesítésével Horeczky Emilia nyulhegyi tanítónő bízatott meg, ki február 16-tól a tanév végéig gyakorló iskolánkat ritka lelkesedéssel s szép eredménnyel vezette. Márczius 15-től Fábián Szilárd megbízott tanítónő is — betegség miatt — 6 heti szabadságot kapott. Távollétében igazgató s a tanítónők helyettesítették, kik tárgyait szakszerűen látták el. Néhány jelentéktelenebb mulasztást leszámítva, semmi különösebb körülmény nem zavarta meg munkánkat. Az internátusbán azonban változások történtek. Tattay Margit, ki szeptember hóban az internátusi felügyeletet elvállalta — megrongált egészségére hivatkozva — febr. 1-én kiköltözködött az internátusból. így a felügyelet — mely a mi körülményeink között kétszeresen nehéz — két bentlakó tanítónőre maradt. Ez az állapot azonban nem tartott soká, mert a gyakorló iskolai tanítónő helyettese február 16-tól megosztotta a nehéz munkát s heti 30 órai elfoglaltsága mellett az internátusi tanítónő teendőit is végezte. Mint a testületben történt személyi változást feljegyzem, hogy a testület kiegészült Hamzea György gör. kel. hitoktatóval, ki az I. osztályban levő egy gör. kel. növendékünk hittani oktatását végezte. Gludovácz Emma megbízott s. tanítónőt pedig Őnagyméltósága 65505. számú magas rendelettel segédtanitónővé kinevezte. Örömmel üdvözöltük e rendelkezést, mert a testületben eddig csak három kinevezett, tehát állandóan alkalmazott tanítónő működött, pedig ha valahol, nálunk nagyjelentőségű, hogy kinevezett tanerők dolgozzanak. Tanárkarunk — a hitoktatókkal együtt — 13 tagból állott. Tanításunknál felhasználtuk mindazt, mit a tanitónevelés érdekében nehéz viszonyaink és körülményeink között felhasználhattunk. Erről azonban az értesítő más helyén lesz szó. Sajnos, hogy tanitónevelő munkánknak sok akadálya volt. Mindenekelőtt épületünk szűk s alkalmatlan voltát kell megemlítenem, mely mindennek való, csak iskolának nem. Tanári testület, Háromszékvármegye kir. tanfelügyelője s az igazgató-tanács mindent megtett arra nézve, hogy az építésnek immár 10 év óta húzódó ügye megoldást nyerjen, de sajnos, még kilátás sincs arra nézve, hogy e nyomorúságos állapottól megszabaduljunk. Pedig ha valahol, épp itt a határszélen, hol a tanítóképzésnek olyan nagy jelentősége van, megérdemelne ez a sokat küzdő intézet alkalmas épületet. Hiszem is, hogy az intézet érdekében kifejtett nemes s fáradhatatlan munkának
