Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1942

bízatást kapott; volt díjkezelő, könyvtáros, internátusi elnök, gazdasági felügyelő, majd igazgató. Az 1916-iki román betörés idején gazdasági felügyelő volt s igen nagy része volt a Kollégium értékeinek megmentése körül. A ro­mán imperium első éveiben, amidőn a megszüntetett magyar állami iskolákat a Kollegium elöljárósága vette át, ezzel biztosítván a magyar nyelvű oktatás folytonosságát, mint gazdasági felügyelőnek, 'neki kellett megtalálnia és bizto­sítani a felállított új iskolák anyagi feltételeit. A román uralom alatt Sepsiszentgyörgy város és Háromszék megye politi­kai és kulturális életében igen fontos szerepet játszott. Alelnöke volt a Magyar Párt sepsiszentgyörgyi tagozatának, intézőbizottsági tagja a háromszékmegyei tagozatnak, elnöke a Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárdának, s ugyancsak el­nöke a Romániai Magyar Dalos Szövetség sepsiszentgyörgyi kerületének, mely Háromszék megyén kivül Brassó, Fogaras és Nagyküküllő megyéket foglalta magában. Különösen ezen utóbbi minőségben fejtett ki feledhetetlen értékű munkásságot. Faluról-falura s városról-városra járva szervezte meg a dalárdá­kat. Dalos ünnepeket, kerületi versenyeket, zászlószentelő ünnepeket, serleg­avató ünnepségeket rendezett s ezen alkalmakkor mondott beszédeivel össze­tartásra, kitartásra buzdította dalosait, állandóan ébren tartotta bennük a jobb jövőbe vetett hitet, reménységet. Munkássága nagy szálka volt a román hatóságok szemében, sok kellemetlensége volt emiatt, de a szent cél érdekében vállalt minden üldöztetést. Viszont a magyarság körében a legnagyobb népsze­rűségnek örvendett s örvend mai nap is, úgy annyira, hogy a felszabadulás után vállalnia kellett az Erdélyi Párt sepsiszentgyörgyi tagozatának elnöksé­gét, mert a magyarság egységét biztosítani, politikai szétforgácsolódását meg­akadályozni csak így lehetett. 1936. május óta igazgatója a sepsiszentgyörgyi Ref. Székely Mikó Kollégi­umnak. A román uralom utolsó éveiben körültekintő gondossággal úgy vezette a gondjaira bízott intézetet, hogy a román nemzetnevelésügyi minisztérium nem tudott ürügyet találni az iskola ügyeibe való beavatkozásra, annak bezá­rására, javainak elkobzására. A felszabadulás után az általa vezetett Kollégium tovább fejlődött. A régi gimnázium s a román uralom alatt felállított polgári leányiskola mellett taní­tóképző intézettel gyarapodott s a következő tanévre egy kétéves fiúkereske­delmi szaktanfolyam felállítása is biztosítva van. Igen nagy érdeméket szer­zett az 1940. november 10-iki földrengés által tönkretett gimnáziumi épület helyreállításában s az ahhoz szükséges költségek megszerzésében. Harmincnyolc évet töltött a magyar közoktatásügy szolgálatában, ezen hosszú idő alatt a tanítványok ezrei kerültek ki kezei alól, akik ma is hálás szeretettel s megható tisztelettel veszik körül őt s a gondjaira bízott növendé­kek meleg szeretettel és féltő gonddal oktató és nevelő magyar tanár és igaz­gató mintaképét látják benne. A még kitűnő munkaerejében levő nyugalomba vonult munkatársnak kí­vánunk hosszú-hosszú életet és életére Isten gazdag áldását, hogy különféle mur.kamezőkön még sokat dolgozhasson egyháza, nemzete és szorosabban, mel­lette élő embertársai javára. v. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom