Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917
70 5. A tanári karban történt változásokról Értesítőnk II!. fejezete felvilágosítást nyújt. De ezen a helyen is meg keli emlékeznünk arról a fájdalmas veszteségről, mely a kollégiumot dr, Daday Vilmos iskolai orvos és egészségtan-tanár 1917. december 21-én‘bekövetkezett halálával érte. Dr. Daday Vilmos 31 éven át volt az iskola orvosa és 25 évig egészségtan-tanára. Ez alatt a hosszú idő alatt nemcsak hivatalos kötelességét teljesítette mintaszerűen, de gondolkozásban és érzésben összeforrott az iskola tanáraival; s az orvosi gondjaira bízott ifjuságpak szive utolsó dobbanásáig valóban atyai barátja volt. A kollégiumnak minden szellemi és anyagi érdekét eg^sz életen át, élete utolsó pillanatában is lelkén viselte. Őszinte, egyenes jellem ; jó és becsületes ember ; alaposan képzett és lelkiismeretes orvos ; tudós tanár és emberiesen érző nevelő; református egyházának hivő tagja és tevékeny főgondnoka ^ minden nemzeti és kulturális ügynek buzgó és áldozatos harcosa volt mindhalálig. Egyhazunk és iskolánk valóban páldaadó tagját veszítette el benne, kinek nemes emlékezete mindig^élni fog iskolánk évlapjain és a hálás utódok emlékezetében. Pllőljáróságunk és tanári karunk 1917. december 24-én kegyeletes érzéssel kisérte Örök nyugvó- helyére, érdemeit jegyzőkönyvében megörökítette és a jövő iskolai évben iskolai gyászünnepen emlékezetét felújítja. Legyen áldott nemes emléke ! . . . . E fájdalmas veszteség után Örömmel jegyezzük fel iskolánk évlapjaira, hogy a gondviselés a tanári kart további veszteségtől megkímélte. De kétségtelen tény-, hogy a világháború és főleg az oláh betörés okozta általános szellemi és testi erőhanyatlást tanári karunk is sajnosén és fájdalmasan .érzi. Az elvégzésre varó munka azonban napról-uapra sokasodik, a mindennapi élet nemcsak a családi tűzhelynél, de az iskola falai közt is újabb és újabb terhet ró úgy a kebli tisztviselők, mint általában az összes tanárok és eiőljarósági tagok válluira. Azért nemcsak uj anyagi források megnyitására, de mindenek felett uj szellemi, munkásokra, ifjú, erős munkaerőkre van szüksége iskolánknak ha székely fajunk és ref. egyhazunk kulturális előhaludása érdekében nagyfoutosságu hivatását a jövő küzdelmes években fo kozott mértékben kívánja teljesíteni. Ezek az indokok vezették tanári karunkat és elöljáróságunkat arra az elhatározásra, hogy az 1917—18-ik iskolai évben két ren,des tanári tanszékre ifjú ts Kukásokat hívjon el. így történ., hogy a tanári kar és elölj v-
