Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917
\ Mélységes hit és alapos tudás, tiszta keresztyén szellem s tősgyökeres magyar jellem szerencsés találkozásából, egységes s összhangzatos fejlődéséből alakult ki az a külsőleg is tiszteletet parancsoló, megnyerő s lebilincselő egyéniség, ki kilenc éven keresztül kormányozta bölcseséggel és szeretettel az erdélyi ref. egyházkerületet, gondozta s fejlesztette odaadó buzgósággal ennek erős várát, a Székely Mikó-Kollégiumot. A túladunai ősnemes család sarja, a délibábos Alföld nagy metropolisának, Szegednek szülötte, egy szakadatlan munkában töltött, sikerekben dús, érdemekben bővelkedő férfikor delén, annak becses tapasztalataival gazdagon lépett Erdély klasszikus földjére, hol egyénisége, közéleti pályája úgy összeforrott e fényes múltú s nagyrahivatott országrész egész társadalmi s közéletével, oly eredményes tevékenységet fejtett ki egyházi, közművelődési, tudományos s irodalmi téren egyaránt, hogy nevét kitörölhetetlenül belevéste Erdély történelmének legragyogóbb lapjaira s méltán foglal helyet bérces hazánk halhatatlan nagyjainak díszes sorában. Csak oly széles látókörű, magas európai műveltségű, de egyszersmind izig vérig magyar érzelmű s gondolkodású férfiútól telhetett ez, mint a milyen Kenessey Béla volt, ez az Úr leikétől ihletett pap, ez a lelkes nevelő tanár, alapos tudós, s ragyogó tollú iró. Személyes érintkezésének megkapó s elbűvölő varázsa, csodás, nagy szellemének kisugárzó ereje új eget, új földet teremtett, a hová csak férkőzhetett, átalakította, megnemesitette a kicsinyest, a köznapit s ragadta magával egy tisztultabb, eszményi világba Dr. Kenesei KENESSEY BÉLA erdélyi református püspök. 1858—1918.
