Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917
14 önfegyelmezéssel párosulva mindig uralkodott indulatain; ajkai soha sem nyíltak panaszra, soha ki nem tört, mindig mindenkivel egyaránt szives, nyájas, udvarias s előzékeny tudott lenni. Éppen ezért, kedélyinek zárkózottsága mellett is, rokonszenvet keltett a a maga személye iránt, jó társ s a társas élet szívesen látott, kedves tagja volt. Nem is hiányzott soha társadalmi mozgalmainkból; minden nemes és hasznos cél érdekében megindult társadalmi tevékenységet készségesen támogatott; összejöveteleinkben, szórakozásainkban résztvett és szerény, megnyerő magatartásával köztisz teletet vívott ki Jó barátai, meghitt ismerősei bizalmas körében kedélyvilága olykor melegebb közvetetlenséggel is megnyilatkozott, előcsillogott egészséges humora is, szelíd derűvel aranyozva be ötletes, szellemes társalgását. Egyébiránt legjobban érezte magát a nagy, szabad természetben s ennek szépségeit igaz örömmel, jóleső gyönyörűséggel élvezte. Ha csak tehette, tanítványaival, vagy egyedül is kisietett a városunkat övező hegyekbe, erdőkbe, teli tüdővel szíva magába az éltető levegőt, gyönyörködve a természet szinpompájában, fenségében. Nagyobb ifjusági kirándulásainkat is csaknem mindig ő vezette, gyakorlott, tapintatos eljárással irányítva az útra kelt csapatokat, fenntartva a rendet s igy biztosítva a sikert. A rend, a pontosság volt éltető eleme. Mintaszerű rendet tartott nemcsak az ifjúság körében s a kollégium kebelében betöltött külömböző tisztségeiben, hanem magánéletében is. A köte- lességteljesitésben, önfegyelmezésben, a szép és jó szeretetében s gyakorlásában követendő példányképül szolgálhat tanároknak, tanítványoknak. Szomorú elmúlása nagy vesztesége a magyar paedagogiának, mert lelkesebb, buzgóbb és sikerekben gazdagabb munkása nála alig volt. Méltán gyászolja kollégiumunk is, mert mindez a lelkesedés, buzgóság, mindezek a sikerek jó hírnevének gyarapítására, dicsőségének emelésére szolgáltak, sőt még halálában sem feledkezett meg róla, ráhagyva értékes könyvtárát. Fényes korszak a Petrás György működése kollégiumunkban, történelmének Ieg- ragyogóbb lapjai őrzik nevét s emlékét. Őszinte könnyet hullatunk mi, az ő társai s jó barátai, mert tiszteltük, szerettük s kora elvesztése nagy űrt hagy szivünkben. De legtöbbet vesztett a székely ifjúság, mert hiszen közte s érte élt, dolgozott, neki szólt minden gondolata, az ő javára szentelte munkás életének minden percét. A véres harctereken Petrás György tanítványai szereztek újabb
