Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917
11 nári munkásságát. Ötezer tanuló, 121 iskola növendéke ment akkor friss erőben nemes szívvel, lélekkel a küzdelembe azért az ideális szép díjért: a fehér selyem zászlóért. Ötezer lelkes ifjú élén vonult akkor kollégiumunk győztes huszas csapata a díszsátor elé, hogy a győzelem örömének látható jelével arcán vegye át a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezéből a legdicsőbb győzelmi jelvényt. Feledhetetlen, magasztos jelenet volt, örökre bevésődött a szivekbe, édes reménységgel töltött el mindenkit. E megkapó s felemelő jelenet főhőse, középpontja Petrás György volt. Mert bár igaz, hogy rossz katonákkal a legkitűnőbb hadvezér sem arathat győzelmet, mégis az érdekkeltés, a felkeltett érdeklődés ébrentartása s helyes irányba terelése, az erők szakadatlan, de azért nem fárasztó fokozása, az egyéneknek közös feladat szolgálatába állítása s együtt tartása, röviden a vezető szerep munkában, fáradalmakban s ennek alapján az oroszlánrész a sikerben is a mestert illeti, Petrás nevéhez fűződik, az ő emlékét övezi hervadhatatlan koszorúval. Ezt a gondolatot fejezték ki annak idején a diadalmas csapatot itthon üdvözlő szónokok, ezt jelképezték a vándorzászlóra tűzött koszorúk, ezt hirdették a közelről s távolról érkezett üdvözlő iratok s ezt érezte s tolmácsolta városunk boldog s hálás közönsége a Petrás Györgynek átnyújtott értékes ajándéktárggyal is. Még ma is a kegyelet, a gyász napján hevesebben dobog a szivünk, bánatos lelkünket, mint verőfény a boron- gós őszi eget, beragyogja az öröm derűje, hevíti a hála újból fellobbanó lángja, hogy ki ne aludjék soha, hanem folyton ott lobogjon minden székely szív mélyén azért a dicsőségért, azért az országos elismerésért, melyet akkor Petrás György szerzett fajunknak. A diadal keltette nemes önérzetet s lelkesedést Petrás nem hagyta kihasználatlanul; ujult erővel, megacélösodott munkakedvvel tette a további fellendülés rugóivá; fáradságot nem kiméivé, a rendes tanítási órákon kívül is irányította az ifjúság önkéntes munkáját, éltető ielke volt a testgyakorlás terén szinte páratlanul eleven tevékenységnek, örvendetes buzgólkodásnak. Az iskolai év végén tartott vizsgálatok s a velük egybekötött versenyek mind nagyobb érdeklődő közönséget vonzottak s elégítettek ki nemes élvezettel, szellemi gyönyörűséggel. Különösen kimagaslott az 1907. május 12-én tartott házi tornaverseny, hol a temesvári kerületi tornaversenyre készülő csapat mutatta be ügyességét. Még ugyanannak az évnek május 25., 26. napjain 37 tanulóval résztvesz a te
