Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1915
Benke István emlékezete. irta és az 1915. december 5-én tartott emlékünnepélyen felolvasta Péter Mózes ffigimn. igazgató. Tisztelt Ünneplő Közönség ! Kedves Tanuló Ifjak! Az emberi léleknek egyik legmagasztosabb, mondhatnám legtanulságosabb ténykedése a kegyeletes megemlékezés. Ennek gyakorlása céljából gyűltünk össze ez alkalommal is, hogy gondolatainkkal visszaszállva a múltba s a rég letűnt időknek békés munkájára, kollégiumunk régi tanárának, néhai Laborfalvi Benke Istvánnak emlékét és érdemeit megörökítsük. Nekem, a megboldogult egykori tanítványának, későbbi munkatársának jutott a megtisztelő feladat, hogy szakadatlan munkás ságbm töltött, küzdelmes életének történetét összefoglaljam s egyúttal egyéniségének jellemvonásait és érdemeit is feltüntessem. A tanítványi hálának nemes érzése ihlesse meg lelkemet, hogy a megboldogultnak emlékezetét méltóképpen felújíthassam. * * * Benke István Brassóban 1849. december 7-én született, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte el, ahol 1869-ben tett kitűnő eredménnyel érettségi vizsgálatot. Székelyudvarhelyről a jogi tanfolyam végzése után tanulmányainak folytatása céljából Budapestre ment. Ott a theologiai tanfolyamra iratkozott be s ennek szintén kitűnő eredménnyel való befejezése után külföldi ösztöndíjat kapott az utrechti egyetemre, hol egy évet theologiai előadások hallgatásával töltött el. Külföldről 1874 nyarán hazajőve a kunszentmiklósi református algimnáziumnál vállalt segédtanári állást 1874 október 1-én. Két évi segédtanári működés után 1876 szeptemberében rendes tanár
