Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1913
8 városunk polgármesterének és anyaszentegyházunk erős oszlopának halálával érte, mert hiszen ő annak az áldott emlékű Gödri Ferenc esperesnek, Rikánbelőli Kommunitási elnöknek volt unokája, a kinek elnöklete alatt merült fel 1855-ben a Kommunitás ülésében a Háromszéken létesítendő középiskola eszméje s alakult át 1857-ben Kovásznán a Kommunitás székely nemzetgyűléssé, melyen titkos szavazás alapján a középiskola székhelyéül városunkat jelölték ki, s a kinek utolsó nyilvános papi imája 1870. junius 27-én jelenlegi internátusi épületünk alapköve ünnepélyes letevésekor hangzott el. A nagyatyához méltó unoka a szent hagyományokat híven megőrizte s 18 évi _pcügármestersége alatt rajongó öz cieiettei roiytatta tovább nagyatyjának egyházépitő munkáját; ez a rajongó szeretet emelte őt a sepsiszentgyörgyi református egyház- község főgondnoki székébe s ezért tisztelte meg az erdélyi református egyházkerületi közgyűlés azzal is, hogy őt 1912. novemberében áldott emlékű főgondnokunk dr. Bodor Tivadar helyére előljárósági tagul Kollégiumunkhoz egyhangúlag megválasztotta. Nagyatyjának szent örökségét büszkeséggel vette át a Kollégiumban is 1913. január havában; de fájdalom, első előljárósági tagsági nyilvános ténykedése, az elöljáróság küldöttségének 1913. áprilisében a kultuszminiszter ur őnagyméltóságához és a kultuszminiszteri államtitkár ur Öméltóságához vezetése alkalmával elmondott beszéde egyúttal hattyúdala is volt, mert munkás életének 51-ik évében két heti súlyos szenvedés után már 1913. julius 5-én jobb hazába költözött és julius 8-án kikisértiik végső nyugvó helyére, hol koporsóját hasonnevű atyjának, a szabadságharc neves küzdőjének, később járásbirónak porai mellé, a templom körüli várban levő családi sírboltba helyeztük el. Temetése megható részvét mellett folyt le, dr. Kenessey Béla püspök ur Öméltósága más irányú elfoglaltsága miatt Nagy Károly püspökhelyettes, főjegyző tartotta felette a gyászbeszédet. Imát Szász Béla vallástanár és K o r é h Endre lelkész, búcsúbeszédeket a különböző testületek nevében M á 1 i k Loránd alpolgármester, dr. Király Aladár alispán, dr. Bene István ügyvéd, városi képviselőtestületi tag és Csutak Vilmos muzeumőr mondottak. E nemes erőt halála előtt félévvel hívta el a közbizalom arra, hogy Kollégiumunk javára is gyümölcsöztesse szive talentumait. Ám az Ígéret betöltetlen maradt, benne vetett reménységünk elherva- dott, mert a kiszámithatlan isteni végzés elvette tőlünk az erőst, a
