Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1912

II.

á) Gyászszertartás.

1. Koréh Endre lelkész imája.

Úr Jézus Krisztus, Te légy mind életünkben, mind halálunkban egyedüli nyereségünk, tökéletes vigasztalásunk. Ámen.

Örök Isten, szerető édes Atyánk a Jézus Krisztusban!

Érezzük ismét mindenek felett való hatalmadat és látjuk a múlandóság szomorú képét ebben a virágokkal borított koporsóban. Veszteséget hirdető könnyek peregnek s a múlandóság feletti aggodalom miatt fájdalmas sóhajok emelkednek feléd, mert ismét kidőlt az élők közül egy erős, munkás férfi, aki hűséggel szolgálta a közéletet, nemes hivatását és szeretettel munkálkodott övéi boldogságán.

lm hol Úram, a Te szolgád, aki ifjúságában tudakozza az Írásokat, amelyekben úgy tetszik, örök életünk van; aki évtizedekig szolgált Téged a tudás felszentelt hajlékában, a zsenge ifjúi lelkekbe oltva a tudást, felgyújtva a világosságot. Téged szolgált a közértben és Téged szolgált otthonában is, a hol szive kincsét osztotta széjjel szerettei között.

Zúgolódás nélkül, de panaszosan kérdjük: miért kellett néki nagy hirtelenséggel, egy szempillantás alatt elmúlnia ? Miért kellett a pár napja még szívós életnek mélységes fehér álomra változnia? Abban találjuk meg a feleletet, hogy ezen a múlandó

i. Szász Béla főgimn. tanár emlékezete.

1866-1912.