Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1912
9 pályafutásának kezdetén, hisz ügyvédi oklevelét 1885. március havában alig szerezte meg s' már két hónap múlva, május 31-én az erdélyi református egyházkerület közgyűlése gondnokává választotta a főgimnáziummá fejlődés nehéz és küzdelmes korszakát élő kollégiumunknak. Gondnoki székét az elöljáróság színe előtt 1885. október 10-én bizonyos aggódó érzések között foglalta el. Az új munkakört magára nézve nagy megtiszteltetésnek, előlegezett kitüntetésnek tekintette, mert — mint székfoglaló beszédeben mondja1 — az ideig jövője, életpályája alapjainak lerakása céljából tanulmányaival volt elfoglalva s jóformán ki sem léphetett a közélet harcterére, hogy érdemeket szerezhessen. A kitüntetést azzal a jövőbe vetett erős reménységgel s abban az erős hitben fogadta el, hogy az isteni gondviselés, melynek bölcsessége elhívta, bizonyára erőt és tehetséget is fog adni arra, hogy a megtisztelő bizalomra érdemessé lehessen. Reménye valóra vált, s hogy hitében nem csalatkozott, arról soha el nem múló tanúbizonyságot tehet kollégiumunknak története. Székfoglaló beszédében ünnepélyesen ígéri, hogy gondnoki működésében vezércsillaga mindig az az őszinte, mély hálaérzet lesz, mely szivét kollégiumunk iránt eltölté, Útmutatóul pedig gondnoktársait fogja tekinteni. Hogy e fogadalmat mikép teljesité, annak élénk bizonyítéka az a tény, hogy rövid idő alatt nagy elődeinek : Kilyéni Székely Gergelynek, majd S z ö r c s e i id. Dónáth Józsefneka főgondnoki székben minden tekintetben méltó utódává lett. Gondnoki működésének 9-ik évében, 1894. március 30-án részesült abban a kitüntetésben, hogy az egyházkerületi közgyűlés Kilyéni Székely Gergely lemondása következtében megüresedett főgondnoki állásra őt választotta meg; majd 1896. decemberében pedig, mikor az iskolánk alapításától kezdve páratlan odaadással működő főgondnokunknak Dónáth Józsefnek halála bekövetkezett, az ő nagy örökét, a vezető, elnöklő főgondnoki méltóságot vette át s töltötte be azóta soha nem lankadó, sőt inkább fokozódó buzgósággal egészen halála napjáig, 1912. február 19-ig. Küzdelmes gondnoki s sikerekben gazdag főgondnoki működésének méltatása céljából iskolánk történetéből negyed századot Az 1885—86. isk. évi Értesítő 9. lap.
