Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
76 dór, Herepei Pál, Király Pál, Nagy Jenő és Ütő Barabás, jól érett 7, érett 10, két hónap múlva javító vizsgálatra utasittatott 4. Kiegészítő érettségi vizsgálatot tettek a görög nyelv és irodalomból jeles eredménnyel 5 : Bodor Ernő, Fáz a kas Sándor, Herepei Pál, Király Pál, Nagy Dezső; jóval 4, elégségessel 1 növendék. XI. Adatok az intézet 1910—11. évi történetéhez. — Igazgatói évzáró jelentés, melynek egyrésze az évzáró ünnepélyen felolvastatott. — Ha az eseményeknek felsorolása közben nem követem azoknak időrendjét, ezt azért teszem, hogy első sorban megemlékezhessem arról a nagy veszteségről, mely kálvinista anyaszentegy- házunkat 1911. május hó 24-én egyházkerületünk nagyérdemű főgondnokának Losonci báró Bánffy Dezső ő nagyméltóságának halálával érte. „Gyászravaíala mellett mélyen megrendülve állott meg az egész magyar kálvinista anyaszentegyház, mert benne nemcsak az erdélyi egyházkerületnek bölcsességben és erőben kiváló s a kötelesség- teljesítésben példaadó vezérét veszítettük cl, hanem a magyar protestáns egyháznak egyik leghívebb őrállóját is, a ki féltő aggodalommal figyelte a felettünk gomolygó sötét felhőket s újra, meg újra felemelte ébresztő szavát, a mikor „megnehezült az idők viharos járása felettünk.“ Báró Bánffy Dezső, kedves tanuló ifjak, a sovinista magyarságnak volt megtestesülése, a ki egyetlen egy eszményre, egyetlen egy célra : a magyar egységes nemzeti állam kiépítésére szentelte egész életét, erőtől duzzadó, határozott egyéniségét s igy halálakor méltán öltött gyászt az egész anyaszentegyház. E nagy veszteség tudatában intézett részvétiratot elöljáróságunk is özvegyéhez s képviseltette magát dr. Bodor Tivadar főgondnokkal a temetésen. E kegyeletes megemlékezés után két örvendetes tényt kell