Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
16 dulása után bírja el kárvallás nélkül a tudás napsugarát. Más szóval : a tettnek egyik tényezője: a lelki tulajdonságok sokasága mögé a lélek az én egységes hitét, vetíti, annak az énnek, mely a külömböző benső tulajdonságoknak a külvilág ingerei szülte automatikus reactioit, mint a szabadakarat alkatrészeit érzi s könyveli el. A fölhozott példában is hiába bizonyítottam az ellenkezőt, én is hiszem, más is hiszi, hogy az én az, a melyik szabadelhatározásból rendeli el a könyvnek a sugároszlop elől való kitéritését. Épen igy hiszem, hogy lépten-nyomon többfélekép cselekedhetem ; hiszem, hogy a cselekvés lehetőségei közül én választom ki, én hajtom végre azt, a melyiket jónak látom ; s mert tetteim szerzőjéül egyedül magamat ismerem, teljes hittel vagyok a felől, hogy érettük méltán van rajtam a felelősség súlya A szabadakarat hitvallása ez, a melyik minden cselekvés fundamentuma, előfeltétele, mely nélkül egyetlen tett sem épülhet föl. Hiába bizonyítja százszor a tudás elméletileg ennek ellenkezőjét, a szabadakarat hite, mint a cselekvésnek természetadta egyetlen subiediv tényezője kiirthat- lanűl él bennem és mindenkiben s a tudásnak ezzel ellentétes igazságát, mely olyan, mint egy tisztavizű drágakő, a gyakorlati élet értéktelenné devalválja, a természet kiküszöböli magából, mint a gyomor az emészthetlen gyémántot. S hogy a szabadakarat hite mily erős, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az emberiségnek két oly hatalmas intézménye, mint a igazságszolgáltatás és a nevelés egyenesen rajta épül fel, mert e nélkül nem volna helye a bűnös elitéltetésének, a nevelést pedig, mint ab ovo kilátástalanul félbe kellene hagynunk. A törvénykezés, a taninézetek hát egy élő hitnek megannyi temploma 1* Leszögeztem a tényt, hogy minden tett a priori előfeltétele a szabadelhatározású énnek elhivése, a mi azt az önbizalmat kelti bennünk, hogy bennső világunk képességei alkotta hangszeren tetszésünk szerint játszani tudunk. Ám a tett születésének ez még * Nem volnék igazságos, ha itt pár szóval ki nem térnék a determinis- mus igazságainak a gyakorlati életbe való bevitele kísérletére. Az u. n. be- számíthatóság kérdése ez, hol a biró a kötött akaratból származott érveket mint enyhítő körülményeket a vádlott javára veti az igazság mérlegébe. Csakhogy a tapasztalat általában azt mutatja, hogy a bűnösök egyáltalán nem hisznek az ily forrásból részükre jutott könnyítésekben, s szabadakaratuk tudatán nőtt felelősségük érzete egyenesen az igazságszolgáltatás gyöngeségének minősiti a velük gyakorolt könnyítést, a mi a szabadakarat hitének fent rajzolt életszükségletszerü természetéből önként következik.
