Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
28 Sikó István Sepsi széknek és Miklósvár fiuszéknek, — valamint Udvarhelyszék és Fehérmegye bizonyos részeinek, — Dalnoki Balázs Kézdi, — Besenyei Kövér Miklós Orbai Székely székeknek református esperesei, valamint Szent Iváni György unitárius esperes, a maguk és a három székely székben, u. m. Sepsi-, Kézdi- és Orbaiban élő s lakó, összes református és unitárius lelkészek s iskolamesterek nevében előadták és bemutatták nekünk Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, a mi boldog emlékű elődünknek pergamenre irt, piros viaszba benyomott, függő pecsétjével megerősített kiváltságlevelét, melyben a fejedelem az alábbiak tanúsága szerint elismeri, hogy ő a lelkészeknek azon, közös tanácskozás utján hozott határozatait, melyeket házaiknak minden adó, taksa és ravatalok fizetése, — bárminő szolgálattétel, hadi szállásolások s a világi törvényhatóság igazságszolgáltatása aló! való kivételére, maguknak a lelkészeknek és iskolamestereknek hivataloskodásuk alatti s azonkivüli életük s heiyzetiik szabályozására, ép úgy haláluk után özvegyeiknek és árváiknak helyzetére, házaikra, jószágaikra vonatkozólag megállapítottak, — elfogadta, jóváhagyta és megerősítette, s egyúttal alázatosan esedeztek hozzánk, hogy ezt (a kiváltságlevelet) helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak nyilvánítva, a mi kiváltságlevelünkbe a maga egészében szóról-szóra beiktattatni és beíratni, részükre s összes örököseik számára örök időkre szóló érvénnyel kegyesen megerősíteni mcltóztassunk. Ez a levél szóról-szóra igy hangzik: * * * Mi Bethlen Gábor, Isten kegyelméből Erdély Fejedelme, Magyarország részeinek Ura és a Székelyek Ispánja, stb. jelen levelünk rendén adjuk tudtára mindenkinek, a kit illet, hogy ma nap- ság ritkán és kevés számmal találunk oly fejedelmeket, a kik a nemes és hasznos tudományok tanulmányozása s azoknak hirdetői iránt némi szeretettel viseltetnének, mert a legtöbben — a mint látjuk — a tudósokat lenézik, megvetik és olykor gyűlölni is szokták, úgy annyira, hogy tapasztalatunk szerint gyakrabban állottak nyitva a fejedelmek palotái a hizelkedőknek, mint a tudományok szószólóinak. Pedig a régiek egészen másképpen cselekedtek; igy, hogy a rómaiakról, a kik némely tudósok állítása szerint vitézség, dicsőség és lelki nagyság tekintetében az összes halandókat felülmúlták, — ne szóljunk, a régi fejedelmek és királyok nem gyönyörködtek-e a müveit férfiak társaságában ? És azokkal nem a leg-
