Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
11 melyek abban csúcsosodnak ki, hogy nemzetünk múltját, a múlt eseményeit, minél alaposabban, minél behatóbban tisztázni kell, mert csak a múltnak alapos ismerete által igazodhatunk el arra nézve, a mi a jelenben van és a mi a jövőre kívánatos. A haza történetének minden homályban hagyott pontja örök időkön át hézagot fog mutatni a nemzet önismeretén s politikai felfogásán. így a haza egységének nagy és szép képét is csak az Ítélheti meg helyes szempontból, a ki helyes fogalmakkal bir a különválás történetfolyamáról. Nagyközönség, tudományos világ és kritika egyaránt nagy elismeréssel fogadta a kitűnő értekezést. Az akkori legtekintélyesebb és legellerjedtebb lapban, a Pesti Naplóban Csengery Antal ir róla hosszabb ismertetést és bírálatot. Mindenekelőtt a hódolat és nagyrabecsülés zászlaját hajtja meg az illusztris szerző előtt. „Ha testvér a testvértől irigyelhetne valamit, egy férfiú van túl a Királyhágón, a kit Magyarország leginkább irigyelne Erdélytől. Nincs olvasó, a ki ne tudná, hogy gróf Mikó Imréről szól e cikkelyünk. S szép Erdélyországnak annyi jelese közt nincs, ki ne osztoznék elismerésünkben. Azon férfiak egyike Mikó, a kiket alkalmas időben a Gondviselés küld a nemzeteknek.“1 Röviden vázolva Mikó közéleti és társadalmi működését, székfoglalójára tér át. Nagyon nehéz tárgyat választott magának, mondja a bíráló, de „hogy e nehézségek oly jeles történet nyomozóra, minőt gróf Mikóban bírunk, csak vonzólag hatottak, elképzelhetlek, ha maga nem mondaná is, hogy egyrészt azért választá e tárgyat, mivel a történelem e szakát illetőleg az erdőn innen és tulnan több helyütt talált tévesztő homályt, tetemes hézagot az események rajzában, torzítást a színezésben, szembetűnő elfogultságot az egykori és későbbi történetírók ítéleteiben, annyira, hogy azokból amaz idők hti képének előállítását, az indokok helyes felfogását, s alapos és életre való tanulságok merítését szinte lehetetlennek tartja.“ Általánosságban igy jellemzi e művet: „Nagyérdekű történeti mű fekszik előttünk, uj szempontokkal az események és a történeti személyek megítélésében; a fordulati pontok határozott kiemelése, az adatok nagy gazdagsága, biztos, tiszta kézzel rendezve. S a fény, mely ama zavaros korszak homályát földeríti, egyszersmind jótevő meleget áraszt az olvasóra. Minden lépten érezzük, ha nem is mondja értekező, hogy hazafi gond is vonzotta e tárgyhoz, úgy hívén, hogy a két testvérország 1 Pesti Napló, 10 évf. 260—2927. sz.
