Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1905
14 ben. S bizony, ha összehasonlítást kell tennünk: működésének áldásai itt még sokkal maradandóbbak. Ő bölcsen felismeré, hogy a politikai küzdelmekben vagy éppen a harcmezőn kivívott nemzeti jogok, maga a szent szabadság is, csak akkor teremnek a nép számára valódi boldogságot, ha azok a nemzet öntudatos élettevékenységéből nyernek táplálékot. Éppen ezért anyagilag erősitni, önérzetében fejleszteni, hitében és erkölcseiben szilárdítani a nemzetet: e magasztos cél lebegett lelke előtt mindég. Ezért fordított oly nagy gondot az erdélyi gazdasági egylet erősítésére, a jég- és tüzkárbiztositó társaság megmentésére. Ezért védelmezte oly kitartással nemzeti nyelvünk iskoláját, a kolozsvári nemzeti színházat az elnyomatás éveiben. Ezért volt nemcsak névleg, de fáradhatatlan munkásságban gondnoka az erdélyi ref. egyházkerületnek, a nagyenyedi Bethlen-főiskolának. Ezért karolt fel minden közjót célzó intézményt buzdítással és áldozattal. És a mily ellenállhatatlan volt szelíd buzdítása, ép oly magával ragadó az áldozatokban példaadása. Iskolák és egyházak, közhasznú és művelődési intézmények oly bőven élvezik áldozatkészségét, a mily szűkre korlátozta saját igényeit. Így emel védő bástyát szükebb nemzete, a székelység számára a Székely Mikó-Kollégium alapjának megszilárdításában, fennállásának biztosításában. A nemzeti öntudat fejlesztése lebeg szemei előtt a történelem tanulságának tudományos kutatásában és a múlt emlékeinek a múzeumban összegyűjtésében. Prófétai ihletettséggel szól: „A mely nemzet elhanyagolja történetét, az vagy teljesen lemondott magáról, vagy pedig tulbizakodás, könnyelműség bűnében szenved. Tízszer eleshetünk s mig történeteink állnak, újra felkelhetünk. Ezért leszállók gyenge fényű fáklyával az elsülyedt századokba. Itt egy derék elődünket szólaltatom meg, kinek ajkán eddig a nem ismertetés zárköve feküdt s kinek felszabadított szava azt dörgi fülünkbe : szeressétek a hazát ! Amott egy hajdankori vár romjaihoz viszlek, melynek porladozó falai azt kiáltják felénk : szedjétek össze, építsétek uj hajlékká a múltak összedült csarnokait! Néhol egy dicsőül vívott, vagy visszavonás miatt elveszített csatatér bajnokainak csontjait gyűjtöm egybe, kik szivrenditően szólnak: „egyesüljetek 1“ És itt sem marad a buzdításnál, hanem példával jár elől. És nemcsak maga tanulmányozza, hanem mások számára is igyekszik feltárni a múltak emlékeit. Az országos gondokkal elfoglalt államférfi, a kényelemben élhető főur nem szégyenli az irói tollat. Most kisebb értekezésekben folyó iratok lapjain, majd önálló nagyobb munkáiban
