Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1903

II.

Deák Ferenc emlékezete.

Ünnepi beszéd.

Irta ós 1903. október 17-én tartott emlékünnepélyen elmondotta Csősz

János, r. tanár.

A magyar közjog elmélete és a gyakorlata közt századokon át, a mióta a Habsburgok Magyarország trónján ülnek, mindig nagy és mély ellentét létezett. Állami alaptörvények, kétoldalú szerződések, fejedelmi kijelentések egyre hangoztatják, hogy Magyarország önálló, független, szabad ország; nincs semmi más országnak vagy népnek alárendelve; a saját országgyűlésein eddig hozott és ezután hozandó törvények szerint kormányozható csak, szóval, egész országlási formájára nézve teljesen független és szabad ; és az osztrák államférfiak mégis mindig arra törnek, hogy ezt a függetlenséget megsemmisítsék, hogy Magyar- országot Ausztriába beleolvasszák.

íme az oka a Bocskai-, Bethlen-, Rákóczi-, Tököli és ismét a Rákóczi féle fölkeléseknek és az 1848—49-iki szabadságharcnak.

Ennek a közjogi elmélet és gyakorlat közti nagy ellentétnek, ha nem is a teljes kiegyenlítésére, — mert hiszen az 1867-iki Xll-ik törvénycikket ma sem egyértelmüleg magyarázzuk, de annak legalább az enyhítésére, ennek a nagy űrnek mintegy az áthidalására adta a Gondviselés ennek a nemzetnek Deák Ferencet, kinek születése századik