Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900
5 iskolák; mindeniknek csapatosan támadnak hívei, kik egymást lelkesítő, dicsőítő énekekkel, buzdító szavakkel üdvöz- lik, serkentik. Az ifjak lelkesedve keresik fel az idősebbeket, kik önzetlenül támogatják, buzdítják azokat. Nincs köztük osztály-, vallás-, vagy korkülönbség, mindenki, a ki munkára képes, szívesen látott társ az építésben s ha itt-ott türelmetlenek is egymással szemben, az is csak a lelkesedéssel fokozott lázas törekvésnek, vagy az elvekben való rendit- hetlen meggyőződésnek a következménye. Van egy érdekes viszony azonban, melynek kellemetlenségei sem a lázas törekvések keltette izgatottságból, sem rendithetlen elvhliségből nem származtak, mely tehát mint kivétel szinte megfejthetlenül áll a vizsgálódó, a gondolkozó előtt is s mely épen emez érdekességénél fogva s az irodalomra való hatásánál fogva feltűnő. Ez a kassai magyar társaság megalakulásával s a Magyar Muzeum megindításával kezdődő viszonya Kazinczynak és Baesányinak. A fennebb nagy vonásokkal, röviden rajzolt, lázas irodalmi életet feltüntető képből kiveszem s bemutatom irodalmunknak ezt az egy érdekes mozzanatát. * * * Kazinczy alakja ismeretesebb, semhogy őt e helyen kellene bemutatnom, de szegény Bacsányival egészen a legújabb időkig kortársaihoz hasonló mostohán bánt el irodalom- történetünk. Sem egyénisége nem kapta meg a kellő tiszteletet, sem munkálkodása, a kellő méltatást. A hevesvérű, „franczia módon“ gondolkozó, de valódi költői tehetséggel, óriási szorgalommal, törhetlen akaraterővel, erős nemzeti érzéssel, széles látókörrel, mély elmével megáldott ifjú, ki 100 évvel ezelőtt Írja e napjainkban épen figyelemreméltó megjegyzést: „Lehetünk jó polgárok, igaz hazafiak a nélkül, hogy Rómának, Kálvinnak, vagy Luthernek ellenségei legyünk“, ha talán egy kissé tapintatosabb, óvatosabb, kevésbé szenvedélyes; ha nem nevezi a királyokat „felszentelt hóhérokénak, „kiknek vérét a természet kéri“ ; ha nem nézte volna a papokat a sötétség apostolainak, kik ördögi munkával igyekeznek a világosság elfojtásán; ha nem szerette volna — mint Arankához Írja — az igazságot mind feltalálni, mind oly őszintén és bátran kimondani; ha nem hívja mint jobbágyim párbajra főrangú hivatali főnökét; ha nem viszik jakobinusság gyanúja miatt Kufsteinba; ha a Napoleon-féle proklamáczió fordításának gyanúja és a Baumberg Gábriella német költónőtől, későbbi feleségétől
