Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900
13 A finom modorú, tapintatos, óvatos Kazinczy mindig megtartja azt a pozicziót, melyre egyszer felküzdötte magát, de a nyersebb, őszinte, egyenes lelkű, heves indulatú, hajthatatlan természetű Bacsányit tragikus büntetése korán eléri s már pályája kezdetén áldozatul esik és az elítéltnek, az elbukottnak, a megbélyegzettnek a világ soha sem szokott igazat adni s e miatt mint önmagával többször következetlenségbe jött, tűrhetetlen természetű, forradalmár, szószegő, hazug, plágizátor, haza- s felségáruló embernek emléke maradt fenn, miedenki elismerve vezérszerepre hivatott nagy tehetségét, de mindenki megtagadva tőle a becsületet is. Nem csalódunk tehát, ha azt állítjuk, hogy Kazinczy idegenkedése Bacsányi sorsának rosszrafordultával nő nagyobbra és nagyobbra. Nincs is Kazinczyn kívül senki, ki Bacsányi- ról akár a Muzeum szerkesztése idejében, akár később, balsorsában, akár száműzetése idejében csak kifejezést is adna azoknak a bizonyára alaptalan híreszteléseknek, melyeket Kazinczy nyilvánosságra valószínűleg nem szánt megjegyzéseiben összeirt. Méltánytalanul Ítélt tehát az irodalomtörténet, mikor pusztán Kazinczy magánjegyzeteit véve alapul, alkotta meg a képet Bacsányiról. Kazinczynak Bacsányi iránti idegenkedése még kevésbé érthetőnek tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy Kazinczy megtudta becsülni a legkisebb tehetséget is, ki az irodalomnak bármi csekély hasznára tudott lenni. Viszont Bacsányi is nagy tisztelője, becsülője mindenkinek, ki arra érdemes. Már ifjú korában barátságot köt sokkal, sok érdemes ember becsülését megnyeri, csupán a Kazinczyét nem. Tanuló korában tanulótársai, de főképpen lelkes tanára Horányi van elismeréssel, majd tehetségének, érdemeinek méltó elismerése köti szorosan az Orczy családhoz s jut be Orczy Lőrincz megnemszűnő jóindulatába. Báróczyval meleg hangon levelez, ki dicséretekkel halmozza el s szerencsés vetély- társának nevezi. Hogy a sokkal idősebb Baróti menynyire szerette, azt maga Kazinczy bizonyítja, ki őket nem két személynek, hanem egynek nevezi, mivel Baróli Bacsányi- nak annyira le vala kötelezve „azon szolgáiul a által, melyeket neki Bacsányi Rajnis és Révai ellen s verseinek megigazi- tása által teve, hogy valamit ez akara, azt ő is vakon akarta“. Ez a viszony akkor sem szűnik meg, mikor Bacsányi a forradalmár gyanújába jut, daczára, hogy Baróti is, mint katholikus pap, a szabadabban gondolkodó embereket nem szerette, mert hát benne is volt — Bacsányi állítása szerint — egy kis jezsuitizmus. Másokhoz való viszonyára nézve
