Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900
10 már régen megirt, s melyet „némely változtatótokkal“ elfogadunk, de Bacsányi magához veszi s inig Kazinczy hivatalos dolgai miatt Kassáról eltávozott, azalatt tanulmányozza. Ennek a tanulmányozásnak eredménye az lett, hogy egészen újra dolgozta, mondhatjuk : újat irt helyette. Kazinczy azt állítja, hogy nem neheztelt e miatt, s maga mondja, hogy hiúsága nincs megbántva, még sem csalódunk bizonyára, ha azt hiszszük, hogy ez az eljárás forduló pont Kazinczynak a társaságból s a Muzeum szerkesztésének vezetésétől való félrevonulásában. De mit szóljunk Bacsányi eljárásáról? Menthetjük ifjú lelkesedésével, buzgalmával, kelleténél több önbizalommal s azzal, hogy lelkesedésénél nem kevesebb tetterővel és önálló tehetséggel s a kitűzött czél szemelőtt tartásával kaiolta fel az ügyet s meg volt győződve, hogy csak a czél, a terv, az eszközök, módok nyílt, öntudatos, őszinte, határozott feltüntetésével lehet megalapítani a jóvéleményt, melynek legalkalmasabb eszköze az előszó s az első szám milyensége. Talán ezeket a Kazinczy előszavában nem találta meg s mást írt, mely a kitűzött czélnak, programúinak teljes mértékben megfelel. Azzal is menthetjük, mit az előszóból következtethetünk, hogy talán Bacsányi látta be leghatározottabban s mondhatni legélesebb szemmel az indítandó folyóirat tervezett álláspontjából eredő nehézségeket, akadályokat. Tudta, hogy ily vállalatot csak a legerősebb vasakarat tud a nagyonis ellenséges viszonyok közt fentartani. Kazinczy, ki az eszmét megpendítette, idejének legnagyobb részét hivatalos teendői miatt a várostól távol töltötte, de ezenkívül a nyugati míveltség felé hajló mester elveit nem tudta elfogadni az Orczy iskolájából kikerült, határozott ntmzeties érzelmű, erősen reális Bacsányi. Barátinak pedig, ki mindkettőjüknél idősebb, nem volt annyi erélye, hogy egy ily vállalattal szemben intézett támadásokat, vagy annak útjába eső akadályokat elháríthassa. Bármivel mentsük is Bacsányi eljárását, mégsem mondhatjuk, hogy az minden tekintetben helyes lett volna, meit a Kazinczy előszavát egyszer már közösen elfogadták s ennek daczára Bacsányi a Kazinczy távollétében változtatja meg. Ha jobbat is írt, ha a czélnak megfelelőbb is a Bacsányi előszava, ha a Baráti beleegyezésével s helyeslésével tette is, s igy ketten, tehát a többség, akarták is, mégis Kaziuczyra bántó, sértő ez az eljárás. Kifejezést ennek sohasem ad, mégis ezt tekinthetjük forduló pontnak Kazinczynak a Múzeumhoz való magatartására nézve, mert be kellett
