Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894

9

az egyik, rosszakkal a másik s tízekből osztogatja az emberek sorsát saját választásuk szerint. Példányképe a testi erőnek és harcziasságnak, megalapítója, a lmrcziasságot elősegítő intézményeknek. Hirdetője a világrend törvényeinek. Egyformán tudja a jelent és jövőt, reá megy vissza minden jövendölés, mert Apollon, a szeretett fia, csak a legfőbb isten akaratát hirdető próféta. Zeus a család, a családi jog védőura, kinek oltárán a családatya, a család papja mutatja be áldó zatait. A családi összeköttetések, törzsek-, nemzetségek-, társadalmi élet-, és állami rendnek legfőbb védő istene. Tőle nyerték a földi királyok hatalmukat1 és királyi méltóságukat, hogy Ítéletet mondjanak az ő nevében.2 Egy szóval Zeus volt a görögöknek nemzeti istenük, a kit mindenütt és minden időben úgy tiszteltek, mint legfőbb istenüket.

E legfőbb isten van megjelenítve az ó-kori képzőművészet egyik remek alkotásán, a Phidias szobrán3, a melyet a Zeus eszménynek legmagasztosabb felfogása, a mindenhatóan uralkodó, mindenütt diadalmas istennek eszméje mintegy a világ csodájává tett4

2 llera, latin nevén Jnno. Zeusnak, az ég királyának Ilomeros szerint6 egyetlen törvényes, Hesiodos szerint6 legutolsó és igy a theogoniai felfogásoknak megfelelően legtökéletesebb neje llera, Kronosnak és Rimának legidősebb leánya. E házasság szolgált alapul az összes Herara vonatkozó mytlio- soknak s habár a természettel való összefüggését egészen el- bomályositá lényének erkölcsi oldala, mint ethikai istenségnek is e viszonyból ' származnak legfőbb jellemvonásai. E szent házasság (Eepög yápoj) volt ideálja, ősi prototypona az összes családi életnek az ideális görög nép életében. E szent házasság emlékére szentelték a különféle ünnepeket a legrégibb időtől fogva Euboia, Attika, Samos, Plataea és Argos lakosai,

• 11. VIII. 141. Hes. Theog. 96.

3 II. II. 205.

3 Phidias az Ilias (I. 528—581-ig) következő sorai alapján készítette ul Zeus szobrát:

.Monda s barna szeműidéivel ráinte Kronion;

Ambroziás haja meglebbont a nagy égi királynak

Büszke fején s hogy megrázd: rengett az Olympos.“

Szász Károly id. mű. 1. k. 515. 1.

4 V. ö. C. ü. Müller: „Handbuch der Archaeologie.“ Breslau. 1835. 115. §.

4 II. XIV. 296.

6 Theog. 921.