Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
79 A másik mü jeligéje : „A nép szabaddá nem válthatik, stb.“ (B. Eötvös); írója : Bajkó Zsigmond VII. o. t. A második pályakérdés költői elbeszélésre vagy szatírára volt kitűzve. Hat szerző pályázott rá. Az I. sz. egy szatírával, egy epigrammal és egy humoros költeménynyel; a II. sz. „Súgás“ ez. költői elbeszéléssel ; a III. sz. „Madarak ünnepe“ ez. allegóriával ; a IV. sz. „Berki Sándor“ ez. balladával; az V. sz. „A czirkuszban“ ez. szatírával; a VI. sz. „Kelemen vára“ ez. költ. elbeszéléssel. Költői értéke csak az I., Ii. és VI. s/ámunak van. Az I. sz. füzetben foglalt 3 költemény között legértékesebb a „Mutamur“ ez. szatíra. Voltaképen nem szatíra, mert több benne a humor, mint a satira, de az alapgondolat önálló, s egészen jó, alexandrin sorai is elég gördülékenyek. A II. sz. dolgozatban egy Súgásra vonatkozó néprege van feldolgozva önállóan nem közönséges fantáziával és zengzetes verseléssel. Tartalma ez : Magas Görgő begyén állt egy óriás vár. melyben hárman laktak, Görgő az öreg óriás, a felesége és leánykájuk a szép aranyhaju Liliké. Boldogságban és megengedésben élt e család. A szép Liliké volt a szülők szemefénye, kinek bűbájos énekére elnémult a csörgedező patak, a szellő nem rezgető a fák lombjait, angyalok léptek ki a rózsafelhős égre s úgy hallgatták a szép lányka andalító énekét. Dallal feküdt, dallal ébredt, dal volt egész élete. Szivében még nem lobbant fel a szerelem magasztos lángja, csak határtalan szeretetet érzett abban szülői iránt. Szóval a kis Liliké boldog, nagyon boldog volt. De az ő boldogsága sem tartott örökké. Édes anyja hirtelen meghalt s most már ő is megizlelte a bánat keserű poharát. Az öreg Görgő három ifjú óriást hivott segítségül, Szár- mánt a Bikából, a más kettőt Moldvából, hogy akkora sirt ássanak, melybe a halotton kívül beleférjen kincsének is fele része. 0 maga egy roppant nagy koporsót készített, s felhívta a három ifjú közül a daliás Szármánt, hogy segítsen neki a koporsót bezárni. A mint Szármán és Liliké megpillantották egymást, tüstént égő szerelem ébredt fel mindkettőjük szivében, mely elfeledtetett velők minden gyászt és fájdalmat. Az öreg Görgő hangja zavarta meg pillanatnyi boldogságukat, ki felszólító az ifjút, hogy segítsen neki a koporsóba tenni a holttestet. Midőn épen betették a sok kincs közé a halottat, akkor jelent meg a másik két sirásó, a sok kincs láttára tüstént felébredt szivükben a haszonvágy, s a mint egymás szemébe néztek, már készen voltak a tervvel. Vállaikon vitték négyen a koporsót, melyet egyedül a kis Liliké kísért mély fájdalommal szivében. Végre megállapodtak egy kis pihenőre. A leányka
