Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1893

7

jellemzi a kollégium tanulóinak anyagi, műveltségi állapotát, a mivel a kollégiumba jőnek. Előkészítő' osztály felállítását kívánatosnak tartaná. S felhívja a jelenlevő szülőket, liogy működjenek inkább közre a kollégium nevelő-czéljaira.

E kijelentés általános tetszésre talált, mint általában minden, mit a lelkes főgondnok, tanulók és szülők érdekében olyan szépen és bölcsen hangoztatott.

Az ősz főgondnok nagyszabású megnyitója után lépett föl a szószékre főt. Szász Domokos ref püspök és egyikét mondta el azoknak a remek imáknak, a melyek az ő ihletett ajkairól beszállnak a szívbe és eltöltik a lelket magasztos érzésekkel. A gyönyörű imát itt veszik olvasóink a következőkben :

Szász Domokos ref. püspök imája.

Világosság, igazság, szeretet örökké élő Istene! Szent nevedben seregíettünk össze ünnepet szentelni: győzedelmi ünnepet. Oly győzelem-ünnepet, melynek útját nem jelölik elhullott hősök domboruló sirhalmai, kiomlott vér és könycseppek s diadalmi jelvények sem ékítik azt. Harsonák riadó hangja helyett dicsének zeng ma itt, mert évtizedekkel ezelőtt megkezdett nemes munkának, a fölvilágosodás terjesztését czélzó békés alkotásnak győzedelmi ünnepe ez.

E pillanatban úgy tetszik nekünk, — főikéi sírjából a letűnt idő, a küzdelmekben gazdag múlt; ha körültekintünk, fölemelő képet láttat a jelen s ha előre pillantunk, ragyogó sugarak aranyozzák be a jövendő láthatárát. Látva ezeket — úgy érezzük — egész lényünket a hálás áhítat érzelme hatja át s önkéntelenül is így szólunk a nagy apostollal: „Annak, a ki véghetetlen bővséggel mindeneket raegcselekedhetik feljebb, hogy nem mint kérjük és elménkbe befogjuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, — Annak dicsőség légyen az Anya- szentegyházban a Krisztus Jézus által minden időben és mindörökké !“

Főikéi sírjából a letűnt idő, — oh, nemcSak a küzdelmekben, hanem a nehéz próbákban, a lelkeket megrázó csapásokban gazdag múlt. Az az idő, midőn verőfényes napok után eljött, oh Uram, a te látogatásodnak rettenetes napja, midőn beteljesülni látszott a prófétának a végítéletre szóló szörnyű jóslata: „Akkor meghomályosodik a nap, nem fénylik a hold, lehullanak a csillagok s az ég hatalmasságai megrendülnek.“ Az az idő, midőn a szabadságáért küzdő s vérző nemzetünk meg lett alázve a földnek poráig, elnéinúlt ajakán a szó s