Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1893
5 útölelje; másfelől a múlt idők harcsainál jelenben ádázabb ellenségekkel, nevezetesen : a végmegrontásunkat czélzó erőszakkal, sötét ármánynyal, (a nemzetiségekben), az elmaradottsággal (saját véreinkben) és a mindezek fölött uralkodó korszellem követeléseivel való erős küzdelem leend. Úgy, bogy e nagyszabású barczra is talál a próféta idevonatkoztatott mondása: „A ki az ellenségek elé menni nem akar, meghal a fegyver miatt; a ki pedig az ellenségek elébe megy ; megmarad és életet nyer.“ (Jerom. 38. 2.) S a székely nép a modern idők eme harczát felveendi, a mint fölvette a múltakban mindenkor, valahányszor nemcsak magáért és Erdélyért, hanem a testvér Magyarországért is kellett a jó ügy érdekében harczolnia! S ha a jól elvégzett kötelesség magasztos érzetével mondhatta el a keresztyénség nagy apostola magáról : „Ama nemes harczot én megharczol- tam, futásomat elvégeztem, a bitet megtartottam (Timoth. II. 4, 7.) : öndicsekvés és szerénytelenség nélkül mondhatják el ugyanezt a történet tanúsága szerint Erdély és Székelyföld mindama hű fiai, kik idáig e sok vérrel áztatott bont szellemi, erkölcsi és anyagi értelemben számunkra s az utódoknak megtartották. Végezetül, nagy a mi örömünk, hogy Ti, oly magas pol- czon álló férfiak, személyes megjelenésiekkel is megtiszteltétek és megajándékoztátok ezt a szegény és oly soká elhagyottan élt székely népet. Magasrendű dolgaitokat abban hagyva, nem kíméltetek sem időt, sem fáradságot arra nézve, bogy szemeitekkel is lássátok alkotástok eredményét, mely a székely nép fillérein épült „szegletkővel“ oly szerencsésen összeesik. Örvendjetek hát ti is az ölülőkkel ! Ez a közös öröm legyen a székely nép és tanuló ifjúság soha el nem évülő hálája mellett, sziveteknek édes jutalma s lelketeknek gazdag tárháza, az apostol ama kijelentésével : „Immár nem vagytok vendégek és jövevények, hanem a szenteknek polgártársai és Istennek há- zanépe.“ (Efes. 2, 19.) Mint ilyenek, legyetek köszöntve, mint ilyenek, legyetek üdvözölve kicsinyeink ős nagyjaink, ifjúink és öregeink részéről általam ! Legyen idejöveteletek telketekben várakozásokra jogosító s eltávozástok a legszebb reményekkel kecsegtető! Ügy legyen! E beszédre mindnyájok nevében Bánffy Dezső br. főgondnok válaszolt. Válaszában hangsúlyozza, hogy a mai nap örömének megszerzésében neki is van része, hogy ő is szivén hordotta és hordja máig is e nagyra elhivatott főgimnázium minden ügyét. Borongó hangon emlékszik meg az elhalt Császár Bálint
