Református Székely-Mikó Kollégium alapításának története, Sepsiszentgyörgy, 1893

13 foganatja lehessen.“ De ugyancsak a saját érdeke alap­ján ugyanekkor utasításul adja a zilahi közzsinatra menő követeknek, hogy igyekezzenek kivívni, hogy a theologiai tudományok, a központosításig, Sz.-Udvar­helyen is taníttathassanak. Míg a kommunitást egészen elfoglalják saját belső ügyei és az udvarhelyi kollégium gondjai, a kommu- nitásori kivid, a nagy közönségben s különösebben Sepsi-Szentgyörgyön is foglalkoznak Háromszék tan- ügyének kérdésével. Csakhogy más irányban. Mig a kommunitás szeme előtt, ez idők szerint, az udvarhelyi gymnasium megerősítése s ennek betetőzéseid a theolo­giai oktatás lebeg, mint végczél : addig az új mozga­lom az iparos oktatásra kívánja a súlyt fektetni, tekin­tet nélkül az udvarhelyi iskolára. A kommunitás kebelében a két irány 1855. má­jus 14-én tartott gyűlésben — mondhatni — ütközött össze. Sepsi-Szentgyörgy városa még a megelőző évben foglalkozott az eszmével, hogy kebelében egy iparos­iskolát állítson fel; választmányt is küldött ki e végre. A kiküldött választmány elnöke, Császár Bálint és jegy­zője, Demeter József megkeresték a kommunitást, hogy tervüket pártolja az egyházak és egyesek előtt, hogy ezek is járuljanak segélylyel a S.-Szentgyörgyön felál­lítandó ipariskola létesítéséhez. A jelzett 1855. május 14-iki ülésen az elnök sajnálattal jelenti, hogy bár a tervet a kommunitás a lehetőségig pártolta, de ered­ményre vezető tudósítás még eddig nem érkezett be. Daczára ezen bár udvarias, de hideg és semmi jóval nem biztató határozatnak, az ipariskola pártolói nem hagytak fel minden reménynyel; módosítva terjesztet­ték elő ismét terveket: segítsenek az udvarhelyi kollé­giumon is, de gyűjtsenek az ipariskolára is, s midőn az ipariskola felállítható lesz, akkor az udvarhelyi főgymnasiumot hozzák át Háromszékre. Ez a módo­sítás sem talált a többség előtt kedvező fogadtatásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom