Református Székely-Mikó Kollégium alapításának története, Sepsiszentgyörgy, 1893
12 ban saját belügyeinek rendezésére irányult; az egyházak, iskolák, papok és tanítók sorsa fölötti tanácskozások veszik igénybe azt a néhány gyűlést, melyet 1850-től 1854-ig tartanak. Ez idő alatt Háromszék magasabb tanügyi érdeke egyszer kerül csak nyilvánosan szóba. 1851-ben, midőn a kommunitásnak véleményt kell adnia a tlieolo- gium és paedagogium seminarium helye ügyében. A háromszéki kommunitás első sorban N.-Enyeden kívánja felállittatni, s ha ott nem lehetne, egész határozottsággal Sz.-Udvarhelyre kívánja, „mert Háromszék, Udvarhelyszék és Marosszék teszik az erdélyi református egyházi állomány túlnyomó népességét, s Erdély nyugati részének, hol a reformátusok gyéren és szétszórva laknak, különösebben Szilágynak, Debreczen neveli papjait. Különösen pedig Háromszéknek még csak egy jól elrendezett gymnasialis iskolája sincs, hol pedig hetvenötezer református lakik. Ezért az erdélyi református hitvallás népességének központja Udvarhely lévén, határozottan óhajtjuk, hogy itt állíttassák fel a papnövelde.“ így merül fel ismét, — egész véletlenül — a há- romszéki középiskola eszméje, mely körülmény azonban, éppen esetleges voltánál fogva, erős bizonyíték, hogy az eszme nem halt meg, csak háttérbe volt szorítva. E közben az udvarhelyi református kollégium fölé újabb vészfellegek tornyosulnak. A kollégiumot alapjában támadta meg a kormány rendelete, melynek teljesítésére a kollégium, szűkös anyagi körülményei között, képtelen volt. A szükséges pénzalapot összehozni csak gyűjtés által látszott lehetségesnek. Háromszék tudatával bírt annak, hogy reá nézve is mily fontos az udvarhelyi kollégium, s ebben a tudatban határozza a kommunitás 1854-ben, hogy ,az udvarhelyi Collegium fennállhatására minden lehető módon segedelem gyűjtessék ; úgy pedig, hogy a segedelemnek
